Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány - PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 39. fejezet 785. nap
Ha Dániel akarta volna, találhatott volna jól hangzó
mentséget a mértékletesség szigorú szokásainak elhagyására. Érvelhetett volna
azzal, hogy a király jóindulatától függ, és az ő hatalmában van, kénytelen enni
a király ételéből és inni borából; a menny tanításához való ragaszkodásával
megsértené a királyt, és elvesztené társadalmi helyét, és életét. Ha viszont az
Úr parancsát semmibe veszi, megőrzi a király pártfogását, s kulturális
előnyöket és kitüntető földi lehetőségeket biztosít magának.
Dániel azonban nem habozott. Isten jóváhagyása drágább volt
neki, mint a legnagyobb földi hatalmasság kegye - drágább, mint maga az élet.
Elhatározta, hogy szilárdan őrzi feddhetetlenségét, történjék bármi.
"...elhatározta, hogy nem szennyezi be magát a király ételével és azzal a
borral, amit ő szokott inni." És három társa vele tartott.
A héber fiatalok nem vakmerőségből, hanem Isten iránti
szilárd bizalomból jutottak erre az elhatározásra. Nem akartak különcködni; de
inkább azt választották, mintsem szégyent hozzanak Istenre. Ha engednek a
körülmények kényszerének, és egyezséget kötnek a bűnnel, elveik feladása
gyengíti a jó iránti érzéküket, és csökkenti a bűnnel szembeni irtózásukat. Az
első hibás lépés további helytelen lépéshez vezet, mígnem megszakad a mennyel
való kapcsolatuk, és elsodorja őket a kísértés.
"Isten a főudvarmestert jóindulatra és szeretetre
indította Dániel iránt..." és kérését - hogy ne kelljen magát megfertőztetnie
- érdeklődéssel hallgatta, de habozott, hogy teljesítse-e. "Félek az én
uramtól, a királytól, mert ő rendelkezett így ételetekről és italotokról. Mi
lesz, ha azt látja, hogy ti soványabbak vagytok, mint a veletek egykorú ifjak?
Még bajba kerülök miattatok a királynál!"
Dániel azután a felügyelőhöz fordult, akinek különös
gondjaira bízta az udvarmesterek fejedelme a héber ifjakat. Arra kérte, hogy
mentse fel őket a király étele és itala fogyasztása alól. Kérte, hogy tegyen
próbát tíz napig. Ez alatt kapjanak a héber ifjak egyszerű ételeket, míg
társaik a királyi csemegéből esznek.
Mai Bibliai szakasz: Jeremiás
42
A fejezetet itt
olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:
Jóhanán néhány tiszttel
együtt sikeresen kiszabadította azokat az embereket, akiket Ismáel elrabolt.
Azután pedig ahelyett, hogy visszamentek volna Mispába, Jóhanán, a vezérek és a
többi ember a babiloni kádeusoktól félve Egyiptom földjére akartak menekülni,
ezért Bethlehem mellett Kimhámnál, Jeruzsálemtől délre gyülekeztek.
A tisztek és a
megmentett emberek biztonságos utat szerettek volna Egyiptomba. Jeremiás is
velük volt akkor Kimhámnál. Tudták, hogy Jeremiás próféciája, amely arról
szólt, hogy a káldeusok elpusztítják Jeruzsálemet, helytálló volt. Ezért
szerették volna az igaz próféta, Jeremiás szájából hallani Isten szavait, hogy
Ő megvédi őket, miközben Egyiptomba menekülnek. Felfedték tervüket, hogy
Egyiptomba menekülnének és alázatosnak tettetve magukat megkérdezték Jeremiást:
„Ha jó, ha rossz, hallgatni fogunk az
Úrnak, a mi Istenünknek szavára.” Jeremiás érthetően kinyilvánítja a biztos
isteni áldást, ha Júdában maradnak (42:7-19), de ha Egyiptomba mennek, az az
életükbe kerül. Isten ismerte az emberek szívét, és tudta, hogy már
elhatározták az egyiptomi utat. Ezért Jeremiás megvádolja őket: „Nem hallgattok az Úrnak, a ti Isteneteknek
szavára… most azért tudjátok meg jól, hogy fegyverrel, éhséggel és döghalállal
haltok meg a helyen, ahová kivánkoztok menni, hogy ott tartózkodjatok” (Jer
42:21-22).
Amikor megkérdezték
Jeremiást, esküt tettek előtte: „Az Úr
legyen ellenünk tökéletes és igaz tanúbizonyság, ha nem mind ama beszéd szerint
cselekszünk, amellyel elküld téged mi hozzánk az Úr, a te Istened” (Jer
42:5). Hazug módon esküdtek Isten nevére. Megtörték a parancsolatot, mely 3Mózes
19:12-ben van: „És ne esküdjetek hamisan
az én nevemre, mert megfertőzteted a te Istenednek nevét.”
A megtévesztés, csalás
minden fajtája bűn Isten ellen. A hamis esküzést Mózes tiltotta. Igaz
keresztényeknek kell lennünk csalás és Isten nevének megszentségtelenítése
nélkül.
Azonban észre kell még
vennünk Isten szeretetének hatalmasságát Júda népe irányában. Bár hűtlenek és
hitetlenek voltak, Isten biztosította a biztonságukat, megvédte őket a
babiloniak kezétől, ha hittek, bíztak Benne és Júdában maradtak.
Yoshitaka Kobayashi
110. heti olvasmány a PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 39. fejezetéhez (szeptember
3-9.).
Érezted már valaha azt,
hogy kívülálló vagy egy társaságban? Érezted-e valaha, hogy a vallásos hited
miatt egészen különbözöl a többiektől? Hogy érzed magad ennek hatására? Rendben
van-e, ha valaki más, mint a többiek?
Babiloni foglyokként
Dániel és a három barátja nem féltek mások lenni. Még akkor sem, amikor
traumaként élték meg, hogy elrabolják őket, majd megkísérelték a gondolkodásukat
átnevelni és megvesztegetni őket, ők nem hagyták, hogy a körülményeik
határozzák meg őket. Ehelyett ők határozták meg a körülményeiket.
Azt választották, hogy
ragaszkodnak a bennük meglévő, Istenhez fűződő reményhez. A reményük a mennyei
Atyjukhoz fűződő erős kapcsolatban volt, és abban, hogy a szülőföldjük a
jövőben helyre lesz állítva, ahogyan Isten azt próféciájában megígérte. Jobban
értékelték a szeretet szabályait, amelyet Isten tanított nekik, mint a
ragyogást és a világ fényes délibábjait. Úgy döntöttek, hogy kiállnak az elvek
mellett, ahelyett, hogy a tömeggel futnának, vagy megpróbálnának beilleszkedni,
hogy ne vegyék észre őket.
A legtöbb ember számára
a négy fogoly étrendje és hite szokatlan volt. A viselkedésük furcsa. Amikor a Teremtőt
szolgálod, különcnek tűnhetsz azok számára, akik nem értik a szent elhívásodat.
Isten képére vagy teremtve; arra elhívva, hogy e sötét világban világíts és
másokat az Élet Fényéhez vezess.
Kasey Thomason
Biblia-munkás/könyvevangélista
Palmer hetednapi
adventista gyülekezet, Alaszka
Fordította: Gősi Csaba
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése