Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány - PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 39. fejezet 786. nap
A felügyelő beleegyezett, bár félt, hogy e kérés
teljesítése miatt magára vonja a király haragját. Dániel pedig tudta, hogy
nyert ügye van. A tíznapos próba végén az udvarmesterek fejedelme az
ellenkezőjét tapasztalta annak, mint amitől félt. "...szebbnek látszottak,
és kövérebbek voltak azoknál az ifjaknál, akik a király ételéből ettek."
Személyes megjelenésükben a héber ifjak feltűnő fölényt mutattak társaikkal
szemben. Ennek eredményeképpen Dánielnek és társainak megengedték, hogy
folytassák egyszerű étrendjüket tanulmányuk egész ideje alatt.
A héber ifjakat három évig tanították "a káldeusok
írására és nyelvére." Ez alatt szilárdan megőrizték Isten iránti hűségüket
és hatalmába vetett bizalmukat. Önmegtagadó szokásaikhoz céltudatosság,
szorgalom és állhatatosság járult. Nem hiúságból vagy becsvágyból kerültek a
király udvarába, azok társaságába, akik nem ismerték és nem félték Istent.
Foglyok voltak idegen országban, ahova a végtelen Bölcsesség helyezte őket. Az
otthon hatásaitól és a szent kapcsolatoktól elszakítva is igyekeztek
becsületesen helytállni, hogy elnyomott népüknek megbecsülést szerezzenek,
Istent pedig - akinek szolgáltak - megdicsőítsék.
Az Úr elismeréssel figyelte a héber ifjak állhatatosságát,
önmegtagadását, tiszta szándékait; és áldása kísérte őket. "Megadta az
Isten, hogy előrehaladjanak a tudományban, mindenféle írásban és bölcsességben.
Dániel pedig értett a látomások és az álmok magyarázatához is". Teljesült
az ígéret: "...akik engem dicsőítenek, azoknak dicsőséget szerzek..."
(1Sám 2:30). Mivel Dániel rendíthetetlen bizalommal kapaszkodott Istenbe, a
prófétaság lelkét kapta. Míg az udvari élet kötelezettségeiben emberektől kapott
eligazítást, Isten megtanította a jövő titkainak megértésére és arra, hogy az
idők végéig tartó világtörténelmi eseményeket milyen képekben és szimbólumokban
foglalja írásba az eljövendő nemzedékek számára.
Amikor elérkezett az ifjak tanulmányi vizsgáztatásának
ideje, a hébereket az udvari szolgálat más jelöltjeivel együtt hallgatták meg.
De "egysem akadt több közöttük olyan, mint Dániel, Hananjá, Mísáél és
Azarjá." Éles felfogásuk, sokrétű ismeretük, választékos és szabatos
beszédük tanúskodott értelmi képességeik romlatlanságáról és elevenségéről.
"...bölcsesség és értelem dolgában tízszerte okosabbaknak találta őket
egész országa minden mágusánál és varázslójánál." "...a király
szolgálatába álltak."
Babilon királyi udvarában minden ország képviseltette magát
tehetséges, természetes képességekkel gazdagon megáldott, a világ által
nyújtható legnagyobb műveltséget elsajátított emberekkel. A héber ifjak
kiváltak mindannyiuk közül. Fizikai erőben és szépségben, szellemi
frissességben és irodalmi műveltségben utolérhetetlenek voltak. Egyenes
tartásuk, határozott, rugalmas járásuk, tiszta tekintetük, józan gondolkodásuk,
kellemes leheletük helyes szokásaikról és olyan emelkedettségről tanúskodtak,
amellyel a természet tünteti ki azokat, akik törvényeinek engedelmeskednek.
Mai Bibliai szakasz: Jeremiás
43
A fejezetet itt
olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:
Amikor Jeremiás próféta
befejezte Isten üzenetét, a tisztek ezt mondták: „Hazudsz! Biztosan Báruk
(Jeremiás segítője) lázított fel ellenünk téged, hogy ezeket mond, így itt
maradjunk a babiloniaknak prédaként, vagy rabszolgaként.” Jóhanán és a tisztek
nem tudták elhinni Jeremiás szavait. Elismerték, hogy Jeremiás igazat szólt
Jeruzsálem és Júda királyságának pusztulásáról, mert beteljesedtek. El kellett
ismerniük, hogy Isten adta a jövendölést Jeruzsálem pusztulásáról Jeremiás
prófétának, viszont azt már nehezen hitték el, hogy a babiloni sereg Egyiptomot
is lerohanja. A Közel-Kelet történelmében Mezopotámia területéről még sohasem
támadta meg egyetlen sereg sem 1600 kilométert utazva a Termékeny Félhold
területén Egyiptomot. Ezért Jóhanán és a tisztek elvezették az egész népet
Jeremiással és a segítőjével, Bárukkal együtt Táfnesbe, a Nílus deltájától
keletre Egyiptomba. Egyiptomi útjuk emléket állít annak, „hogy milyen oktalan
dolog Jahve tanácsa helyett az emberi bölcsesség elfogadása” (Próféták és Királyok. Budapest, 1995,
Advent Kiadó. 286. oldal).
Ekkor Isten
felszólította Jeremiást, hogy prófétáljon Júda népe ellen úgy, hogy
szimbolikusan rejtsen el nagy köveket egy négyszögletes téglaégetőformába az
egyiptomi királyi ház előtt. Az elrejtett kövek az egyiptomi királyi ház előtt
jelképezték a júdeai tiszteket és népet, akik menedéket kerestek az egyiptomi
királynál. Isten szavai az egész nép előtt magyarázták meg ott Táfnesben, hogy
mit tesznek velük és az egyiptomiakkal a babiloniak. Isten Nabukonodozort a
szolgájának nevezte, és ez igaz is volt, mert Nabukonodozor Isten alázatos
szolgája lett Dániel és barátai segítségével (Dán 2:46-49; 3:28-30; 4:34-37).
Megveri Egyiptomot, megöli egy részüket, másokat pedig fogságba hurcol
Babilonba. El fogja törölni a bálványokat Egyiptomban.
Mit tanulhatunk ebből a
fejezetből? Mióta Isten szövetséget kötött Izrael népével, Isten hűséges is
maradt a népéhez, és megpróbálta közelebb vonni magához azokat, akik hűtlenek
voltak. Nem adta fel őket könnyen. Szerette volna visszaállítani a jó kapcsolatot
velük. Mennyire hálásak lehetünk, hogy Ő még most is ugyanaz az Isten, mint aki
akkor volt!
Yoshitaka Kobayashi
110. heti olvasmány a PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 39. fejezetéhez (szeptember
3-9.).
Érezted már valaha azt,
hogy kívülálló vagy egy társaságban? Érezted-e valaha, hogy a vallásos hited
miatt egészen különbözöl a többiektől? Hogy érzed magad ennek hatására? Rendben
van-e, ha valaki más, mint a többiek?
Babiloni foglyokként
Dániel és a három barátja nem féltek mások lenni. Még akkor sem, amikor
traumaként élték meg, hogy elrabolják őket, majd megkísérelték a
gondolkodásukat átnevelni és megvesztegetni őket, ők nem hagyták, hogy a
körülményeik határozzák meg őket. Ehelyett ők határozták meg a körülményeiket.
Azt választották, hogy
ragaszkodnak a bennük meglévő, Istenhez fűződő reményhez. A reményük a mennyei
Atyjukhoz fűződő erős kapcsolatban volt, és abban, hogy a szülőföldjük a
jövőben helyre lesz állítva, ahogyan Isten azt próféciájában megígérte. Jobban
értékelték a szeretet szabályait, amelyet Isten tanított nekik, mint a
ragyogást és a világ fényes délibábjait. Úgy döntöttek, hogy kiállnak az elvek
mellett, ahelyett, hogy a tömeggel futnának, vagy megpróbálnának beilleszkedni,
hogy ne vegyék észre őket.
A legtöbb ember számára
a négy fogoly étrendje és hite szokatlan volt. A viselkedésük furcsa. Amikor a
Teremtőt szolgálod, különcnek tűnhetsz azok számára, akik nem értik a szent
elhívásodat. Isten képére vagy teremtve; arra elhívva, hogy e sötét világban
világíts és másokat az Élet Fényéhez vezess.
Kasey Thomason
Biblia-munkás/könyvevangélista
Palmer hetednapi
adventista gyülekezet, Alaszka
Fordította: Gősi Csaba
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése