Itt
találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Az
olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White
könyvéhez
Olvasmány - PÁTRIÁRKÁK ÉS PRÓFÉTÁK 42. fejezet 391. nap
"És
mikor bevisz téged az Úr, a te Istened a földre, amely felől megesküdt a te
atyáidnak, Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak, hogy ad néked nagy és szép
városokat, melyeket nem te építettél; És minden jóval telt házakat, amelyeket
nem te töltöttél meg, és ásott kutakat, amelyeket nem te ástál, szőlő- és
olajfakerteket, melyeket nem te plántáltál; és eszel és megelégszel; Vigyázz
magadra, hogy el ne felejtkezzél az Úrról." "[...] az Úrnak, a ti
Isteneteknek szövetségéről, [...] el ne felejtkezzetek, [...] Mert az Úr, a te
Istened emésztő tűz, féltőn szerető Isten ő." "Ha gonoszt
cselekesztek" - mondta Mózes - "[...] hamarsággal elvesztek a
földről, amelyre átmentek a Jordánon, hogy bírjátok azt (5Móz 6:10-12;
4:23-26).
A
törvény nyilvános megismétlése után Mózes befejezte minden törvény,
rendelkezés, Isten által adott ítélet és a szent rendtartást illető minden
szabály leírásának munkáját. A könyvet, amely mindezt tartalmazta, az illetékes
tisztviselők gondjaira bízták és a frigyláda oldalán helyezték el. A nagy
vezető még mindig félelemmel volt eltelve, hogy a nép elfordul Istentől. A
legünnepélyesebb és legmegkapóbb beszédben tárta eléjük az áldásokat, melyek az
engedelmesség feltételeként az övéik lesznek, és az átkokat, melyek
engedetlenségüket követik.
"Ha
pedig szorgalmatosan hallgatsz az Úrnak, a te Istenednek szavára, és megtartod
és teljesíted minden ő parancsolatát, amelyeket én parancsolok ma néked: [...]
Áldott leszesz a városban, és áldott leszesz a mezőben. Áldott lesz a te
méhednek gyümölcse és a te földednek gyümölcse, és a te barmodnak gyümölcse,
[...] Áldott lesz a te kosarad és a te sütő tekenőd. Áldott leszesz bejöttödben,
és áldott leszesz kimentedben. Az Úr megszalasztja előtted a te ellenségeidet,
akik reád támadnak; egy úton jönnek ki reád, és hét úton futnak előled. Áldást
parancsolt melléd az Úr a te csűreidben és mindenben, amire ráteszed
kezedet;" (5Móz 28:1-8).
"Ha
pedig nem hallgatsz az Úrnak, a te Istenednek szavára, hogy megtartsad és
teljesítsed minden parancsolatát és rendelését, amelyeket én parancsolok ma
néked: reád jőnek mind ez átkok [...] És iszonyattá, példabeszéddé és gúnnyá
leszel minden népnél, amelyek közé elűz téged az Úr." "És szétszór
téged az őr minden nép közé, a földnek egyik végétől a földnek másik végéig; és
szolgálni fogsz ott idegen isteneket, akiket sem te nem ismertél, sem a te
atyáid: fát és követ. De e nemzetek között sem pihensz meg, és nem lesz a te
talpadnak nyugodalma; mert rettegő szívet, epedő szemeket és sóvárgó lelket ad
ott néked az Úr. És a te életed kétséges lesz majd előtted; és rettegni fogsz
éjjel és nappal, és nem bízol életedben. Reggel ezt mondod: Bárcsak estve
volna! estve pedig azt mondod: Bárcsak reggel volna! - a te szívednek
rettegései miatt, amellyel rettegsz, és a te szemeidnek látása miatt, amelyet
látsz" (5Móz 28:15.37.64-67).
A
Jövendőmondás Lelke által messze évszázadokra előre tekintve Mózes felvázolta
Izraelnek, mint nemzetnek, Róma serege általi végső legyőzetésének és
Jeruzsálem lerombolásának borzasztó jeleneteit. "Hoz az Úr ellened népet
messzünnen, a földnek széléről, nem különben, amint repül a sas; olyan népet,
amelynek nyelvét nem érted; Vad tekintetű népet, amely nem tiszteli a vén
embert, és a gyermeknek nem kedvez" (5Móz 28:49-50).
Igen
élénken ábrázolta az ország teljes pusztulását és a nép rettenetes szenvedését,
amikor Titus évszázadokkal később ostrom alá vette Jeruzsálemet. "És
felemészti a te barmodnak tenyészését és a te földednek gyümölcsét, mígnem
kipusztulsz; [...] És megszáll téged minden városodban, míglen leomolnak a
magas és erős kőfalaid, amelyekben bízol, minden te földeden; [...] És megeszed
a te méhednek gyümölcsét, a te fiaidnak és leányidnak húsát, akiket ád néked az
Úr, a te Istened - a megszállás és a szorongattatás alatt, amellyel
megszorongat téged a te ellenséged. [...] A közötted való finnyás és kedvére
nevelkedett asszony (aki meg se próbálta talpát a földre bocsátani az
elkényesedés és finnyásság miatt) irigy szemmel tekint az ő szeretett férjére,
fiára, leányára, [...] mert megeszi ezeket titkon, mikor mindenből kifogy, a
megszállás [...] alatt" (5Móz 28:51-57).
Mondanivalóját
Mózes e hatásos szavakkal fejezte be: "Bizonyságul hívom ellenetek ma a
mennyet és a földet, hogy az életet és a halált adtam előtökbe, az áldást és az
átkot: válaszd azért az életet, hogy élhess mind te, mind a te magod; Hogy
szeressed az Urat, a te Istenedet, és hogy hallgass az ő szavára, és
ragaszkodjál hozzá; mert ő a te életed és a te életednek hosszúsága; hogy
lakozzál azon a földön, amely felől megesküdt az Úr a te atyáidnak, Ábrahámnak,
Izsáknak és Jákóbnak, hogy nékik adja azt" (5Móz 30:19-20).
Hogy a
nagy vezető ezeket az igazságokat mélyebben véshesse népe elméjébe, azért szent
költeménybe foglalta azokat. Ez az ének nem csupán történelmi, hanem prófétikus
is. Míg egyrészt elismételte, hogy Isten milyen csodálatosan bánt népével a
múltban, másrészt előre vetítette a jövendő nagy eseményeit, a hívek végső
győzelmét, amikor Krisztus eljön másodszor hatalommal és dicsőséggel.
Megparancsolta a népnek, hogy e költői történetet vésse jól emlékezetébe és
tanítsa meg arra fiait és fiainak fiait. El kellett énekelni ezt Izrael egész
gyülekezetének az istentiszteleten és el kellett énekelnie a népnek minden nap,
amikor munkába ment. A szülők kötelessége volt gyermekeik fogékony elméjébe úgy
bevésni e szavakat, hogy azokat soha el ne felejtsék.
Minthogy
az izraelitáknak bizonyos tekintetben Isten törvényének őrzőivé és megtartóivá
kellett lenni, rendeletének jelentőségét és az engedelmesség fontosságát nekik
és általuk fiaiknak és fiaik fiainak különösen emlékezetükbe kellett vésni. Az
Úr törvényeit illetően így rendelkezett: "És gyakoroljad ezekben a te
fiaidat, és szólj ezekről, mikor a te házadban ülsz, vagy mikor úton jársz, és
mikor lefekszel, és mikor felkelsz. [...] És írd fel azokat a te házadnak
ajtófeleire és a te kapuidra."
"Ha
a te fiad megkérdez téged ezután, mondván: Mire valók e bizonyságtételek,
rendelések és végzések, amelyeket az Úr, a mi Istenünk parancsolt néktek"
akkor a szülőknek el kell mondani Isten kegyelmes tettének történetét - az Úr
hogyan küzdött szabadításukért - és mondják el nekik: "Megparancsolta
nékünk az Úr, hogy cselekedjünk mind e rendelések szerint, hogy féljük az Urat,
a mi Istenünket, hogy jó dolgunk legyen teljes életünkben, hogy megtartson
minket az életben, mint e mai napon. És ez lesz nékünk igazságunk, ha vigyázunk
arra, hogy megtartsuk mind e parancsolatokat, az Úr előtt, a mi Istenünk előtt,
amiképpen megparancsolta nékünk" (5Móz 6:7-9.20.24-25).
Mai Bibliai szakasz: 2 Krónikák 25
Igyekezetében, hogy megerősítse országát,
Amásia úgy gondolta, hogy a Júdában található eszközök – azok, amelyekről Isten
gondoskodott – nem elegendőek, ezért arra az elhatározásra jutott, hogy
katonákat fog kölcsönözni Izraeltől, hogy bebiztosítsa magát az ellenségeivel
vívott háborúra. Isten azonban egy prófétát küldött, hogy emlékeztesse: az
emberi segítség tragédiába fog torkollni. Gyakran mi is hasonlóképpen próbálunk
megküzdeni lelkünk ellenségével. Látjuk azokat az eszközöket, amelyeket Isten
az Ő Igéjében és az imádságban adott nekünk, de valahogy úgy érezzük, hogy ezek
nem elegendőek a győzelmünkhöz, ezért emberi megoldásokhoz és technikákhoz,
emberi filozófiákhoz és emberi erőhöz folyamodunk.
Az emberi megoldás és az önmagunkba vetett
bizalom ma sem jobb eszköz, mint amilyen Amásia idejében volt. Mindig
tragédiával ér véget, már ami lelki életünket illeti. Akkor teszünk helyesen,
ha Amásia példáját követjük, aki
leszerelte azokat a katonákat, akik nem mentek el vele, és feladjuk az
önmagunkban és az emberi megoldásokban bízó életet, és helyette egyedül Istenbe
vetjük bizalmunkat. Ha ennek következtében valamilyen földi veszteség ér
bennünket, Isten ígérete végig visszhangzik az idők folyosóin ugyanolyan
teljességgel és gazdagsággal, mint amikor először mondta: „Az Úr neked annál sokkal többet adhat.”
Natasha Neblett
a Fiatalok Jézusért szervezet logisztikai
alelnöke
53. heti
olvasmány a PÁTRIÁRKÁK ÉS
PRÓFÉTÁK 41. és 42. fejezeteihez
(júl. 31-aug. 6).
Isten újra meg újra
megmutatta hűségét az Ő népe felé. Gondoskodott róluk, és életben tartotta őket
a sivatagban, megszabadította őket a természeti katasztrófákból és a környező
nemzetek kezéből, és egyik csodát adta a másik után. Mindent megtett, hogy elnyerje
ezeknek az embereknek a szívét, és mégis, amikor a moábita nők beléptek a
táborba, hogy megkísértsék őket, milyen könnyen elesett Izráel ismét!
Legyen ez emlékeztető számunkra, hogy mindig
őrt álljunk, hogy megvédjük a tálentumainkat. Körültekintőnek kell legyünk,
hogy kiben bízunk meg, hiszen csak Isten érdemes a bizalmunkra. Tudatában kell
lennünk, hogy mi tölti be szívünket és elménket. Hűségesnek kell legyünk Isten
parancsolataihoz, amely megkülönböztet minket a körülvevő népektől, és így az Ő
helyes tanúbizonyságát vihetjük a világnak.
Hogy Isten emlékeztesse Izráelt a helyére és
a kötelességére, Mózes, mielőtt felment volna a Piszga hegyére, a teljes
gyülekezet előtt elismételte történetüket és prófétált a jövőről. Egy éneket
írtak, melyet eljövendő generációk énekeltek és tanultak meg, mellyel eszükbe
véshették az embereknek „a törvény szentségét és az iránta való engedelmesség
fontosságát”. Szeretni fogják a törvényt és őrizni. És ami ennél is többet
jelent, szeretni a törvényadót és őrizni a különleges kapcsolatot vele.
Szentlélek, taníts minket bízni, szeretni, és
engedelmeskedni Urunknak.
Juliana Baioni
Imaszolgálat vezető
Spencerville Hetednapi
Adventista gyülekezet
Maryland, USA
Fordította: Gősi Csaba
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése