Higgyetek az Ő prófétáinak - december 10 - SZOMBAT - Zsoltárok 40

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből

2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez

3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány - PÁTRIÁRKÁK ÉS PRÓFÉTÁK 70. fejezet 517. nap

Azok a veszélyek, amelyek a nemzetet a teljes megsemmisítéssel fenyegették, Isten gondviselése útján eszközök voltak, melyekkel oly naggyá emelte választott népét, mint soha azelőtt. Megemlékezve ezekről a csodálatos szabadításokról, Dávid így énekelt:

"Él az Úr és áldott az én kősziklám;

magasztaltassék hát az én idvességemnek Istene!

Az Isten, aki bosszút áll értem,

és népeket hajlít alám;

Aki megment engem ellenségeimtől.

Még az ellenem felkelők fölött is

felmagasztalsz engem,

az erőszakos embertől megszabadítasz engem.

Azért dicsérlek téged, Uram, a nemzetek között,

és éneket zengek a te nevednek.

Nagy segítséget ád az ő királyának

és irgalmasságot cselekszik az ő felkentjével,

Dáviddal és az ő magvával mindörökké"

(Zsolt 18:47-51).

Dávid énekeiben az a gondolat, hogy Jahve volt erősségük és szabadítójuk, mély benyomást tett népére.

"Nem szabadul meg a király nagy sereggel;

a hős sem menekül meg nagy erejével;

Megcsal a ló a szabadításban,

nagy erejével sem ment meg" (Zsolt 33:16-17).

"Te magad vagy az én királyom óh Isten!

Rendelj segítséget Jákóbnak!

Általad verjük le szorongatóinkat;

a te neveddel tapodjuk le támadóinkat.

Mert nem az ívemben bízom,

és kardom sem védelmez meg engem;

Hanem te szabadítasz meg minket szorongatóinktól,

és gyűlölőinket te szégyeníted meg"

(Zsolt 44:5-9).

"Ezek szekerekben, amazok lovakban bíznak;

mi pedig az Úrnak,

a mi Istenünknek nevéről emlékezünk meg"

(Zsolt 20:8).

Izrael országa elérte most terjedelmében azt a földet, amelyet Isten előbb Ábrahámnak, majd később Mózesnek megígért: "A te magodnak adom ezt a földet Egyiptomnak folyóvizétől fogva, a nagy folyóig, az Eufrátes folyóvízig" (1Móz 15:18). Izrael hatalmas nemzet lett, amelyet a szomszédos népek mind becsültek, és amelytől féltek. Saját országában Dávid hatalma igen nagy volt. Felkeltette népe szeretetét és ragaszkodását, amit kevés uralkodó volt képes megtenni. Tisztelte Istent és Isten tisztelte őt. A jólét közepette azonban ott leselkedett a veszély. Élete legnagyobb külső győzelmének az idején Dávid a legnagyobb veszélyben volt és a legnagyobb vereségét élte át.

Mai Bibliai szakasz: Zsoltárok 40

Az Istenbe vetett hit a leghasznosabb dolog. Az engedelmesség a legjobb áldozat. A Dávid körüli megszámlálhatatlan mennyiségű rossz dolog ihlette ezt az imát.

Dávid jó néhány alkalommal nem érezte kielégítőnek Isten tervét, viszont tudott Istenre várni, hogy teljesítse az ígéretét, miszerint megkapja a királyságot. Tudta, kihez forduljon, ha meginog, ha össze van zavarodva. Gyorsan felismerte a sikere forrását, és mindig bocsánatért imádkozott Istenhez. Tudta, hogy az Úr csak azt szerette volna, ha átadja a szívét, nem pedig még nagyobb áldozatot. Ezért gondolatait ezekkel a csodálatos szavakkal fejezte ki, amelyek előre jelezték Jézus főhajtását az Atyja akarata előtt. „Abban telik kedvem, Istenem, hogy az akaratodat teljesítsem, a törvényed a szívemben van.”

Hasonlóan Jézushoz, Dávidot gyakran olyan bűntettekkel vádolták meg, amelyeket el sem követett. Úgy érezte, hogy az ellenfelei körülveszik, még akkor is, amikor olyan emberek között volt, akik a barátainak állították magukat. Ilyenkor Dávid megtört a nyomás alatt. Dicsőség Istennek! Jézus nem tört meg sosem!

Ima: Uram, nézd, én jövök. Adj gyönyörűséget abban a munkában, amiben a te akaratodat teszem, és ami Jézust is erősítette az emberek között eltöltött idejében. Én „szegény és szükségben szenvedő” vagyok. Kérlek, siess a segítségemre, de taníts meg, hogy tudjak a te megoldásodra várni, amikor a te utadat követem bizonytalanul, és add, hogy el tudjam fogadni a megoldásodat, még ha nem is olyan, mint amilyennek én reméltem! Ámen.

Helen Pyke

71. heti olvasmány a PÁTRIÁRKÁK ÉS PRÓFÉTÁK 70. fejezetéhez (dec. 4-10.).

Uzza halálának körülményei miatt sokan megkérdőjelezik Isten igazságosságát abban, ahogyan az emberekkel bánik. Hát nem jót cselekedett Uzza, amikor odanyúlt, hogy megtámassza a frigyládát? Nem látta Isten Uzza szívének szándékát? Akkor miért nem értékelte Isten, amit Uzza tenni próbált, ahelyett, hogy halállal sújtja ott helyben, Dávid és az izraeliták szeme láttára?

Salamon azt írta: „Van olyan út, mely helyesnek látszik az ember előtt, és vége a halálra menő út” (Példabeszédek 14:12), Uzza történetében pedig felsejlik ennek igazsága. Számunkra úgy tűnik, Isten nem a jelleme szerint cselekedett abban, ahogy Uzzah cselekedetére felelt. Isten számára, aki ismeri a jellemünk és szándékaink titkait, Uzza ott hibázott, hogy nem követte az egyértelmű utasításokat, hogy kinek szabad megérinteni a frigyládát. Dávid maga sem követte Isten utasításait, amelyet később helyrehozott, amikor a frigyládát a rendeltetési helyére vitték három hónappal később. Ezúttal minden Istentől kapott utasítást követett, ami a frigyládára vonatkozott, és az öröm és dicsőítés légköre uralkodott.

Ebben található meg a lecke számunkra: gyakran megyünk Istenhez, az általunk előnyben részesített módon, ahogyan szeretnénk valamit csinálni, miközben az Ő szava világosan az engedelmességet foglalja magába. Tesszük ezt büszkén és elővigyázatlanul, mondván, hogy Isten ismeri a szándékainkat. Ez volt Lucifer alap bűne, ami a bukásához vezetett – saját magát Isten fölé helyezni. Még a látszólag legjobb szándékaink sem lehetnek egyenlőek soha azzal, hogy „Így szól az Úr.”

Dean Waterman

fejlesztési igazgató

Southwestern Adventist University

Fordította: Gősi Csaba