Higgyetek az Ő prófétáinak - január 3 - VASÁRNAP - 5 Mózes 23

MEGHALLGATHATOD itt: http://podcastmachine.com/podcasts/19165

Új olvasmány a fejezet végén a Pátriárkák és próféták 1. fejezetéhez

Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből

2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez

3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány - PÁTRIÁRKÁK ÉS PRÓFÉTÁK 1. fejezet 175. nap

1. Miért engedte meg Isten a bűnt?

"Az Isten szeretet" (1 János 4: 16). Lénye, törvénye - szeretet. Ez mindig így volt, és mindig így is lesz. "[...] a magasságos és felséges, aki örökké lakozik", akinek "[...] ösvényei örökkévalók", nem változik. Nála "[...] nincsen változás, vagy változásnak árnyéka" (Ésaiás 57: 15; Habakuk 3: 6; Jakab 1: 17).

A teremtő erő minden megnyilvánulása a végtelen szeretet egy-egy kifejeződése. Isten korlátlan uralma együtt jár az áldások teljességével, amelyet minden teremtett lénynek felkínál. A zsoltáros ezt mondja:

   "A te karod hatalommal teljes,

   a te karod erős, a te jobbod méltóságos.

Igazság és jogosság a te királyi székednek alapja;

   kegyelem és hűség jár a te orcád előtt.

Boldog nép az, amely megérti a kürt szavát;

   a te orcádnak világosságánál jár ez, óh Uram!

A te nevednek örvendeznek egész nap;

   és a te igazságodban felmagasztaltatnak.

Mert az ő erejöknek ékessége te vagy; [...]

Mert az Úr a mi paizsunk,

   és Izráelnek Szentje a mi királyunk."

                                                            (Zsoltár 89: 14-19.)

A jó és gonosz közötti nagy küzdelem története - attól kezdve, hogy a mennyben elkezdődött, a lázadás végleges legyőzéséig, és a bűn tökéletes kiirtásáig - szintén Isten változatlan szeretetéről tesz bizonyságot.

A világegyetem Ura nem egyedül végezte jóságos munkáját. Volt egy társa - munkatársa, aki meg tudta érteni szándékait, és vele tudott örülni a teremtett lények boldogításában. "Kezdetben vala az Ige, és az Ige vala az Istennél, és Isten vala az Ige. Ez kezdetben az Istennél vala" (Jn 1:1-2). Krisztus, az Ige, Isten egyszülöttje azonosult az örökkévaló Atyával - természetével, jellemével, szándékával. Ő volt az egyetlen olyan lény, aki tanácskozni tudott Istennel, és osztozni szándékában. "Hívják nevét: csodálatosnak, tanácsosnak, erős Istennek, örökkévalóság atyjának, békesség fejedelmének" (Ésa 9:6). "Származása eleitől fogva, öröktől fogva van" (Mik 5:2). És az Isten Fia ezt mondja önmagáról: "Az Úr az ő utának kezdetéül szerzett engem az ő munkái előtt régen. Öröktől fogva felkenettem [...] mikor megállapítá e földnek fundamentumait: mellette valék mint kézmíves, és gyönyörűsége valék mindennap, játszva ő előtte minden időben" (Péld 8:22-30).

Az Atya a Fiú által teremtett minden mennyei lényt. Ő benne teremtetett minden [...] akár királyi székek, akár uraságok, akár fejedelemségek, akár hatalmasságok: minden ő általa és ő reá nézve teremtettek" (Kol 1:16). Az angyalok Isten szolgái, akik a tőle állandóan áradó fényben ragyognak, és gyors szárnyakon sietnek, hogy véghezvigyék akaratát. De a Fiú, a felkent Isten, "[...] az ő valóságának képmása," "dicsőségének visszatükröződése [...] aki hatalma szavával fenntartja a mindenséget", magasabb rendű az angyaloknál (Zsid 1:3). "Óh dicsőség trónja, kezdettől fogva magasságos" volt szentségének helye (Jer 17:12), "[...] Igazságnak pálcája" országának pálcája. (Zsid 1:8). "Ékesség és szentség van előtte; tisztesség és méltóság az ő szent helyén" (Zsolt 96:6).

Mivel Isten kormányzásának alapja a szeretet törvénye, az értelmes lények csak akkor lehetnek boldogok, ha tökéletes összhangban élnek a törvény, az igaz élet nagyszerű elveivel. Isten minden teremtményétől azt kívánja, hogy szeretetből szolgálja - amely szolgálat jellemének értékeléséből fakad. Nem örül a kikényszerített szolgálatnak. ő mindenkinek szabad akaratot ad, hogy önként szolgálhassa Őt.

Mai bibliai szakasz: 5 Mózes 23. fejezete

A katonaságban megfigyelhető volt a hanyagság a higiénia és a tisztaság kérdéseiben. Az itt leírtak kiegészítik az 3Móz 15-ben adott higiéniai és tisztasági törvényeket. Észrevetted azonban, hogy Mózes miért adja ezeket a szabályokat? „Mert Istened, az ÚR veled jár a táborban, hogy segítségedre legyen, és kezedbe adja ellenségeidet; legyen azért a táborod szent” (15. vers - új prot. ford.).

Az Úr Isten, az ég és Föld Teremtője, közöttük szeretett volna járni (lásd még: 3Móz 26:12). Isten ugyanúgy velünk is együtt szeretne járni. Énokot gyakran emlegetjük úgy, mint azt a személyt, aki Istennel járt, és ez valóban így is volt. Arról azonban csak ritkán beszélünk, hogy a világmindenség hatalmas Istene is kész volt Énokkal járni. Isten pedig nem is tudta volna egyértelműbben kifejezni ezt a szándékát, mint úgy, hogy Jézust küldte el Földünkre Immánuelként - „ami azt jeletni: velünk az Isten” (Mt 1:23).

Megfigyelted, hogy amikor két ember rendszeresen együtt jár, akkor éppen felépítenek vagy ápolnak egy csodálatos kapcsolatot? Énok „határozott céllal tanulmányozta Isten jellemét. Ő nem a saját útját követte, hanem igyekezett saját jellemét a mennyeihez illeszteni.” (E.G. White megjegyzése. SDA Bible Commentary, 1. kötet, 1087 o.)

„Drága Istenem, Mózeshez hasonlóan az én egyetlen kérésem is ez: Mutasd meg a te dicsőségedet [jellemedet]”, és segíts megtisztítani az életem rendetlen és tisztátalan területeit!”

John Ash

Kínai Misszió Unió
Hong Kong

23. heti olvasmány a PÁTRIÁRKÁK ÉS PRÓFÉTÁK 1. fejezetéhez (január 3-9).

Megragadó az első fejezet címe: Miért engedte meg Isten a bűnt? Ez egy rejtély sok ember számára, különösképpen abban az összefüggésben, hogy "Isten a szeretet", amely kijelentéssel Ellen White ezt a fejezetet kezdi. A szeretet Istene miért engedi meg a bűnt, a szenvedést, a rosszat és a halált teremtett világában? Ha Isten mindenható, mindentudó, végtelenül szerető, miért engedi meg azt, hogy teremtett világát megzavarja és szétrombolja egy olyan teremtmény, aki a létét is Istennek köszönheti?  

A Biblia alapján Ellen White megmutatja azt ahogyan a bűn és az Isten elleni lázadás a mennyben Luciferrel a felmagasztalt angyallal elkezdődött. Irigy volt Jézusra és Istennel egyenlő akart lenni. Ellen White ezt írja: "Lucifer lassanként helyt adott az önfelmagasztalás vágyának"(PP 9. oldal). Ez indította el azt, amit Ellen White Krisztus és Sátán közötti nagy küzdelemnek nevez. Ennek a fejezetnek az olvasása segített meglátnom azt, hogy Lucifernek semmi oka nem volt az Isten kormányzata elleni lázadásra. A fejezet elmagyarázza azt, hogy Isten miért nem pusztította el azonnal Sátánt, hanem megengedte neki, hogy kifejtse igazi szándékát, hogy minden értelmes lény láthassa a szeretet Istene szuverén uralma elutasításának borzasztó következményeit. Hálásak lehetünk Istennek azért, hogy Krisztus feláldozta önmagát, nem csupán az elbukott emberiség megmentéséért, hanem azért is, hogy Sátán igazi jelleme teljesen lelepleződjön az egész világmindenség előtt.  

Peter van Bemmelen 

Andrews University Theological Seminary