Higgyetek az Ő prófétáinak - december 11 - VASÁRNAP - Zsoltárok 41

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Új olvasmány a fejezet végén a Pátriárkák és próféták 71. fejezetéhez

Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből

2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez

3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány - PÁTRIÁRKÁK ÉS PRÓFÉTÁK 71. fejezet 518. nap

71. Dávid bűne és bűnbánata

A Bibliának kevés elismerő szava van az emberekről. Kevés helyet biztosít a legjobb emberek erényeinek felsorolására, akik valaha is ezen a földön éltek. A Biblia ezt szándékosan teszi. Ez az eljárás tanítást tartalmaz. Minden jó tulajdonság, amellyel az emberek rendelkeznek, Isten ajándéka. Jócselekedeteiket Isten kegyelmével Krisztus által viszik véghez. Mivel mindent Istennek köszönhetnek, egyedül őt illeti a tisztelet mindazért, amivé lettek és amit tesznek; ők csak eszközök kezében. Sőt mi több - mivel a Biblia történetének minden leckéje tanítja - veszélyes dolog dicsérni vagy felmagasztalni az embereket; mert ha valaki szem elől téveszti az Istentől való teljes függősége tényét és saját erejében bízik, biztos, hogy elbukik. Az ember olyan ellenségekkel küzd, amelyek erősebbek nála. "Mert nem vér és test ellen van nékünk tusakodásunk, hanem a fejedelemségek ellen, a hatalmasságok ellen, ez élet sötétségének világbírói ellen, a gonoszság lelkei ellen, melyek a magasságban vannak" (Ef 6:12). Lehetetlen számunkra saját erőnkkel megállni a küzdelemben. mindaz, ami eltereli gondolatainkat Istenről, ami önmagunk felmagasztalásához, vagy önmagunktól való függőségünkhöz vezet, az vereségünk útját készíti számunkra. A Biblia az emberi erőben való bizalmatlanságot igyekszik belénk nevelni és arra bátorít, hogy bízzunk az isteni erőben.

A magabiztosság és önmagasztalás lelkülete készítette elő a Dávid bukásához vezető utat. A hízelgés, hatalom és a pompa csábítása hatással volt rá. A szomszédos nemzetekkel való kapcsolatai is rossz befolyással voltak. A keleti uralkodók között érvényes szokások szerint azok a gonoszságok, amelyeket nem tűrtek el büntetés nélkül az alattvalóknál, büntetlenül maradtak a királyoknál. Az uralkodónak nem kellett ugyanolyan önmegtartóztatást gyakorolnia, mint alattvalóinak. Mindez hajlamossá tette Dávidot arra, hogy csökkenjen érzéke a bűn súlyossága iránt. Ahelyett, hogy alázatosan Jahve hatalmára támaszkodott volna, saját bölcsességében és hatalmában kezdett bízni. Abban a pillanatban, amikor Sátán el tudja választani a lelket az Istentől, az erő egyetlen biztos forrásától, felébreszti az ember testi természetének szentségtelen vágyát. Az ellenség nem váratlanul, nem mindjárt a kezdetben, hirtelen és meglepő módon végzi munkáját; az alapelvek erődítményeit titokban ássa alá. Látszólag kis dolgokkal kezdi munkáját; az Istenhez való hűség és a reá támaszkodás elhanyagolásával, a világ szokásainak és gyakorlatának követése iránti hajlammal.

Az ammonitákkal való háború befejezése előtt Dávid Joábra hagyta a hadsereg vezetését és visszatért Jeruzsálembe. A szíriaiak már alávetették magukat Izraelnek és az ammoniták teljes veresége is bizonyosnak látszott. Dávidot a győzelem gyümölcsei és a bölcs, kiváló képességű uralkodónak kijáró megtiszteltetés vették körül. Amikor átadta magát a pihenésnek és nem őrködött éberen magára, a kísértő megragadta az alkalmat és elfoglalta elméjét. Az, hogy Isten szoros kapcsolatban volt Dáviddal és igen nagy jóindulatot nyilvánított iránta, a legerősebb ösztönző erő kellett volna legyen jelleme szeplőtlen megőrzésére. Amikor azonban kényelmében és biztonságában elengedte Isten kezét, engedett Sátánnak és bűnnel szennyezte be lelkét. Dávid, akit az ég jelölt ki népe vezéréül, akit Isten választott ki törvénye végrehajtására, megtörte az Úr parancsolatát. A gonosztevők megfélemlítője kellett volna legyen, és ehelyett most saját cselekedetével erősítette meg őket.

Mai Bibliai szakasz: Zsoltárok 41

A jótékonykodó embereken Isten áldása van. A zsoltáríró panaszkodik az ellenfeleire. Kéri Isten irgalmas támogatását. 

Hasonlóan Jóbhoz, Dávidnak is voltak „barátai”, akik meglátogatták a betegágyánál. Valószínűleg megsebesülhetett egy csatában, vagy elkapott egy járványos betegséget, ami viszonylag gyakori volt akkoriban. Vagy talán már szembekerült az utolsó betegségével, és Dávid ott feküdt legyengülve, hidegrázástól szenvedve; amíg az életében jelen levő két barátja, Joáb és Abjátár éppen a lázadó fia, Adónia ellen vonult, addig azok, akik ott sündörögtek körülötte, sokkal inkább várták a halálát, mint a meggyógyulását.

Dávid olyan személyiség volt, aki bárkinek hajlandó tiszta szívből megbocsátani, segített a szerencsétleneken, olyan embereken, mint például Méfibóseth, aki nem számíthatott kegyelemre és kedvességre a királytól, ám mégis így történt. Most Dávid számon kéri Isten ígéretét, miszerint az Úr megőrzi azokat, akik mások szenvedését megpróbálják enyhíteni.

Lukács evangéliuma 22. fejezetének 47. verse Júdás árulásáról beszél a Gecsemáné kertben; Az apostolok cselekedeteiben, az 1. fejezet 16. versében Lukács feljegyzi Dávid szavainak a 9. zsoltár 10. versében olvasható beteljesülését. Az árulás órájában Dávid Istenhez fordul, tudva, Ő nem fogja hagyni, hogy az ellenfelei győzhessenek. 

Ima: Atyánk! Könnyen félelembe esünk, amikor balszerencsés időszak jön, vagy olyan betegséget szerzünk, ami mindennek véget vethet, amit eddig elértünk. Segíts, hogy emlékezhessem az ígéretedre, miszerint sosem felejted el még a legkisebb gyermekeid jó cselekedeteit sem. Segíts hinnem abban, hogy más el fogja tudni végezni a feladatomat, amikor szívbetegségben vagy rákban szenvedek, és el kell hagynom a munkámat! Remélem, hogy az országodban majd találkozhatom ezzel a személlyel, és együtt dicsőíthetünk téged, mert megmentettél minket, és azokat, akikért elküldtél minket. Ámen.

Helen Pyke

72. heti olvasmány a PÁTRIÁRKÁK ÉS PRÓFÉTÁK 71. fejezetéhez (dec. 11-17.).

„Szívem szerint való férfiú” (Apostolok cselekedetei 13:22) – ezt a címet adományozta Isten Dávidnak, és ő az egyetlen a Bibliában, akiről így beszél Isten. Dávid házasságtörése, majd Uriás meggyilkolása, amellyel ezt fedezte, és bűneinek egy ideig tartó rejtegetése után mondhatjuk azt, hogy Dávid valóban Isten szíve szerinti férfi volt?

Azok szemében, akik csak Dávid bűnét helyezik középpontba, Istennek igazán furcsa jelleme lehet. Azonban nem a bűn volt az, ami meghatározta Dávidot, hanem a töredelmes bűnbánó szív, amely olyan közel kísérte Dávidot Isten szívéhez. Dávidban megvolt a féltő gond és a vágyakozás, hogy kövesse Istent. Dávid ugyanazokat a hibákat követte el, amelyeket mi mindannyian elkövetünk, amikor a kísértések elcsábítanak minket, és olyan útra térünk, amelyre soha nem voltunk felkészülve, hogy utaznunk kell rajta.

Isten soha sem adja fel, ezért elküldte Nátánt, hogy szembesítse Dávidot bűnével. Isten rábizonyította bűnösségét Dávidra, és erre Dávid bűnbánó szívvel felelt. Dávid buzgón várta, hogy újra békében legyen Istennel, és állt elébe a fájdalomnak és elválasztottságnak, amit a cselekedetei miatt meg kellett tapasztalnia. Megbánta bűnét (51. zsoltár), elszenvedte annak következményét (2Sámuel 12:11, 14), és helyreállt a kapcsolata Istennel.

Te is lehetsz Isten szíve szerint való férfi vagy nő. Ennek tanúbizonysága az érzékeny szív, amely a Szentlélek hangjára válaszol, és mindenekelőtt Istenre vágyik (Zsoltárok 27:4). Nem lehetséges nagyszerűbb szavakkal leírni téged, mint ha úgy vagy kapcsolatban Istennel, ahogyan Dávid volt.

Dean Waterman

 a Southwestern Adventist University

fejlesztési igazgatója

Fordította: Gősi Csaba