Itt
találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Új olvasmány a fejezet végén a Pátriárkák
és próféták 41. és 42. fejezeteihez
Az
olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White
könyvéhez
Olvasmány - PÁTRIÁRKÁK ÉS PRÓFÉTÁK 41. fejezet 386. nap
Mindnyájan
érezték a büntetés igazságosságát, s a nép a szent sátorhoz sietett, sírva és
mély alázattal vallotta be vétkét. Mialatt ők Isten előtt sírtak a sátor
ajtajánál, és a csapás még szedte halálos áldozatait, s a bírák rettenetes
megbízatásukat hajtották végre; Zimri, az előkelő izraeliták egyike merészen
jött a táborba egy midiánita parázna nő "a midián fejedelem leánya"
társaságában, aki őt sátorába kísérte. Sohasem volt a bűn merészebb vagy
konokabb. Bortól felhevülten, Zimri bűnével "Sodoma módjára"
kérkedett (Ésa 3:10)) és gyalázatát dicsőítette. A papok és vezetők
fájdalmukban és megalázottságukban sírva borultak le "a tornácz és az
oltár között" (Jóel 2:17). Remegő szívvel kérték Istent, kímélje meg népét
és ne hagyja szégyenben örökségét, amikor Izrael eme fejedelme az egész
gyülekezet szeme láttára kérkedik bűnével, mintha kihívná Isten bosszúját és
gúnyolná a nemzet bíráit. Fineás, Eleázár pap fia felkelt a gyülekezet közül és
dárdát ragadván "beméne az izraelita férfi után a sátorba, és általdöfé
mindkettőjüket" (4Móz 25:8). Így megszűnt a csapás, s ezért a papot, aki
végrehajtotta az isteni ítéletet, egész Izrael előtt tisztelték és néki és
egész házának örökre megerősítetett a papság.
"Fineás
[...] elfordította az én haragomat Izráel fiaitól" - hangzott az isteni
üzenet - "[...] Mondd azért: Ímé én az én szövetségemet, a békesség
szövetségét adom ő néki. És lészen ő nála és az ő magvánál ő utána az
örökkévaló papságnak szövetsége; mivelhogy bosszút állott az ő Istenéért, és
engesztelést végze Izráel fiaiért" (4Móz 25:11-13).
A
Sittimnél elkövetett vétkekért az Izraelen végrehajtott ítéletek elpusztították
annak a nagy seregnek túlélőit, akik ezt megelőzően közel 40 éve magukra vonták
az ítéletet: "Bizonnyal meghalnak a pusztában" (4Móz 26:65). A Jordán
síkságánál való sátorozások idején isteni rendelkezésre elvégzett népszámlálás
megmutatta, hogy "[...] a Mózestől és Áron paptól megszámláltattak közül
[...] senki nem maradt meg azok közül, hanem csak Káleb, a Jefunné fia, és
Józsué, a Nún fia" (4Móz 26:64-65).
Isten
ítéletet mondott Izrael felett, mert engedett a midiániták csábításának, de a
csábítók sem menekülhettek meg az isteni igazság haragjától. Az amálekiták,
akik megtámadták Izraelt Refidimnél rátörve azokra, akik fáradtak és lankadtak
voltak a sereg mögött, még sokáig nem lettek megbüntetve; de a bűnre vezető
midiánitáknak, mint veszedelmesebb ellenségnek, azonnal érezniük kellett Isten
ítéletét. Isten parancsa ez volt Mózeshez: "Állj bosszút Izráel fiaiért a
Midiánitákon, azután a te népeidhez takaríttatol" (4Móz 31:2). E
rendelkezésnek azonnal engedelmeskedtek. Minden törzsből ezer férfiút
választottak ki és Fineás vezetésével kiküldték őket. "És harcolának
Midián ellen, amiképpen megparancsolta vala az Úr Mózesnek [...] Midián királyait
is megölék, azoknak levágott népeivel egybe; [...] öt királyát; és Bálámot a
Beór fiát is megölék fegyverrel" (4Móz 31:7-8). A támadó sereg által
foglyul ejtett midián nőket, mint az izraeliták legveszedelmesebb ellenségét,
Mózes szintén leölette.
Ily
véget értek azok, akik gonoszt forraltak Isten népe ellen. A zsoltáros mondja:
"Besüllyedtek a pogányok a verembe, amelyet ástak; a hálóban, amelyet
elrejtettek, megakadt a lábok." "[...] nem veti el az Úr az ő népét,
és el nem hagyja az ő örökségét! Mert igazságra fordul vissza az ítélet."
Amikor az emberek "egybegyülekeznek az igaznak lelke ellen", az Úr
"visszafordítja reájok az ő álnokságukat, és az ő gonoszságukkal veszti el
őket" (Zsolt 9:16; 94:14-15.21.23).
Mikor
Bálámot felszólították arra, hogy átkozza meg Izraelt, varázslata ellenére nem
tudott gonoszt hozni rájuk, mert az Úr "nem vett észre Jákóbban
hamisságot, és nem látott gonoszságot Izráelben" (4Móz 23:21). De mikor
engedve a kísértésnek áthágták Isten törvényét, védelmük eltávolodott tőlük.
Míg Isten népe hűséges az Úr parancsolataihoz, addig "nem fog varázslás
Jákóbon, sem jövendőmondás Izráelen" (4Móz 23:23). Ezért Sátán minden
ereje és ügyeskedése bűnre csábításukat munkálja. Akik Isten törvénye letéteményeseinek
vallják magukat, de előírásainak áthágóivá válnak, azok elválasztják magukat
Istentől és képtelenek megállni ellenségeik előtt.
Mai Bibliai szakasz: 2 Krónikák 20
Miután Jósafát Isten szavát világi célok miatt
„csekély mértékig átalakította” Isten megvonta Júdától gondviselő védelmét.
Ennek következtében moábiták, ammoniták és meúnaik támadtak Júda ellen. Jósafát
ráébredt, hogy esélye sincs szembeszállni velük, ezért Istenhez fordult
segítségért. Az emberek és vezetők jelenlétében Jósafát alázatosan kiöntötte
szívét az Úr előtt egy imában, amit a következő gondolattal zárt le: „Nem tudjuk, mit cselekedjünk, hanem csak te
reád néznek a mi szemeink" (12. vers).
A mindenható Isten azonnal válaszolt egyik prófétáján,
Jaházielen keresztül, „Ne féljetek és ne
rettegjetek... mert nem ti harcoltok velük, hanem az Isten. Nem kell néktek
harcolnotok, hanem csak álljatok veszteg, és lássátok az Úrnak szabadítását
rajtatok" (15, 17. vers). Jósafát így válaszolt, buzdítva a népet: „Bízzatok az Úrban a ti Istentekben, és
megerősíttettek; bízzatok az ő prófétáiban, és szerencsések lesztek"
(20. vers). És ezt tették. Isten beteljesítette ígéretét, és megszabadította
őket, miközben énekkel dicsőítették Őt. Egyértelmű, hogy csakis Isten ígéretébe
vetett hitük által szabadultak meg.
Hozzájuk hasonlóan mi is Isten szavába és ígéreteibe
vetett hitünk által kapunk megváltást. Az adventizmus alapja is az Isten
Igéjébe vetett hit, amit a Szentírás prófétáin, valamint Ellen White írásain
keresztül adott. Folytassuk ezen írások tanulmányozását, fogadjuk el hittel, és
szívből kövessük azokat! Kizárólag így következhet be életünkben és a Hetednapi
Adventista Egyház életében a reformáció és az ébredés. Tekintsünk Jézus
Krisztusra és Igéjére még ma!
Fernando
Canale
53. heti
olvasmány a PÁTRIÁRKÁK ÉS
PRÓFÉTÁK 41. és 42. fejezeteihez
(júl. 31-aug. 6).
Isten újra meg újra
megmutatta hűségét az Ő népe felé. Gondoskodott róluk, és életben tartotta őket
a sivatagban, megszabadította őket a természeti katasztrófákból és a környező
nemzetek kezéből, és egyik csodát adta a másik után. Mindent megtett, hogy elnyerje
ezeknek az embereknek a szívét, és mégis, amikor a moábita nők beléptek a
táborba, hogy megkísértsék őket, milyen könnyen elesett Izráel ismét!
Legyen ez emlékeztető számunkra, hogy mindig
őrt álljunk, hogy megvédjük a tálentumainkat. Körültekintőnek kell legyünk,
hogy kiben bízunk meg, hiszen csak Isten érdemes a bizalmunkra. Tudatában kell
lennünk, hogy mi tölti be szívünket és elménket. Hűségesnek kell legyünk Isten
parancsolataihoz, amely megkülönböztet minket a körülvevő népektől, és így az Ő
helyes tanúbizonyságát vihetjük a világnak.
Hogy Isten emlékeztesse Izráelt a helyére és
a kötelességére, Mózes, mielőtt felment volna a Piszga hegyére, a teljes
gyülekezet előtt elismételte történetüket és prófétált a jövőről. Egy éneket
írtak, melyet eljövendő generációk énekeltek és tanultak meg, mellyel eszükbe
véshették az embereknek „a törvény szentségét és az iránta való engedelmesség
fontosságát”. Szeretni fogják a törvényt és őrizni. És ami ennél is többet
jelent, szeretni a törvényadót és őrizni a különleges kapcsolatot vele.
Szentlélek, taníts minket bízni, szeretni, és
engedelmeskedni Urunknak.
Juliana Baioni
Imaszolgálat vezető
Spencerville Hetednapi
Adventista gyülekezet
Maryland, USA
Fordította: Gősi Csaba
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése