2016. december 7., szerda

Higgyetek az Ő prófétáinak - december 7 - SZERDA - Zsoltárok 37

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány - PÁTRIÁRKÁK ÉS PRÓFÉTÁK 70. fejezet 514. nap

Így elmélkedve tért vissza saját palotájába "[...] hogy megáldja az ő háznépét is" (2Sám 6:20). Volt azonban valaki, aki Dávid szívét betöltő örvendező jelenetet egészen más lelkülettel szemlélte. "[...] mikor az Úr ládája Dávid városába ért, Mikál, Saulnak leánya kinéz vala az ablakon, és látván, hogy Dávid király ugrál és táncol az Úr előtt, megútálá őt szívében" (2Sám 6:16). Szenvedélyének keserűségében nem tudta kivárni, míg Dávid visszatér a palotába, hanem kiment, hogy találkozzék vele és férje kedveskedő üdvözletére a keserű szavak áradatát zúdította rá. Éles és metsző gúny áradt beszédéből Dávid felé: "[...] Mily dicsőséges vala ma Izráel királya, ki az ő szolgáinak szolgálói előtt felfosztózott vala ma, mint ahogy egy esztelen szokott felfosztózni!" (2Sám 6:20). Dávid úgy érezte, hogy Mikál megveti és becsmérli az Isten szolgálatát, ezért szigorúan ezt felelte: "Az Úr előtt, ki inkább engem választott, mint atyádat és az ő egész házanépét, hogy az Úr népének, Izráelnek fejedelme legyek, igen, az Úr előtt örvendezém. Sőt minél inkább megalázom magamat és minél alábbvaló leszek a magam szemei előtt: annál dicséretreméltóbb leszek a szolgálók előtt, akikről te szólasz." Dávid feddését az Úr is jóváhagyta: "Ennekokáért Mikálnak, Saul leányának" - ezért a büszke és vakmerő beszéde miatt - "nem lőn soha gyermeke az ő halálának napjáig" (2Sám 6:21-23).

Az ünnepélyes szertartások, amelyek a frigyláda elhozatalát kísérték, tartós benyomást tettek Izrael népére. Mélyebb érdeklődést keltettek a népben a szentély szolgálata iránt és újra lángra lobbantották Jahvéért való buzgalmukat. Dávid a hatalmában levő minden eszközzel igyekezett ezeket a benyomásokat még jobban elmélyíteni. Az éneket az istentisztelet állandó alkotórészévé tette. Zsoltárokat írt nemcsak a szolgálatukat végző papok, hanem a nép számára is, akik az évenkénti ünnepek alkalmával megjelentek a nemzeti oltár előtt. Az ily módon végzett istentisztelet hatása nemcsak a helybeliekre, hanem a vidéken élőkre is jó hatással volt. Ennek eredményeként a nép felhagyott a bálványimádással. A körülöttük élő népek közül sokan Izrael jólétét látva, elkezdtek kedvezően gondolkodni és nyilatkozni Izrael Istenéről, aki ilyen nagy dolgokat cselekedett népéért.

A Mózes által épített sátor minden felszerelésével együtt, amelyek a szentély szolgálatához tartoztak, - a frigyláda kivételével - még Gibeában voltak. Dávidnak az volt a szándéka, hogy Jeruzsálemet teszi meg a nép vallási életének központjává. A maga számára már épített palotát. Úgy érezte, nem méltó, hogy Isten ládája továbbra is sátorban legyen. Elhatározta, nagyszerű templomot épít számára, amely pompájában bizonysága lesz annak, hogy Izrael értékelni tudja azt az előjogot, amellyel Királyuk, Jahve közöttük való jelenlétével megajándékozta őket. Szándékát közölte Nátán prófétával, akitől bátorító választ kapott: "Eredj, s valami a te szívedben van, vidd véghez, mert az Úr veled van" (2Sám 7:3).

Ugyanazon az éjszakán az Úr Nátán prófétán keresztül üzenetet küldött a királynak. Isten Dávidtól megvonja azt a kiváltságot, hogy házat építsen. Ugyanakkor biztosította őt kegyelméről, amely vele, utódaival és Izrael országával van: "Ezt mondja a Seregeknek Ura: Én hoztalak ki téged a kunyhóból, a juhok mögül, hogy légy fejedelem az én népem felett, az Izráel felett; És veled voltam mindenütt, valahová mentél, és kiirtottam minden ellenségeidet előtted; és nagy hírnevet szerzettem néked, mint a nagyoknak hírneve, akik e földön vannak. Helyet is szerzék az én népemnek Izráelnek, és ott elplántálám őt, és lakozék az ő helyében, és többé helyéből ki nem mozdíttatik, és nem fogják többé az álnokságnak fiai nyomorgatni őt, mint annakelőtte" (2Sám 7:8-10).

Mivel Dávid szeretett volna Istennek házat építeni, ezt az ígéretet kapta az Úrtól: "És megmondotta néked az Úr, hogy házat csinál néked az Úr [...] feltámasztom utánad a te magodat [...] Az fog házat építeni az én nevemnek, és megerősítem az ő királyságának trónját mindörökké" (2Sám 7:11-13).

Azt, hogy Dávidnak miért nem szabad templomot építeni, Isten így indokolja meg: "Sok vért ontottál, és sokat hadakoztál; ne építs az én nevemnek házat, mert sok vért ontottál ki a földre én előttem. Ímé fiad lészen néked, akinek csendessége lészen, mert nyugodalmat adok néki minden körüle való ellenségeitől; azért neveztetik Salamonnak, mert békességet és nyugodalmat adok Izráelnek az ő idejében. ő csinál az én nevemnek házat" (1Krón 22:8-10).

Mai Bibliai szakasz: Zsoltárok 37

Amikor felfedeztem a 37. zsoltárt elsőévesként a Mount Vernon Akadémián, egy ohiói bentlakásos iskolában, nagyon mély benyomást tett rám. Megtanultam az első nyolc verset, és máig el tudom mondani fejből.

Az üzenete összefoglalható abban a dalban, ami a Gilbert hurrikán 1988-as pusztítása után szinte nem hivatalos himnusz lett Jamaicában. „Don’t Worry, Be Happy!” (Ne aggódj, legyél boldog!)

A 37. zsoltár újra és újra azt tanácsolja, „Ne aggódj!” Ne bosszankodj, ha az alattomos embernek szerencsés az útja! Tegyél le a haragról, hagyd a heveskedést, ne legyél indulatos, mert az csak rosszra visz! (7-8. vers)

Nem ismertem gonosztevőket az akadémián, de volt bosszúságom, amin felül kellett kerekednem. A szüleim nem voltak jómódúak. Minden héten hosszú órákat kellett dolgoznom, hogy fedezni tudjam az iskola költségét. Kevés ruhám volt, és többnyire egyszerű darabok. Nem irigykedtem azokra a diákokra, akiknek szebb ruhái voltak. Nehéz volt, de azt mondtam magamnak, hogy ne bosszankodjam azon kevesek miatt, akiknek nem kellett dolgozniuk, és máshogy néztek ki, mint mi, a kevésbé jól öltözöttek. Igen, volt mit legyőznöm ezzel kapcsolatban.

Amellett, hogy tanácsot ad arra, mit NE CSINÁLJ, még jelentősebb, hogy a zsoltár azt is javasolja, MIT TEGYÉL. Az a mód, ami által a 37. zsoltár segített nekem, hogy ne nyugtalankodjam, az a pozitív utasítása volt. „Legyél boldog!” „Hagyd az Úrra az utadat, bízzál benne, mert Ő munkálkodik; világossá teszi az igazságodat, a jogodra fényt derít. Legyél csendben, és várj az Úrra! Ahogy a pozitív tanácson elmélkedtem, az Úr megsegített, hogy elhagyjam a bosszankodást, és örömöm legyen.

Sokat segített az ígéret is, amely az Úr parancsának megtartóira vonatkozik. „Gyönyörködj az Úrban, és megadja nEked szíved kéréseit.”
Igényeltem ezt az ígéretet. A szívem egyik vágya az volt, hogy jó tanuló legyek. Annak ellenére, hogy minden héten sokat kellett dolgoznom, az Úr segített, hogy tanuljak, és jó jegyeket szerezzek. Ez folytatódott az egyetem és a doktori iskola alatt is.

„Akik az Urat várják, öröklik a Földet… és gyönyörködnek nagy békességben.”  A 37. zsoltár tanácsa és ígérete, amit elsőévesként felfedeztem, mindannyiunknak segíthetnek a nehézségben, és békével töltik be a szívünket most és mindig.

Helen E. Salus
nyugalmazott docens,
Southern Adventist University

71. heti olvasmány a PÁTRIÁRKÁK ÉS PRÓFÉTÁK 70. fejezetéhez (dec. 4-10.).

Uzza halálának körülményei miatt sokan megkérdőjelezik Isten igazságosságát abban, ahogyan az emberekkel bánik. Hát nem jót cselekedett Uzza, amikor odanyúlt, hogy megtámassza a frigyládát? Nem látta Isten Uzza szívének szándékát? Akkor miért nem értékelte Isten, amit Uzza tenni próbált, ahelyett, hogy halállal sújtja ott helyben, Dávid és az izraeliták szeme láttára?

Salamon azt írta: „Van olyan út, mely helyesnek látszik az ember előtt, és vége a halálra menő út” (Példabeszédek 14:12), Uzza történetében pedig felsejlik ennek igazsága. Számunkra úgy tűnik, Isten nem a jelleme szerint cselekedett abban, ahogy Uzzah cselekedetére felelt. Isten számára, aki ismeri a jellemünk és szándékaink titkait, Uzza ott hibázott, hogy nem követte az egyértelmű utasításokat, hogy kinek szabad megérinteni a frigyládát. Dávid maga sem követte Isten utasításait, amelyet később helyrehozott, amikor a frigyládát a rendeltetési helyére vitték három hónappal később. Ezúttal minden Istentől kapott utasítást követett, ami a frigyládára vonatkozott, és az öröm és dicsőítés légköre uralkodott.

Ebben található meg a lecke számunkra: gyakran megyünk Istenhez, az általunk előnyben részesített módon, ahogyan szeretnénk valamit csinálni, miközben az Ő szava világosan az engedelmességet foglalja magába. Tesszük ezt büszkén és elővigyázatlanul, mondván, hogy Isten ismeri a szándékainkat. Ez volt Lucifer alap bűne, ami a bukásához vezetett – saját magát Isten fölé helyezni. Még a látszólag legjobb szándékaink sem lehetnek egyenlőek soha azzal, hogy „Így szól az Úr.”

Dean Waterman
fejlesztési igazgató
Southwestern Adventist University

Fordította: Gősi Csaba

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése