2017. szeptember 1., péntek

Higgyetek az Ő prófétáinak - szeptember 1 - PÉNTEK - Jeremiás 38

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány - PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 38. fejezet 780. nap

Isten így vigasztalta egyházát a gonoszság hatalmaival vívott hosszú küzdelmének egyik legsötétebb órájában. Úgy tűnt, hogy Sátánnak sikerült megrontani Izráelt. Az Úr azonban kezében tartotta az eseményeket, és a következő években alkalmat adott népének, hogy jóvátegye a múltat. Ezt az üzenetet küldte egyházának:

"Te azért ne félj, szolgám, Jákób - így szól az Úr -, és ne reszkess, Izráel! Mert én hazasegítelek a távolból, gyermekeidet a fogság földjéről. Visszatér Jákób, és békében lesz, gondtalanul él, nem riasztja senki. Én veled leszek... és megszabadítalak." "Bekötözöm sebeidet, meggyógyítom zúzódásaidat..." (Jer 30:10-11, 17).

A helyreállítás boldog napján Izráel különvált törzsei újra egy néppé egyesülnek. Az Urat elismeri "Izráel minden nemzetsége". "...ők pedig népemmé lesznek" - nyilatkoztatta ki Isten. "Ujjongjatok, örüljetek Jákób sorsán, vigadozzatok a népek élén, hirdessétek, és mondjatok dicséretet: az Úr megszabadította népét, Izráel maradékát! Meghozom őket észak földjéről, összegyűjtöm a föld pereméről. Lesz közöttük vak és sánta... Sírva jönnek, és fohászkodnak, miközben vezetem őket; folyóvizekhez vezetem egyenes úton, nem botlanak meg rajta. Mert atyja vagyok Izráelnek: Efraim az elsőszülöttem" (Jer 31:1, 7-9).

Mai Bibliai szakasz: Jeremiás 38

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:

Ebben a fejezetben Jeremiásnak Júda utolsó királyával, Sedékiással van dolga. Uralkodásának 11. éve előtt Nabukodonozor visszatér Jeruzsálembe, felégeti a várost és a templomot, és fogságba viszi a népet, beleértve Sedékiást is.

Jukál, Safátiás, Gedáliás, Passúr és mások hallották, amit Jeremiás mondott: ha a babiloniakhoz mennek, életben maradnak, de ha nem, kard által halnak meg. Ha ellenállnak, a város biztosan Babilon uralma alá kerül. Ez volt az Úr üzenete. Mindazonáltal ezek a hivatalnokok, köztük Jukál, aki korábban arra kérte Jeremiást, hogy imádkozzon a királyért, most kételkedtek Isten szavában. A királytól Jeremiás halálát kérték. Ő volt az elsőszámú közellenség. Sedékiás király a Jeremiásnak tett ígérete ellenére hagyta, hogy ők döntsenek sorsa felől, mintegy Poncius Pilátus álláspontra helyezkedett. Így Jeremiást a börtön udvarán lévő verembe vetették. Jeremiás belesüllyedt a gödör alján lévő sárba.

Itt született Jeremiás siralmai 3. fejezete „Körülkerített, hogy ki ne mehessek” (JSir 3:7). Egy etióp szolga a király udvarában, aki érzékeny volt mások szenvedéseire, meghallotta mindezt, és megindult a szíve Jeremiáson. Ebed-Melek gyorsan a Benjámin-kapuhoz szaladt, ahol Jeremiásnak először volt összetűzése az őrséggel, és a király elé ment. Elmondta a királynak, hogy az emberek gonoszul cselekedtek, és ha a király nem tesz valamit, Jeremiás meg fog halni, mert nincs kenyere és vize. A király hallgatott rá, és 30 embert adott a keze alá, hogy kihúzzák Jeremiást a veremből. Ebed-Melek elment a kincstartó ház alá, és régi ruhadarabokat hozott elő kötélnek. Így Jeremiást kiemelték a gödörből és a börtön udvarán lakott ezután.

Sedékiás király az Úr házának harmadik bejáratához rendelte Jeremiást, és újra megkérdezte tőle, mi fog történni. Jeremiás őszinte volt a királlyal, de tudta, ha megmondja az igazat, az az életébe kerülhet, és ha tanácsot ad a problémák megoldására, nem fognak rá hallgatni.

A király titokban megesküdött Jeremiásnak, hogy nem öli meg őt, és nem szolgáltatja ki őt azoknak, akik az életére törnek. Jeremiás megismételte a korábbi üzenetet: ha Sedékiás megadja magát a babiloniaknak, élni fog, és a várost nem égetik fel. Sedékiás azt mondta fél, hogy a Babilonba ment zsidók meg fogják ölni, de Jeremiás biztosította, hogy nem árthatnak neki.

Ha megadja magát, minden rendben lesz, de ha nem, feleségei és fiai a babiloniak kezébe kerülnek, a város pedig lángoktól pusztul el. Ahelyett, hogy követte volna Jeremiás Istentől származó utasítását, halálosan megfenyegette: Senki se tudjon e szókról, és nem halsz meg!” (24. vers).

A király biztosította, hogy Jeremiás megmenekülhessen üldözői kezéből. Mivel titokban találkoztak, a beszélgetés tartalmáról Jeremiásnak azt kellett mondania, azért esedezett a királyhoz, hogy ne vesse újra tömlöcbe őt. Így, amikor a hivatalnokok a tárgyalásról faggatták, ő ennyit mondott nekik, így életben maradt, és a börtön udvarán lakott addig a napig, amelyen a babiloniak elfoglalták Jeruzsálemet.

Drága Istenünk!
Add, hogy amikor az Igéd hatást gyakorol ránk, cselekedjünk annak megfelelően, és ne próbáljunk előle kitérni, kiegészíteni, figyelmen kívül hagyni vagy elutasítani az életünkre vonatkozó üzenetet, ahogyan Sedékiás tette. Ámen.

Koot van Wyk


109. heti olvasmány a PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 38. fejezetéhez (augusztus 27- szeptember 2.).

Jeremiás könyvében a remény egyik legfigyelemreméltóbb jelképe a földvásárlás prófétai megcselekvése (Jeremiás 32). Júda elpusztításának előestéjén, mikor Júda már a babilóniaiak kezén volt. Isten szavával szólította meg Jeremiást, és arra utasította, hogy vásároljon földet az otthonát jelentő faluban. Így is tett, tanúk előtt aláírta és lepecsételte az ezt tanúsító okiratot. Micsoda egy visszás tett – főleg egy olyan próféta részéről, aki folyamatosan azt hirdette, hogy Júdát hamarosan elpusztítják! Azonban ez nagy reményt kifejező tett is volt – olyan tett, mely bizonyítja Jeremiás hitét abban az ígéretben, hogy a küszöbön álló katasztrófa nem az utolsó fejezetet fogja jelenteni a családja és népe történetében. Jeremiás, felvállalva a vérrokoni szerepet, megváltotta a családi tulajdont. Ezen cselekedete biztosítékként, letétként szolgált, szimbólumként a jövőben történő helyreállítás ígéretére (lásd 14–15. vers).

Ezt a történetet olvasva azon tűnődöm, vajon milyen cselekedeteket lennék képes véghez vinni most, hogy úgymond lábnyomot hagyjak a hitemen, hogy amit ma tapasztalok az nem a történet vége. Jeremiás imájának második sorát visszhangozva, megerősítem: „Uram Isten, semmi sincs lehetetlen előtted!”

Jody Washburn
biblikumok tanársegéd
Walla Walla University

Fordította: Gősi Csaba

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése