MEGHALLGATHATOD itt: http://podcastmachine.com/podcasts/19165
Új olvasmány a fejezet végén a Pátriárkák
és próféták 1. fejezetéhez
Az
olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White
könyvéhez
Olvasmány - PÁTRIÁRKÁK ÉS PRÓFÉTÁK 1. fejezet 176. nap
Ameddig
minden teremtett lény szeretetből engedelmeskedett, mert szerette Istent, az
egész világegyetemben tökéletes összhang uralkodott. A mennyei sereg boldogan
teljesítette Teremtője akaratát. Örültek, hogy dicsőségét tükrözhették és őt
dicsőíthették. És amíg az Isten iránti szeretet mindennél fontosabb volt, az
egymás iránti szeretetet bizalom és önzetlenség jellemezte. Semmiféle
disszonáns hang nem zavarta meg a menny harmóniáját. De ez a boldog állapot
megváltozott.
Volt
valaki, aki visszaélt azzal a szabadsággal, amelyet Isten adott
teremtményeinek. Tőle származik a bűn, aki Krisztus után az első volt, akit
Isten a legjobban kitüntetett, és aki a leghatalmasabb és legdicsőségesebb volt
a menny lakói között. Lucifer, a "hajnal fia", a szent és makulátlan,
volt az első oltalmazó kérub. A hatalmas Teremtő mellett volt, és az örökkévaló
Istent elborító dicsőség szakadatlanul hulló fénysugarai megnyugodtak rajta. "Így
szól az Úr Isten: Te valál az arányosság pecsétgyűrűje, teljes bölcsességgel,
tökéletes szépségben. Édenben, Isten kertjében voltál; rakva valál mindenféle
drágakövekkel [...] Valál felkent oltalmazó Kérub; és úgy állattalak téged,
hogy Isten szent hegyén valál, tüzes kövek közt jártál. Feddhetetlen valál
utaidban attól a naptól fogva, melyen teremtettél, míg gonoszság nem találtaték
benned" (Ez 28:12-15).
Lucifer
lassanként helyt adott az önfelmagasztalás vágyának. A Szentírás ezt mondja:
"Szíved felfuvalkodott szépséged miatt; megrontottad bölcsességedet
fényességedben" (Ez 28:17)."Ezt mondád szívedben: [...] hasonló
leszek a Magasságoshoz" (Ésa 14:13-14). Ez a hatalmas angyal, aki minden
dicsőségét Istentől kapta, eljutott oda, hogy ezt magának tulajdonította. Nem
volt megelégedve pozíciójával, pedig nagyobb megbecsülésben részesült, mint a
mennyei sereg. Merészkedett a csakis a Teremtőnek kijáró hódolatot magának
kívánni. Nem arra tanította a teremtett lényeket, hogy mindenek felett Istent
szeressék, és neki engedelmeskedjenek. Szolgálatukat és hűségüket inkább
magának akarta biztosítani. Megkívánta azt a dicsőséget, amellyel a végtelen
Atya a Fiát ruházta fel, ez az angyalfejedelem arra a hatalomra pályázott,
amelyre egyedül Krisztusnak volt joga.
Ekkor
megbomlott a menny tökéletes harmóniája. Lucifer a Teremtő helyett önmagát
akarta szolgálni. Ezt látva, balsejtelem támadt azokban, akik Isten dicsőségét
a legfontosabbnak tartották. A mennyei tanácsban az angyalok kérlelték
Lucifert. Isten Fia felhívta figyelmét a Teremtő nagyságára, jóságára és
igazságos voltára, törvényének szentségére és változhatatlanságára. Isten maga
hozta létre a menny rendjét; és ha Lucifer eltér attól, meggyalázza alkotóját,
és romlást hoz önmagára. De a végtelen szeretettel és irgalommal adott
figyelmeztetés csak ellenállást váltott ki Luciferből. Engedte, hogy a
Krisztussal szembeni féltékenysége eluralkodjék benne, és még elszántabb lett.
Mai bibliai szakasz: 5 Mózes 24. fejezete
Isten azt mondja Malakiás 2:16-ban: „Gyűlölöm
azt, aki elválik feleségétől” (új.
prot. ford.). És Jézus is rámutatott, hogy Mózes engedélye, ami lehetővé
tette, hogy válással vessenek véget a házassági kapcsolatnak, csakis „szívetek
keménysége” miatt adatott, majd hozzátette:
„de kezdettől fogva nem így volt”. Valójában vannak más jogos válóokok is a
hűtlenségen kívül (ld. 1Kor 7:15, 2Móz 21:10-11). De amit a legfontosabb észben
tartani, hogy mind Mózes, mind Jézus szerint az Istennel való kapcsolat hiánya
eredményezi a válást.
A legszembetűnőbb a fejezet hátralevő
részében olvasható rendelkezésekkel kapcsolatban az, hogy Isten mennyire
komolyan foglalkozik a társadalom számkivetettjeivel, különösen a szegényekkel,
idegenekkel és jövevényekkel, árvákkal és özvegyekkel.
A gyűjtögetés törvénye a Biblia szerinti
(köz)jólétet írja le: adj a szegényeknek lehetőséget, hogy dolgozzanak, hagyd
meg a kimaradt, lehullott gabonaszálakat nekik; ne végy el mindent még akkor
sem, ha az jogosan téged illet, hanem hagyj valamit a szegényeknek és a
jövevényeknek. Ezzel, az ott jelentéktelennek tűnő törvénnyel először 3Móz
19:9-10-ben találkozunk. Magyarázata pedig így hangzott: mert „Én az Úr
vagyok, a ti Istenetek”. Az Ő természete jó szívvel adni bőséges tárházából
másoknak, még azoknak is, akik talán nem érdemlik meg. Adj valakinek
lehetőséget rá, hogy dolgozzon (összeszedje a lehullott búzát), és ez képessé
teszi arra, hogy megőrizze a méltóságát.
„Szerető
Istenünk, a legtöbbünknek nincs földje vagy szőlője manapság, ezért kérünk,
segíts, hogy megtalálhassuk a módját, hogy gyakorolhatjuk a nagylelkűséget!”
John Ash
23. heti
olvasmány a PÁTRIÁRKÁK ÉS
PRÓFÉTÁK 1. fejezetéhez (január 3-9).
Megragadó
az első fejezet címe: Miért engedte meg Isten a bűnt? Ez
egy rejtély sok ember számára, különösképpen abban az összefüggésben, hogy
"Isten a szeretet", amely kijelentéssel Ellen White ezt a fejezetet
kezdi. A szeretet Istene miért engedi meg a bűnt, a szenvedést, a rosszat és a
halált teremtett világában? Ha Isten mindenható, mindentudó, végtelenül
szerető, miért engedi meg azt, hogy teremtett világát megzavarja és
szétrombolja egy olyan teremtmény, aki a létét is Istennek köszönheti?
A Biblia alapján
Ellen White megmutatja azt ahogyan a bűn és az Isten elleni lázadás a mennyben
Luciferrel a felmagasztalt angyallal elkezdődött. Irigy volt Jézusra és
Istennel egyenlő akart lenni. Ellen White ezt írja: "Lucifer lassanként helyt adott az önfelmagasztalás vágyának"(PP
9. oldal). Ez indította el azt, amit Ellen White Krisztus és Sátán közötti nagy
küzdelemnek nevez. Ennek a fejezetnek az olvasása segített meglátnom azt, hogy
Lucifernek semmi oka nem volt az Isten kormányzata elleni lázadásra. A fejezet
elmagyarázza azt, hogy Isten miért nem pusztította el azonnal Sátánt, hanem
megengedte neki, hogy kifejtse igazi szándékát, hogy minden értelmes lény
láthassa a szeretet Istene szuverén uralma elutasításának borzasztó
következményeit. Hálásak lehetünk Istennek azért, hogy Krisztus feláldozta
önmagát, nem csupán az elbukott emberiség megmentéséért, hanem azért is, hogy
Sátán igazi jelleme teljesen lelepleződjön az egész világmindenség előtt.
Peter
van Bemmelen
Andrews
University Theological Seminary
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése