MEGHALLGATHATOD itt: http://podcastmachine.com/podcasts/19165
Itt
találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Az
olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White
könyvéhez
Olvasmány - PÁTRIÁRKÁK ÉS PRÓFÉTÁK 1. fejezet 177. nap
Ez az
angyalfejedelem el akarta vitatni Krisztus felsőbbségét, és ezzel
megkérdőjelezte Isten bölcsességét és szeretetét. E cél érdekében ez a nagy
koponya, aki seregeiben első volt Krisztus után, kész volt erejét latba vetni.
De ő, aki szabad akaratot adott minden teremtményének, senkit sem hagyott
védtelenül e megzavaró álokoskodással szemben, amellyel a lázadás megpróbálta
igazolni önmagát. A nagy küzdelem elindulása előtt mindenkinek világosan
kellett látnia annak akaratát, akinek a bölcsessége és jósága minden örömük
forrása volt.
A
Világegyetem Királya összehívta a menny seregeit, hogy jelenlétükben mondja el,
milyen helyet tölt be valójában Fia, és hogy milyen viszonyban van a teremtett
lényekkel. Isten megosztotta trónját Fiával, és az örökkévaló, önmagában létező
Lény dicsősége körülövezte mindkettőjüket. A szent angyalok a trón köré gyűltek
- egy hatalmas, megszámlálhatatlan sokaság -, "[...] tízezerszer tízezer
és ezerszer ezer" (Jel 5:11); a legdicsőbb angyalok mint szolgák és
alattvalók, akik örvendeztek az Istenségtől reájuk hulló fényben. A Király a
menny egybesereglett lakói előtt kijelentette, hogy senki más, csak Krisztus,
Isten egyszülöttje értheti meg teljes szándékait. És az Atya őt bízta meg
akaratának végrehajtásával. Isten Fia a menny összes seregének teremtésében
megvalósította az Atya akaratát. őt és Istent illeti meg hódolatuk és hűségük.
Krisztus később is - a föld és lakói megteremtésében is - gyakorolta isteni
hatalmát. De soha nem akart saját magának hatalmat vagy felmagasztalást Isten
terve ellenében, hanem az Atya dicsőségét magasztalta fel, és az ő jóságos és
szeretettel teljes szándékát hajtja végre.
Az
angyalok örömmel ismerték el Krisztus felsőbbségét, és leborulva előtte szabad
folyást engedtek szeretetüknek és imádatuknak. Lucifer is meghajolt velük, de
szívében valami furcsa, vad küzdelem dúlt. Igazság, méltányosság és hűség
küzdött az irigység és féltékenység ellen. Mintha a szent angyalok egy ideig
magukkal ragadták volna befolyásukkal. Amikor a dicsőítő ének dallamos
melódiája sokezer boldog hangtól felerősödve szárnyra kelt, mintha elfojtotta
volna a gonoszság szellemét. Kimondhatatlan szeretet vibrált át egész lényén;
szíve együtt dobbant Isten bűntelen tisztelői szívével, ő is szerette és imádta
az Atyát és a Fiút. De saját dicsősége újra gőggel töltötte el. Felsőbbség
utáni vágya visszatért, és féltékenysége újra feltámadt Krisztussal szemben. A
nagy megbecsülést, amelyben részesült, nem Isten különleges ajándékaként
értékelte, és ezért az nem keltett benne hálát Teremtője iránt. Sütkérezett
szépségének és dicsőségének fényében, és Istennel egyenlő méltóságra pályázott.
A mennyei sereg szerette és tisztelte Lucifert. Az angyalok örömmel
végrehajtották parancsait. ő mindegyiknél bölcsebb és dicsőbb volt. de Isten
Fia az Atyával azonos hatalmával és tekintélyével őfelette állt. Osztozott az
Atya szándékaiban, míg Lucifer nem volt ennyire beavatva terveibe. "Miért
Krisztus a felsőbbrendű - kérdezte ez a hatalmas angyal -. Miért tünteti ki
Isten őt jobban, mint Lucifert?"
Elhagyva
az Atya közelében elfoglalt helyét, Lucifer elment, hogy széthintse az
elégedetlenség szellemét az angyalok között. Titokban dolgozott, és valódi
szándékát egy ideig az Isten iránti tisztelet látszata alá rejtette. A mennyei
lényeket kormányzó törvényekkel kapcsolatban kezdett kételyeket sejtetni. Arra
célozgatott, hogy bár törvények szükségesek a világ lakóinak, de az
angyaloknak, akik magasabban állnak, nem kell ilyen korlátokat szabni, mert a
saját bölcsességük elegendő vezető. Az angyalok nem olyan lények, akik szégyent
hozhatnának Istenre; minden gondolatuk szent; ők sem tévedhetnek inkább, mint
Isten maga. Luciferrel szemben igazságtalanság - állította-, hogy Isten Fiának
az Atyával egyenlő helye van. Hiszen őt is tisztelet és megbecsülés illeti meg.
Ha ez az angyalfejedelem elfoglalhatná igazi, magasztos helyét nagyon jó
származna ebből az egész mennyei seregnek; mert ő szabadságot akar mindnyájuknak
biztosítani. Most még eddigi szabadságuk is véget ért, mert Isten egy abszolút
Uralkodót helyezett föléjük, akinek tekintélye előtt mindenkinek hódolattal
kell adóznia. Ezek voltak azok a ravasz megtévesztések, amelyek Lucifer
mesterkedései folytán gyorsan tért hódítottak a mennyben.
Mai bibliai szakasz: 5 Mózes 25. fejezete
„Nyomtató ökörnek ne
kösd be a száját!” A szájkosár megakadályozta az állatot abban, hogy
munkavégzés közben táplálkozzon. Ez a törvény kedvességre és figyelmességre
bátorít az állatok irányába. Később Pál apostol ezt a törvényt analógiaként
használta az evangélium szolgálatának támogatására (lásd: 1Tim 5:17-18). „Ne legyen tarsolyodban kétféle súlymérték,
nagyobb és kisebb” (13. vers - új prot. ford.). „A kétféle súlyt és a kétféle vékát egyaránt utálja az Úr” (Péld
20:10 - új prot. ford.).
Az idők megváltoztak,
de a kérdés maradt: Használunk-e különböző mértékeket életünkben? Más
megfogalmazásban: Kétféle mércét használunk-e az emberekkel való
bánásmódunkban?
Van-e kétszínűség
bennünk? Megpróbálunk egy bizonyos életszínvonalon élni anyagi korlátaink ellenére
azért, hogy az emberekben egy bizonyos benyomást keltsünk? Gyakran figyeljük a
szálkát a másik szemében, miközben a gerendát a sajátunkban nem vesszük észre?
Vizsgáljuk meg a
szívünket, hogy meglássuk, rendelkezünk-e kétféle mércével! Igyekezzünk őszintén
megszabadulni a kétféle mércétől, amiket esetleg évek hosszú során át
alkalmaztunk! Kapcsolatainkban használjunk becsületes mércét! Urunk örömét leli
bennünk, ha így teszünk.
John Ash
23. heti
olvasmány a PÁTRIÁRKÁK ÉS
PRÓFÉTÁK 1. fejezetéhez (január 3-9).
Megragadó
az első fejezet címe: Miért engedte meg Isten a bűnt? Ez
egy rejtély sok ember számára, különösképpen abban az összefüggésben, hogy
"Isten a szeretet", amely kijelentéssel Ellen White ezt a fejezetet
kezdi. A szeretet Istene miért engedi meg a bűnt, a szenvedést, a rosszat és a
halált teremtett világában? Ha Isten mindenható, mindentudó, végtelenül
szerető, miért engedi meg azt, hogy teremtett világát megzavarja és
szétrombolja egy olyan teremtmény, aki a létét is Istennek köszönheti?
A Biblia alapján
Ellen White megmutatja azt ahogyan a bűn és az Isten elleni lázadás a mennyben
Luciferrel a felmagasztalt angyallal elkezdődött. Irigy volt Jézusra és
Istennel egyenlő akart lenni. Ellen White ezt írja: "Lucifer lassanként helyt adott az önfelmagasztalás vágyának"(PP
9. oldal). Ez indította el azt, amit Ellen White Krisztus és Sátán közötti nagy
küzdelemnek nevez. Ennek a fejezetnek az olvasása segített meglátnom azt, hogy
Lucifernek semmi oka nem volt az Isten kormányzata elleni lázadásra. A fejezet
elmagyarázza azt, hogy Isten miért nem pusztította el azonnal Sátánt, hanem
megengedte neki, hogy kifejtse igazi szándékát, hogy minden értelmes lény
láthassa a szeretet Istene szuverén uralma elutasításának borzasztó
következményeit. Hálásak lehetünk Istennek azért, hogy Krisztus feláldozta
önmagát, nem csupán az elbukott emberiség megmentéséért, hanem azért is, hogy
Sátán igazi jelleme teljesen lelepleződjön az egész világmindenség előtt.
Peter
van Bemmelen
Andrews
University Theological Seminary
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése