Higgyetek az Ő prófétáinak - augusztus 2 - KEDD - 2 Krónikák 21

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből

2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez

3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány - PÁTRIÁRKÁK ÉS PRÓFÉTÁK 41. fejezet 387. nap

Az Izraeliták, akiket nem tudott legyőzni a midiániták serege vagy varázslata, a paráznák prédáivá váltak. Ilyen a Sátán szolgálatában igénybevett asszony hatalma, aki lelkek tőrbeejtésén és elpusztításán fáradozik. "Mert sok sebesültet elejtett, és sokan vannak, akik attól megölettek" (Péld 7:26). Ily módon lett Séth fiainak becsületessége megrontva és a szent ivadék romlottá. Ily módon lett József megkísértve. Így árulta el erejét - Izrael védelmét - Sámson a filiszteusoknak. Ily módon botlott meg Dávid. És Salamon, a királyok legbölcsebbje, akit háromszor említenek Isten kegyeltjének, rabja lett e szenvedélynek és feláldozta becsületességét ugyanannak az elbűvölő erőnek.

"Mindezek pedig példaképpen estek rajtok: megírattak pedig a mi tanulságunkra, akikhez az időknek vége elérkezett. Azért aki azt hiszi, hogy áll, meglássa, hogy el ne essék" (1Kor 10:11-12). Sátán jól ismeri az emberi szív anyagát, amellyel munkálkodik. Ismeri minden jellem legkönnyebben sebezhető pontját, mert gonosz igyekezettel ezt tanulmányozta évezredek óta; de egymást követő nemzedékeken át azon dolgozott, hogy legyőzze a legerősebb embereket, Izrael fejedelmeit ugyanazzal a kísértéssel, amely oly eredményes volt Bál-Peórnál. Minden korban voltak jellemroncsok, melyek az érzéki engedékenység szikláin hajótörést szenvedtek. Amint az idők végéhez közeledünk, s amint Isten népe a mennyei Kánaán határánál áll, Sátán - mint egykor - megkettőzött erőfeszítéssel meg akarja akadályozni, hogy Isten népe belépjen abba az országba. Minden léleknek csapdát állít! Nem csupán a tudatlanoknak és műveletleneknek van szükségük védelemre, előkészíti kísértéseit azok számára is, akik a legmagasabb tisztségekben és legszentebb szolgálatban vannak. Ha ráveheti őket, hogy jellemüket beszennyezzék, általuk sokakat dönthet romlásba. Most is azokat az erőket alkalmazza, mint háromezer évvel ezelőtt. A világi barátság, a szépség varázsa, a szórakozás, a gyönyör, a mulatság, a lakoma vagy a borospohár által kísérli meg elérni a hetedik parancsolat áthágását.

Sátán kicsapongásra csábította Izraelt mielőtt bálványimádásra vitte volna őket. Akik megcsúfolják Isten képét és megfertőzik magukban az ő templomát, azok nem haboznak Isten semminemű megcsúfolásától sem, ha az által kielégíthetik romlott szívük kívánságát. Az érzéki bűn gyengíti az elmét, lealacsonyítja a lelket. A szellemi és erkölcsi erőket érzéketlenné teszi, és megbénítja az állati ösztönök kielégítésével. Így lehetetlen a szenvedélyek rabjának, hogy Isten törvénye szent kötelezettségeit felfogja, az engesztelést méltányolja, helyesen értékelje. A jóságot, a tisztaságot és az igazságot, istentiszteletet és a szent dolgok szeretetét, a szent törekvést és a nemes vágyat, amely az embert a mennyei világgal összeköti, megemészti az élvezetek tüze. A lélek sivár és elhagyott pusztasággá, a gonosz lelkek lakhelyévé és "[...] minden tisztátalan és gyűlölséges madárnak tömlöcévé" (Jel 18:2) lesz. Az Isten képére teremtett ember állati színvonalra süllyed.

A bálványimádókkal való társulás és ünnepeikbe való bekapcsolódás által a héberek Isten törvényét áthágták és Isten ítéletét hozták a nemzetre. Így éri el Sátán ma is a legnagyobb eredményeket. Ráveszi Krisztus követőit, hogy istentelenekkel barátkozzanak és vegyenek részt kedvteléseikben. "Annakokáért menjetek ki közülök, és szakadjatok el, azt mondja az Úr, és tisztátalant ne illessetek" (2Kor 6:17). Isten ma is megkívánja, hogy népe éppen úgy elkülönüljön szokásaiban, erkölcsében és alapelveiben a világtól, mint annak idején. Ha Igéjének tanításait hűségesen követik, ez a különbség fenn fog állni, ez nem lehet másként. A hébereknek a pogányokkal való elvegyülése ellen adott figyelmeztetések éppoly nyíltak és határozottak voltak, mint a keresztényeknek adott tiltások, hogy ne alkalmazkodjanak az istentelenek lelkületéhez és szokásaihoz. Krisztus így szól hozzánk: "Ne szeressétek a világot, se azokat, amik a világban vannak. Ha valaki a világot szereti, nincs meg abban az Atya szeretete" (1Jn 2:15). "[...] a világ barátsága ellenségeskedés az Istennel. Aki azért e világ barátja akar lenni, az Isten ellenségévé lesz" (Jak 4:4). Krisztus követőinek el kell különülniük a bűnösöktől, társaságukat csak akkor keressék, ha alkalom van a velük való jócselekedetre. Így imádkozunk: "ne vígy minket a kísértetbe" (Mt 6:13). Kerüljük el a kísértést, amennyire csak lehet.

Az izraelitákat akkor csábították bűnre, amikor külső nyugalomban és biztonságban voltak. Nem tartották szüntelen maguk előtt Istent, elhanyagolták az imát és az elbizakodottság lelkületét ápolgatták. A kényelem és a vágyak kielégítése lelkük bástyáit őrizetlenül hagyta, s ezért lealacsonyító gondolatok lopakodtak be oda. A falakon belüli árulók az elvek erődítményét legyőzték és elárulták Izráelt Sátán hatalmának. Sátán még mindig keresi, hogy a lélek romjait körülvegye. Hosszú és a világ előtt ismeretlen előkészítő folyamat megy a szívben végbe, mielőtt a keresztény nyilvános bűnt követne el. A tisztaságból és szentségből az értelem nem hirtelen zuhan alá a romlottságba, a bűnbe és a gonoszságba. Időbe telik, hogy azok, akik az Isten képére lettek teremtve, az állati vagy sátáni szintjére süllyedjenek. Szemlélődés által változunk el. A tisztátalan gondolatok megtűrése által az ember úgy nevelheti értelmét, hogy az egykor gyűlölt bűn kedves lesz számára.

Mai Bibliai szakasz: 2 Krónikák 21

Jórám király története, amit ebben a fejezetben olvashatunk olyan, mint a tragédiának nevezett ókori görög történetek. Azonban a görög történetek az összes gyásszal és balsorssal együtt sem voltak olyan tragikusak, mint ez a Jórámról szóló fejezet. Ez azért van így, mert a görög tragédiák kitalált történetek voltak, de ez a valós életről szól, és igazi hús-vér emberek szerepelnek benne, nem csak papír és tinta.

Bár több oldalról is megközelíthetjük ezt a szomorú történetet, számomra jelentős szempont, hogy a bűn által okozott rombolás nem korlátozódik csupán a bűn elkövetőjére. Ez a történet elég tragikus lenne akkor is, ha csak Jórám szánalmas végéről, fájdalmas haláláról – „a belei kizáródtak” - szólna. Ám a bűn hatása szinte soha nem a bűn elkövetőjével kezdődik és végződik. Ha a bűn, még a legalázatosabbunké is, kiterjedhet és megbánthat másokat (gyakran a hozzánk közel állókat és sokszor éppen azokat, akiket a legjobban szeretünk), gondoljuk csak el, mennyivel ártalmasabb azoknak a bűne, akik hatalmi pozícióban vannak, és befolyásuk széles körre terjed ki.

Ahogy ebben a fejezetben láthatjuk,  Jórám erőszakossága –  megölte összes fivérét – , valamint hitehagyása és bálványimádása, amivel az izraeli Akháb példáját követte, nemcsak a saját fejére hozott szenvedést, hanem közvetlen családjára és egész Júda népére is. Ez igazságtalanságnak tűnik, de soha senki nem mondta, hogy a bűn igazságos, ésszerű vagy megérthető. Ahogy Ellen White mondta: „A bűn eredetére lehetetlen olyan magyarázatot találni, ami megindokolná létezését….A bűn ’betolakodó’, amelynek jelenlétét nem lehet megindokolni. A bűn titokzatos, érthetetlen; mentegetése egyenlő volna igazolásával” (Ellen G. White:  A nagy küzdelem. Budapest, 1985, H. N. Adventista Egyház. 438. oldal).

A bűnt nem tudjuk megmagyarázni. Csak annyit tudunk – és ezt Jórám tragikus története is elmondja nekünk –, hogy Isten erejét és áldását kell igényelnünk, aki „megőrizhet … a botlástól, és dicsősége elé állíthat feddhetetlenségben ujjongó örömmel” (Júd 24 új prot. ford.).

Justin McNeilus
a Fiatalok Jézusért szervezet elnöke

53. heti olvasmány a PÁTRIÁRKÁK ÉS PRÓFÉTÁK 41. és 42. fejezeteihez (júl. 31-aug. 6).

Isten újra meg újra megmutatta hűségét az Ő népe felé. Gondoskodott róluk, és életben tartotta őket a sivatagban, megszabadította őket a természeti katasztrófákból és a környező nemzetek kezéből, és egyik csodát adta a másik után. Mindent megtett, hogy elnyerje ezeknek az embereknek a szívét, és mégis, amikor a moábita nők beléptek a táborba, hogy megkísértsék őket, milyen könnyen elesett Izráel ismét!

Legyen ez emlékeztető számunkra, hogy mindig őrt álljunk, hogy megvédjük a tálentumainkat. Körültekintőnek kell legyünk, hogy kiben bízunk meg, hiszen csak Isten érdemes a bizalmunkra. Tudatában kell lennünk, hogy mi tölti be szívünket és elménket. Hűségesnek kell legyünk Isten parancsolataihoz, amely megkülönböztet minket a körülvevő népektől, és így az Ő helyes tanúbizonyságát vihetjük a világnak.

Hogy Isten emlékeztesse Izráelt a helyére és a kötelességére, Mózes, mielőtt felment volna a Piszga hegyére, a teljes gyülekezet előtt elismételte történetüket és prófétált a jövőről. Egy éneket írtak, melyet eljövendő generációk énekeltek és tanultak meg, mellyel eszükbe véshették az embereknek „a törvény szentségét és az iránta való engedelmesség fontosságát”. Szeretni fogják a törvényt és őrizni. És ami ennél is többet jelent, szeretni a törvényadót és őrizni a különleges kapcsolatot vele.

Szentlélek, taníts minket bízni, szeretni, és engedelmeskedni Urunknak.

Juliana Baioni

Imaszolgálat vezető

Spencerville Hetednapi Adventista gyülekezet

Maryland, USA

                    Fordította: Gősi Csaba