Higgyetek az Ő prófétáinak - augusztus 6 - SZOMBAT - 2 Krónikák 25

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből

2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez

3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány - PÁTRIÁRKÁK ÉS PRÓFÉTÁK 42. fejezet 391. nap

"És mikor bevisz téged az Úr, a te Istened a földre, amely felől megesküdt a te atyáidnak, Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak, hogy ad néked nagy és szép városokat, melyeket nem te építettél; És minden jóval telt házakat, amelyeket nem te töltöttél meg, és ásott kutakat, amelyeket nem te ástál, szőlő- és olajfakerteket, melyeket nem te plántáltál; és eszel és megelégszel; Vigyázz magadra, hogy el ne felejtkezzél az Úrról." "[...] az Úrnak, a ti Isteneteknek szövetségéről, [...] el ne felejtkezzetek, [...] Mert az Úr, a te Istened emésztő tűz, féltőn szerető Isten ő." "Ha gonoszt cselekesztek" - mondta Mózes - "[...] hamarsággal elvesztek a földről, amelyre átmentek a Jordánon, hogy bírjátok azt (5Móz 6:10-12; 4:23-26).

A törvény nyilvános megismétlése után Mózes befejezte minden törvény, rendelkezés, Isten által adott ítélet és a szent rendtartást illető minden szabály leírásának munkáját. A könyvet, amely mindezt tartalmazta, az illetékes tisztviselők gondjaira bízták és a frigyláda oldalán helyezték el. A nagy vezető még mindig félelemmel volt eltelve, hogy a nép elfordul Istentől. A legünnepélyesebb és legmegkapóbb beszédben tárta eléjük az áldásokat, melyek az engedelmesség feltételeként az övéik lesznek, és az átkokat, melyek engedetlenségüket követik.

"Ha pedig szorgalmatosan hallgatsz az Úrnak, a te Istenednek szavára, és megtartod és teljesíted minden ő parancsolatát, amelyeket én parancsolok ma néked: [...] Áldott leszesz a városban, és áldott leszesz a mezőben. Áldott lesz a te méhednek gyümölcse és a te földednek gyümölcse, és a te barmodnak gyümölcse, [...] Áldott lesz a te kosarad és a te sütő tekenőd. Áldott leszesz bejöttödben, és áldott leszesz kimentedben. Az Úr megszalasztja előtted a te ellenségeidet, akik reád támadnak; egy úton jönnek ki reád, és hét úton futnak előled. Áldást parancsolt melléd az Úr a te csűreidben és mindenben, amire ráteszed kezedet;" (5Móz 28:1-8).

"Ha pedig nem hallgatsz az Úrnak, a te Istenednek szavára, hogy megtartsad és teljesítsed minden parancsolatát és rendelését, amelyeket én parancsolok ma néked: reád jőnek mind ez átkok [...] És iszonyattá, példabeszéddé és gúnnyá leszel minden népnél, amelyek közé elűz téged az Úr." "És szétszór téged az őr minden nép közé, a földnek egyik végétől a földnek másik végéig; és szolgálni fogsz ott idegen isteneket, akiket sem te nem ismertél, sem a te atyáid: fát és követ. De e nemzetek között sem pihensz meg, és nem lesz a te talpadnak nyugodalma; mert rettegő szívet, epedő szemeket és sóvárgó lelket ad ott néked az Úr. És a te életed kétséges lesz majd előtted; és rettegni fogsz éjjel és nappal, és nem bízol életedben. Reggel ezt mondod: Bárcsak estve volna! estve pedig azt mondod: Bárcsak reggel volna! - a te szívednek rettegései miatt, amellyel rettegsz, és a te szemeidnek látása miatt, amelyet látsz" (5Móz 28:15.37.64-67).

A Jövendőmondás Lelke által messze évszázadokra előre tekintve Mózes felvázolta Izraelnek, mint nemzetnek, Róma serege általi végső legyőzetésének és Jeruzsálem lerombolásának borzasztó jeleneteit. "Hoz az Úr ellened népet messzünnen, a földnek széléről, nem különben, amint repül a sas; olyan népet, amelynek nyelvét nem érted; Vad tekintetű népet, amely nem tiszteli a vén embert, és a gyermeknek nem kedvez" (5Móz 28:49-50).

Igen élénken ábrázolta az ország teljes pusztulását és a nép rettenetes szenvedését, amikor Titus évszázadokkal később ostrom alá vette Jeruzsálemet. "És felemészti a te barmodnak tenyészését és a te földednek gyümölcsét, mígnem kipusztulsz; [...] És megszáll téged minden városodban, míglen leomolnak a magas és erős kőfalaid, amelyekben bízol, minden te földeden; [...] És megeszed a te méhednek gyümölcsét, a te fiaidnak és leányidnak húsát, akiket ád néked az Úr, a te Istened - a megszállás és a szorongattatás alatt, amellyel megszorongat téged a te ellenséged. [...] A közötted való finnyás és kedvére nevelkedett asszony (aki meg se próbálta talpát a földre bocsátani az elkényesedés és finnyásság miatt) irigy szemmel tekint az ő szeretett férjére, fiára, leányára, [...] mert megeszi ezeket titkon, mikor mindenből kifogy, a megszállás [...] alatt" (5Móz 28:51-57).

Mondanivalóját Mózes e hatásos szavakkal fejezte be: "Bizonyságul hívom ellenetek ma a mennyet és a földet, hogy az életet és a halált adtam előtökbe, az áldást és az átkot: válaszd azért az életet, hogy élhess mind te, mind a te magod; Hogy szeressed az Urat, a te Istenedet, és hogy hallgass az ő szavára, és ragaszkodjál hozzá; mert ő a te életed és a te életednek hosszúsága; hogy lakozzál azon a földön, amely felől megesküdt az Úr a te atyáidnak, Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak, hogy nékik adja azt" (5Móz 30:19-20).

Hogy a nagy vezető ezeket az igazságokat mélyebben véshesse népe elméjébe, azért szent költeménybe foglalta azokat. Ez az ének nem csupán történelmi, hanem prófétikus is. Míg egyrészt elismételte, hogy Isten milyen csodálatosan bánt népével a múltban, másrészt előre vetítette a jövendő nagy eseményeit, a hívek végső győzelmét, amikor Krisztus eljön másodszor hatalommal és dicsőséggel. Megparancsolta a népnek, hogy e költői történetet vésse jól emlékezetébe és tanítsa meg arra fiait és fiainak fiait. El kellett énekelni ezt Izrael egész gyülekezetének az istentiszteleten és el kellett énekelnie a népnek minden nap, amikor munkába ment. A szülők kötelessége volt gyermekeik fogékony elméjébe úgy bevésni e szavakat, hogy azokat soha el ne felejtsék.

Minthogy az izraelitáknak bizonyos tekintetben Isten törvényének őrzőivé és megtartóivá kellett lenni, rendeletének jelentőségét és az engedelmesség fontosságát nekik és általuk fiaiknak és fiaik fiainak különösen emlékezetükbe kellett vésni. Az Úr törvényeit illetően így rendelkezett: "És gyakoroljad ezekben a te fiaidat, és szólj ezekről, mikor a te házadban ülsz, vagy mikor úton jársz, és mikor lefekszel, és mikor felkelsz. [...] És írd fel azokat a te házadnak ajtófeleire és a te kapuidra."

"Ha a te fiad megkérdez téged ezután, mondván: Mire valók e bizonyságtételek, rendelések és végzések, amelyeket az Úr, a mi Istenünk parancsolt néktek" akkor a szülőknek el kell mondani Isten kegyelmes tettének történetét - az Úr hogyan küzdött szabadításukért - és mondják el nekik: "Megparancsolta nékünk az Úr, hogy cselekedjünk mind e rendelések szerint, hogy féljük az Urat, a mi Istenünket, hogy jó dolgunk legyen teljes életünkben, hogy megtartson minket az életben, mint e mai napon. És ez lesz nékünk igazságunk, ha vigyázunk arra, hogy megtartsuk mind e parancsolatokat, az Úr előtt, a mi Istenünk előtt, amiképpen megparancsolta nékünk" (5Móz 6:7-9.20.24-25).

