Itt
találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Az
olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White
könyvéhez
Olvasmány - PÁTRIÁRKÁK ÉS PRÓFÉTÁK 70. fejezet 514. nap
Így
elmélkedve tért vissza saját palotájába "[...] hogy megáldja az ő háznépét
is" (2Sám 6:20). Volt azonban valaki, aki Dávid szívét betöltő örvendező
jelenetet egészen más lelkülettel szemlélte. "[...] mikor az Úr ládája
Dávid városába ért, Mikál, Saulnak leánya kinéz vala az ablakon, és látván,
hogy Dávid király ugrál és táncol az Úr előtt, megútálá őt szívében" (2Sám
6:16). Szenvedélyének keserűségében nem tudta kivárni, míg Dávid visszatér a
palotába, hanem kiment, hogy találkozzék vele és férje kedveskedő üdvözletére a
keserű szavak áradatát zúdította rá. Éles és metsző gúny áradt beszédéből Dávid
felé: "[...] Mily dicsőséges vala ma Izráel királya, ki az ő szolgáinak
szolgálói előtt felfosztózott vala ma, mint ahogy egy esztelen szokott felfosztózni!"
(2Sám 6:20). Dávid úgy érezte, hogy Mikál megveti és becsmérli az Isten
szolgálatát, ezért szigorúan ezt felelte: "Az Úr előtt, ki inkább engem
választott, mint atyádat és az ő egész házanépét, hogy az Úr népének, Izráelnek
fejedelme legyek, igen, az Úr előtt örvendezém. Sőt minél inkább megalázom
magamat és minél alábbvaló leszek a magam szemei előtt: annál dicséretreméltóbb
leszek a szolgálók előtt, akikről te szólasz." Dávid feddését az Úr is
jóváhagyta: "Ennekokáért Mikálnak, Saul leányának" - ezért a büszke
és vakmerő beszéde miatt - "nem lőn soha gyermeke az ő halálának
napjáig" (2Sám 6:21-23).
Az
ünnepélyes szertartások, amelyek a frigyláda elhozatalát kísérték, tartós
benyomást tettek Izrael népére. Mélyebb érdeklődést keltettek a népben a
szentély szolgálata iránt és újra lángra lobbantották Jahvéért való
buzgalmukat. Dávid a hatalmában levő minden eszközzel igyekezett ezeket a
benyomásokat még jobban elmélyíteni. Az éneket az istentisztelet állandó
alkotórészévé tette. Zsoltárokat írt nemcsak a szolgálatukat végző papok, hanem
a nép számára is, akik az évenkénti ünnepek alkalmával megjelentek a nemzeti
oltár előtt. Az ily módon végzett istentisztelet hatása nemcsak a helybeliekre,
hanem a vidéken élőkre is jó hatással volt. Ennek eredményeként a nép
felhagyott a bálványimádással. A körülöttük élő népek közül sokan Izrael
jólétét látva, elkezdtek kedvezően gondolkodni és nyilatkozni Izrael Istenéről,
aki ilyen nagy dolgokat cselekedett népéért.
A Mózes
által épített sátor minden felszerelésével együtt, amelyek a szentély
szolgálatához tartoztak, - a frigyláda kivételével - még Gibeában voltak.
Dávidnak az volt a szándéka, hogy Jeruzsálemet teszi meg a nép vallási életének
központjává. A maga számára már épített palotát. Úgy érezte, nem méltó, hogy
Isten ládája továbbra is sátorban legyen. Elhatározta, nagyszerű templomot épít
számára, amely pompájában bizonysága lesz annak, hogy Izrael értékelni tudja azt
az előjogot, amellyel Királyuk, Jahve közöttük való jelenlétével megajándékozta
őket. Szándékát közölte Nátán prófétával, akitől bátorító választ kapott:
"Eredj, s valami a te szívedben van, vidd véghez, mert az Úr veled
van" (2Sám 7:3).
Ugyanazon
az éjszakán az Úr Nátán prófétán keresztül üzenetet küldött a királynak. Isten
Dávidtól megvonja azt a kiváltságot, hogy házat építsen. Ugyanakkor
biztosította őt kegyelméről, amely vele, utódaival és Izrael országával van:
"Ezt mondja a Seregeknek Ura: Én hoztalak ki téged a kunyhóból, a juhok
mögül, hogy légy fejedelem az én népem felett, az Izráel felett; És veled
voltam mindenütt, valahová mentél, és kiirtottam minden ellenségeidet előtted;
és nagy hírnevet szerzettem néked, mint a nagyoknak hírneve, akik e földön
vannak. Helyet is szerzék az én népemnek Izráelnek, és ott elplántálám őt, és
lakozék az ő helyében, és többé helyéből ki nem mozdíttatik, és nem fogják
többé az álnokságnak fiai nyomorgatni őt, mint annakelőtte" (2Sám 7:8-10).
Mivel
Dávid szeretett volna Istennek házat építeni, ezt az ígéretet kapta az Úrtól:
"És megmondotta néked az Úr, hogy házat csinál néked az Úr [...]
feltámasztom utánad a te magodat [...] Az fog házat építeni az én nevemnek, és
megerősítem az ő királyságának trónját mindörökké" (2Sám 7:11-13).
Azt,
hogy Dávidnak miért nem szabad templomot építeni, Isten így indokolja meg:
"Sok vért ontottál, és sokat hadakoztál; ne építs az én nevemnek házat,
mert sok vért ontottál ki a földre én előttem. Ímé fiad lészen néked, akinek
csendessége lészen, mert nyugodalmat adok néki minden körüle való
ellenségeitől; azért neveztetik Salamonnak, mert békességet és nyugodalmat adok
Izráelnek az ő idejében. ő csinál az én nevemnek házat" (1Krón 22:8-10).
Mai Bibliai szakasz: Zsoltárok 37
Amikor felfedeztem a 37. zsoltárt
elsőévesként a Mount Vernon Akadémián, egy ohiói bentlakásos iskolában, nagyon
mély benyomást tett rám. Megtanultam az első nyolc verset, és máig el tudom
mondani fejből.
Az üzenete összefoglalható abban a dalban,
ami a Gilbert hurrikán 1988-as pusztítása után szinte nem hivatalos himnusz
lett Jamaicában. „Don’t Worry, Be Happy!” (Ne aggódj, legyél boldog!)
A 37. zsoltár újra és újra azt tanácsolja,
„Ne aggódj!” „Ne bosszankodj, ha az alattomos embernek
szerencsés az útja! Tegyél le a haragról, hagyd a heveskedést, ne legyél
indulatos, mert az csak rosszra visz!” (7-8. vers)
Nem ismertem
gonosztevőket az akadémián, de volt bosszúságom, amin felül kellett kerekednem.
A szüleim nem voltak jómódúak. Minden héten hosszú órákat kellett dolgoznom,
hogy fedezni tudjam az iskola költségét. Kevés ruhám volt, és többnyire
egyszerű darabok. Nem irigykedtem azokra a diákokra, akiknek szebb ruhái
voltak. Nehéz volt, de azt mondtam magamnak, hogy ne bosszankodjam azon kevesek
miatt, akiknek nem kellett dolgozniuk, és máshogy néztek ki, mint mi, a kevésbé
jól öltözöttek. Igen, volt mit legyőznöm ezzel kapcsolatban.
Amellett, hogy tanácsot ad arra, mit NE
CSINÁLJ, még jelentősebb, hogy a zsoltár azt is javasolja, MIT TEGYÉL. Az a mód,
ami által a 37. zsoltár segített nekem, hogy ne nyugtalankodjam, az a pozitív
utasítása volt. „Legyél boldog!” „Hagyd
az Úrra az utadat, bízzál benne, mert Ő munkálkodik; világossá teszi az
igazságodat, a jogodra fényt derít. Legyél csendben, és várj az Úrra!” Ahogy a pozitív tanácson elmélkedtem, az Úr megsegített,
hogy elhagyjam a bosszankodást, és örömöm legyen.
Sokat segített
az ígéret is, amely az Úr parancsának megtartóira vonatkozik. „Gyönyörködj az Úrban, és megadja nEked szíved kéréseit.”
Igényeltem ezt
az ígéretet. A szívem egyik vágya az volt, hogy jó tanuló legyek. Annak
ellenére, hogy minden héten sokat kellett dolgoznom, az Úr segített, hogy
tanuljak, és jó jegyeket szerezzek. Ez folytatódott az egyetem és a doktori
iskola alatt is.
„Akik az Urat várják, öröklik a Földet… és
gyönyörködnek nagy békességben.” A 37. zsoltár tanácsa és ígérete, amit
elsőévesként felfedeztem, mindannyiunknak segíthetnek a nehézségben, és békével
töltik be a szívünket most és mindig.
Helen
E. Salus
nyugalmazott
docens,
Southern
Adventist University
71. heti
olvasmány a PÁTRIÁRKÁK ÉS
PRÓFÉTÁK 70. fejezetéhez
(dec. 4-10.).
Uzza halálának körülményei miatt sokan
megkérdőjelezik Isten igazságosságát abban, ahogyan az emberekkel bánik. Hát
nem jót cselekedett Uzza, amikor odanyúlt, hogy megtámassza a frigyládát? Nem
látta Isten Uzza szívének szándékát? Akkor miért nem értékelte Isten, amit Uzza
tenni próbált, ahelyett, hogy halállal sújtja ott helyben, Dávid és az
izraeliták szeme láttára?
Salamon azt írta: „Van olyan út, mely helyesnek látszik az ember előtt, és vége a halálra
menő út” (Példabeszédek 14:12), Uzza történetében pedig felsejlik ennek
igazsága. Számunkra úgy tűnik, Isten nem a jelleme szerint cselekedett abban,
ahogy Uzzah cselekedetére felelt. Isten számára, aki ismeri a jellemünk és
szándékaink titkait, Uzza ott hibázott, hogy nem követte az egyértelmű
utasításokat, hogy kinek szabad megérinteni a frigyládát. Dávid maga sem
követte Isten utasításait, amelyet később helyrehozott, amikor a frigyládát a
rendeltetési helyére vitték három hónappal később. Ezúttal minden Istentől
kapott utasítást követett, ami a frigyládára vonatkozott, és az öröm és
dicsőítés légköre uralkodott.
Ebben található meg a lecke számunkra:
gyakran megyünk Istenhez, az általunk előnyben részesített módon, ahogyan
szeretnénk valamit csinálni, miközben az Ő szava világosan az engedelmességet
foglalja magába. Tesszük ezt büszkén és elővigyázatlanul, mondván, hogy Isten
ismeri a szándékainkat. Ez volt Lucifer alap bűne, ami a bukásához vezetett –
saját magát Isten fölé helyezni. Még a látszólag legjobb szándékaink sem
lehetnek egyenlőek soha azzal, hogy „Így
szól az Úr.”
Dean Waterman
fejlesztési igazgató
Southwestern
Adventist University
Fordította: Gősi
Csaba
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése