Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány - PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 38. fejezet 782. nap
Azoknak, akiknek a menny valamikor a föld minden népénél
köztudottan jobban kedvezett, a száműzetésben a nemzetek előtt megszégyenülten
meg kellett tanulniuk az engedelmesség leckéjét későbbi boldogságuk érdekében.
Amíg ezt a leckét nem tanulták meg, Isten nem tehette meg érettük azt, amit
akart. "Megfenyítelek igazságosan, mert nem hagyhatlak büntetés
nélkül" (Jer 30:11) - jelentette ki, amikor azt magyarázta, hogy lelki
javuk érdekében fenyíti őket. De nem taszítja el örökre azokat, akiket egykor
nagyon szeretett. A föld minden népe előtt meg fogja mutatni: győzelmet hoz ki
a látszólagos vereségből, és menteni akar, nem pusztítani. A próféta ezt az
üzenetet kapta:
"Aki szétszórta Izráelt, össze is gyűjti, és őrzi,
mint pásztor a nyáját. Mert megváltotta az Úr Jákóbot, megszabadította az
erősebb kezéből. Megjönnek majd, és ujjonganak Sion magaslatán, élvezik az
Úrtól kapott javakat: a gabonát, a mustot és az olajat, a juhokat és a
marhákat. Olyan lesz a lelkük, mint az öntözött kert, és nem hervadoznak többé.
...Gyászukat örömre fordítom, megvigasztalom őket, örömet szerzek nekik a
kiállott szenvedés után. A papokat bőséggel árasztom el, népem pedig jóllakik
javaimmal - így szól az Úr."
"Így szól a Seregek Ura, Izráel Istene: Fogják még
mondani ezt az igét Júda országában és városaiban, ha majd jóra fordítom
sorsukat: Áldjon meg téged az Úr, igazság hajléka, szent hegy! Ott laknak majd
Júdában és összes városában együtt a földművesek és az állattenyésztők.
Felüdítem a fáradt lelket, és megelégítek minden elcsüggedt lelket."
"Eljön az az idő - így szól az Úr -, amikor új
szövetséget kötök Izráel és Júda házával. Nem olyan szövetséget, amilyent
őseikkel kötöttem, amikor kézen fogva vezettem ki őket Egyiptom földjéről. De
ezt a szövetséget megszegték, pedig én voltam az Uruk - így szól az Úr. Hanem
ilyen lesz az a szövetség, amelyet Izráel házával fogok kötni, ha eljön az
ideje - így szól az Úr -: Törvényemet a belsejükbe helyezem, szívükbe írom be.
Én Istenük leszek, ők pedig népem lesznek. Akkor nem tanítja többé egyik ember
a másikat, ember az embertársát arra, hogy ismerje meg az Urat, mert mindenki
ismerni fog engem, kicsinyek és nagyok - így szól az Úr -, mert megbocsátom
bűneiket, és nem gondolok többé vétkeikre" (Jer 31:10-14, 23-25, 31-34).
Mai Bibliai szakasz: Jeremiás
39
A fejezetet itt
olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:
A fejezet első versei
Nabukodonozor Jeruzsálem elleni támadásáról számolnak be, valamint arról, hogy
mit tett Sedékiással és Izrael népével. Sedékiás király több mint két évig
sikeresen védte a várost, az uralkodásának 11. évében azonban áttörték a
városfal egy részét. Miután látták, a babiloni hadsereg vezetői hogyan jutnak
be a városba, Sedékiás és katonái az éj leple alatt elmenekültek Jeruzsálemből.
Arabába akartak eljutni, a Jordán folyó völgyébe, de sajnos már Jerikó
közelében elfogták őket. Nabukodonozor király elé vitték őket, aki Riblában
tartózkodott Hamát földjén, Szíriában. Nabukodonozor megölette Sedékiás
gyermekeit és Júda nemeseit. Sedékiást megvakíttatta, bronzbilincsbe verte és
Babilonba vitette. Mindeközben a káldeusok felégették a királyi palotát
valamint a júdeaiak házát, és lerombolták Jeruzsálem falait. Azután
Nabuzáradán, a babiloni testőrök parancsnoka száműzte Júda népének fennmaradó részét,
a szegény júdeai földművelőkön kívül.
Míg Jeremiás a börtön
udvarára volt bezárva, Isten igéje szólt hozzá Ebed-Melekkel kapcsolatban, aki
korábban kimentette őt a börtön víz nélküli, sáros ciszternájából. Isten
biztosította őt arról, hogy megmarad az élete.
Ez a fejezet három
embertípust hasonlít össze. Először is: a király tisztviselői Egyiptomban
bíztak, és Jeremiást gyűlöltek. Szívükben gonoszak voltak, és Istennel szembeni
álláspontra helyezkedtek. Ezzel ellentétben Ebed-Melek Istenben bízott, és meg
akarta menteni Jeremiás életét. Úgy tűnik, ő egy Istenben bízó, hittel
rendelkező ember volt. Sedékiás király azonban nem tartozik az előző két
csoportba. Jónak látta ugyan Jeremiást megmenteni a tisztviselők kezéből,
viszont nem fogadta meg Jeremiás tanácsát, hogy adja meg magát Babilon
királyának, mert ő is annak az egyiptomi hadseregnek az erejében bízott, aki
elől már egyszer megfutamodtak a babiloniak (Jer 37:5). Hitetlenségének
eredménye Jeruzsálem pusztulása és a Júdeai Királyság vége lett. Jeremiás
39:9-10 azt írja le, milyen keserves volt Sedékiás életének utolsó szakasza. El
tudta volna kerülni ezt a nyomorúságot, ha teljes szívvel elhitte volna Isten
Jeremiáson keresztül küldött üzenetét, és engedelmeskedett volna annak.
Hogyan kerülhetjük el,
hogy olyanok legyünk, mint Sedékiás és az ő tisztviselői? Hallgatunk Isten
hírvivőkön keresztül küldött szavára és őszintén engedelmeskedünk neki, vagy
világi értékrend szerint ítélünk meg egy-egy helyzetet?
Yoshitaka Kobayashi
109. heti olvasmány a PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 38. fejezetéhez (augusztus 27-
szeptember 2.).
Jeremiás könyvében a
remény egyik legfigyelemreméltóbb jelképe a földvásárlás prófétai megcselekvése
(Jeremiás 32). Júda elpusztításának előestéjén, mikor Júda már a babilóniaiak
kezén volt. Isten szavával szólította meg Jeremiást, és arra utasította, hogy
vásároljon földet az otthonát jelentő faluban. Így is tett, tanúk előtt aláírta
és lepecsételte az ezt tanúsító okiratot. Micsoda egy visszás tett – főleg egy
olyan próféta részéről, aki folyamatosan azt hirdette, hogy Júdát hamarosan
elpusztítják! Azonban ez nagy reményt kifejező tett is volt – olyan tett, mely
bizonyítja Jeremiás hitét abban az ígéretben, hogy a küszöbön álló katasztrófa
nem az utolsó fejezetet fogja jelenteni a családja és népe történetében.
Jeremiás, felvállalva a vérrokoni szerepet, megváltotta a családi tulajdont.
Ezen cselekedete biztosítékként, letétként szolgált, szimbólumként a jövőben
történő helyreállítás ígéretére (lásd 14–15. vers).
Ezt a történetet
olvasva azon tűnődöm, vajon milyen cselekedeteket lennék képes véghez vinni
most, hogy úgymond lábnyomot hagyjak a hitemen, hogy amit ma tapasztalok az nem
a történet vége. Jeremiás imájának második sorát visszhangozva, megerősítem:
„Uram Isten, semmi sincs lehetetlen előtted!”
Jody Washburn
biblikumok tanársegéd
Walla Walla University
Fordította: Gősi Csaba
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése