2016. január 7., csütörtök

Higgyetek az Ő prófétáinak - január 7 - Csütörtök - 5 Mózes 27

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány - PÁTRIÁRKÁK ÉS PRÓFÉTÁK 1. fejezet 179. nap

A könyörületes Teremtő Lucifert és követőit irántuk érzett szeretetében és szánalmában vissza akarta rántani a pusztulás szakadékától, amelybe már-már belebuktak. De irgalmát félremagyarázták. Lucifer Isten türelmére a saját felsőbbségének bizonyítékaként mutatott rá, annak jeleként, hogy a világegyetem

Királya még teljesíteni fogja az ő kikötéseit. Ha az angyalok szilárdan kitartanak mellette - mondotta - még megkaphatják mindazt, amire vágynak. Lucifer makacsul védte saját álláspontját, és teljesen belevetette magát az alkotója elleni nagy küzdelembe. Így történt, hogy Lucifer, "a fényhordozó", Isten dicsőségének részese, trónjának őre, törvényszegés által Sátánná, Isten és a szent lények "ellenségévé", és azok megrontójává lett, akiket Isten az ő irányítása és védelme alá helyezett.

Megvetéssel utasította el a hűséges angyalok érvelését és kérlelését, rászedett rabszolgáknak bélyegezve őket. Krisztus elsőbbségét önmaga és az egész mennyei sereggel szembeni igazságtalanságnak minősítette. Nem engedi tovább - mondta -, hogy a mennyei sereg jogait megsértsék. Soha többé nem fogja elismerni Krisztus felsőbbségét. Elhatározta, hogy igényt tart a neki járó megbecsülésre, és kezébe veszi azok irányítását, akik követői lesznek. A soraiba lépőknek új és jobb kormányzást ígért, amelyben mindenki szabadságot élvez. Sok angyal jelezte, hogy elfogadja őt vezetőjének. Hízelgő volt számára, hogy ilyen helyesléssel fogadták ajánlatait, és azt remélte, hogy megnyer magának minden angyalt; hogy egyenlő lesz magával Istennel és hogy a menny egész serege engedelmeskedni fog neki.

A hűséges angyalok még mindig kérlelték Lucifert és szimpatizánsait, hogy hódoljanak meg Isten előtt. Elmondták, milyen elkerülhetetlen következményekkel jár, ha erre nem hajlandók: ő, aki teremtette őket, meg tudja dönteni hatalmukat, és súlyosan megbünteti vakmerő lázadásukat. Egy angyal sem ellenkezhet sikeresen Isten törvényével, amely oly szent, mint Isten maga. Mindnyájukat intették, hogy ne hallgassanak Lucifer megtévesztő okoskodására, és kérlelték őt és követőit, hogy késedelem nélkül lépjenek Isten elé, és vallják meg, hogy tévedtek, amikor megkérdőjelezték bölcsességét és tekintélyét.

Sokan készek voltak megfogadni ezt a tanácsot, megtérni elégedetlenségükből, és ismét keresni az Atya és a Fiú kegyét. De Lucifer tarsolyában volt egy másik megtévesztés is. Ez a tekintélyes lázadó ekkor kijelentette, hogy a hozzá csatlakozó angyalok túl messzire mentek ahhoz, hogy visszafordulhassanak; hogy ő ismeri Isten törvényét, és tudja, hogy Isten nem fog megbocsátani. Azt mondta, hogy mindazoknak, akik meghódolnak a menny tekintélye előtt, tisztségüktől megfosztottan nem lesz többé becsületük. ő maga elhatározta, hogy soha többé nem fogja elismerni Krisztus tekintélyét. Az ő és követői számára - mondta - csak egy marad: hogy követeljék ki szabadságukat, és vívják ki jogaikat, amit Isten nem volt hajlandó megadni nekik. Az igaz volt, hogy Sátán túl messzire ment ahhoz, hogy visszatérhessen. De nem így volt ez azokkal, akiket megvakított csalásaival. Számukra a hűséges angyalok tanácsaikkal és kérlelésükkel megnyitották a remény ajtaját. Az intés megfogadásával kimenekedhettek volna Sátán csapdájából. De hagyták, hogy a büszkeség, a vezetőjük iránti szeretet, és a korlátlan szabadság utáni vágy úrrá legyen rajtuk. Végül elutasították az isteni szeretettől és irgalomtól áthatott kérlelést.


Hogyan tekintünk a fejezetben található átkokra? (Ebben a fejezetben nincsenek áldások felsorolva, csak átkok; az áldások a következő fejezetben találhatók). Vajon Isten bosszúvágyó, sértődékeny és kíméletlen? Vajon nem a szeretet Istene?

Úgy tűnik, mintha Isten azt mondaná, hogy ezek az átkok természetesen következnek be akkor, amikor az emberek elszakadnak az élet egyetlen forrásától – magától Istentől. Másrészről, ha népe engedelmeskedik törvényeinek, megáldja őket kegyével, termékenységgel, élelemmel és közösséggel.

Hogy teljesen világossá tegye népe számára, Isten a nép felét az egyik hegyre küldte fel, a másik felét pedig egy másik hegyre. A léviták a völgyben felolvasták az átkokat, amire az egyik hegyen levő népnek Áment kellett kiáltani. Amikor az áldásokat olvasták, a másik hegyen levő népnek kellett Áment kiáltani. A következményeket drámai módon vették tudomásul.

Másként fogalmazva, ha rendetlenül élünk Isten rendezett világegyetemében, annak közvetlen következményi vannak. Isten nem azt figyeli, hogy mikor tévedünk, hogy megátkozhasson bennünket. Isten válasza Izrael rossz viselkedésére Hóseás leírása szerint mindent elmond: „Hogyan adnálak oda, Efraim, hogyan szolgáltatnálak ki, Izráel? Hogyan adnálak oda...?” (Hós 11:8 – új prot. ford.).

John Ash   

23. heti olvasmány a PÁTRIÁRKÁK ÉS PRÓFÉTÁK 1. fejezetéhez (január 3-9).

Megragadó az első fejezet címe: Miért engedte meg Isten a bűnt? Ez egy rejtély sok ember számára, különösképpen abban az összefüggésben, hogy "Isten a szeretet", amely kijelentéssel Ellen White ezt a fejezetet kezdi. A szeretet Istene miért engedi meg a bűnt, a szenvedést, a rosszat és a halált teremtett világában? Ha Isten mindenható, mindentudó, végtelenül szerető, miért engedi meg azt, hogy teremtett világát megzavarja és szétrombolja egy olyan teremtmény, aki a létét is Istennek köszönheti?  

A Biblia alapján Ellen White megmutatja azt ahogyan a bűn és az Isten elleni lázadás a mennyben Luciferrel a felmagasztalt angyallal elkezdődött. Irigy volt Jézusra és Istennel egyenlő akart lenni. Ellen White ezt írja: "Lucifer lassanként helyt adott az önfelmagasztalás vágyának"(PP 9. oldal). Ez indította el azt, amit Ellen White Krisztus és Sátán közötti nagy küzdelemnek nevez. Ennek a fejezetnek az olvasása segített meglátnom azt, hogy Lucifernek semmi oka nem volt az Isten kormányzata elleni lázadásra. A fejezet elmagyarázza azt, hogy Isten miért nem pusztította el azonnal Sátánt, hanem megengedte neki, hogy kifejtse igazi szándékát, hogy minden értelmes lény láthassa a szeretet Istene szuverén uralma elutasításának borzasztó következményeit. Hálásak lehetünk Istennek azért, hogy Krisztus feláldozta önmagát, nem csupán az elbukott emberiség megmentéséért, hanem azért is, hogy Sátán igazi jelleme teljesen lelepleződjön az egész világmindenség előtt.  

Peter van Bemmelen 

Andrews University Theological Seminary 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése