Higgyetek az Ő prófétáinak - szeptember 6 - SZERDA - Jeremiás 43

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből

2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez

3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány - PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 39. fejezet 786. nap

A felügyelő beleegyezett, bár félt, hogy e kérés teljesítése miatt magára vonja a király haragját. Dániel pedig tudta, hogy nyert ügye van. A tíznapos próba végén az udvarmesterek fejedelme az ellenkezőjét tapasztalta annak, mint amitől félt. "...szebbnek látszottak, és kövérebbek voltak azoknál az ifjaknál, akik a király ételéből ettek." Személyes megjelenésükben a héber ifjak feltűnő fölényt mutattak társaikkal szemben. Ennek eredményeképpen Dánielnek és társainak megengedték, hogy folytassák egyszerű étrendjüket tanulmányuk egész ideje alatt.

A héber ifjakat három évig tanították "a káldeusok írására és nyelvére." Ez alatt szilárdan megőrizték Isten iránti hűségüket és hatalmába vetett bizalmukat. Önmegtagadó szokásaikhoz céltudatosság, szorgalom és állhatatosság járult. Nem hiúságból vagy becsvágyból kerültek a király udvarába, azok társaságába, akik nem ismerték és nem félték Istent. Foglyok voltak idegen országban, ahova a végtelen Bölcsesség helyezte őket. Az otthon hatásaitól és a szent kapcsolatoktól elszakítva is igyekeztek becsületesen helytállni, hogy elnyomott népüknek megbecsülést szerezzenek, Istent pedig - akinek szolgáltak - megdicsőítsék.

Az Úr elismeréssel figyelte a héber ifjak állhatatosságát, önmegtagadását, tiszta szándékait; és áldása kísérte őket. "Megadta az Isten, hogy előrehaladjanak a tudományban, mindenféle írásban és bölcsességben. Dániel pedig értett a látomások és az álmok magyarázatához is". Teljesült az ígéret: "...akik engem dicsőítenek, azoknak dicsőséget szerzek..." (1Sám 2:30). Mivel Dániel rendíthetetlen bizalommal kapaszkodott Istenbe, a prófétaság lelkét kapta. Míg az udvari élet kötelezettségeiben emberektől kapott eligazítást, Isten megtanította a jövő titkainak megértésére és arra, hogy az idők végéig tartó világtörténelmi eseményeket milyen képekben és szimbólumokban foglalja írásba az eljövendő nemzedékek számára.

Amikor elérkezett az ifjak tanulmányi vizsgáztatásának ideje, a hébereket az udvari szolgálat más jelöltjeivel együtt hallgatták meg. De "egysem akadt több közöttük olyan, mint Dániel, Hananjá, Mísáél és Azarjá." Éles felfogásuk, sokrétű ismeretük, választékos és szabatos beszédük tanúskodott értelmi képességeik romlatlanságáról és elevenségéről. "...bölcsesség és értelem dolgában tízszerte okosabbaknak találta őket egész országa minden mágusánál és varázslójánál." "...a király szolgálatába álltak."

Babilon királyi udvarában minden ország képviseltette magát tehetséges, természetes képességekkel gazdagon megáldott, a világ által nyújtható legnagyobb műveltséget elsajátított emberekkel. A héber ifjak kiváltak mindannyiuk közül. Fizikai erőben és szépségben, szellemi frissességben és irodalmi műveltségben utolérhetetlenek voltak. Egyenes tartásuk, határozott, rugalmas járásuk, tiszta tekintetük, józan gondolkodásuk, kellemes leheletük helyes szokásaikról és olyan emelkedettségről tanúskodtak, amellyel a természet tünteti ki azokat, akik törvényeinek engedelmeskednek.

Mai Bibliai szakasz: Jeremiás 43

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=Jeremi%C3%A1s+43&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=Jeremi%C3%A1s+43&version=NT-HU

Amikor Jeremiás próféta befejezte Isten üzenetét, a tisztek ezt mondták: „Hazudsz! Biztosan Báruk (Jeremiás segítője) lázított fel ellenünk téged, hogy ezeket mond, így itt maradjunk a babiloniaknak prédaként, vagy rabszolgaként.” Jóhanán és a tisztek nem tudták elhinni Jeremiás szavait. Elismerték, hogy Jeremiás igazat szólt Jeruzsálem és Júda királyságának pusztulásáról, mert beteljesedtek. El kellett ismerniük, hogy Isten adta a jövendölést Jeruzsálem pusztulásáról Jeremiás prófétának, viszont azt már nehezen hitték el, hogy a babiloni sereg Egyiptomot is lerohanja. A Közel-Kelet történelmében Mezopotámia területéről még sohasem támadta meg egyetlen sereg sem 1600 kilométert utazva a Termékeny Félhold területén Egyiptomot. Ezért Jóhanán és a tisztek elvezették az egész népet Jeremiással és a segítőjével, Bárukkal együtt Táfnesbe, a Nílus deltájától keletre Egyiptomba. Egyiptomi útjuk emléket állít annak, „hogy milyen oktalan dolog Jahve tanácsa helyett az emberi bölcsesség elfogadása” (Próféták és Királyok. Budapest, 1995, Advent Kiadó. 286. oldal).

Ekkor Isten felszólította Jeremiást, hogy prófétáljon Júda népe ellen úgy, hogy szimbolikusan rejtsen el nagy köveket egy négyszögletes téglaégetőformába az egyiptomi királyi ház előtt. Az elrejtett kövek az egyiptomi királyi ház előtt jelképezték a júdeai tiszteket és népet, akik menedéket kerestek az egyiptomi királynál. Isten szavai az egész nép előtt magyarázták meg ott Táfnesben, hogy mit tesznek velük és az egyiptomiakkal a babiloniak. Isten Nabukonodozort a szolgájának nevezte, és ez igaz is volt, mert Nabukonodozor Isten alázatos szolgája lett Dániel és barátai segítségével (Dán 2:46-49; 3:28-30; 4:34-37). Megveri Egyiptomot, megöli egy részüket, másokat pedig fogságba hurcol Babilonba. El fogja törölni a bálványokat Egyiptomban.

Mit tanulhatunk ebből a fejezetből? Mióta Isten szövetséget kötött Izrael népével, Isten hűséges is maradt a népéhez, és megpróbálta közelebb vonni magához azokat, akik hűtlenek voltak. Nem adta fel őket könnyen. Szerette volna visszaállítani a jó kapcsolatot velük. Mennyire hálásak lehetünk, hogy Ő még most is ugyanaz az Isten, mint aki akkor volt!

Yoshitaka Kobayashi

110. heti olvasmány a PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 39. fejezetéhez (szeptember 3-9.).

Érezted már valaha azt, hogy kívülálló vagy egy társaságban? Érezted-e valaha, hogy a vallásos hited miatt egészen különbözöl a többiektől? Hogy érzed magad ennek hatására? Rendben van-e, ha valaki más, mint a többiek?

Babiloni foglyokként Dániel és a három barátja nem féltek mások lenni. Még akkor sem, amikor traumaként élték meg, hogy elrabolják őket, majd megkísérelték a gondolkodásukat átnevelni és megvesztegetni őket, ők nem hagyták, hogy a körülményeik határozzák meg őket. Ehelyett ők határozták meg a körülményeiket.

Azt választották, hogy ragaszkodnak a bennük meglévő, Istenhez fűződő reményhez. A reményük a mennyei Atyjukhoz fűződő erős kapcsolatban volt, és abban, hogy a szülőföldjük a jövőben helyre lesz állítva, ahogyan Isten azt próféciájában megígérte. Jobban értékelték a szeretet szabályait, amelyet Isten tanított nekik, mint a ragyogást és a világ fényes délibábjait. Úgy döntöttek, hogy kiállnak az elvek mellett, ahelyett, hogy a tömeggel futnának, vagy megpróbálnának beilleszkedni, hogy ne vegyék észre őket.

A legtöbb ember számára a négy fogoly étrendje és hite szokatlan volt. A viselkedésük furcsa. Amikor a Teremtőt szolgálod, különcnek tűnhetsz azok számára, akik nem értik a szent elhívásodat. Isten képére vagy teremtve; arra elhívva, hogy e sötét világban világíts és másokat az Élet Fényéhez vezess.

Kasey Thomason

Biblia-munkás/könyvevangélista

Palmer hetednapi adventista gyülekezet, Alaszka

Fordította: Gősi Csaba

Higgyetek az Ő prófétáinak - szeptember 5 - KEDD - Jeremiás 42

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből

2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez

3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány - PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 39. fejezet 785. nap

Ha Dániel akarta volna, találhatott volna jól hangzó mentséget a mértékletesség szigorú szokásainak elhagyására. Érvelhetett volna azzal, hogy a király jóindulatától függ, és az ő hatalmában van, kénytelen enni a király ételéből és inni borából; a menny tanításához való ragaszkodásával megsértené a királyt, és elvesztené társadalmi helyét, és életét. Ha viszont az Úr parancsát semmibe veszi, megőrzi a király pártfogását, s kulturális előnyöket és kitüntető földi lehetőségeket biztosít magának.

Dániel azonban nem habozott. Isten jóváhagyása drágább volt neki, mint a legnagyobb földi hatalmasság kegye - drágább, mint maga az élet. Elhatározta, hogy szilárdan őrzi feddhetetlenségét, történjék bármi. "...elhatározta, hogy nem szennyezi be magát a király ételével és azzal a borral, amit ő szokott inni." És három társa vele tartott.

A héber fiatalok nem vakmerőségből, hanem Isten iránti szilárd bizalomból jutottak erre az elhatározásra. Nem akartak különcködni; de inkább azt választották, mintsem szégyent hozzanak Istenre. Ha engednek a körülmények kényszerének, és egyezséget kötnek a bűnnel, elveik feladása gyengíti a jó iránti érzéküket, és csökkenti a bűnnel szembeni irtózásukat. Az első hibás lépés további helytelen lépéshez vezet, mígnem megszakad a mennyel való kapcsolatuk, és elsodorja őket a kísértés.

"Isten a főudvarmestert jóindulatra és szeretetre indította Dániel iránt..." és kérését - hogy ne kelljen magát megfertőztetnie - érdeklődéssel hallgatta, de habozott, hogy teljesítse-e. "Félek az én uramtól, a királytól, mert ő rendelkezett így ételetekről és italotokról. Mi lesz, ha azt látja, hogy ti soványabbak vagytok, mint a veletek egykorú ifjak? Még bajba kerülök miattatok a királynál!"

Dániel azután a felügyelőhöz fordult, akinek különös gondjaira bízta az udvarmesterek fejedelme a héber ifjakat. Arra kérte, hogy mentse fel őket a király étele és itala fogyasztása alól. Kérte, hogy tegyen próbát tíz napig. Ez alatt kapjanak a héber ifjak egyszerű ételeket, míg társaik a királyi csemegéből esznek.

Mai Bibliai szakasz: Jeremiás 42

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=Jeremi%C3%A1s+42&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=Jeremi%C3%A1s+42&version=NT-HU

Jóhanán néhány tiszttel együtt sikeresen kiszabadította azokat az embereket, akiket Ismáel elrabolt. Azután pedig ahelyett, hogy visszamentek volna Mispába, Jóhanán, a vezérek és a többi ember a babiloni kádeusoktól félve Egyiptom földjére akartak menekülni, ezért Bethlehem mellett Kimhámnál, Jeruzsálemtől délre gyülekeztek.

