Új
olvasmány a fejezet végén a Próféták és királyok 39. fejezetéhez
Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány - PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 39. fejezet 784. nap
Dániel és társai nevét Aspenáz a káldeus istenségekre
emlékeztető nevekre változtatta. A héber szülők nagy jelentőséget
tulajdonítottak a gyermekeknek adott neveknek. A név sok esetben olyan
jellemvonásokat jelzett, amelyeket a szülők szerettek volna gyermekeikben
később látni. Az udvarmesterek fejedelme, akinek gondjaira bízták a fogoly
fiatalokat, "neveket adott nekik: Dánielt Baltazárnak, Hananját Sadraknak,
Mísáélt Mésaknak, Azarját pedig Abédnegónak nevezte".
A király nem kényszerítette a héber ifjakat hitük
megtagadására és a bálványimádás melletti állásfoglalásra, de remélte, hogy
fokozatosan sikerül ezt elérnie. Arra számított, hogy a bálványimádásra
jellemző nevek viselése, a bálványimádó szokásokkal való naponkénti szoros
kapcsolatuk és a pogány istentisztelet csábító rítusainak hatása ráveszi őket
népük vallásának megtagadására és így részt vesznek a babiloni
bálványimádásban.
Pályafutásuk legelején jellemük döntő próbáját kellett
kiállniuk. A király úgy intézkedett, hogy az asztaláról származó étel és bor
legyen ételük és italuk. Így akart kifejezést adni jóindulatának és sorsuk
iránti érdeklődésének. Mivel azonban a király asztaláról egy részt a
bálványoknak áldoztak, az bálványimádásra szentelt étel volt. Aki abból evett,
az hódolattal adózott Babilon isteneinek. Dánielnek és társainak Jahve iránti
hűségük tiltotta ezt a hódolatot. Azzal is megtagadták volna hitüket, ha csak
színlelik, hogy esznek az ételből és isznak a borból, mert ezáltal a pogányság
mellett foglalnak állást, Isten törvénye alapelveit pedig meggyalázzák.
Nem kockáztatták azt a gyengítő, tompító befolyást, amit a
fényűzés és kicsapongás gyakorol a fizikai, szellemi és lelki fejlődésre.
Ismerték Nádáb és Abihu történetét, akiknek részegségéről és annak
következményeiről szóló feljegyzést megörökítették a mózesi könyvek pergamen
lapjai. Tudták, hogy fizikai és értelmi képességeikre káros hatással lenne a
bor fogyasztása.
Dánielt és társait szüleik szigorú mértékletességre
nevelték. Megtanulták: Isten számon kéri képességeiket és ezért nem
csorbíthatják, nem gyengíthetik erőiket. Ez a nevelés őrizte meg Dánielt és
társait Babilon királyi udvarának rontó hatásai között. Erős kísértések
környékezték őket az erkölcstelen és fényűző királyi udvarban, de ezek az ifjak
romlatlanok maradtak. Semmilyen hatalom és semmilyen befolyás nem tudta őket
eltéríteni azoktól az elvektől, amelyeket kora ifjúságukban Isten Igéjéből és
műveiből megtanultak.
Mai Bibliai szakasz: Jeremiás
41
A fejezetet itt
olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:
Ebben a fejezetben
arról olvashatunk, hogy a jóhiszemű helytartó, Gedáliás meghalt Mispában
támogatóival együtt, mert nem egyeztetett Jeremiással, Isten prófétájával
Ismáel merénylettervével kapcsolatban, amiről Jóhanán számolt be neki. Ez egy történetre
emlékeztet minket Józsiásról, aki évekig jó dolgokat tett Istenért, de végül
azért halt meg, mert nem kérdezte meg Istent, hogy harcolnia kell-e az
egyiptomi sereggel (2Krón 35:20-24). Isten népe vezetőjének az lett volna a
feladata, hogy olyan ember legyen, aki Istentől kéri az útmutatást. Ez a
fejezet tele van szörnyű katasztrófákkal, amik elkerülhetőek lettek volna, ha a
vezető imádságos, vagy alázatos szívű lett volna, aki megkérdezi Jeremiást,
hogy mit tegyen.
Ismáel és az utolsó
király, Sedékiás tíz főhivatalnoka békésen evett együtt Gedáliással, néhány
júdabelivel és káldeus katonákkal. Ismáel és tíz embere váratlanul fölkelt, és
megölte Gedáliást és azokat is, akik vele voltak. Jóhanán beszámolója Ismáel
merénylettervére vonatkozólag igaznak bizonyult, és most Gedáliás és a
támogatói halottak. A következő nap Ismáel megölt még 70 embert, akik
áldozatokat hoztak az Úr házába Sikemből, Silóból és Samáriából. Ismáel a
halottakat egy árokba dobta – amit arra kellett volna használniuk, hogy megvédjék
magukat a közeledő ellenségtől –, és az árok tele lett.
Ismáel foglyul ejtette
az egész népet, amely Mispában maradt, és elindult, hogy visszamenjen az
ammóniakhoz. Jóhanán és katonái a Gibeon melletti nagy víznél találkoztak
Ismáellel, embereivel és a mispai foglyokkal. Ismáel nyolc emberével együtt
elmenekült Jóhanán megérkezése előtt, és az ammóniakhoz ment. Jóhanán
visszavitte Mispába a fogva tartottakat, majd a többi hadvezérrel el akartak
menekülni Egyiptomba, mert Ismáel meggyilkolta Gedáliást, és féltek, hogy a
babilóniaiak mit tennének velük, amiért hagyták, hogy ez történjen. Ezért
elhagyták Mispát és Egyiptom felé menet megszálltak Kimhámnál, Betlehemhez
közel.
Ha Gedáliás imádkozott
volna, és megkérdezte volna a prófétát, hogy mit tegyen, Isten utat mutatott
volna neki és megvédte volna. Szoktunk imádkozni, hogy megtudjuk, mi Isten
akarata? Készek vagyunk rá, hogy kövessük a parancsát, bármi is legyen az?
Yoshitaka Kobayashi
110. heti olvasmány a PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 39. fejezetéhez (szeptember
3-9.).
Érezted már valaha azt,
hogy kívülálló vagy egy társaságban? Érezted-e valaha, hogy a vallásos hited
miatt egészen különbözöl a többiektől? Hogy érzed magad ennek hatására? Rendben
van-e, ha valaki más, mint a többiek?
Babiloni foglyokként
Dániel és a három barátja nem féltek mások lenni. Még akkor sem, amikor
traumaként élték meg, hogy elrabolják őket, majd megkísérelték a gondolkodásukat
átnevelni és megvesztegetni őket, ők nem hagyták, hogy a körülményeik
határozzák meg őket. Ehelyett ők határozták meg a körülményeiket.
Azt választották, hogy
ragaszkodnak a bennük meglévő, Istenhez fűződő reményhez. A reményük a mennyei
Atyjukhoz fűződő erős kapcsolatban volt, és abban, hogy a szülőföldjük a
jövőben helyre lesz állítva, ahogyan Isten azt próféciájában megígérte. Jobban
értékelték a szeretet szabályait, amelyet Isten tanított nekik, mint a
ragyogást és a világ fényes délibábjait. Úgy döntöttek, hogy kiállnak az elvek
mellett, ahelyett, hogy a tömeggel futnának, vagy megpróbálnának beilleszkedni,
hogy ne vegyék észre őket.
A legtöbb ember számára
a négy fogoly étrendje és hite szokatlan volt. A viselkedésük furcsa. Amikor a Teremtőt
szolgálod, különcnek tűnhetsz azok számára, akik nem értik a szent elhívásodat.
Isten képére vagy teremtve; arra elhívva, hogy e sötét világban világíts és
másokat az Élet Fényéhez vezess.
Kasey Thomason
Biblia-munkás/könyvevangélista
Palmer hetednapi
adventista gyülekezet, Alaszka
Fordította: Gősi Csaba
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése