Higgyetek az Ő prófétáinak - december 12 - HÉTFŐ - Zsoltárok 42

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Új olvasmány a fejezet végén a Pátriárkák és próféták 71. fejezetéhez

Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből

2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez

3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány - PÁTRIÁRKÁK ÉS PRÓFÉTÁK 71. fejezet 519. nap

Korábbi élete veszedelmei között tudatos becsületességgel mindig rá tudta bízni ügyét Istenre. Az Úr keze teljes biztonsággal vezette a számára elkészített megszámolhatatlan csapdák mellett. Most azonban a bűnös és bűnbánat nélküli Dávid nem a mennyből kérte a segítséget és a vezetést, hanem saját maga igyekezett kiszabadítani magát azokból a veszedelmekből, amelyekbe bűne sodorta. Bethsabé, akinek szépsége csapdának bizonyult számára, a Hitteus Uriásnak volt a felesége. Uriás egyike volt Dávid legbátrabb és leghűségesebb tisztjeinek. Senki sem tudta előre, hogy mi lenne a következménye annak, ha a bűn kitudódik. Isten törvénye a házasságtörő bűnére halálbüntetést mondott ki. Az volt a kérdés, hogy ez a becsületes, büszke katona, akinek a becsületébe ilyen szégyenletes módon belegázoltak, vajon nem a király életének elvételével, vagy pedig a nép fellázításával áll-e bosszút a rajta esett sérelemért?

Dávid minden erőfeszítése, amit bűne eltitkolása céljából elkövetett, hiábavalónak bizonyult. Kiszolgáltatta magát Sátán hatalmának. Veszedelem vette körül. A halálnál keserűbb becstelenséggel kellett szembenéznie. Úgy tűnt, hogy a menekülésnek csak egy útja van. Kétségbeesésében sietett gyilkossággal tetézni a házasságtörést. Az, aki végrehajtotta Saul megsemmisítését, most arra törekedett, hogy Dávidot is romlásba döntse. Bár a kísértések különbözők voltak, mégis mind Isten törvényének az áthágásához vezettek. Dávid úgy okoskodott, hogyha Uriás a csatában esnék el az ellenség kezétől, akkor halálának bűne nem tudódna ki, s nem terhelné a királyt. Így Bethsabé szabad lenne, és Dávid feleségül vehetné. Ezzel minden gyanú elhárulna róla és a tisztessége meg lenne őrizve.

Így lett Uriás saját halálos ítéletének átadójává. ő maga adta át a király parancsát tartalmazó levelet. "Állassátok Uriást legelöl, ahol a harc leghevesebb és háta mögül fussatok el, hogy megölettessék és meghaljon" (2Sám 11:15). Joáb, akit egy szándékos emberölés bűne már beszennyezett, nem vonakodott engedelmeskedni a király utasításának, és Uriás az Ammon fiainak kardjától esett el.

Mind ez ideig Dávid, mint uralkodó olyan életet élt, amelyhez hasonlót kevés uralkodó élt. Azt írták róla, hogy "[...] az egész nép között ítéletet és igazságot" (2Sám 8:15) szolgáltatott. Becsületessége megnyerte a nép bizalmát és hűségét. Amikor azonban elpártolt Istentől és átadta magát a gonosznak, akkor egy időre Sátán eszköze lett; mégis még mindig megtartotta rangját és tekintélyét, amit Isten adott neki, és ezért engedelmességet követelt azoktól, akiknek a lelkét veszélybe sodorta engedelmességük által. És Joáb, aki inkább engedelmeskedett a királynak, mint Istennek, áthágta Isten törvényét, mert a király parancsolta azt.

Dávidnak Isten adta a hatalmat, ezt azonban csak az Isten törvényével összhangban gyakorolhatta. Amikor valami olyat parancsolt meg, ami ellentétben állt Isten törvényével, akkor a parancsának való engedelmesség bűn volt. "[...] amely hatalmasságok vannak, az Istentől rendeltettek" (Róm 13:1), de nekünk nem szabad engedelmeskednünk azoknak a hatalmasságoknak, amelyek azt parancsolják meg, ami Isten törvényével ellentétes. Pál apostol a korinthusiakhoz írt levelében kifejti azt az alapelvet, amelynek az életünket kormányoznia kell. Azt mondja: "Legyetek az én követőim, mint én is a Krisztusé" (1Kor 11:1).

Mai Bibliai szakasz: Zsoltárok 42

A karmesternek, elmélkedés

Egy zsidó számára Isten keresése annyit jelentett, mint elmenni Jeruzsálembe, a templomba, a nagy ünnepekre, és Isten közelébe kerülni bűnvallomásra és áldozat bemutatására. Istent szemlélni és Istennel találkozni annyit jelent, mint elzarándokolni Sionba, és Isten jelenlétében tartózkodni. A 42. zsoltár szónoka fogságban van, vágyik Isten jelenlétére, de úgy érzi, hogy ez csak úgy valósulhat meg, ha eljut Sionba. Visszaemlékszik lelki utazásának kiemelkedő eseményeire, amikor felment a szent hegyre.  

Csüggedés fogja el őt, amikor a jelen körülményre gondol, távol az otthonától és távol a templomtól. Hullámokban tör a lelkére a reménytelenség érzése, majd elkezd reménykedni. Rájön arra, hogy Isten igazságának világossága elvezeti őt Isten jelenlétébe, még pogány földön is. A fogoly bátorítást kap Isten ígéretében, hogy Jeruzsálem újjáépül, és Isten népe újra ott fogja imádni Őt.

A csüggedés idején gyakran érezzük azt, hogy az ellenség erőszakkal távol vitt bennünket a lelki otthonunktól és Istentől. Talán nosztalgiával tekintünk vissza a múltbeli győzelmünkre, olyan időszakra és helyszínre, ahol nagyon közel éreztük magunkat Istenhez. A Babilonban levő zsidó foglyokhoz hasonlóan, mi is a legszívesebben felakasztanánk a hárfánkat egy fára, és teljesen beszüntetnénk az éneklést. Azonban ezt a zsoltárt olvasva, azt látjuk, hogy még az ismétlődő csüggedésben is a hit és az Isten ígéretébe vetett bizalom erősödik. A lelki hullámzás (egyszer fent, máskor lent) elfogadott az emberi körülményünkben, Isten azonban felajánlja a szabadulást a hit és csüggedés állandó körforgásából. Nem kell, hogy örökké rabok maradjunk, akik csak emlékeznek a hazára.

Ima: Köszönöm, Atyám, hogy hívhatlak téged, bárhol legyek is, soha meg nem kérdőjelezve azt, hogy meghallgatsz. Mivel Te mindenütt velem vagy, mindig „otthon” lehetek. Ámen

Helen Pyke

72. heti olvasmány a PÁTRIÁRKÁK ÉS PRÓFÉTÁK 71. fejezetéhez (dec. 11-17.).

„Szívem szerint való férfiú” (Apostolok cselekedetei 13:22) – ezt a címet adományozta Isten Dávidnak, és ő az egyetlen a Bibliában, akiről így beszél Isten. Dávid házasságtörése, majd Uriás meggyilkolása, amellyel ezt fedezte, és bűneinek egy ideig tartó rejtegetése után mondhatjuk azt, hogy Dávid valóban Isten szíve szerinti férfi volt?

Azok szemében, akik csak Dávid bűnét helyezik középpontba, Istennek igazán furcsa jelleme lehet. Azonban nem a bűn volt az, ami meghatározta Dávidot, hanem a töredelmes bűnbánó szív, amely olyan közel kísérte Dávidot Isten szívéhez. Dávidban megvolt a féltő gond és a vágyakozás, hogy kövesse Istent. Dávid ugyanazokat a hibákat követte el, amelyeket mi mindannyian elkövetünk, amikor a kísértések elcsábítanak minket, és olyan útra térünk, amelyre soha nem voltunk felkészülve, hogy utaznunk kell rajta.

Isten soha sem adja fel, ezért elküldte Nátánt, hogy szembesítse Dávidot bűnével. Isten rábizonyította bűnösségét Dávidra, és erre Dávid bűnbánó szívvel felelt. Dávid buzgón várta, hogy újra békében legyen Istennel, és állt elébe a fájdalomnak és elválasztottságnak, amit a cselekedetei miatt meg kellett tapasztalnia. Megbánta bűnét (51. zsoltár), elszenvedte annak következményét (2Sámuel 12:11, 14), és helyreállt a kapcsolata Istennel.

Te is lehetsz Isten szíve szerint való férfi vagy nő. Ennek tanúbizonysága az érzékeny szív, amely a Szentlélek hangjára válaszol, és mindenekelőtt Istenre vágyik (Zsoltárok 27:4). Nem lehetséges nagyszerűbb szavakkal leírni téged, mint ha úgy vagy kapcsolatban Istennel, ahogyan Dávid volt.

Dean Waterman

 a Southwestern Adventist University

fejlesztési igazgatója

Fordította: Gősi Csaba

Higgyetek az Ő prófétáinak - december 11 - VASÁRNAP - Zsoltárok 41

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Új olvasmány a fejezet végén a Pátriárkák és próféták 71. fejezetéhez

Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből

2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez

3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány - PÁTRIÁRKÁK ÉS PRÓFÉTÁK 71. fejezet 518. nap

71. Dávid bűne és bűnbánata

A Bibliának kevés elismerő szava van az emberekről. Kevés helyet biztosít a legjobb emberek erényeinek felsorolására, akik valaha is ezen a földön éltek. A Biblia ezt szándékosan teszi. Ez az eljárás tanítást tartalmaz. Minden jó tulajdonság, amellyel az emberek rendelkeznek, Isten ajándéka. Jócselekedeteiket Isten kegyelmével Krisztus által viszik véghez. Mivel mindent Istennek köszönhetnek, egyedül őt illeti a tisztelet mindazért, amivé lettek és amit tesznek; ők csak eszközök kezében. Sőt mi több - mivel a Biblia történetének minden leckéje tanítja - veszélyes dolog dicsérni vagy felmagasztalni az embereket; mert ha valaki szem elől téveszti az Istentől való teljes függősége tényét és saját erejében bízik, biztos, hogy elbukik. Az ember olyan ellenségekkel küzd, amelyek erősebbek nála. "Mert nem vér és test ellen van nékünk tusakodásunk, hanem a fejedelemségek ellen, a hatalmasságok ellen, ez élet sötétségének világbírói ellen, a gonoszság lelkei ellen, melyek a magasságban vannak" (Ef 6:12). Lehetetlen számunkra saját erőnkkel megállni a küzdelemben. mindaz, ami eltereli gondolatainkat Istenről, ami önmagunk felmagasztalásához, vagy önmagunktól való függőségünkhöz vezet, az vereségünk útját készíti számunkra. A Biblia az emberi erőben való bizalmatlanságot igyekszik belénk nevelni és arra bátorít, hogy bízzunk az isteni erőben.

A magabiztosság és önmagasztalás lelkülete készítette elő a Dávid bukásához vezető utat. A hízelgés, hatalom és a pompa csábítása hatással volt rá. A szomszédos nemzetekkel való kapcsolatai is rossz befolyással voltak. A keleti uralkodók között érvényes szokások szerint azok a gonoszságok, amelyeket nem tűrtek el büntetés nélkül az alattvalóknál, büntetlenül maradtak a királyoknál. Az uralkodónak nem kellett ugyanolyan önmegtartóztatást gyakorolnia, mint alattvalóinak. Mindez hajlamossá tette Dávidot arra, hogy csökkenjen érzéke a bűn súlyossága iránt. Ahelyett, hogy alázatosan Jahve hatalmára támaszkodott volna, saját bölcsességében és hatalmában kezdett bízni. Abban a pillanatban, amikor Sátán el tudja választani a lelket az Istentől, az erő egyetlen biztos forrásától, felébreszti az ember testi természetének szentségtelen vágyát. Az ellenség nem váratlanul, nem mindjárt a kezdetben, hirtelen és meglepő módon végzi munkáját; az alapelvek erődítményeit titokban ássa alá. Látszólag kis dolgokkal kezdi munkáját; az Istenhez való hűség és a reá támaszkodás elhanyagolásával, a világ szokásainak és gyakorlatának követése iránti hajlammal.

Az ammonitákkal való háború befejezése előtt Dávid Joábra hagyta a hadsereg vezetését és visszatért Jeruzsálembe. A szíriaiak már alávetették magukat Izraelnek és az ammoniták teljes veresége is bizonyosnak látszott. Dávidot a győzelem gyümölcsei és a bölcs, kiváló képességű uralkodónak kijáró megtiszteltetés vették körül. Amikor átadta magát a pihenésnek és nem őrködött éberen magára, a kísértő megragadta az alkalmat és elfoglalta elméjét. Az, hogy Isten szoros kapcsolatban volt Dáviddal és igen nagy jóindulatot nyilvánított iránta, a legerősebb ösztönző erő kellett volna legyen jelleme szeplőtlen megőrzésére. Amikor azonban kényelmében és biztonságában elengedte Isten kezét, engedett Sátánnak és bűnnel szennyezte be lelkét. Dávid, akit az ég jelölt ki népe vezéréül, akit Isten választott ki törvénye végrehajtására, megtörte az Úr parancsolatát. A gonosztevők megfélemlítője kellett volna legyen, és ehelyett most saját cselekedetével erősítette meg őket.

Mai Bibliai szakasz: Zsoltárok 41

A jótékonykodó embereken Isten áldása van. A zsoltáríró panaszkodik az ellenfeleire. Kéri Isten irgalmas támogatását. 

Hasonlóan Jóbhoz, Dávidnak is voltak „barátai”, akik meglátogatták a betegágyánál. Valószínűleg megsebesülhetett egy csatában, vagy elkapott egy járványos betegséget, ami viszonylag gyakori volt akkoriban. Vagy talán már szembekerült az utolsó betegségével, és Dávid ott feküdt legyengülve, hidegrázástól szenvedve; amíg az életében jelen levő két barátja, Joáb és Abjátár éppen a lázadó fia, Adónia ellen vonult, addig azok, akik ott sündörögtek körülötte, sokkal inkább várták a halálát, mint a meggyógyulását.

Dávid olyan személyiség volt, aki bárkinek hajlandó tiszta szívből megbocsátani, segített a szerencsétleneken, olyan embereken, mint például Méfibóseth, aki nem számíthatott kegyelemre és kedvességre a királytól, ám mégis így történt. Most Dávid számon kéri Isten ígéretét, miszerint az Úr megőrzi azokat, akik mások szenvedését megpróbálják enyhíteni.

Lukács evangéliuma 22. fejezetének 47. verse Júdás árulásáról beszél a Gecsemáné kertben; Az apostolok cselekedeteiben, az 1. fejezet 16. versében Lukács feljegyzi Dávid szavainak a 9. zsoltár 10. versében olvasható beteljesülését. Az árulás órájában Dávid Istenhez fordul, tudva, Ő nem fogja hagyni, hogy az ellenfelei győzhessenek. 

Ima: Atyánk! Könnyen félelembe esünk, amikor balszerencsés időszak jön, vagy olyan betegséget szerzünk, ami mindennek véget vethet, amit eddig elértünk. Segíts, hogy emlékezhessem az ígéretedre, miszerint sosem felejted el még a legkisebb gyermekeid jó cselekedeteit sem. Segíts hinnem abban, hogy más el fogja tudni végezni a feladatomat, amikor szívbetegségben vagy rákban szenvedek, és el kell hagynom a munkámat! Remélem, hogy az országodban majd találkozhatom ezzel a személlyel, és együtt dicsőíthetünk téged, mert megmentettél minket, és azokat, akikért elküldtél minket. Ámen.

Helen Pyke

72. heti olvasmány a PÁTRIÁRKÁK ÉS PRÓFÉTÁK 71. fejezetéhez (dec. 11-17.).

„Szívem szerint való férfiú” (Apostolok cselekedetei 13:22) – ezt a címet adományozta Isten Dávidnak, és ő az egyetlen a Bibliában, akiről így beszél Isten. Dávid házasságtörése, majd Uriás meggyilkolása, amellyel ezt fedezte, és bűneinek egy ideig tartó rejtegetése után mondhatjuk azt, hogy Dávid valóban Isten szíve szerinti férfi volt?

Azok szemében, akik csak Dávid bűnét helyezik középpontba, Istennek igazán furcsa jelleme lehet. Azonban nem a bűn volt az, ami meghatározta Dávidot, hanem a töredelmes bűnbánó szív, amely olyan közel kísérte Dávidot Isten szívéhez. Dávidban megvolt a féltő gond és a vágyakozás, hogy kövesse Istent. Dávid ugyanazokat a hibákat követte el, amelyeket mi mindannyian elkövetünk, amikor a kísértések elcsábítanak minket, és olyan útra térünk, amelyre soha nem voltunk felkészülve, hogy utaznunk kell rajta.

Isten soha sem adja fel, ezért elküldte Nátánt, hogy szembesítse Dávidot bűnével. Isten rábizonyította bűnösségét Dávidra, és erre Dávid bűnbánó szívvel felelt. Dávid buzgón várta, hogy újra békében legyen Istennel, és állt elébe a fájdalomnak és elválasztottságnak, amit a cselekedetei miatt meg kellett tapasztalnia. Megbánta bűnét (51. zsoltár), elszenvedte annak következményét (2Sámuel 12:11, 14), és helyreállt a kapcsolata Istennel.

Te is lehetsz Isten szíve szerint való férfi vagy nő. Ennek tanúbizonysága az érzékeny szív, amely a Szentlélek hangjára válaszol, és mindenekelőtt Istenre vágyik (Zsoltárok 27:4). Nem lehetséges nagyszerűbb szavakkal leírni téged, mint ha úgy vagy kapcsolatban Istennel, ahogyan Dávid volt.

Dean Waterman

 a Southwestern Adventist University

fejlesztési igazgatója

Fordította: Gősi Csaba

Higgyetek az Ő prófétáinak - december 10 - SZOMBAT - Zsoltárok 40

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből

2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez

3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány - PÁTRIÁRKÁK ÉS PRÓFÉTÁK 70. fejezet 517. nap

Azok a veszélyek, amelyek a nemzetet a teljes megsemmisítéssel fenyegették, Isten gondviselése útján eszközök voltak, melyekkel oly naggyá emelte választott népét, mint soha azelőtt. Megemlékezve ezekről a csodálatos szabadításokról, Dávid így énekelt:

"Él az Úr és áldott az én kősziklám;

magasztaltassék hát az én idvességemnek Istene!

Az Isten, aki bosszút áll értem,

és népeket hajlít alám;

Aki megment engem ellenségeimtől.

Még az ellenem felkelők fölött is

felmagasztalsz engem,

az erőszakos embertől megszabadítasz engem.

Azért dicsérlek téged, Uram, a nemzetek között,

és éneket zengek a te nevednek.

Nagy segítséget ád az ő királyának

és irgalmasságot cselekszik az ő felkentjével,

Dáviddal és az ő magvával mindörökké"

(Zsolt 18:47-51).

Dávid énekeiben az a gondolat, hogy Jahve volt erősségük és szabadítójuk, mély benyomást tett népére.

"Nem szabadul meg a király nagy sereggel;

a hős sem menekül meg nagy erejével;

Megcsal a ló a szabadításban,

nagy erejével sem ment meg" (Zsolt 33:16-17).

"Te magad vagy az én királyom óh Isten!

Rendelj segítséget Jákóbnak!

Általad verjük le szorongatóinkat;

a te neveddel tapodjuk le támadóinkat.

Mert nem az ívemben bízom,

és kardom sem védelmez meg engem;

Hanem te szabadítasz meg minket szorongatóinktól,

és gyűlölőinket te szégyeníted meg"

(Zsolt 44:5-9).

"Ezek szekerekben, amazok lovakban bíznak;

mi pedig az Úrnak,

a mi Istenünknek nevéről emlékezünk meg"

(Zsolt 20:8).

Izrael országa elérte most terjedelmében azt a földet, amelyet Isten előbb Ábrahámnak, majd később Mózesnek megígért: "A te magodnak adom ezt a földet Egyiptomnak folyóvizétől fogva, a nagy folyóig, az Eufrátes folyóvízig" (1Móz 15:18). Izrael hatalmas nemzet lett, amelyet a szomszédos népek mind becsültek, és amelytől féltek. Saját országában Dávid hatalma igen nagy volt. Felkeltette népe szeretetét és ragaszkodását, amit kevés uralkodó volt képes megtenni. Tisztelte Istent és Isten tisztelte őt. A jólét közepette azonban ott leselkedett a veszély. Élete legnagyobb külső győzelmének az idején Dávid a legnagyobb veszélyben volt és a legnagyobb vereségét élte át.

Mai Bibliai szakasz: Zsoltárok 40

Az Istenbe vetett hit a leghasznosabb dolog. Az engedelmesség a legjobb áldozat. A Dávid körüli megszámlálhatatlan mennyiségű rossz dolog ihlette ezt az imát.

Dávid jó néhány alkalommal nem érezte kielégítőnek Isten tervét, viszont tudott Istenre várni, hogy teljesítse az ígéretét, miszerint megkapja a királyságot. Tudta, kihez forduljon, ha meginog, ha össze van zavarodva. Gyorsan felismerte a sikere forrását, és mindig bocsánatért imádkozott Istenhez. Tudta, hogy az Úr csak azt szerette volna, ha átadja a szívét, nem pedig még nagyobb áldozatot. Ezért gondolatait ezekkel a csodálatos szavakkal fejezte ki, amelyek előre jelezték Jézus főhajtását az Atyja akarata előtt. „Abban telik kedvem, Istenem, hogy az akaratodat teljesítsem, a törvényed a szívemben van.”

Hasonlóan Jézushoz, Dávidot gyakran olyan bűntettekkel vádolták meg, amelyeket el sem követett. Úgy érezte, hogy az ellenfelei körülveszik, még akkor is, amikor olyan emberek között volt, akik a barátainak állították magukat. Ilyenkor Dávid megtört a nyomás alatt. Dicsőség Istennek! Jézus nem tört meg sosem!

Ima: Uram, nézd, én jövök. Adj gyönyörűséget abban a munkában, amiben a te akaratodat teszem, és ami Jézust is erősítette az emberek között eltöltött idejében. Én „szegény és szükségben szenvedő” vagyok. Kérlek, siess a segítségemre, de taníts meg, hogy tudjak a te megoldásodra várni, amikor a te utadat követem bizonytalanul, és add, hogy el tudjam fogadni a megoldásodat, még ha nem is olyan, mint amilyennek én reméltem! Ámen.

Helen Pyke

71. heti olvasmány a PÁTRIÁRKÁK ÉS PRÓFÉTÁK 70. fejezetéhez (dec. 4-10.).

Uzza halálának körülményei miatt sokan megkérdőjelezik Isten igazságosságát abban, ahogyan az emberekkel bánik. Hát nem jót cselekedett Uzza, amikor odanyúlt, hogy megtámassza a frigyládát? Nem látta Isten Uzza szívének szándékát? Akkor miért nem értékelte Isten, amit Uzza tenni próbált, ahelyett, hogy halállal sújtja ott helyben, Dávid és az izraeliták szeme láttára?

Salamon azt írta: „Van olyan út, mely helyesnek látszik az ember előtt, és vége a halálra menő út” (Példabeszédek 14:12), Uzza történetében pedig felsejlik ennek igazsága. Számunkra úgy tűnik, Isten nem a jelleme szerint cselekedett abban, ahogy Uzzah cselekedetére felelt. Isten számára, aki ismeri a jellemünk és szándékaink titkait, Uzza ott hibázott, hogy nem követte az egyértelmű utasításokat, hogy kinek szabad megérinteni a frigyládát. Dávid maga sem követte Isten utasításait, amelyet később helyrehozott, amikor a frigyládát a rendeltetési helyére vitték három hónappal később. Ezúttal minden Istentől kapott utasítást követett, ami a frigyládára vonatkozott, és az öröm és dicsőítés légköre uralkodott.

Ebben található meg a lecke számunkra: gyakran megyünk Istenhez, az általunk előnyben részesített módon, ahogyan szeretnénk valamit csinálni, miközben az Ő szava világosan az engedelmességet foglalja magába. Tesszük ezt büszkén és elővigyázatlanul, mondván, hogy Isten ismeri a szándékainkat. Ez volt Lucifer alap bűne, ami a bukásához vezetett – saját magát Isten fölé helyezni. Még a látszólag legjobb szándékaink sem lehetnek egyenlőek soha azzal, hogy „Így szól az Úr.”

Dean Waterman

fejlesztési igazgató

Southwestern Adventist University

Fordította: Gősi Csaba

Higgyetek az Ő prófétáinak - december 9 - PÉNTEK - Zsoltárok 39

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből

2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez

3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány - PÁTRIÁRKÁK ÉS PRÓFÉTÁK 70. fejezet 516. nap

Udvarias cselekedetét azonban rosszul értelmezték. Az ammoniták gyűlölték az egy igaz Istent és elkeseredett ellenségei voltak Izraelnek. Náhás látszólagos kedvessége Dávid iránt, Saul, Izrael királya elleni gyűlölete miatt volt. Dávid üzenetét Hánon tanácsosai félremagyarázták: "Mondának az Ammon fiainak vezérei Hánonnak, az ő uroknak: Vajon becsüli-é Dávid ezzel előtted a te atyádat, hogy hozzád vigasztalókat küldött? Vajon Dávid nem inkább azért küldötte-é hozzád szolgáit, hogy a várost megszemléljék és kikémleljék és teljesen elpusztítsák" (2Sám 10:3). Fél évszázaddal előbb Náhásnak is a tanácsosai mondták, hogy kegyetlen feltételeket szabjon Jábes-Gileád lakóinak, amikor ők békét kértek tőle. Náhás azt követelte, hogy mindnyájuk jobb szemét kinyomhassa. Az ammoniták élénken emlékeztek arra, hogy Izrael királya miként akadályozta meg kegyetlen tervük végrehajtását és miként mentette meg azt a népet, amelyet meg akartak alázni és csonkítani. Izrael iránt érzett ugyanez a gyűlöletük még mindig sarkalta őket. Nem tudták megérteni azt a lelkületet, amely Dávidot az üzenet elküldésére késztette. Amikor Sátán uralja az emberek elméjét, akkor irigységet és gyanút akar ébreszteni, amely félremagyarázza mások legjobb szándékát is. Tanácsosaira hallgatva Hánon kémeknek tartotta Dávid hírnökeit, gúnnyal és sértéssel illette őket. Isten megengedte az ammonitáknak szívük gonosz szándékainak akadály nélküli véghezvitelét, hogy Dávid előtt teljesen világossá váljon igazi jellemük. Isten akarata nem az volt, hogy Izrael szövetségre lépjen ezzel a hűtlen pogány néppel.

Az ősi időkben éppen úgy, mint ma a követek tisztét sérthetetlennek tekintették. A nemzetek egyetemes törvénye védelmet biztosított számukra mindenféle személyüket érintő erőszakkal és sértéssel szemben. A követ mindenütt uralkodója képviselőjeként jelent meg. Bármiféle megaláztatás, amelyben a követet részesítették, azonnali megtorlást követelt. Tudták ezt az ammoniták is, hogy ezért a sértésért, amelyet a követek ellen elkövettek, Izrael bosszút fog állni és ezért felkészültek a háborúra. "Látván pedig az Ammon fiai, hogy tisztességtelen dolgot cselekedtek vala Dáviddal, küldének Hánun és az Ammon fiai ezer tálentom ezüstöt, hogy fogadjanak szekereket és lovagokat Mesopotámiából, siriai Maakából és Sóbából. Fogadának azért magoknak harminckétezer szekeret [...]Az Ammon fiai is összegyűlének az ő városaikból és jövének az ütközetre" (1Krón 19:6-7).

Ez a szövetség igen számottevő volt, mert az Eufrátesz folyó és a Földközi-tenger között elterülő országok szövetségre léptek az ammonitákkal. Kánaánt északról és keletről felfegyverzett ellenség vette körül, akik Izrael megsemmisítésére egyesültek.

A héberek nem várták meg, hogy országukba törjenek. Hadseregük Joáb vezetése alatt átkelt a Jordánon és megindultak az ammoniták fővárosa felé. Amikor a héber vezető seregével a célt elérte, ilyen szavakkal lelkesítette őket: "Légy erős, sőt legyünk bátrak mindnyájan a mi népünkért és a mi Istenünk városaiért; az Úr pedig cselekedje azt, ami néki tetszik" (1Krón 19:13). A szövetségesek egyesült haderői az első ütközetben vereséget szenvedtek. De nem adták fel a küzdelmet. A következő évben ismét kiújult a háború. Szíria királya összegyűjtötte seregét és hatalmas erővel lépett fel Izrael ellen. Dávid felfogta, hogy nagyon sok függ ennek a küzdelemnek a kimenetelétől, ezért a csatát személyesen vezette és Isten segítségével vereséget mért a szövetségesekre. Az ellenség teljes vereséget szenvedett. A szíriaiak Libanontól az Eufráteszig nemcsak elálltak a harctól, hanem Izrael adófizetőivé lettek. Az ammoniták ellen Dávid eredményesen tovább folytatta a háborút, míg erődítményeik mind el nem estek és az egész terület Izrael uralma alá nem került

Mai Bibliai szakasz: Zsoltárok 39

A zsoltáríró elhatározza, hogy ezentúl vigyáz a gondolatára és irányelveire. Megkérdi, hogy még mennyi ideig fog élni, miközben elmereng az élet rövidségén.

A legtöbb ember ösztönösen felfedezi, a gondja többnyire abból adódik, hogy túl sokat beszél akkor, amikor nem kellene. Emberi dolog értelmetlen fecsegéssel tölteni az időt. Szintén emberi vonás, hogy minden olyanba beleütjük az orrunkat, ami nem a mi dolgunk. Az emberek szeretik elmondani az „igazat” bárkiről, éppen akkor, amikor senkinek sincs szüksége arra, hogy a másik hibáját megtudja. Jakab apostol levele 3. fejezetének 2-3. verse figyelmeztet minket, hogy a nyelvünk olyan zabolátlan, mint egy ló, ami nincs még betörve. Dávid, érezve, hogy mennyire nem tudja féken tartani a nyelvét, inkább nem mond semmit, még akkor sem, amikor kellene. „Beragasztja” a száját; azonban mivel így sem oldotta meg a problémát, mert a szívét égeti a ki nem mondott panasz, elkezd imádkozni Istenhez. Kétségbeesésében bocsánatért kiált a balga beszéde és féktelen viselkedése miatt, és kéri Istent, hogy nyissa meg Dávid ajkait, és tudjon arra ügyelni, amit mond.

A 39. zsoltár segít meglátni, hogy mennyire elesettek vagyunk, és mennyire elveszünk azon dolgok között, amelyek csak egy pillanatig léteznek. A megbocsátás kéznél van. Isten a konfliktusunkat az ellenőrzése alá szeretné vonni. Dávid felteszi a kérdést a nyolcadik versben: „Most azért mit reméljek, ó, Uram? Egyedül benned bízom.”

Ima: Atyánk! Mint minden férfi és nő az Éden óta, konfliktust kezdeményezek, és aztán nem tudok azzal mit kezdeni. Segíts, hogy elismerjem az ostobaságomat, és elfogadjam a segítségedet, mivel tudom, hogy nem tudok akkora zavart előidézni, amit te ne tudnál helyrehozni. Segíts a jövőben, hogy tudjam, mikor mit mondhatok. Az élet rövid ahhoz, hogy ugyanannak a véteknek az ismételgetésével töltsem el. Ámen.

Helen Pyke

71. heti olvasmány a PÁTRIÁRKÁK ÉS PRÓFÉTÁK 70. fejezetéhez (dec. 4-10.).

Uzza halálának körülményei miatt sokan megkérdőjelezik Isten igazságosságát abban, ahogyan az emberekkel bánik. Hát nem jót cselekedett Uzza, amikor odanyúlt, hogy megtámassza a frigyládát? Nem látta Isten Uzza szívének szándékát? Akkor miért nem értékelte Isten, amit Uzza tenni próbált, ahelyett, hogy halállal sújtja ott helyben, Dávid és az izraeliták szeme láttára?

Salamon azt írta: „Van olyan út, mely helyesnek látszik az ember előtt, és vége a halálra menő út” (Példabeszédek 14:12), Uzza történetében pedig felsejlik ennek igazsága. Számunkra úgy tűnik, Isten nem a jelleme szerint cselekedett abban, ahogy Uzzah cselekedetére felelt. Isten számára, aki ismeri a jellemünk és szándékaink titkait, Uzza ott hibázott, hogy nem követte az egyértelmű utasításokat, hogy kinek szabad megérinteni a frigyládát. Dávid maga sem követte Isten utasításait, amelyet később helyrehozott, amikor a frigyládát a rendeltetési helyére vitték három hónappal később. Ezúttal minden Istentől kapott utasítást követett, ami a frigyládára vonatkozott, és az öröm és dicsőítés légköre uralkodott.

Ebben található meg a lecke számunkra: gyakran megyünk Istenhez, az általunk előnyben részesített módon, ahogyan szeretnénk valamit csinálni, miközben az Ő szava világosan az engedelmességet foglalja magába. Tesszük ezt büszkén és elővigyázatlanul, mondván, hogy Isten ismeri a szándékainkat. Ez volt Lucifer alap bűne, ami a bukásához vezetett – saját magát Isten fölé helyezni. Még a látszólag legjobb szándékaink sem lehetnek egyenlőek soha azzal, hogy „Így szól az Úr.”

Dean Waterman

fejlesztési igazgató

Southwestern Adventist University

Fordította: Gősi Csaba

Higgyetek az Ő prófétáinak - december 8 - CSÜTÖRTÖK - Zsoltárok 38

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből

2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez

3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány - PÁTRIÁRKÁK ÉS PRÓFÉTÁK 70. fejezet 515. nap

Bár szíve vágyának végrehajtását Isten megvonta tőle, Dávid mégis hálával fogadta az üzenetet: "Micsoda vagyok én, Uram Isten! és micsoda az én házam népe, hogy engem ennyire elővittél? És ez még csekélynek tetszett néked, Uram Isten! hanem ímé szólasz a te szolgádnak háza felől messze időre valókat; és ez törvény az emberre nézve, Uram Isten!" (2Sám 7:18-19).

Dávid tudta, hogy tisztességet szerezne nevének és dicsőséget uralkodásának, ha végrehajtaná azt a munkát, amelyet eltervezett szívében, de kész volt alárendelni akaratát Isten akaratának. Az ilyen lemondás megnyilvánulása ritkán látható a keresztények között. Nagyon gyakran megtörténik, hogy azok, akik már túlhaladtak emberi erejük csúcspontján, még mindig valami nagy munka elvégzésén fáradoznak, amely munkának a befejezésére pedig már nem alkalmasak. Hozzájuk is szól Isten gondviselése - mint ahogy Isten prófétája Dávidnak - és kijelenti nekik, hogy azt a munkát, amelyet ők gondoltak elvégezni, nem rájuk bízták. Az ő feladatuk most, hogy készítsék az utat más számára, aki majd elvégzi azt. Sokan ahelyett, hogy hálásan alávetnék magukat az isteni utasításnak, mellőzöttként és elvetettként visszavonulnak. Azzal az érzéssel a szívükben élnek tovább, hogy ha nem tehetik meg azt az egy dolgot, amelyet szerettek volna megtenni, akkor nem fognak tenni semmit. Sokan kétségbeesetten ragaszkodnak olyan felelősségekhez, amelyeket nem képesek elhordozni. Sokan hiába igyekeznek megoldani olyan feladatokat, amelyeknek a megoldásához nincs képességük, míg azt a feladatot, amelyet megoldhatnának, elhanyagolják. A részükről való együttmunkálkodás hiánya miatt nagyobb munkák elvégzését akadályozzák és hiúsítják meg.

Dávid a Jonathánnal kötött szövetségben megígérte, hogy amikor nyugalma lesz ellenségeitől, akkor irgalmasságot gyakorol Saul háza iránt. Jóléte idején megemlékezett erről a szövetségről és ezt kérdezte: "Maradt-é még valaki a Saul házanépe közül, hogy irgalmasságot cselekedjem ő vele Jonathánért?" (2Sám 9:1). Megmondták, hogy Jonathánnak van egy fia, Méfibóset, aki gyermekkorától fogva sánta. Saulnak a filiszteusoktól Jezréelnél elszenvedett veresége idején ennek a gyermeknek a dajkája menekülés közben leejtette őt és így egész életére nyomorékká vált. Dávid most a királyi udvarba hívta a fiatalembert és nagyon kedvesen fogadta őt. Saul magántulajdonait visszaadta neki családja eltartására. Jonathán fia állandó vendége lett a királynak, és naponta ott ült a királyi asztalnál. Dávid ellenségeitől származó uszítás hatására Méfibósetnek erős előítélete volt a királlyal szemben, akit trónbitorlónak tartott. A nagylelkű és udvarias fogadtatás azonban, amelyben az uralkodó részesítette, valamint kedvessége hamarosan megnyerték a fiatalember szívét. Méfibóset éppen olyan erősen kötődött Dávidhoz, mint apja, Jonathán. Úgy érezte, hogy érdeke a király érdeke, akit Isten választott királynak.

Dávid azzal, hogy megerősítette helyzetét Izrael trónján, azt is elérte, hogy a nép hosszú időn át békében élt. A körülöttük élő népek, miután látták Izrael országa erejét és egységét, bölcsebbnek vélték, ha elállnak minden ellenségeskedéstől. Dávid pedig országa megszervezésével és felépítésével volt elfoglalva; nem támadta meg őket. Mégis háborúba keveredett Izrael ősi ellenségével, a filiszteusokkal és a moábitákkal. Sikerült neki mindkettőjüket legyőzni és adófizetőivé tenni.

Azután az Izraelt körülvevő népek nagy szövetséget hoztak létre Dávid országa ellen, amely uralkodásának legnagyobb háborújához és legnagyobb győzelméhez, hatalmának nagyobb kiterjedéséhez vezetett. Ezt az ellenséges szövetséget, amelyet valójában Dávid növekvő hatalma iránt táplált féltékenység hozott létre, nem Dávid idézte elő. A körülmények, amelyek létrehozták azt, ezek voltak:

Jeruzsálembe az a hír érkezett, hogy Náhás, az ammoniták királya, - aki kedves volt Dávidhoz, amikor Saul haragja elől hozzá menekült, - meghalt. Most szerette volna kifejezni hálás megbecsülését, értékelését a nyomorúságban iránta tanúsított jóindulatnak, ezért Dávid részvétnyilvánítással követeket küldött Hánonhoz, az ammonita király fiához és utódjához. "És monda Dávid: Irgalmasságot teszek Hánonnal, Náhás fiával, miképpen az ő atyja is velem irgalmasságot tett" (2Sám 10:2)

Mai Bibliai szakasz: Zsoltárok 38

Dávidra úgy emlékeznek, mint egy királyi példaképre; egy férfira, aki követte és tisztelte Istent. Azonban sokszor volt meggondolatlan és ostoba. A próféták kétszer is megdorgálták nyilvánosan a vétkei miatt. Két bűntett miatt nyilvános bűnbánatra volt szüksége; a Betsabéval valód intim viszonya és a nő férjének megölése (2Sám 12), illetve mintegy 15 évvel később, Dávid uralkodásának vége felé a sok ember háborúskodása miatt (2Sám 24). A Zsoltárok könyvének 32. és 38. fejezete is emlékeztet bennünket Dávid bánatára egy adott vétek miatt, és felajánl más bűnösök számára egy mintaimát a megbocsátásért.

Képzeljük el, hogy a 38. zsoltár végigkíséri Dávid bűnbánati felajánlása után Gád próféta rosszallását.  Dávid ezt mondja. „Engedd, hogy Isten kezében legyek, ne emberében.” Egy barát sebeiről tudja, hogy gyógyulást hoznak, nem számít, mennyire fáj. Dávid harcos, aki látta, és a legborzalmasabb ellenséges csapatok lemészárlását okozta, valószínűleg több alkalommal megsebesült. A csatatéri képeket használja, hogy leírja a lelki sebeit: Isten nyilai mélyen a testébe hatoltak.  A teste gyenge, a csontjai eltörtek. A bűn terhét nagyon nehéz cipelni. A sebeiből fertőzés szivárog. Üvölt a ​​fájdalomtól, felnyög. Megbotlik, liheg a kimerültségtől.

A legszörnyűbb élménye az, hogy barátai, kitartó bajtársai, most magára hagyták, mert megundorodtak tetteitől. Az igaz barátai meg fognak bocsátani neki, ahogy Isten is teszi. De az ellenfelei kihasználják ezt az alkalmat, hogy megszégyenítsék Dávidot és az ő Istenét.  Mikeás próféta könyve 7. fejezetének 8. és A példabeszédek könyve 24. fejezetének 17. verse visszhangozza David gyötrelmét. A példabeszédek könyve 24. fejezetének 16. verse ad reményt. Az igaz ember felemelkedik, amikor elesik, mert Isten ítélete kegyelmes cselekedet, a megváltás eszköze, amíg a bűnös el nem jut a megtérésig.

Ima: Atyám! Te ismered a vétkeimet, és megsebezted szívemet meggyőző munkáddal, de ezek az igaz barát sebei. Nem kell, hogy együttérzésért könyörögjek, hiszen együttérzésed megállított már gonosz utamban. A kegyelem gyakran emlékeztet engem, hogy amikor a saját véleményemben bízom, és a saját szeszélyemet követem, megbecstelenítelek téged; és hogy ez a katasztrófa újabb katasztrófát okoz nálam. Ölelj meg gyorsan! Nem tudom magamat megtartani. Ámen.

Helen Pyke
nyugdíjas tanár

71. heti olvasmány a PÁTRIÁRKÁK ÉS PRÓFÉTÁK 70. fejezetéhez (dec. 4-10.).

Uzza halálának körülményei miatt sokan megkérdőjelezik Isten igazságosságát abban, ahogyan az emberekkel bánik. Hát nem jót cselekedett Uzza, amikor odanyúlt, hogy megtámassza a frigyládát? Nem látta Isten Uzza szívének szándékát? Akkor miért nem értékelte Isten, amit Uzza tenni próbált, ahelyett, hogy halállal sújtja ott helyben, Dávid és az izraeliták szeme láttára?

Salamon azt írta: „Van olyan út, mely helyesnek látszik az ember előtt, és vége a halálra menő út” (Példabeszédek 14:12), Uzza történetében pedig felsejlik ennek igazsága. Számunkra úgy tűnik, Isten nem a jelleme szerint cselekedett abban, ahogy Uzzah cselekedetére felelt. Isten számára, aki ismeri a jellemünk és szándékaink titkait, Uzza ott hibázott, hogy nem követte az egyértelmű utasításokat, hogy kinek szabad megérinteni a frigyládát. Dávid maga sem követte Isten utasításait, amelyet később helyrehozott, amikor a frigyládát a rendeltetési helyére vitték három hónappal később. Ezúttal minden Istentől kapott utasítást követett, ami a frigyládára vonatkozott, és az öröm és dicsőítés légköre uralkodott.

Ebben található meg a lecke számunkra: gyakran megyünk Istenhez, az általunk előnyben részesített módon, ahogyan szeretnénk valamit csinálni, miközben az Ő szava világosan az engedelmességet foglalja magába. Tesszük ezt büszkén és elővigyázatlanul, mondván, hogy Isten ismeri a szándékainkat. Ez volt Lucifer alap bűne, ami a bukásához vezetett – saját magát Isten fölé helyezni. Még a látszólag legjobb szándékaink sem lehetnek egyenlőek soha azzal, hogy „Így szól az Úr.”

Dean Waterman

fejlesztési igazgató

Southwestern Adventist University

Fordította: Gősi Csaba

Higgyetek az Ő prófétáinak - december 7 - SZERDA - Zsoltárok 37

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből

2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez

3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány - PÁTRIÁRKÁK ÉS PRÓFÉTÁK 70. fejezet 514. nap

Így elmélkedve tért vissza saját palotájába "[...] hogy megáldja az ő háznépét is" (2Sám 6:20). Volt azonban valaki, aki Dávid szívét betöltő örvendező jelenetet egészen más lelkülettel szemlélte. "[...] mikor az Úr ládája Dávid városába ért, Mikál, Saulnak leánya kinéz vala az ablakon, és látván, hogy Dávid király ugrál és táncol az Úr előtt, megútálá őt szívében" (2Sám 6:16). Szenvedélyének keserűségében nem tudta kivárni, míg Dávid visszatér a palotába, hanem kiment, hogy találkozzék vele és férje kedveskedő üdvözletére a keserű szavak áradatát zúdította rá. Éles és metsző gúny áradt beszédéből Dávid felé: "[...] Mily dicsőséges vala ma Izráel királya, ki az ő szolgáinak szolgálói előtt felfosztózott vala ma, mint ahogy egy esztelen szokott felfosztózni!" (2Sám 6:20). Dávid úgy érezte, hogy Mikál megveti és becsmérli az Isten szolgálatát, ezért szigorúan ezt felelte: "Az Úr előtt, ki inkább engem választott, mint atyádat és az ő egész házanépét, hogy az Úr népének, Izráelnek fejedelme legyek, igen, az Úr előtt örvendezém. Sőt minél inkább megalázom magamat és minél alábbvaló leszek a magam szemei előtt: annál dicséretreméltóbb leszek a szolgálók előtt, akikről te szólasz." Dávid feddését az Úr is jóváhagyta: "Ennekokáért Mikálnak, Saul leányának" - ezért a büszke és vakmerő beszéde miatt - "nem lőn soha gyermeke az ő halálának napjáig" (2Sám 6:21-23).

Az ünnepélyes szertartások, amelyek a frigyláda elhozatalát kísérték, tartós benyomást tettek Izrael népére. Mélyebb érdeklődést keltettek a népben a szentély szolgálata iránt és újra lángra lobbantották Jahvéért való buzgalmukat. Dávid a hatalmában levő minden eszközzel igyekezett ezeket a benyomásokat még jobban elmélyíteni. Az éneket az istentisztelet állandó alkotórészévé tette. Zsoltárokat írt nemcsak a szolgálatukat végző papok, hanem a nép számára is, akik az évenkénti ünnepek alkalmával megjelentek a nemzeti oltár előtt. Az ily módon végzett istentisztelet hatása nemcsak a helybeliekre, hanem a vidéken élőkre is jó hatással volt. Ennek eredményeként a nép felhagyott a bálványimádással. A körülöttük élő népek közül sokan Izrael jólétét látva, elkezdtek kedvezően gondolkodni és nyilatkozni Izrael Istenéről, aki ilyen nagy dolgokat cselekedett népéért.

A Mózes által épített sátor minden felszerelésével együtt, amelyek a szentély szolgálatához tartoztak, - a frigyláda kivételével - még Gibeában voltak. Dávidnak az volt a szándéka, hogy Jeruzsálemet teszi meg a nép vallási életének központjává. A maga számára már épített palotát. Úgy érezte, nem méltó, hogy Isten ládája továbbra is sátorban legyen. Elhatározta, nagyszerű templomot épít számára, amely pompájában bizonysága lesz annak, hogy Izrael értékelni tudja azt az előjogot, amellyel Királyuk, Jahve közöttük való jelenlétével megajándékozta őket. Szándékát közölte Nátán prófétával, akitől bátorító választ kapott: "Eredj, s valami a te szívedben van, vidd véghez, mert az Úr veled van" (2Sám 7:3).

Ugyanazon az éjszakán az Úr Nátán prófétán keresztül üzenetet küldött a királynak. Isten Dávidtól megvonja azt a kiváltságot, hogy házat építsen. Ugyanakkor biztosította őt kegyelméről, amely vele, utódaival és Izrael országával van: "Ezt mondja a Seregeknek Ura: Én hoztalak ki téged a kunyhóból, a juhok mögül, hogy légy fejedelem az én népem felett, az Izráel felett; És veled voltam mindenütt, valahová mentél, és kiirtottam minden ellenségeidet előtted; és nagy hírnevet szerzettem néked, mint a nagyoknak hírneve, akik e földön vannak. Helyet is szerzék az én népemnek Izráelnek, és ott elplántálám őt, és lakozék az ő helyében, és többé helyéből ki nem mozdíttatik, és nem fogják többé az álnokságnak fiai nyomorgatni őt, mint annakelőtte" (2Sám 7:8-10).

Mivel Dávid szeretett volna Istennek házat építeni, ezt az ígéretet kapta az Úrtól: "És megmondotta néked az Úr, hogy házat csinál néked az Úr [...] feltámasztom utánad a te magodat [...] Az fog házat építeni az én nevemnek, és megerősítem az ő királyságának trónját mindörökké" (2Sám 7:11-13).

Azt, hogy Dávidnak miért nem szabad templomot építeni, Isten így indokolja meg: "Sok vért ontottál, és sokat hadakoztál; ne építs az én nevemnek házat, mert sok vért ontottál ki a földre én előttem. Ímé fiad lészen néked, akinek csendessége lészen, mert nyugodalmat adok néki minden körüle való ellenségeitől; azért neveztetik Salamonnak, mert békességet és nyugodalmat adok Izráelnek az ő idejében. ő csinál az én nevemnek házat" (1Krón 22:8-10).

Mai Bibliai szakasz: Zsoltárok 37

Amikor felfedeztem a 37. zsoltárt elsőévesként a Mount Vernon Akadémián, egy ohiói bentlakásos iskolában, nagyon mély benyomást tett rám. Megtanultam az első nyolc verset, és máig el tudom mondani fejből.

Az üzenete összefoglalható abban a dalban, ami a Gilbert hurrikán 1988-as pusztítása után szinte nem hivatalos himnusz lett Jamaicában. „Don’t Worry, Be Happy!” (Ne aggódj, legyél boldog!)

A 37. zsoltár újra és újra azt tanácsolja, „Ne aggódj!” „Ne bosszankodj, ha az alattomos embernek szerencsés az útja! Tegyél le a haragról, hagyd a heveskedést, ne legyél indulatos, mert az csak rosszra visz!” (7-8. vers)

Nem ismertem gonosztevőket az akadémián, de volt bosszúságom, amin felül kellett kerekednem. A szüleim nem voltak jómódúak. Minden héten hosszú órákat kellett dolgoznom, hogy fedezni tudjam az iskola költségét. Kevés ruhám volt, és többnyire egyszerű darabok. Nem irigykedtem azokra a diákokra, akiknek szebb ruhái voltak. Nehéz volt, de azt mondtam magamnak, hogy ne bosszankodjam azon kevesek miatt, akiknek nem kellett dolgozniuk, és máshogy néztek ki, mint mi, a kevésbé jól öltözöttek. Igen, volt mit legyőznöm ezzel kapcsolatban.

Amellett, hogy tanácsot ad arra, mit NE CSINÁLJ, még jelentősebb, hogy a zsoltár azt is javasolja, MIT TEGYÉL. Az a mód, ami által a 37. zsoltár segített nekem, hogy ne nyugtalankodjam, az a pozitív utasítása volt. „Legyél boldog!” „Hagyd az Úrra az utadat, bízzál benne, mert Ő munkálkodik; világossá teszi az igazságodat, a jogodra fényt derít. Legyél csendben, és várj az Úrra!” Ahogy a pozitív tanácson elmélkedtem, az Úr megsegített, hogy elhagyjam a bosszankodást, és örömöm legyen.

Sokat segített az ígéret is, amely az Úr parancsának megtartóira vonatkozik. „Gyönyörködj az Úrban, és megadja nEked szíved kéréseit.”

Igényeltem ezt az ígéretet. A szívem egyik vágya az volt, hogy jó tanuló legyek. Annak ellenére, hogy minden héten sokat kellett dolgoznom, az Úr segített, hogy tanuljak, és jó jegyeket szerezzek. Ez folytatódott az egyetem és a doktori iskola alatt is.

„Akik az Urat várják, öröklik a Földet… és gyönyörködnek nagy békességben.”  A 37. zsoltár tanácsa és ígérete, amit elsőévesként felfedeztem, mindannyiunknak segíthetnek a nehézségben, és békével töltik be a szívünket most és mindig.

Helen E. Salus

nyugalmazott docens,

Southern Adventist University

71. heti olvasmány a PÁTRIÁRKÁK ÉS PRÓFÉTÁK 70. fejezetéhez (dec. 4-10.).

Uzza halálának körülményei miatt sokan megkérdőjelezik Isten igazságosságát abban, ahogyan az emberekkel bánik. Hát nem jót cselekedett Uzza, amikor odanyúlt, hogy megtámassza a frigyládát? Nem látta Isten Uzza szívének szándékát? Akkor miért nem értékelte Isten, amit Uzza tenni próbált, ahelyett, hogy halállal sújtja ott helyben, Dávid és az izraeliták szeme láttára?

Salamon azt írta: „Van olyan út, mely helyesnek látszik az ember előtt, és vége a halálra menő út” (Példabeszédek 14:12), Uzza történetében pedig felsejlik ennek igazsága. Számunkra úgy tűnik, Isten nem a jelleme szerint cselekedett abban, ahogy Uzzah cselekedetére felelt. Isten számára, aki ismeri a jellemünk és szándékaink titkait, Uzza ott hibázott, hogy nem követte az egyértelmű utasításokat, hogy kinek szabad megérinteni a frigyládát. Dávid maga sem követte Isten utasításait, amelyet később helyrehozott, amikor a frigyládát a rendeltetési helyére vitték három hónappal később. Ezúttal minden Istentől kapott utasítást követett, ami a frigyládára vonatkozott, és az öröm és dicsőítés légköre uralkodott.

Ebben található meg a lecke számunkra: gyakran megyünk Istenhez, az általunk előnyben részesített módon, ahogyan szeretnénk valamit csinálni, miközben az Ő szava világosan az engedelmességet foglalja magába. Tesszük ezt büszkén és elővigyázatlanul, mondván, hogy Isten ismeri a szándékainkat. Ez volt Lucifer alap bűne, ami a bukásához vezetett – saját magát Isten fölé helyezni. Még a látszólag legjobb szándékaink sem lehetnek egyenlőek soha azzal, hogy „Így szól az Úr.”

Dean Waterman

fejlesztési igazgató

Southwestern Adventist University

Fordította: Gősi Csaba