A tisztek és a megmentett emberek biztonságos utat szerettek volna Egyiptomba. Jeremiás is velük volt akkor Kimhámnál. Tudták, hogy Jeremiás próféciája, amely arról szólt, hogy a káldeusok elpusztítják Jeruzsálemet, helytálló volt. Ezért szerették volna az igaz próféta, Jeremiás szájából hallani Isten szavait, hogy Ő megvédi őket, miközben Egyiptomba menekülnek. Felfedték tervüket, hogy Egyiptomba menekülnének és alázatosnak tettetve magukat megkérdezték Jeremiást: „Ha jó, ha rossz, hallgatni fogunk az Úrnak, a mi Istenünknek szavára.” Jeremiás érthetően kinyilvánítja a biztos isteni áldást, ha Júdában maradnak (42:7-19), de ha Egyiptomba mennek, az az életükbe kerül. Isten ismerte az emberek szívét, és tudta, hogy már elhatározták az egyiptomi utat. Ezért Jeremiás megvádolja őket: „Nem hallgattok az Úrnak, a ti Isteneteknek szavára… most azért tudjátok meg jól, hogy fegyverrel, éhséggel és döghalállal haltok meg a helyen, ahová kivánkoztok menni, hogy ott tartózkodjatok” (Jer 42:21-22).

Amikor megkérdezték Jeremiást, esküt tettek előtte: „Az Úr legyen ellenünk tökéletes és igaz tanúbizonyság, ha nem mind ama beszéd szerint cselekszünk, amellyel elküld téged mi hozzánk az Úr, a te Istened” (Jer 42:5). Hazug módon esküdtek Isten nevére. Megtörték a parancsolatot, mely 3Mózes 19:12-ben van: „És ne esküdjetek hamisan az én nevemre, mert megfertőzteted a te Istenednek nevét.”

A megtévesztés, csalás minden fajtája bűn Isten ellen. A hamis esküzést Mózes tiltotta. Igaz keresztényeknek kell lennünk csalás és Isten nevének megszentségtelenítése nélkül.

Azonban észre kell még vennünk Isten szeretetének hatalmasságát Júda népe irányában. Bár hűtlenek és hitetlenek voltak, Isten biztosította a biztonságukat, megvédte őket a babiloniak kezétől, ha hittek, bíztak Benne és Júdában maradtak.

Yoshitaka Kobayashi

110. heti olvasmány a PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 39. fejezetéhez (szeptember 3-9.).

Érezted már valaha azt, hogy kívülálló vagy egy társaságban? Érezted-e valaha, hogy a vallásos hited miatt egészen különbözöl a többiektől? Hogy érzed magad ennek hatására? Rendben van-e, ha valaki más, mint a többiek?

Babiloni foglyokként Dániel és a három barátja nem féltek mások lenni. Még akkor sem, amikor traumaként élték meg, hogy elrabolják őket, majd megkísérelték a gondolkodásukat átnevelni és megvesztegetni őket, ők nem hagyták, hogy a körülményeik határozzák meg őket. Ehelyett ők határozták meg a körülményeiket.

Azt választották, hogy ragaszkodnak a bennük meglévő, Istenhez fűződő reményhez. A reményük a mennyei Atyjukhoz fűződő erős kapcsolatban volt, és abban, hogy a szülőföldjük a jövőben helyre lesz állítva, ahogyan Isten azt próféciájában megígérte. Jobban értékelték a szeretet szabályait, amelyet Isten tanított nekik, mint a ragyogást és a világ fényes délibábjait. Úgy döntöttek, hogy kiállnak az elvek mellett, ahelyett, hogy a tömeggel futnának, vagy megpróbálnának beilleszkedni, hogy ne vegyék észre őket.

A legtöbb ember számára a négy fogoly étrendje és hite szokatlan volt. A viselkedésük furcsa. Amikor a Teremtőt szolgálod, különcnek tűnhetsz azok számára, akik nem értik a szent elhívásodat. Isten képére vagy teremtve; arra elhívva, hogy e sötét világban világíts és másokat az Élet Fényéhez vezess.

Kasey Thomason

Biblia-munkás/könyvevangélista

Palmer hetednapi adventista gyülekezet, Alaszka

Fordította: Gősi Csaba

Higgyetek az Ő prófétáinak - szeptember 4 - HÉTFŐ - Jeremiás 41

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Új olvasmány a fejezet végén a Próféták és királyok 39. fejezetéhez

Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből

2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez

3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány - PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 39. fejezet 784. nap

Dániel és társai nevét Aspenáz a káldeus istenségekre emlékeztető nevekre változtatta. A héber szülők nagy jelentőséget tulajdonítottak a gyermekeknek adott neveknek. A név sok esetben olyan jellemvonásokat jelzett, amelyeket a szülők szerettek volna gyermekeikben később látni. Az udvarmesterek fejedelme, akinek gondjaira bízták a fogoly fiatalokat, "neveket adott nekik: Dánielt Baltazárnak, Hananját Sadraknak, Mísáélt Mésaknak, Azarját pedig Abédnegónak nevezte".

A király nem kényszerítette a héber ifjakat hitük megtagadására és a bálványimádás melletti állásfoglalásra, de remélte, hogy fokozatosan sikerül ezt elérnie. Arra számított, hogy a bálványimádásra jellemző nevek viselése, a bálványimádó szokásokkal való naponkénti szoros kapcsolatuk és a pogány istentisztelet csábító rítusainak hatása ráveszi őket népük vallásának megtagadására és így részt vesznek a babiloni bálványimádásban.

Pályafutásuk legelején jellemük döntő próbáját kellett kiállniuk. A király úgy intézkedett, hogy az asztaláról származó étel és bor legyen ételük és italuk. Így akart kifejezést adni jóindulatának és sorsuk iránti érdeklődésének. Mivel azonban a király asztaláról egy részt a bálványoknak áldoztak, az bálványimádásra szentelt étel volt. Aki abból evett, az hódolattal adózott Babilon isteneinek. Dánielnek és társainak Jahve iránti hűségük tiltotta ezt a hódolatot. Azzal is megtagadták volna hitüket, ha csak színlelik, hogy esznek az ételből és isznak a borból, mert ezáltal a pogányság mellett foglalnak állást, Isten törvénye alapelveit pedig meggyalázzák.

Nem kockáztatták azt a gyengítő, tompító befolyást, amit a fényűzés és kicsapongás gyakorol a fizikai, szellemi és lelki fejlődésre. Ismerték Nádáb és Abihu történetét, akiknek részegségéről és annak következményeiről szóló feljegyzést megörökítették a mózesi könyvek pergamen lapjai. Tudták, hogy fizikai és értelmi képességeikre káros hatással lenne a bor fogyasztása.

Dánielt és társait szüleik szigorú mértékletességre nevelték. Megtanulták: Isten számon kéri képességeiket és ezért nem csorbíthatják, nem gyengíthetik erőiket. Ez a nevelés őrizte meg Dánielt és társait Babilon királyi udvarának rontó hatásai között. Erős kísértések környékezték őket az erkölcstelen és fényűző királyi udvarban, de ezek az ifjak romlatlanok maradtak. Semmilyen hatalom és semmilyen befolyás nem tudta őket eltéríteni azoktól az elvektől, amelyeket kora ifjúságukban Isten Igéjéből és műveiből megtanultak.

Mai Bibliai szakasz: Jeremiás 41

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=Jeremi%C3%A1s+41&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=Jeremi%C3%A1s+41&version=NT-HU

Ebben a fejezetben arról olvashatunk, hogy a jóhiszemű helytartó, Gedáliás meghalt Mispában támogatóival együtt, mert nem egyeztetett Jeremiással, Isten prófétájával Ismáel merénylettervével kapcsolatban, amiről Jóhanán számolt be neki. Ez egy történetre emlékeztet minket Józsiásról, aki évekig jó dolgokat tett Istenért, de végül azért halt meg, mert nem kérdezte meg Istent, hogy harcolnia kell-e az egyiptomi sereggel (2Krón 35:20-24). Isten népe vezetőjének az lett volna a feladata, hogy olyan ember legyen, aki Istentől kéri az útmutatást. Ez a fejezet tele van szörnyű katasztrófákkal, amik elkerülhetőek lettek volna, ha a vezető imádságos, vagy alázatos szívű lett volna, aki megkérdezi Jeremiást, hogy mit tegyen.

Ismáel és az utolsó király, Sedékiás tíz főhivatalnoka békésen evett együtt Gedáliással, néhány júdabelivel és káldeus katonákkal. Ismáel és tíz embere váratlanul fölkelt, és megölte Gedáliást és azokat is, akik vele voltak. Jóhanán beszámolója Ismáel merénylettervére vonatkozólag igaznak bizonyult, és most Gedáliás és a támogatói halottak. A következő nap Ismáel megölt még 70 embert, akik áldozatokat hoztak az Úr házába Sikemből, Silóból és Samáriából. Ismáel a halottakat egy árokba dobta – amit arra kellett volna használniuk, hogy megvédjék magukat a közeledő ellenségtől –, és az árok tele lett.

Ismáel foglyul ejtette az egész népet, amely Mispában maradt, és elindult, hogy visszamenjen az ammóniakhoz. Jóhanán és katonái a Gibeon melletti nagy víznél találkoztak Ismáellel, embereivel és a mispai foglyokkal. Ismáel nyolc emberével együtt elmenekült Jóhanán megérkezése előtt, és az ammóniakhoz ment. Jóhanán visszavitte Mispába a fogva tartottakat, majd a többi hadvezérrel el akartak menekülni Egyiptomba, mert Ismáel meggyilkolta Gedáliást, és féltek, hogy a babilóniaiak mit tennének velük, amiért hagyták, hogy ez történjen. Ezért elhagyták Mispát és Egyiptom felé menet megszálltak Kimhámnál, Betlehemhez közel.

Ha Gedáliás imádkozott volna, és megkérdezte volna a prófétát, hogy mit tegyen, Isten utat mutatott volna neki és megvédte volna. Szoktunk imádkozni, hogy megtudjuk, mi Isten akarata? Készek vagyunk rá, hogy kövessük a parancsát, bármi is legyen az?

Yoshitaka Kobayashi

110. heti olvasmány a PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 39. fejezetéhez (szeptember 3-9.).

Érezted már valaha azt, hogy kívülálló vagy egy társaságban? Érezted-e valaha, hogy a vallásos hited miatt egészen különbözöl a többiektől? Hogy érzed magad ennek hatására? Rendben van-e, ha valaki más, mint a többiek?

Babiloni foglyokként Dániel és a három barátja nem féltek mások lenni. Még akkor sem, amikor traumaként élték meg, hogy elrabolják őket, majd megkísérelték a gondolkodásukat átnevelni és megvesztegetni őket, ők nem hagyták, hogy a körülményeik határozzák meg őket. Ehelyett ők határozták meg a körülményeiket.

Azt választották, hogy ragaszkodnak a bennük meglévő, Istenhez fűződő reményhez. A reményük a mennyei Atyjukhoz fűződő erős kapcsolatban volt, és abban, hogy a szülőföldjük a jövőben helyre lesz állítva, ahogyan Isten azt próféciájában megígérte. Jobban értékelték a szeretet szabályait, amelyet Isten tanított nekik, mint a ragyogást és a világ fényes délibábjait. Úgy döntöttek, hogy kiállnak az elvek mellett, ahelyett, hogy a tömeggel futnának, vagy megpróbálnának beilleszkedni, hogy ne vegyék észre őket.

A legtöbb ember számára a négy fogoly étrendje és hite szokatlan volt. A viselkedésük furcsa. Amikor a Teremtőt szolgálod, különcnek tűnhetsz azok számára, akik nem értik a szent elhívásodat. Isten képére vagy teremtve; arra elhívva, hogy e sötét világban világíts és másokat az Élet Fényéhez vezess.

Kasey Thomason

Biblia-munkás/könyvevangélista

Palmer hetednapi adventista gyülekezet, Alaszka

Fordította: Gősi Csaba

Higgyetek az Ő prófétáinak - szeptember 3 - VASÁRNAP - Jeremiás 40

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Új olvasmány a fejezet végén a Próféták és királyok 39. fejezetéhez

Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből

2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez

3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány - PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 39. fejezet 783. nap

39. Babilon udvarában

Izráel fiai között, akiket a hetvenéves fogság kezdetén fogolyként vittek Babilonba, voltak Krisztusban hivő hazafiak, olyanok, akik sziklaszilárdan ragaszkodtak elveikhez, akiket nem rontott meg az önzés, hanem készek voltak minden áron Isten megdicsőítésére. Nekik fogságuk földjén kellett véghez vinniük Isten szándékát, hogy a pogány népek is részesüljenek a Jahve megismeréséből fakadó áldásokban. Isten képviselői voltak. Nem alkudhattak meg a bálványimádókkal; az élő Isten imádóiként vallott hitüket és nevüket nagy megtiszteltetésként hordozták. Jólétben és viszontagságok között megdicsőítették Istent, Isten is megbecsülte őket.

Az a tény, hogy Jahve imádói foglyok voltak Babilonban, és Isten házának edényeit a babiloni istenek templomában helyezték el, a győztesek ezt dicsekvően idézték annak bizonyításaként, hogy vallásuk és szokásuk a héberek vallása és szokása felett áll. De pontosan ebben a megalázásban, amelyet a zsidók Istentől való elfordulása hívott ki, bizonyította be Isten Babilonnak a maga felsőbbségét, kívánalmai szentségét és az engedelmesség áldásait. E bizonyságtételeket pedig csak a hozzá hűségesek által adhatta.

Dániel és három társa is azok között volt, akik megőrizték Isten iránti hűségüket. Különösen szép példát mutattak arra, hogy mivé válhat az az ember, aki szövetségre lép a bölcsesség és hatalom Istenével. Ezeket a királyi ágból származó ifjakat viszonylag egyszerű zsidó otthonukból a legfényesebb városba, és a világ legnagyobb királyának udvarába vitték. Nabukodonozor azt mondta "főudvarmesterének, Aspenaznak, hogy válasszon ki Izráel fiai közül királyi és nemesi vérből való, vagy nemes származású ifjakat, akiknek semmiféle fogyatékosságuk nincs, hanem szép arcúak, fogékonyak minden bölcsességre, taníthatók az ismeretekre, megértik a tudományt, és így alkalmasak arra, hogy majd a királyi palotában" szolgáljanak neki.

"Voltak közöttük júdaiak is: Dániel, Hananjá, Mísáél és Azarjá." Nabukodonozor észrevette, hogy rendkívüli képességek szunnyadnak e fiatalokban, és elhatározta, kiképezteti őket birodalma fontos tisztségeinek betöltésére. Hogy teljesen alkalmasak legyenek feladatukra, úgy rendelkezett, tanulják meg a káldeusok nyelvét. Három évig biztosította nekik a birodalom fejedelmei számára nyújtott kivételes tanulási lehetőségeket.

Mai Bibliai szakasz: Jeremiás 40

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=Jeremi%C3%A1s+40&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=Jeremi%C3%A1s+40&version=NT-HU

Nabuzáradán, a babiloni poroszlók feje láncon vitte el Jeremiást Rámába – valószínűleg Nafthaliba –, Jeruzsálem pusztulása után. Jeremiás 40:1-6 annak az összefoglalónak a magyarázata, amit Jer 39:11-14-ban olvashatunk. Az akkori király, Nabukodonozor elrendelte, hogy Nabuzáradán nem tehet kárt Jeremiásban, vigyázzon rá, és minden kérését teljesítse, bármi legyen is az. Így hát Nabuzáradán szabad utat adott Jeremiásnak, hogy oda mehet, ahová csak akar. Jeremiás úgy döntött, hogy Gedáliás közelében, Mispában fog lakni, Benjámin törzsének területén, ugyanis a király őt nevezte ki a terület, Júda kormányzójává. Isten gondoskodott arról, hogy az új helytartó segítséget kapjon Jeremiás próféta által, aki ott volt vele, és segítette őt. Jeremiás megoszthatta az Úr akaratát Gedáliással, amikor csak a helytartó kérte azt. Gedáliás jó kormányzónak bizonyult minden emberi tekintetben. Júda népének javát és boldogulását munkálta (Jer 40:9-10).

Jeruzsálem falain kívül a júdeai hadsereg kapitányai tartózkodtak, akiket nem fogtak el a babiloniak. Éppen menekültek, és Gedáliáshoz siettek, hogy elmondják neki: egy merénylet terve van érvényben ellene, amivel Ismáelt bízták meg. Ismáelt még Baálisz, Ammon királya is támogatja. Gedáliás nem hitt Jóhanánnak és a júdeai hadvezéreknek. De Jóhanán aggódott a merénylet terve miatt, és titokban felajánlotta, hogy ő megöli Ismáelt, mielőtt az a helytartó életére törne. Jóhanán tudta, hogy Júda népe szétszéledne, és a kevés maradék sem létezne többé, ha Gedális helytartót kivégeznék ezek az Egyiptom-barát merénylők. A helytartó azonban annyira jóhiszemű volt, hogy nem akart hinni a jelentésnek. Ezt parancsolta Jóhanánnak: „Ne cselekedd e dolgot, mert te hazugságot szólsz Ismáel felől!” (16. vers)

Gedáliás elmulasztott valamit, mégpedig azt, ami a legfontosabb dolog minden ember életében. Mielőtt Jóhanánnak kimondta volna utolsó szavait, meg kellett volna tennie még valamit. Mégpedig azt, hogy kérdezze meg Jeremiás prófétát, igaz-e ez a pletyka a merényletről. Ha a próféta azt mondja, hogy,,igen”, akkor tanácsot kellett volna kérnie Jeremiástól, hogy mit tegyen. Gedáliás jó szándékú férfi volt, és szerette az embereket, de ebben a döntő pillanatban nem tett meg egy fontos dolgot, hogy megkérdezze Jeremiás prófétát.

Isten akarja, hogy kérdezzük Őt!

Hogyan kerülhetjük el azt a hibát, amit Gedáliás elkövetett, s ami az életébe került? Vajon mi is a saját ítélőképességünkben bízunk, és nem kérdezzük meg Istent?

Yoshitaka Kobayashi

110. heti olvasmány a PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 39. fejezetéhez (szeptember 3-9.).

Érezted már valaha azt, hogy kívülálló vagy egy társaságban? Érezted-e valaha, hogy a vallásos hited miatt egészen különbözöl a többiektől? Hogy érzed magad ennek hatására? Rendben van-e, ha valaki más, mint a többiek?

Babiloni foglyokként Dániel és a három barátja nem féltek mások lenni. Még akkor sem, amikor traumaként élték meg, hogy elrabolják őket, majd megkísérelték a gondolkodásukat átnevelni és megvesztegetni őket, ők nem hagyták, hogy a körülményeik határozzák meg őket. Ehelyett ők határozták meg a körülményeiket.

Azt választották, hogy ragaszkodnak a bennük meglévő, Istenhez fűződő reményhez. A reményük a mennyei Atyjukhoz fűződő erős kapcsolatban volt, és abban, hogy a szülőföldjük a jövőben helyre lesz állítva, ahogyan Isten azt próféciájában megígérte. Jobban értékelték a szeretet szabályait, amelyet Isten tanított nekik, mint a ragyogást és a világ fényes délibábjait. Úgy döntöttek, hogy kiállnak az elvek mellett, ahelyett, hogy a tömeggel futnának, vagy megpróbálnának beilleszkedni, hogy ne vegyék észre őket.

A legtöbb ember számára a négy fogoly étrendje és hite szokatlan volt. A viselkedésük furcsa. Amikor a Teremtőt szolgálod, különcnek tűnhetsz azok számára, akik nem értik a szent elhívásodat. Isten képére vagy teremtve; arra elhívva, hogy e sötét világban világíts és másokat az Élet Fényéhez vezess.

Kasey Thomason

Biblia-munkás/könyvevangélista

Palmer hetednapi adventista gyülekezet, Alaszka

Fordította: Gősi Csaba

Higgyetek az Ő prófétáinak - szeptember 2 - SZOMBAT - Jeremiás 39

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből

2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez

3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány - PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 38. fejezet 782. nap

Azoknak, akiknek a menny valamikor a föld minden népénél köztudottan jobban kedvezett, a száműzetésben a nemzetek előtt megszégyenülten meg kellett tanulniuk az engedelmesség leckéjét későbbi boldogságuk érdekében. Amíg ezt a leckét nem tanulták meg, Isten nem tehette meg érettük azt, amit akart. "Megfenyítelek igazságosan, mert nem hagyhatlak büntetés nélkül" (Jer 30:11) - jelentette ki, amikor azt magyarázta, hogy lelki javuk érdekében fenyíti őket. De nem taszítja el örökre azokat, akiket egykor nagyon szeretett. A föld minden népe előtt meg fogja mutatni: győzelmet hoz ki a látszólagos vereségből, és menteni akar, nem pusztítani. A próféta ezt az üzenetet kapta:

"Aki szétszórta Izráelt, össze is gyűjti, és őrzi, mint pásztor a nyáját. Mert megváltotta az Úr Jákóbot, megszabadította az erősebb kezéből. Megjönnek majd, és ujjonganak Sion magaslatán, élvezik az Úrtól kapott javakat: a gabonát, a mustot és az olajat, a juhokat és a marhákat. Olyan lesz a lelkük, mint az öntözött kert, és nem hervadoznak többé. ...Gyászukat örömre fordítom, megvigasztalom őket, örömet szerzek nekik a kiállott szenvedés után. A papokat bőséggel árasztom el, népem pedig jóllakik javaimmal - így szól az Úr."

"Így szól a Seregek Ura, Izráel Istene: Fogják még mondani ezt az igét Júda országában és városaiban, ha majd jóra fordítom sorsukat: Áldjon meg téged az Úr, igazság hajléka, szent hegy! Ott laknak majd Júdában és összes városában együtt a földművesek és az állattenyésztők. Felüdítem a fáradt lelket, és megelégítek minden elcsüggedt lelket."

"Eljön az az idő - így szól az Úr -, amikor új szövetséget kötök Izráel és Júda házával. Nem olyan szövetséget, amilyent őseikkel kötöttem, amikor kézen fogva vezettem ki őket Egyiptom földjéről. De ezt a szövetséget megszegték, pedig én voltam az Uruk - így szól az Úr. Hanem ilyen lesz az a szövetség, amelyet Izráel házával fogok kötni, ha eljön az ideje - így szól az Úr -: Törvényemet a belsejükbe helyezem, szívükbe írom be. Én Istenük leszek, ők pedig népem lesznek. Akkor nem tanítja többé egyik ember a másikat, ember az embertársát arra, hogy ismerje meg az Urat, mert mindenki ismerni fog engem, kicsinyek és nagyok - így szól az Úr -, mert megbocsátom bűneiket, és nem gondolok többé vétkeikre" (Jer 31:10-14, 23-25, 31-34).

Mai Bibliai szakasz: Jeremiás 39

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=Jeremi%C3%A1s+39&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=Jeremi%C3%A1s+39&version=NT-HU

A fejezet első versei Nabukodonozor Jeruzsálem elleni támadásáról számolnak be, valamint arról, hogy mit tett Sedékiással és Izrael népével. Sedékiás király több mint két évig sikeresen védte a várost, az uralkodásának 11. évében azonban áttörték a városfal egy részét. Miután látták, a babiloni hadsereg vezetői hogyan jutnak be a városba, Sedékiás és katonái az éj leple alatt elmenekültek Jeruzsálemből. Arabába akartak eljutni, a Jordán folyó völgyébe, de sajnos már Jerikó közelében elfogták őket. Nabukodonozor király elé vitték őket, aki Riblában tartózkodott Hamát földjén, Szíriában. Nabukodonozor megölette Sedékiás gyermekeit és Júda nemeseit. Sedékiást megvakíttatta, bronzbilincsbe verte és Babilonba vitette. Mindeközben a káldeusok felégették a királyi palotát valamint a júdeaiak házát, és lerombolták Jeruzsálem falait. Azután Nabuzáradán, a babiloni testőrök parancsnoka száműzte Júda népének fennmaradó részét, a szegény júdeai földművelőkön kívül.

Míg Jeremiás a börtön udvarára volt bezárva, Isten igéje szólt hozzá Ebed-Melekkel kapcsolatban, aki korábban kimentette őt a börtön víz nélküli, sáros ciszternájából. Isten biztosította őt arról, hogy megmarad az élete.

Ez a fejezet három embertípust hasonlít össze. Először is: a király tisztviselői Egyiptomban bíztak, és Jeremiást gyűlöltek. Szívükben gonoszak voltak, és Istennel szembeni álláspontra helyezkedtek. Ezzel ellentétben Ebed-Melek Istenben bízott, és meg akarta menteni Jeremiás életét. Úgy tűnik, ő egy Istenben bízó, hittel rendelkező ember volt. Sedékiás király azonban nem tartozik az előző két csoportba. Jónak látta ugyan Jeremiást megmenteni a tisztviselők kezéből, viszont nem fogadta meg Jeremiás tanácsát, hogy adja meg magát Babilon királyának, mert ő is annak az egyiptomi hadseregnek az erejében bízott, aki elől már egyszer megfutamodtak a babiloniak (Jer 37:5). Hitetlenségének eredménye Jeruzsálem pusztulása és a Júdeai Királyság vége lett. Jeremiás 39:9-10 azt írja le, milyen keserves volt Sedékiás életének utolsó szakasza. El tudta volna kerülni ezt a nyomorúságot, ha teljes szívvel elhitte volna Isten Jeremiáson keresztül küldött üzenetét, és engedelmeskedett volna annak.

Hogyan kerülhetjük el, hogy olyanok legyünk, mint Sedékiás és az ő tisztviselői? Hallgatunk Isten hírvivőkön keresztül küldött szavára és őszintén engedelmeskedünk neki, vagy világi értékrend szerint ítélünk meg egy-egy helyzetet?

Yoshitaka Kobayashi

109. heti olvasmány a PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 38. fejezetéhez (augusztus 27- szeptember 2.).

Jeremiás könyvében a remény egyik legfigyelemreméltóbb jelképe a földvásárlás prófétai megcselekvése (Jeremiás 32). Júda elpusztításának előestéjén, mikor Júda már a babilóniaiak kezén volt. Isten szavával szólította meg Jeremiást, és arra utasította, hogy vásároljon földet az otthonát jelentő faluban. Így is tett, tanúk előtt aláírta és lepecsételte az ezt tanúsító okiratot. Micsoda egy visszás tett – főleg egy olyan próféta részéről, aki folyamatosan azt hirdette, hogy Júdát hamarosan elpusztítják! Azonban ez nagy reményt kifejező tett is volt – olyan tett, mely bizonyítja Jeremiás hitét abban az ígéretben, hogy a küszöbön álló katasztrófa nem az utolsó fejezetet fogja jelenteni a családja és népe történetében. Jeremiás, felvállalva a vérrokoni szerepet, megváltotta a családi tulajdont. Ezen cselekedete biztosítékként, letétként szolgált, szimbólumként a jövőben történő helyreállítás ígéretére (lásd 14–15. vers).

Ezt a történetet olvasva azon tűnődöm, vajon milyen cselekedeteket lennék képes véghez vinni most, hogy úgymond lábnyomot hagyjak a hitemen, hogy amit ma tapasztalok az nem a történet vége. Jeremiás imájának második sorát visszhangozva, megerősítem: „Uram Isten, semmi sincs lehetetlen előtted!”

Jody Washburn

biblikumok tanársegéd

Walla Walla University

Fordította: Gősi Csaba

Higgyetek az Ő prófétáinak - szeptember 1 - PÉNTEK - Jeremiás 38

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből

2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez

3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány - PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 38. fejezet 780. nap

Isten így vigasztalta egyházát a gonoszság hatalmaival vívott hosszú küzdelmének egyik legsötétebb órájában. Úgy tűnt, hogy Sátánnak sikerült megrontani Izráelt. Az Úr azonban kezében tartotta az eseményeket, és a következő években alkalmat adott népének, hogy jóvátegye a múltat. Ezt az üzenetet küldte egyházának:

"Te azért ne félj, szolgám, Jákób - így szól az Úr -, és ne reszkess, Izráel! Mert én hazasegítelek a távolból, gyermekeidet a fogság földjéről. Visszatér Jákób, és békében lesz, gondtalanul él, nem riasztja senki. Én veled leszek... és megszabadítalak." "Bekötözöm sebeidet, meggyógyítom zúzódásaidat..." (Jer 30:10-11, 17).

A helyreállítás boldog napján Izráel különvált törzsei újra egy néppé egyesülnek. Az Urat elismeri "Izráel minden nemzetsége". "...ők pedig népemmé lesznek" - nyilatkoztatta ki Isten. "Ujjongjatok, örüljetek Jákób sorsán, vigadozzatok a népek élén, hirdessétek, és mondjatok dicséretet: az Úr megszabadította népét, Izráel maradékát! Meghozom őket észak földjéről, összegyűjtöm a föld pereméről. Lesz közöttük vak és sánta... Sírva jönnek, és fohászkodnak, miközben vezetem őket; folyóvizekhez vezetem egyenes úton, nem botlanak meg rajta. Mert atyja vagyok Izráelnek: Efraim az elsőszülöttem" (Jer 31:1, 7-9).

Mai Bibliai szakasz: Jeremiás 38

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=Jeremi%C3%A1s+38&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=Jeremi%C3%A1s+38&version=NT-HU

Ebben a fejezetben Jeremiásnak Júda utolsó királyával, Sedékiással van dolga. Uralkodásának 11. éve előtt Nabukodonozor visszatér Jeruzsálembe, felégeti a várost és a templomot, és fogságba viszi a népet, beleértve Sedékiást is.

Jukál, Safátiás, Gedáliás, Passúr és mások hallották, amit Jeremiás mondott: ha a babiloniakhoz mennek, életben maradnak, de ha nem, kard által halnak meg. Ha ellenállnak, a város biztosan Babilon uralma alá kerül. Ez volt az Úr üzenete. Mindazonáltal ezek a hivatalnokok, köztük Jukál, aki korábban arra kérte Jeremiást, hogy imádkozzon a királyért, most kételkedtek Isten szavában. A királytól Jeremiás halálát kérték. Ő volt az elsőszámú közellenség. Sedékiás király a Jeremiásnak tett ígérete ellenére hagyta, hogy ők döntsenek sorsa felől, mintegy Poncius Pilátus álláspontra helyezkedett. Így Jeremiást a börtön udvarán lévő verembe vetették. Jeremiás belesüllyedt a gödör alján lévő sárba.

Itt született Jeremiás siralmai 3. fejezete „Körülkerített, hogy ki ne mehessek” (JSir 3:7). Egy etióp szolga a király udvarában, aki érzékeny volt mások szenvedéseire, meghallotta mindezt, és megindult a szíve Jeremiáson. Ebed-Melek gyorsan a Benjámin-kapuhoz szaladt, ahol Jeremiásnak először volt összetűzése az őrséggel, és a király elé ment. Elmondta a királynak, hogy az emberek gonoszul cselekedtek, és ha a király nem tesz valamit, Jeremiás meg fog halni, mert nincs kenyere és vize. A király hallgatott rá, és 30 embert adott a keze alá, hogy kihúzzák Jeremiást a veremből. Ebed-Melek elment a kincstartó ház alá, és régi ruhadarabokat hozott elő kötélnek. Így Jeremiást kiemelték a gödörből és a börtön udvarán lakott ezután.

Sedékiás király az Úr házának harmadik bejáratához rendelte Jeremiást, és újra megkérdezte tőle, mi fog történni. Jeremiás őszinte volt a királlyal, de tudta, ha megmondja az igazat, az az életébe kerülhet, és ha tanácsot ad a problémák megoldására, nem fognak rá hallgatni.

A király titokban megesküdött Jeremiásnak, hogy nem öli meg őt, és nem szolgáltatja ki őt azoknak, akik az életére törnek. Jeremiás megismételte a korábbi üzenetet: ha Sedékiás megadja magát a babiloniaknak, élni fog, és a várost nem égetik fel. Sedékiás azt mondta fél, hogy a Babilonba ment zsidók meg fogják ölni, de Jeremiás biztosította, hogy nem árthatnak neki.

Ha megadja magát, minden rendben lesz, de ha nem, feleségei és fiai a babiloniak kezébe kerülnek, a város pedig lángoktól pusztul el. Ahelyett, hogy követte volna Jeremiás Istentől származó utasítását, halálosan megfenyegette: „Senki se tudjon e szókról, és nem halsz meg!” (24. vers).

A király biztosította, hogy Jeremiás megmenekülhessen üldözői kezéből. Mivel titokban találkoztak, a beszélgetés tartalmáról Jeremiásnak azt kellett mondania, azért esedezett a királyhoz, hogy ne vesse újra tömlöcbe őt. Így, amikor a hivatalnokok a tárgyalásról faggatták, ő ennyit mondott nekik, így életben maradt, és a börtön udvarán lakott addig a napig, amelyen a babiloniak elfoglalták Jeruzsálemet.

Drága Istenünk!

Add, hogy amikor az Igéd hatást gyakorol ránk, cselekedjünk annak megfelelően, és ne próbáljunk előle kitérni, kiegészíteni, figyelmen kívül hagyni vagy elutasítani az életünkre vonatkozó üzenetet, ahogyan Sedékiás tette. Ámen.

Koot van Wyk

109. heti olvasmány a PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 38. fejezetéhez (augusztus 27- szeptember 2.).

Jeremiás könyvében a remény egyik legfigyelemreméltóbb jelképe a földvásárlás prófétai megcselekvése (Jeremiás 32). Júda elpusztításának előestéjén, mikor Júda már a babilóniaiak kezén volt. Isten szavával szólította meg Jeremiást, és arra utasította, hogy vásároljon földet az otthonát jelentő faluban. Így is tett, tanúk előtt aláírta és lepecsételte az ezt tanúsító okiratot. Micsoda egy visszás tett – főleg egy olyan próféta részéről, aki folyamatosan azt hirdette, hogy Júdát hamarosan elpusztítják! Azonban ez nagy reményt kifejező tett is volt – olyan tett, mely bizonyítja Jeremiás hitét abban az ígéretben, hogy a küszöbön álló katasztrófa nem az utolsó fejezetet fogja jelenteni a családja és népe történetében. Jeremiás, felvállalva a vérrokoni szerepet, megváltotta a családi tulajdont. Ezen cselekedete biztosítékként, letétként szolgált, szimbólumként a jövőben történő helyreállítás ígéretére (lásd 14–15. vers).

Ezt a történetet olvasva azon tűnődöm, vajon milyen cselekedeteket lennék képes véghez vinni most, hogy úgymond lábnyomot hagyjak a hitemen, hogy amit ma tapasztalok az nem a történet vége. Jeremiás imájának második sorát visszhangozva, megerősítem: „Uram Isten, semmi sincs lehetetlen előtted!”

Jody Washburn

biblikumok tanársegéd

Walla Walla University

Fordította: Gősi Csaba