Mai Bibliai szakasz: 2 Krónikák 25

Igyekezetében, hogy megerősítse országát, Amásia úgy gondolta, hogy a Júdában található eszközök – azok, amelyekről Isten gondoskodott – nem elegendőek, ezért arra az elhatározásra jutott, hogy katonákat fog kölcsönözni Izraeltől, hogy bebiztosítsa magát az ellenségeivel vívott háborúra. Isten azonban egy prófétát küldött, hogy emlékeztesse: az emberi segítség tragédiába fog torkollni. Gyakran mi is hasonlóképpen próbálunk megküzdeni lelkünk ellenségével. Látjuk azokat az eszközöket, amelyeket Isten az Ő Igéjében és az imádságban adott nekünk, de valahogy úgy érezzük, hogy ezek nem elegendőek a győzelmünkhöz, ezért emberi megoldásokhoz és technikákhoz, emberi filozófiákhoz és emberi erőhöz folyamodunk.

Az emberi megoldás és az önmagunkba vetett bizalom ma sem jobb eszköz, mint amilyen Amásia idejében volt. Mindig tragédiával ér véget, már ami lelki életünket illeti. Akkor teszünk helyesen, ha Amásia példáját követjük, aki  leszerelte azokat a katonákat, akik nem mentek el vele, és feladjuk az önmagunkban és az emberi megoldásokban bízó életet, és helyette egyedül Istenbe vetjük bizalmunkat. Ha ennek következtében valamilyen földi veszteség ér bennünket, Isten ígérete végig visszhangzik az idők folyosóin ugyanolyan teljességgel és gazdagsággal, mint amikor először mondta: „Az Úr neked annál sokkal többet adhat.”

Natasha Neblett

a Fiatalok Jézusért szervezet logisztikai alelnöke

53. heti olvasmány a PÁTRIÁRKÁK ÉS PRÓFÉTÁK 41. és 42. fejezeteihez (júl. 31-aug. 6).

Isten újra meg újra megmutatta hűségét az Ő népe felé. Gondoskodott róluk, és életben tartotta őket a sivatagban, megszabadította őket a természeti katasztrófákból és a környező nemzetek kezéből, és egyik csodát adta a másik után. Mindent megtett, hogy elnyerje ezeknek az embereknek a szívét, és mégis, amikor a moábita nők beléptek a táborba, hogy megkísértsék őket, milyen könnyen elesett Izráel ismét!

Legyen ez emlékeztető számunkra, hogy mindig őrt álljunk, hogy megvédjük a tálentumainkat. Körültekintőnek kell legyünk, hogy kiben bízunk meg, hiszen csak Isten érdemes a bizalmunkra. Tudatában kell lennünk, hogy mi tölti be szívünket és elménket. Hűségesnek kell legyünk Isten parancsolataihoz, amely megkülönböztet minket a körülvevő népektől, és így az Ő helyes tanúbizonyságát vihetjük a világnak.

Hogy Isten emlékeztesse Izráelt a helyére és a kötelességére, Mózes, mielőtt felment volna a Piszga hegyére, a teljes gyülekezet előtt elismételte történetüket és prófétált a jövőről. Egy éneket írtak, melyet eljövendő generációk énekeltek és tanultak meg, mellyel eszükbe véshették az embereknek „a törvény szentségét és az iránta való engedelmesség fontosságát”. Szeretni fogják a törvényt és őrizni. És ami ennél is többet jelent, szeretni a törvényadót és őrizni a különleges kapcsolatot vele.

Szentlélek, taníts minket bízni, szeretni, és engedelmeskedni Urunknak.

Juliana Baioni

Imaszolgálat vezető

Spencerville Hetednapi Adventista gyülekezet

Maryland, USA

                    Fordította: Gősi Csaba

Higgyetek az Ő prófétáinak - augusztus 5 - PÉNTEK - 2 Krónikák 24

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből

2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez

3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány - PÁTRIÁRKÁK ÉS PRÓFÉTÁK 42. fejezet 390. nap

"Nem azért szeretett titeket az Úr, sem nem azért választott titeket, hogy minden népnél többen volnátok; mert ti minden népnél kevesebben vagytok; Hanem mivel szeretett titeket az Úr, és hogy megtartsa az esküt, amellyel megesküdt volt a ti atyáitoknak; azért hozott ki titeket az Úr hatalmas kézzel, és szabadított meg téged a szolgaságnak házából, az egyiptombeli Faraó királynak kezéből. És hogy megtudjad, hogy az Úr, a te Istened, ő az Isten, a hűséges Isten, aki megtartja a szövetséget és az irgalmasságot ezeríziglen azok iránt, akik őt szeretik, és az ő parancsolatait megtartják" (5Móz 7:7-9).

Izrael népe mindig kész volt bajaiért Mózest okolni; de most félretették ama gyanúsításaikat, hogy őt önzése, büszkesége vagy hatalomvágya befolyásolta volna, és bizalommal, tisztelettel hallgatták szavait. Mózes híven tárta eléjük hibáikat és atyáik bűneit. A hosszú pusztai vándorlás alatt gyakran voltak türelmetlenek és lázadók, de az Úr nem volt vádolható Kánaán elfoglalásának halogatásával; őt jobban bántotta, mint őket, hogy népe nem birtokolhatta közvetlenül az ígéret földjét, hogy nem mutathatta meg minden nemzetnek hatalmas erejét népe megszabadításában. Hitetlenségük, bizalmatlanságuk miatt nem voltak felkészülve a Kánaánba való belépésre. Semmiképp nem képviselnék azt a népet, amelynek Istene az Úr, mert nem viselték az ő jóságát, tisztaságát és jóindulatát. Ha atyáik hitben engedtek volna Isten vezetésének, törvényéhez alkalmazkodtak és rendeléseiben jártak volna, már rég Kánaánban letelepedett szent, virágzó, boldog nép lennének. A jó földre való belépésük halogatása káromolta Istent és dicsőségét megrövidítette a környező nemzetek szemében.

Mózes, aki Isten törvényének lényegét és értékét megértette, biztosította a népet, hogy egy nemzetnek sincs oly bölcs, igazságos és könyörületes törvénye, mint amilyen a hébereknek adatott. "Lássátok" - mondta - "tanítottalak titeket rendelésekre és végzésekre, amint megparancsolta nékem az Úr, az én Istenem, hogy azok szerint cselekedjetek azon a földön, amelybe bementek, hogy bírjátok azt. Megtartsátok azért és megcselekedjétek! Mert ez lesz a ti bölcsességtek és értelmetek a népek előtt, akik meghallják majd mind e rendeléseket, és ezt mondják: Bizony bölcs és értelmes nép ez a nagy nemzet!" (5Móz 4:5-6).

Mózes felhívta a figyelmüket arra a napra "[...] amelyen az Úr előtt, a te Istened előtt állottál a Hóreben" (5Móz 4:10). És bizonyságot tett előttük: "Mert melyik nagy nemzet az, amelyhez olyan közel volna az ő Istene, mint mihozzánk az Úr, a mi Istenünk, valahányszor hozzá kiáltunk? És melyik nagy nemzet az, amelynek olyan rendelései és igazságos végzései volnának, mint ez az egész törvény, amelyet én ma adok elétek?!" (5Móz 4:7-8). Ma is megismétlődhetne ez a felhívás Izraelben, mert a törvények, melyeket Isten régi népének adott bölcsebbek, jobbak és emberségesebbek voltak a föld legműveltebb nemzeteinek törvényeinél. A nemzetek törvényei a meg nem újult szív gyengeségének és szenvedélyességének nyomait viselik, de Isten törvénye az istenség pecsétjét hordja.

"Titeket pedig kézen fogott az Úr, és kihozott titeket a vaskemencéből" - jelentette ki Mózes - "hogy legyetek néki örökös népe" (5Móz 4:20). A föld, amelyre nemsokára bevonulnak, és mely az Isten parancsolatai iránti engedelmesség feltétele alapján lesz az övék, így lett leírva számukra - mily mélyen hatottak e szavak Izrael szívére, amikor visszaemlékeztek arra, hogy aki oly ragyogóan vázolta fel előttük a jó föld áldásait, az ő bűnük miatt lesz kizárva népe örökségének részesedéséből:

"Mert az Úr, a te Istened jó földre visz be téged; [...] nem olyan az, mint Egyiptomnak földe, ahonnan kijöttetek; amelyben elveted vala a te magodat és a te lábaddal kell vala megöntöznöd, mint egy veteményes kertet; Hanem az a föld, amelyre átmentek, hogy bírjátok azt, hegyes-völgyes föld, az égnek esőjéből iszik vizet." "Bővizű patakoknak, forrásoknak és mély vizeknek földére, amelyek a völgyekben és a hegyeken fakadnak. Búza-, árpa-, szőlőtő-, fige- és gránátalmatermő földre, faolaj- és méztermő földre. Oly földre, amelyen nem nyomorogva eszed kenyeredet, és ahol semmiben sem szűkölködöl; oly földre, amelynek kövei vas, és amelynek hegyeiből rezet vághatsz! [...] Oly föld az, amelyre az Úr, a te Istened visel gondot; mindenkor rajta függenek az Úrnak, a te Istenednek szemei az esztendő kezdetétől az esztendő végéig" (5Móz 8:7-9; 11:10-12).

Mai Bibliai szakasz: 2 Krónikák 24

Gyermekkoromban mindig úgy gondoltam Jóásra, mint hűséges fiatal királyra, aki kora ifjúságában elhatározta, hogy Isten rendíthetetlen követője lesz. A gyerekeknek szóló bibliai történetek csak ilyeneket írtak Jóásról olyan igeversekkel illusztrálva, mint 2Krónikák 24:4-5, ami ezt mondja: „Ezek után elvégezé magában Joás, hogy megújítja az Úrnak házát. És összehivatá a papokat és a Lévitákat, és monda nékik: Menjetek el a Júda városaiba, és szedjetek az Izráel népétől fejenként pénzt, hogy a ti Istentek háza esztendőnként kijavíttassék. Ti pedig siessetek e dologgal; de a Léviták nem sietének”. Ezek a versek valóban arról tanúskodnak, hogy ez a fiatalember a tettek embere volt, aki minden ellenállás és nehézség ellenére is nemzete lelki jólétének elkötelezettje volt.

Azonban Jóásról alkotott gyermekies képem darabokra hullott, amikor élete utolsó szakaszáról elolvastam a Biblia beszámolóját. „Minekutána pedig meghala Jójada, eljövének a Júda fejedelmei, és meghajták magokat a király előtt; a király pedig hallgatott reájok. És elhagyák az Úrnak, atyáik Istenének házát, és szolgálának az Aseráknak és bálványoknak; mely vétkük miatt lőn az Úrnak haragja Júda és Jeruzsálem ellen" (2Krón 24:17-18). Amint papi tanácsadójának támogató rendszere Jójada halálával letűnt, Jóás reménytelenül az őt körülvevő emberek hitehagyásának örvényében találta magát. A váltás gyökeres volt és megdöbbentő; Isten az egyik prófétát a másik után küldte, hogy figyelmeztesse őt, de eredménytelenül. Egyre csak azon tűnődöm, hogy hová tűnt Jóás, az az ártatlan fiatal király, akiről gyermekkorom bibliai történeteiben olvastam. Micsoda fájdalmat érezhetett Isten! Végül ezt kellett mondania: „Miért szegtétek meg az Úrnak parancsolatait? – mert az nem használ néktek. Ha elhagytátok az Urat, ő is elhagy titeket” (2Krón 24:20). Jóás olyat tett, amit elgondolni is lehetetlennek tűnt: sértést sértésre halmozva megölette Zakariást, a figyelmeztető üzenet hordozóját, annak a Jójadának a fiát, ki mindvégig hűséges gondviselője és tanácsadója volt. 

Végül Jóás saját embereinek keze által halt meg. Mindez azért történt így, mert mindig éppen a hozzá legközelebb álló tanácsát fogadta meg, bármi volt is az.  Vajon velünk is megeshet, hogy ugyan látszólag szent életet élünk, és mégis teljes egészében híján vagyunk annak a lelki tapasztalatnak, ami megóvhatna bennünket attól, hogy lelki sötétségbe süllyedjünk? Egyre csak azon tűnődöm, hogy milyen nagy hatással lehetett volna Jóás élete környezetére, hogyha mindig a Mesterével töltött személyes áhítatokból merített volna erőt.

Bárcsak megszívlelnénk mi is, amit Ellen White helyezett két fia, Edson és Willie szívére, amikor ezt írta: „Arra vágyunk, hogy megváltottak között legyetek, hogy valóban igazak legyetek, hogy Istennek éljetek, és hogy szerezzetek megbecsülést az Ő ügyének. Ügyelj, Edson, amikor nehézségek támadnak rád, légy józan és körültekintő, és Isten képessé tesz rá, hogy leküzdj minden nehézséget! Kedves, kicsi Willie-m, Isten áldjon téged. Imádkozunk értetek. Ti is imádkozzatok önmagatokért" (Appeal to Youth, 75. oldal).

Alvin Cardona
a Fiatalok Jézusért szervezet programozásért felelős alelnöke

53. heti olvasmány a PÁTRIÁRKÁK ÉS PRÓFÉTÁK 41. és 42. fejezeteihez (júl. 31-aug. 6).

Isten újra meg újra megmutatta hűségét az Ő népe felé. Gondoskodott róluk, és életben tartotta őket a sivatagban, megszabadította őket a természeti katasztrófákból és a környező nemzetek kezéből, és egyik csodát adta a másik után. Mindent megtett, hogy elnyerje ezeknek az embereknek a szívét, és mégis, amikor a moábita nők beléptek a táborba, hogy megkísértsék őket, milyen könnyen elesett Izráel ismét!

Legyen ez emlékeztető számunkra, hogy mindig őrt álljunk, hogy megvédjük a tálentumainkat. Körültekintőnek kell legyünk, hogy kiben bízunk meg, hiszen csak Isten érdemes a bizalmunkra. Tudatában kell lennünk, hogy mi tölti be szívünket és elménket. Hűségesnek kell legyünk Isten parancsolataihoz, amely megkülönböztet minket a körülvevő népektől, és így az Ő helyes tanúbizonyságát vihetjük a világnak.

Hogy Isten emlékeztesse Izráelt a helyére és a kötelességére, Mózes, mielőtt felment volna a Piszga hegyére, a teljes gyülekezet előtt elismételte történetüket és prófétált a jövőről. Egy éneket írtak, melyet eljövendő generációk énekeltek és tanultak meg, mellyel eszükbe véshették az embereknek „a törvény szentségét és az iránta való engedelmesség fontosságát”. Szeretni fogják a törvényt és őrizni. És ami ennél is többet jelent, szeretni a törvényadót és őrizni a különleges kapcsolatot vele.

Szentlélek, taníts minket bízni, szeretni, és engedelmeskedni Urunknak.

Juliana Baioni

Imaszolgálat vezető

Spencerville Hetednapi Adventista gyülekezet

Maryland, USA

                    Fordította: Gősi Csaba

Higgyetek az Ő prófétáinak - augusztus 4 - CSÜTÖRTÖK - 2 Krónikák 23

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből

2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez

3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány - PÁTRIÁRKÁK ÉS PRÓFÉTÁK 42. fejezet 389. nap

42. A törvény megismétlése

Az Úr tudtul adta Mózesnek, hogy Kánaán elfoglalásának ideje elérkezett: s az agg próféta a magaslaton állva a Jordán folyón és a megígért földön végignézve, nagy érdeklődéssel szemlélte népe örökségét. Lehetséges lenne, hogy az elkövetett bűnére kimondott ítéletet visszavonnák? Igen komolyan könyörgött: "Uram, Isten, Te elkezdetted megmutatni a te szolgádnak a te nagyságodat és hatalmas kezedet! Mert kicsoda olyan Isten mennyben és földön, aki cselekedhetnék a te cselekedeteid és hatalmad szerint? Hadd menjek át kérlek, és hadd lássam meg azt a jó földet, amely a Jordánon túl van, és azt a jó hegyet, és a Libanont!" (5Móz 3:24-25).

A válasz ez volt: "Elég ez néked, ne szólj többet már nékem e dolog felől! Menj fel a Piszga tetejére, és emeled fel a te szemeidet napnyugot felé és észak felé, dél felé és napkelet felé, és nézz szét a te szemeiddel, mert nem mégy át ezen a Jordánon" (5Móz 3:26-27).

Zúgolódás nélkül vetette magát alá Isten végzésének. És most Izraelért aggódott. Ki képviselné jólétük érdekeit úgy, mint ő? Teljes szívből könyörgött: "Az Úr, a minden test lelkének Istene, rendeljen férfiút a gyülekezet fölé. Aki kimenjen ő előttök, és aki bemenjen ő előttök: aki kivigye őket, és aki bevigye őket, hogy ne legyen az Úr gyülekezete olyan mint a juhok, amelyeknek nincsen pásztoruk" (4Móz 27:16-17).

Az Úr meghallgatta szolgája imáját és ezt válaszolta: "Vedd melléd Józsuét a Nún fiát, a férfiút, akiben lélek van, és tedd őreá a te kezedet. És állasd őt Eleázár pap elé, és az egész gyülekezet elé, és adj néki parancsolatokat az ő szemeik előtt. És a te dicsőségedet közöld ővele, hogy hallgassa őt Izráel fiainak egész gyülekezete" (4Móz 27:18-20). Józsué sokáig szolgálta Mózest, s mivel bölcs, rátermett és hittel teljes férfiú volt, Mózes utódául rendelte Isten. Mózes kézrátétele által, mély benyomást keltő megbízatástól kísérve választották ki ünnepélyesen Józsuét Izrael vezetőjévé. Azt is megengedték neki, hogy a kormányzásban részt vegyen. Az Úrnak Józsuéra vonatkozó szavait Mózes közvetítette a gyülekezetnek: "Azután pedig álljon Eleázár pap elé, és kérdje meg őt az Urimnak ítélete felől az Úr előtt. Az ő szava szerint menjenek ki, és az ő szava szerint menjenek be, ő és Izráel minden fia ővele, és az egész gyülekezet" (4Móz 27:21).

Mielőtt Mózes Izrael látható vezetői tisztét letette volna, utasítást kapott, hogy röviden ismételje meg a nép előtt az Egyiptomból való szabadulás történetét, pusztai vándorlásukat és a Sinai hegyen kinyilatkoztatott törvényt. Amikor a törvényt kihirdették, a mostani közösségből csak néhányan voltak oly idősek, hogy az események félelmes ünnepélyességét felfogják. Amint nemsokára átkelnek a Jordánon és birtokba veszik a megígért földet, Isten bemutatja előttük törvényének kívánalmait és megparancsolja az engedelmességet, mint jólétük feltételét.

Mózes a nép előtt állt, hogy megismételje utolsó figyelmeztetéseit és intéseit. Orcáján szent fény ragyogott. Haja hófehér volt már, de tartása egyenes; arcvonásai az egészség hajlíthatatlan erejét fejezték ki, szemei tiszták voltak és nem homályosodtak el. E fontos alkalommal mély érzéssel ecsetelte mindenható védelmezőjük szeretetét és kegyelmét.

"Mert tudakozzál csak a régi időkről" - mondta - "amelyek te előtted voltak, ama naptól fogva, amelyen az Isten embert teremtett e földre, és pedig az égnek egyik szélétől az égnek másik széléig, ha történt-é e nagy dologhoz hasonló, vagy hallatszott-é ehhez fogható? Hallotta-é valamely nép a tűz közepéből szóló Istennek szavát, amiképpen hallottad te, hogy életben maradt volna? Avagy próbálta-é azt Isten, hogy elmenjen és válasszon magának népet valamely nemzetség közül, kísértésekkel, jelekkel, csudákkal, haddal, hatalmas kézzel, kinyújtott karral, és nagy rettenetességek által, amiképpen cselekedte mindezeket tiérettetek az Úr, a ti Istenetek Egyiptomban szemeitek láttára?" (5Móz 4:32-34).

Mai Bibliai szakasz: 2 Krónikák 23

Athália gonosz uralkodásának hat gondterhes éve után a jog szerinti uralkodót fogják felkenni. A templomban megtartandó koronázási ünnepség tervezésekor Jójada főpap nagyon világos utasításokat adott: „A léviták vegyék körül a királyt, mindenkinek legyen a kezében a fegyvere, és ha valaki be akar menni a házba, meg kell ölni! A király mellett legyetek, amikor bemegy, és amikor kijön” (2Krón 23:7 új prot. ford.).

Két választásunk van, hogy ki fog a szívünkkel rendelkezni; ki fog bennünk, mint az élő Isten templomában uralkodni (2Kor 6:16). Választhatjuk a bűn gonosz uralmát, vagy az igazságos király, Dávid fia, Jézus Krisztus uralmát. Ha odafordítjuk szívünket Krisztushoz, az utasítások világosak: semmi, ami vele ellentétes nem engedhető be a területre, ahol Ő uralkodik. Kezünkbe kell vennünk a „Lélek kardját, amely az Isten beszéde” (Ef 6:17), és „lerombolnunk az okoskodásokat és minden magaslatot, amelyet Isten ismerete ellen emeltek és foglyul ejtenünk minden gondolatot, hogy engedelmeskedjék a Krisztusnak” (2Kor 10:5 - új prot. ford.).

Melyek azok a területek, amelyeknek őrzését Isten ránk bízta? Mi az, ami ellen parancsa szerint, az Ő kardját kezünkbe véve kell védekeznünk? Milyen megbízatást adott nekünk?

Natasha Neblett
a Fiatalok Jézusért szervezet logisztikai alelnöke

53. heti olvasmány a PÁTRIÁRKÁK ÉS PRÓFÉTÁK 41. és 42. fejezeteihez (júl. 31-aug. 6).

Isten újra meg újra megmutatta hűségét az Ő népe felé. Gondoskodott róluk, és életben tartotta őket a sivatagban, megszabadította őket a természeti katasztrófákból és a környező nemzetek kezéből, és egyik csodát adta a másik után. Mindent megtett, hogy elnyerje ezeknek az embereknek a szívét, és mégis, amikor a moábita nők beléptek a táborba, hogy megkísértsék őket, milyen könnyen elesett Izráel ismét!

Legyen ez emlékeztető számunkra, hogy mindig őrt álljunk, hogy megvédjük a tálentumainkat. Körültekintőnek kell legyünk, hogy kiben bízunk meg, hiszen csak Isten érdemes a bizalmunkra. Tudatában kell lennünk, hogy mi tölti be szívünket és elménket. Hűségesnek kell legyünk Isten parancsolataihoz, amely megkülönböztet minket a körülvevő népektől, és így az Ő helyes tanúbizonyságát vihetjük a világnak.

Hogy Isten emlékeztesse Izráelt a helyére és a kötelességére, Mózes, mielőtt felment volna a Piszga hegyére, a teljes gyülekezet előtt elismételte történetüket és prófétált a jövőről. Egy éneket írtak, melyet eljövendő generációk énekeltek és tanultak meg, mellyel eszükbe véshették az embereknek „a törvény szentségét és az iránta való engedelmesség fontosságát”. Szeretni fogják a törvényt és őrizni. És ami ennél is többet jelent, szeretni a törvényadót és őrizni a különleges kapcsolatot vele.

Szentlélek, taníts minket bízni, szeretni, és engedelmeskedni Urunknak.

Juliana Baioni

Imaszolgálat vezető

Spencerville Hetednapi Adventista gyülekezet

Maryland, USA

                    Fordította: Gősi Csaba

Higgyetek az Ő prófétáinak - augusztus 3 - SZERDA - 2 Krónikák 22

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből

2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez

3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány - PÁTRIÁRKÁK ÉS PRÓFÉTÁK 41. fejezet 388. nap

Sátán minden eszközt felhasznál, hogy a bűnt, a gonoszságot, az önzést népszerűvé tegye. Városaink utcáin nem járhatunk anélkül, hogy ne találkozzunk a bűnökre való figyelemfelkeltéssel, amit a regényekben és a színházban is bemutatnak. Az aljasságot és a gonoszságot követő átkot a nép elé tárják a napilapokban és mindazt, ami izgatja a szenvedélyt, izgalmas történetekben mutatják be. Annyi ilyen lealacsonyító gonoszságot hallanak és olvasnak, hogy az egykor gyöngéd lelkiismeret, amely borzalommal fordult el az ilyen jelenetektől, megkeményedik és a dolgokra nagy érdeklődéssel tekint.

Sok szórakozásnak, amely ma népszerű a világban és még azoknál is, akik keresztényeknek vallják magukat, ugyanaz a célja, mint a pogányoké. Valóban kevés az, amit Sátán nem használ fel a lelkek elvesztésére. A színpadi dráma által évszázadok óta munkálkodik, hogy a szenvedélyt felkorbácsolja és magasztalja a bűnt. Az operát, elragadó látványosságával és meghökkentő zenéjével, a jelmezes játékot, valamint a játékasztalt arra használja fel Sátán, hogy ledöntse az elvek korlátait és ajtót nyisson az érzéki kielégülésnek. Ahol az örömszerzés minden összejövetelén a büszkeséget ápolják, vagy az étvágyat elégítik ki, ahol az ember végül Istent is elfelejti, és szem elől téveszti az örök érdekeket, ott Sátán kötözi meg láncaival a lelket.

"Minden féltett dolognál jobban őrizd meg szívedet" - hangzik a bölcs ember tanácsa - "mert abból indul ki minden élet" (Péld 4:23). A szívnek isteni kegyelem által kell megújulnia, különben hiába törekszik életszentségre. Aki megpróbálja a nemes, erkölcsös jellemet Krisztus kegyelme nélkül felépíteni, az házát futó homokra építi. A kísértés heves viharában az biztosan ledől. Dávid imája legyen minden lélek kérése: "Tiszta szívet teremts bennem, óh isten, és az erős lelket újítsd meg bennem" (Zsolt 51:12). És ha részesei lettünk ennek a mennyei ajándéknak, tovább kell haladnunk a tökéletesség felé, "akiket Isten hatalma őriz hit által" (1Pt 1:5).

És mégis tennünk kell valamit, hogy ellenállhassunk a kísértésnek. Aki nem akar Sátán tervének prédájává válni, annak jól meg kell őriznie a lelkéhez vezető utat. Kerülnie kell a tisztátalan gondolatokat sugalmazó dolgok olvasását, szemlélését, vagy meghallgatását. Gondolatait még véletlenül sem szabad szabadjára engednie, hogy olyan dolgoknál kalandozzanak, amelyet lelkének ellensége sugallhat. Péter apostol mondja: "[...] felövezvén elmétek derekait, mint józanok [...] ne szabjátok magatokat a ti előbbi kívánságaitokhoz, amelyek tudatlanságotok alatt voltak bennetek; Hanem amiképpen szent az, aki elhívott titeket, ti is szentek legyetek teljes életetekben" (1Pt 1:13-15). Pál apostol szavai pedig ezek: "Amik csak igazak, amik csak tisztességesek, amik csak igazságosak, amik csak tiszták, amik csak kedvesek, amik csak jóhírűek; ha van valami erény és ha van valami dicséret, ezekről gondolkodjatok" (Fil 4:8). Ez komoly imádkozást és szüntelen őrködést kíván.

A Szentlélek állandó befolyása kell, hogy támaszunk legyen, aki gondolatainkat fölfelé irányítja és rászoktatja arra, hogy tiszta és szent dolgokkal foglalkozzon. És nekünk szorgalmasan kell tanulmányoznunk Isten Igéjét. A zsoltáríró ezeket mondja: "Mi módon őrizheti meg tisztán az ifjú az ő útát, ha nem a te beszédednek megtartása által?" És ismét: "Szívembe rejtettem a te beszédedet, hogy ne vétkezzem ellened" (Zsolt 119:9.11).

Izráel Bál-Peórban elkövetett bűne Isten büntetését hozta a nemzetre. És bár ugyanazt a bűnt ma nem büntetik meg olyan gyorsan, megtorlása bizonyosan nem marad el. "Ha valaki az Isten templomát megrontja, megrontja azt az Isten" (1Kor 3:17). A természet borzalmas büntetéssel sújtja ezeket a vétkeket, amelyet előbb-utóbb kirónak minden áthágójára. Minden másnál inkább e bűnök okozzák az emberiség elfajulását, azokat a betegségeket és nyomort, amelyek átokként nehezednek a világra. Az emberek embertársaik előtt palástolhatják bűneiket, de bizonyára learatják annak eredményét, a szenvedést, a betegséget, a gyengeelméjűséget, vagy a halált. Ez életen túl ott áll az ítélet bírói széke, az örök büntetés ítéletével. "Akik ilyeneket cselekesznek, Isten országának örökösei nem lesznek", de Sátán és a gonosz angyalok része a "tűznek tava", mely a "második halál" (Gal 5:21; Jel 20:14).

"Mert színmézet csepeg az idegen asszony ajka, és simább az olajnál az ő ínye. De annak vége keserű, mint az üröm, éles, mint a kétélű tőr" (Péld 5:3-4). "Távoztasd el attól utadat, és ne közelgess házának ajtajához, Hogy másoknak ne add a te ékességedet, és esztendeidet a kegyetlennek; Hogy ne az idegenek teljenek be a te marháiddal, és a te keresményed más házába ne jusson. Hogy nyögnöd kelljen életed végén, amikor megemésztetik a te húsod és a te tested" (Péld 5:8-11). "Mert a halálra hanyatlik az ő háza [...] Valakik mennek ahhoz, nem térnek meg" (Péld 2:18-19); "[...] és a pokol mélyébe esnek az ő hivatalosai" (Péld 9:18).

Mai Bibliai szakasz: 2 Krónikák 22

Joás, a gyermek-király, az Izraelben valaha uralkodó királyok egyik leghíresebbike és legfiatalabbika. Ez az alábecsült ifjú a lehető legrosszabb körülmények között került hatalomra, Izrael hitehagyó királyainak több nemzedéke után. Akháb családja nagyon messzire megy, hogy megtartsa Isten népe feletti hatalmát. Oda-vissza háború folyik Jahve követői és azok között, akik Baál vallását akarják előtérbe helyezni. A hitehagyás olyan erősen kötözte le Izraelt, és mérgezte meg vezetőit, hogy Joás életét a nagyanyjának kellett megmentenie, hogy majdan visszaszerezhesse neki a hatalmat.

Mégis, a hitehagyás és annak kaotikus következményei közepette, megtaláljuk az újjászületés kulcsát. A társadalmi újjászületés személyes újjászületéssel kezdődik. A személyes újjászületés rejtőzködéssel kezdődik. „Náluk volt elrejtve az Úr házában hat esztendeig. Az országban pedig Athália uralkodott.” (2Krón 22:12 új prot. ford.). Ez egy hatalmas lecke! Míg a hitehagyás uralkodik, rombol, és látszólag győzedelmeskedik, Joás az Úr házában rejtőzik. Éppen, ahogy Illés rejtőzött a Kérit-pataknál (1Kir17:3), és ahogy a tanítványok a felső házban tartózkodtak (ApCsel 1:3) Joás Isten házában bújik meg. Isten jelenlétében rejtőzködik.

Csak úgy lehetünk az újjáéledés és a reformáció képviselői, ha félrevonulunk, Isten jelenlétében rejtőzködünk, és kifejlesztjük magunkban a szükséges képességeket. Csak úgy tudjuk a szívünkben lakó gonosz hatalmát – amely megpróbál elrejteni minket Isten orcája elől (Jel 6:16) – letörni, ha Isten Igéje el van rejtve a szívünkben (Zsolt 119:11). Szeretnél az újjászületés és a reformáció követe lenni, de nem vagy biztos benne, hogy Isten használni tud téged? De igen, tud! Rejtőzz el Őbenne, és figyeld, mi történik!

Israel Ramos
a Fiatalok Jézusért szervezet egyik alapítója és bizottsági tagja

53. heti olvasmány a PÁTRIÁRKÁK ÉS PRÓFÉTÁK 41. és 42. fejezeteihez (júl. 31-aug. 6).

Isten újra meg újra megmutatta hűségét az Ő népe felé. Gondoskodott róluk, és életben tartotta őket a sivatagban, megszabadította őket a természeti katasztrófákból és a környező nemzetek kezéből, és egyik csodát adta a másik után. Mindent megtett, hogy elnyerje ezeknek az embereknek a szívét, és mégis, amikor a moábita nők beléptek a táborba, hogy megkísértsék őket, milyen könnyen elesett Izráel ismét!

Legyen ez emlékeztető számunkra, hogy mindig őrt álljunk, hogy megvédjük a tálentumainkat. Körültekintőnek kell legyünk, hogy kiben bízunk meg, hiszen csak Isten érdemes a bizalmunkra. Tudatában kell lennünk, hogy mi tölti be szívünket és elménket. Hűségesnek kell legyünk Isten parancsolataihoz, amely megkülönböztet minket a körülvevő népektől, és így az Ő helyes tanúbizonyságát vihetjük a világnak.

Hogy Isten emlékeztesse Izráelt a helyére és a kötelességére, Mózes, mielőtt felment volna a Piszga hegyére, a teljes gyülekezet előtt elismételte történetüket és prófétált a jövőről. Egy éneket írtak, melyet eljövendő generációk énekeltek és tanultak meg, mellyel eszükbe véshették az embereknek „a törvény szentségét és az iránta való engedelmesség fontosságát”. Szeretni fogják a törvényt és őrizni. És ami ennél is többet jelent, szeretni a törvényadót és őrizni a különleges kapcsolatot vele.

Szentlélek, taníts minket bízni, szeretni, és engedelmeskedni Urunknak.

Juliana Baioni

Imaszolgálat vezető

Spencerville Hetednapi Adventista gyülekezet

Maryland, USA

                    Fordította: Gősi Csaba

Higgyetek az Ő prófétáinak - augusztus 2 - KEDD - 2 Krónikák 21

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből

2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez

3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány - PÁTRIÁRKÁK ÉS PRÓFÉTÁK 41. fejezet 387. nap

Az Izraeliták, akiket nem tudott legyőzni a midiániták serege vagy varázslata, a paráznák prédáivá váltak. Ilyen a Sátán szolgálatában igénybevett asszony hatalma, aki lelkek tőrbeejtésén és elpusztításán fáradozik. "Mert sok sebesültet elejtett, és sokan vannak, akik attól megölettek" (Péld 7:26). Ily módon lett Séth fiainak becsületessége megrontva és a szent ivadék romlottá. Ily módon lett József megkísértve. Így árulta el erejét - Izrael védelmét - Sámson a filiszteusoknak. Ily módon botlott meg Dávid. És Salamon, a királyok legbölcsebbje, akit háromszor említenek Isten kegyeltjének, rabja lett e szenvedélynek és feláldozta becsületességét ugyanannak az elbűvölő erőnek.

"Mindezek pedig példaképpen estek rajtok: megírattak pedig a mi tanulságunkra, akikhez az időknek vége elérkezett. Azért aki azt hiszi, hogy áll, meglássa, hogy el ne essék" (1Kor 10:11-12). Sátán jól ismeri az emberi szív anyagát, amellyel munkálkodik. Ismeri minden jellem legkönnyebben sebezhető pontját, mert gonosz igyekezettel ezt tanulmányozta évezredek óta; de egymást követő nemzedékeken át azon dolgozott, hogy legyőzze a legerősebb embereket, Izrael fejedelmeit ugyanazzal a kísértéssel, amely oly eredményes volt Bál-Peórnál. Minden korban voltak jellemroncsok, melyek az érzéki engedékenység szikláin hajótörést szenvedtek. Amint az idők végéhez közeledünk, s amint Isten népe a mennyei Kánaán határánál áll, Sátán - mint egykor - megkettőzött erőfeszítéssel meg akarja akadályozni, hogy Isten népe belépjen abba az országba. Minden léleknek csapdát állít! Nem csupán a tudatlanoknak és műveletleneknek van szükségük védelemre, előkészíti kísértéseit azok számára is, akik a legmagasabb tisztségekben és legszentebb szolgálatban vannak. Ha ráveheti őket, hogy jellemüket beszennyezzék, általuk sokakat dönthet romlásba. Most is azokat az erőket alkalmazza, mint háromezer évvel ezelőtt. A világi barátság, a szépség varázsa, a szórakozás, a gyönyör, a mulatság, a lakoma vagy a borospohár által kísérli meg elérni a hetedik parancsolat áthágását.

Sátán kicsapongásra csábította Izraelt mielőtt bálványimádásra vitte volna őket. Akik megcsúfolják Isten képét és megfertőzik magukban az ő templomát, azok nem haboznak Isten semminemű megcsúfolásától sem, ha az által kielégíthetik romlott szívük kívánságát. Az érzéki bűn gyengíti az elmét, lealacsonyítja a lelket. A szellemi és erkölcsi erőket érzéketlenné teszi, és megbénítja az állati ösztönök kielégítésével. Így lehetetlen a szenvedélyek rabjának, hogy Isten törvénye szent kötelezettségeit felfogja, az engesztelést méltányolja, helyesen értékelje. A jóságot, a tisztaságot és az igazságot, istentiszteletet és a szent dolgok szeretetét, a szent törekvést és a nemes vágyat, amely az embert a mennyei világgal összeköti, megemészti az élvezetek tüze. A lélek sivár és elhagyott pusztasággá, a gonosz lelkek lakhelyévé és "[...] minden tisztátalan és gyűlölséges madárnak tömlöcévé" (Jel 18:2) lesz. Az Isten képére teremtett ember állati színvonalra süllyed.

A bálványimádókkal való társulás és ünnepeikbe való bekapcsolódás által a héberek Isten törvényét áthágták és Isten ítéletét hozták a nemzetre. Így éri el Sátán ma is a legnagyobb eredményeket. Ráveszi Krisztus követőit, hogy istentelenekkel barátkozzanak és vegyenek részt kedvteléseikben. "Annakokáért menjetek ki közülök, és szakadjatok el, azt mondja az Úr, és tisztátalant ne illessetek" (2Kor 6:17). Isten ma is megkívánja, hogy népe éppen úgy elkülönüljön szokásaiban, erkölcsében és alapelveiben a világtól, mint annak idején. Ha Igéjének tanításait hűségesen követik, ez a különbség fenn fog állni, ez nem lehet másként. A hébereknek a pogányokkal való elvegyülése ellen adott figyelmeztetések éppoly nyíltak és határozottak voltak, mint a keresztényeknek adott tiltások, hogy ne alkalmazkodjanak az istentelenek lelkületéhez és szokásaihoz. Krisztus így szól hozzánk: "Ne szeressétek a világot, se azokat, amik a világban vannak. Ha valaki a világot szereti, nincs meg abban az Atya szeretete" (1Jn 2:15). "[...] a világ barátsága ellenségeskedés az Istennel. Aki azért e világ barátja akar lenni, az Isten ellenségévé lesz" (Jak 4:4). Krisztus követőinek el kell különülniük a bűnösöktől, társaságukat csak akkor keressék, ha alkalom van a velük való jócselekedetre. Így imádkozunk: "ne vígy minket a kísértetbe" (Mt 6:13). Kerüljük el a kísértést, amennyire csak lehet.

Az izraelitákat akkor csábították bűnre, amikor külső nyugalomban és biztonságban voltak. Nem tartották szüntelen maguk előtt Istent, elhanyagolták az imát és az elbizakodottság lelkületét ápolgatták. A kényelem és a vágyak kielégítése lelkük bástyáit őrizetlenül hagyta, s ezért lealacsonyító gondolatok lopakodtak be oda. A falakon belüli árulók az elvek erődítményét legyőzték és elárulták Izráelt Sátán hatalmának. Sátán még mindig keresi, hogy a lélek romjait körülvegye. Hosszú és a világ előtt ismeretlen előkészítő folyamat megy a szívben végbe, mielőtt a keresztény nyilvános bűnt követne el. A tisztaságból és szentségből az értelem nem hirtelen zuhan alá a romlottságba, a bűnbe és a gonoszságba. Időbe telik, hogy azok, akik az Isten képére lettek teremtve, az állati vagy sátáni szintjére süllyedjenek. Szemlélődés által változunk el. A tisztátalan gondolatok megtűrése által az ember úgy nevelheti értelmét, hogy az egykor gyűlölt bűn kedves lesz számára.

Mai Bibliai szakasz: 2 Krónikák 21

Jórám király története, amit ebben a fejezetben olvashatunk olyan, mint a tragédiának nevezett ókori görög történetek. Azonban a görög történetek az összes gyásszal és balsorssal együtt sem voltak olyan tragikusak, mint ez a Jórámról szóló fejezet. Ez azért van így, mert a görög tragédiák kitalált történetek voltak, de ez a valós életről szól, és igazi hús-vér emberek szerepelnek benne, nem csak papír és tinta.

Bár több oldalról is megközelíthetjük ezt a szomorú történetet, számomra jelentős szempont, hogy a bűn által okozott rombolás nem korlátozódik csupán a bűn elkövetőjére. Ez a történet elég tragikus lenne akkor is, ha csak Jórám szánalmas végéről, fájdalmas haláláról – „a belei kizáródtak” - szólna. Ám a bűn hatása szinte soha nem a bűn elkövetőjével kezdődik és végződik. Ha a bűn, még a legalázatosabbunké is, kiterjedhet és megbánthat másokat (gyakran a hozzánk közel állókat és sokszor éppen azokat, akiket a legjobban szeretünk), gondoljuk csak el, mennyivel ártalmasabb azoknak a bűne, akik hatalmi pozícióban vannak, és befolyásuk széles körre terjed ki.

Ahogy ebben a fejezetben láthatjuk,  Jórám erőszakossága –  megölte összes fivérét – , valamint hitehagyása és bálványimádása, amivel az izraeli Akháb példáját követte, nemcsak a saját fejére hozott szenvedést, hanem közvetlen családjára és egész Júda népére is. Ez igazságtalanságnak tűnik, de soha senki nem mondta, hogy a bűn igazságos, ésszerű vagy megérthető. Ahogy Ellen White mondta: „A bűn eredetére lehetetlen olyan magyarázatot találni, ami megindokolná létezését….A bűn ’betolakodó’, amelynek jelenlétét nem lehet megindokolni. A bűn titokzatos, érthetetlen; mentegetése egyenlő volna igazolásával” (Ellen G. White:  A nagy küzdelem. Budapest, 1985, H. N. Adventista Egyház. 438. oldal).

A bűnt nem tudjuk megmagyarázni. Csak annyit tudunk – és ezt Jórám tragikus története is elmondja nekünk –, hogy Isten erejét és áldását kell igényelnünk, aki „megőrizhet … a botlástól, és dicsősége elé állíthat feddhetetlenségben ujjongó örömmel” (Júd 24 új prot. ford.).

Justin McNeilus
a Fiatalok Jézusért szervezet elnöke

53. heti olvasmány a PÁTRIÁRKÁK ÉS PRÓFÉTÁK 41. és 42. fejezeteihez (júl. 31-aug. 6).

Isten újra meg újra megmutatta hűségét az Ő népe felé. Gondoskodott róluk, és életben tartotta őket a sivatagban, megszabadította őket a természeti katasztrófákból és a környező nemzetek kezéből, és egyik csodát adta a másik után. Mindent megtett, hogy elnyerje ezeknek az embereknek a szívét, és mégis, amikor a moábita nők beléptek a táborba, hogy megkísértsék őket, milyen könnyen elesett Izráel ismét!

Legyen ez emlékeztető számunkra, hogy mindig őrt álljunk, hogy megvédjük a tálentumainkat. Körültekintőnek kell legyünk, hogy kiben bízunk meg, hiszen csak Isten érdemes a bizalmunkra. Tudatában kell lennünk, hogy mi tölti be szívünket és elménket. Hűségesnek kell legyünk Isten parancsolataihoz, amely megkülönböztet minket a körülvevő népektől, és így az Ő helyes tanúbizonyságát vihetjük a világnak.

Hogy Isten emlékeztesse Izráelt a helyére és a kötelességére, Mózes, mielőtt felment volna a Piszga hegyére, a teljes gyülekezet előtt elismételte történetüket és prófétált a jövőről. Egy éneket írtak, melyet eljövendő generációk énekeltek és tanultak meg, mellyel eszükbe véshették az embereknek „a törvény szentségét és az iránta való engedelmesség fontosságát”. Szeretni fogják a törvényt és őrizni. És ami ennél is többet jelent, szeretni a törvényadót és őrizni a különleges kapcsolatot vele.

Szentlélek, taníts minket bízni, szeretni, és engedelmeskedni Urunknak.

Juliana Baioni

Imaszolgálat vezető

Spencerville Hetednapi Adventista gyülekezet

Maryland, USA

                    Fordította: Gősi Csaba

Higgyetek az Ő prófétáinak - augusztus 1 - HÉTFŐ - 2 Krónikák 20

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Új olvasmány a fejezet végén a Pátriárkák és próféták 41. és 42. fejezeteihez

Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből

2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez

3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány - PÁTRIÁRKÁK ÉS PRÓFÉTÁK 41. fejezet 386. nap

Mindnyájan érezték a büntetés igazságosságát, s a nép a szent sátorhoz sietett, sírva és mély alázattal vallotta be vétkét. Mialatt ők Isten előtt sírtak a sátor ajtajánál, és a csapás még szedte halálos áldozatait, s a bírák rettenetes megbízatásukat hajtották végre; Zimri, az előkelő izraeliták egyike merészen jött a táborba egy midiánita parázna nő "a midián fejedelem leánya" társaságában, aki őt sátorába kísérte. Sohasem volt a bűn merészebb vagy konokabb. Bortól felhevülten, Zimri bűnével "Sodoma módjára" kérkedett (Ésa 3:10)) és gyalázatát dicsőítette. A papok és vezetők fájdalmukban és megalázottságukban sírva borultak le "a tornácz és az oltár között" (Jóel 2:17). Remegő szívvel kérték Istent, kímélje meg népét és ne hagyja szégyenben örökségét, amikor Izrael eme fejedelme az egész gyülekezet szeme láttára kérkedik bűnével, mintha kihívná Isten bosszúját és gúnyolná a nemzet bíráit. Fineás, Eleázár pap fia felkelt a gyülekezet közül és dárdát ragadván "beméne az izraelita férfi után a sátorba, és általdöfé mindkettőjüket" (4Móz 25:8). Így megszűnt a csapás, s ezért a papot, aki végrehajtotta az isteni ítéletet, egész Izrael előtt tisztelték és néki és egész házának örökre megerősítetett a papság.

"Fineás [...] elfordította az én haragomat Izráel fiaitól" - hangzott az isteni üzenet - "[...] Mondd azért: Ímé én az én szövetségemet, a békesség szövetségét adom ő néki. És lészen ő nála és az ő magvánál ő utána az örökkévaló papságnak szövetsége; mivelhogy bosszút állott az ő Istenéért, és engesztelést végze Izráel fiaiért" (4Móz 25:11-13).

A Sittimnél elkövetett vétkekért az Izraelen végrehajtott ítéletek elpusztították annak a nagy seregnek túlélőit, akik ezt megelőzően közel 40 éve magukra vonták az ítéletet: "Bizonnyal meghalnak a pusztában" (4Móz 26:65). A Jordán síkságánál való sátorozások idején isteni rendelkezésre elvégzett népszámlálás megmutatta, hogy "[...] a Mózestől és Áron paptól megszámláltattak közül [...] senki nem maradt meg azok közül, hanem csak Káleb, a Jefunné fia, és Józsué, a Nún fia" (4Móz 26:64-65).

Isten ítéletet mondott Izrael felett, mert engedett a midiániták csábításának, de a csábítók sem menekülhettek meg az isteni igazság haragjától. Az amálekiták, akik megtámadták Izraelt Refidimnél rátörve azokra, akik fáradtak és lankadtak voltak a sereg mögött, még sokáig nem lettek megbüntetve; de a bűnre vezető midiánitáknak, mint veszedelmesebb ellenségnek, azonnal érezniük kellett Isten ítéletét. Isten parancsa ez volt Mózeshez: "Állj bosszút Izráel fiaiért a Midiánitákon, azután a te népeidhez takaríttatol" (4Móz 31:2). E rendelkezésnek azonnal engedelmeskedtek. Minden törzsből ezer férfiút választottak ki és Fineás vezetésével kiküldték őket. "És harcolának Midián ellen, amiképpen megparancsolta vala az Úr Mózesnek [...] Midián királyait is megölék, azoknak levágott népeivel egybe; [...] öt királyát; és Bálámot a Beór fiát is megölék fegyverrel" (4Móz 31:7-8). A támadó sereg által foglyul ejtett midián nőket, mint az izraeliták legveszedelmesebb ellenségét, Mózes szintén leölette.

Ily véget értek azok, akik gonoszt forraltak Isten népe ellen. A zsoltáros mondja: "Besüllyedtek a pogányok a verembe, amelyet ástak; a hálóban, amelyet elrejtettek, megakadt a lábok." "[...] nem veti el az Úr az ő népét, és el nem hagyja az ő örökségét! Mert igazságra fordul vissza az ítélet." Amikor az emberek "egybegyülekeznek az igaznak lelke ellen", az Úr "visszafordítja reájok az ő álnokságukat, és az ő gonoszságukkal veszti el őket" (Zsolt 9:16; 94:14-15.21.23).

Mikor Bálámot felszólították arra, hogy átkozza meg Izraelt, varázslata ellenére nem tudott gonoszt hozni rájuk, mert az Úr "nem vett észre Jákóbban hamisságot, és nem látott gonoszságot Izráelben" (4Móz 23:21). De mikor engedve a kísértésnek áthágták Isten törvényét, védelmük eltávolodott tőlük. Míg Isten népe hűséges az Úr parancsolataihoz, addig "nem fog varázslás Jákóbon, sem jövendőmondás Izráelen" (4Móz 23:23). Ezért Sátán minden ereje és ügyeskedése bűnre csábításukat munkálja. Akik Isten törvénye letéteményeseinek vallják magukat, de előírásainak áthágóivá válnak, azok elválasztják magukat Istentől és képtelenek megállni ellenségeik előtt.

Mai Bibliai szakasz: 2 Krónikák 20

Miután Jósafát Isten szavát világi célok miatt „csekély mértékig átalakította” Isten megvonta Júdától gondviselő védelmét. Ennek következtében moábiták, ammoniták és meúnaik támadtak Júda ellen. Jósafát ráébredt, hogy esélye sincs szembeszállni velük, ezért Istenhez fordult segítségért. Az emberek és vezetők jelenlétében Jósafát alázatosan kiöntötte szívét az Úr előtt egy imában, amit a következő gondolattal zárt le: „Nem tudjuk, mit cselekedjünk, hanem csak te reád néznek a mi szemeink" (12. vers).

A mindenható Isten azonnal válaszolt egyik prófétáján, Jaházielen keresztül, „Ne féljetek és ne rettegjetek... mert nem ti harcoltok velük, hanem az Isten. Nem kell néktek harcolnotok, hanem csak álljatok veszteg, és lássátok az Úrnak szabadítását rajtatok" (15, 17. vers). Jósafát így válaszolt, buzdítva a népet: „Bízzatok az Úrban a ti Istentekben, és megerősíttettek; bízzatok az ő prófétáiban, és szerencsések lesztek" (20. vers). És ezt tették. Isten beteljesítette ígéretét, és megszabadította őket, miközben énekkel dicsőítették Őt. Egyértelmű, hogy csakis Isten ígéretébe vetett hitük által szabadultak meg.

Hozzájuk hasonlóan mi is Isten szavába és ígéreteibe vetett hitünk által kapunk megváltást. Az adventizmus alapja is az Isten Igéjébe vetett hit, amit a Szentírás prófétáin, valamint Ellen White írásain keresztül adott. Folytassuk ezen írások tanulmányozását, fogadjuk el hittel, és szívből kövessük azokat! Kizárólag így következhet be életünkben és a Hetednapi Adventista Egyház életében a reformáció és az ébredés. Tekintsünk Jézus Krisztusra és Igéjére még ma!

Fernando Canale

53. heti olvasmány a PÁTRIÁRKÁK ÉS PRÓFÉTÁK 41. és 42. fejezeteihez (júl. 31-aug. 6).

Isten újra meg újra megmutatta hűségét az Ő népe felé. Gondoskodott róluk, és életben tartotta őket a sivatagban, megszabadította őket a természeti katasztrófákból és a környező nemzetek kezéből, és egyik csodát adta a másik után. Mindent megtett, hogy elnyerje ezeknek az embereknek a szívét, és mégis, amikor a moábita nők beléptek a táborba, hogy megkísértsék őket, milyen könnyen elesett Izráel ismét!

Legyen ez emlékeztető számunkra, hogy mindig őrt álljunk, hogy megvédjük a tálentumainkat. Körültekintőnek kell legyünk, hogy kiben bízunk meg, hiszen csak Isten érdemes a bizalmunkra. Tudatában kell lennünk, hogy mi tölti be szívünket és elménket. Hűségesnek kell legyünk Isten parancsolataihoz, amely megkülönböztet minket a körülvevő népektől, és így az Ő helyes tanúbizonyságát vihetjük a világnak.

Hogy Isten emlékeztesse Izráelt a helyére és a kötelességére, Mózes, mielőtt felment volna a Piszga hegyére, a teljes gyülekezet előtt elismételte történetüket és prófétált a jövőről. Egy éneket írtak, melyet eljövendő generációk énekeltek és tanultak meg, mellyel eszükbe véshették az embereknek „a törvény szentségét és az iránta való engedelmesség fontosságát”. Szeretni fogják a törvényt és őrizni. És ami ennél is többet jelent, szeretni a törvényadót és őrizni a különleges kapcsolatot vele.

Szentlélek, taníts minket bízni, szeretni, és engedelmeskedni Urunknak.

Juliana Baioni

Imaszolgálat vezető

Spencerville Hetednapi Adventista gyülekezet

Maryland, USA

                    Fordította: Gősi Csaba