Higgyetek az Ő prófétáinak - december 06 - SZERDA - Jóel 3

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből

2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez

3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány - PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 57. fejezet 877. nap

Ezek a törvényellenes kapcsolatok nagy zűrzavart keltettek Izráelben; néhány magas állású vezető - akiktől a nép jogosan várt tanácsot és hű példamutatást - kialakított ilyen kapcsolatot. Előre látva, mily katasztrófa fogja a népet sújtani, ha ezt a gonoszságot szabadon folytathatja, Nehémiás komolyan beszélt a törvénysértőkkel. Salamon esetét említve emlékeztette őket, hogy egyetlen népnek sem volt hozzá hasonló királya, akinek Istene olyan bölcsességet adott; a bálványimádó asszonyok mégis elfordították szívét Istentől, és példája rossz útra vitte Izráelt. "Azt kell rólatok hallanunk, hogy ilyen nagy gonoszságot követtetek el?!" "Majd megeskettem őket az Istenre, hogy nem adják leányaikat azoknak a fiaihoz, és nem veszik el azoknak a leányait sem fiaiknak, sem maguknak."

Amikor eléjük tárta Isten parancsait és kilátásba helyezett büntetését, valamint büntető ítéleteit, amelyekkel éppen e bűn miatt látogatta meg Izráelt a múltban, lelkiismeretük felébredt, és reformációs munka indult, ami Isten tetszésével találkozott. Elfordította haragját, és áldást hozott rájuk.

A szent tisztségek viselői közül egyesek védelmükbe vették pogány feleségüket. Azt mondták, nem tudnak elszakadni tőlük. Nehémiás azonban nem tett különbséget. Nem volt tekintettel sem rangra, sem állásra. Azokat a papokat és vezetőket, akik nem voltak hajlandók megszakítani kapcsolataikat a pogányokkal, azonnal elbocsátotta az Úr szolgálatából. A főpap unokáját, aki a hírhedt Szanballat lányát vette feleségül, nemcsak eltávolította szolgálatából, hanem azonnal száműzte Izráelből. "Emlékezz rá, Istenem - könyörgött Nehémiás -, hogy mennyire beszennyezték a papi tisztséget és a lévita papsággal kötött szövetséget!"

Egyedül az ítélet fogja megmutatni, mily sok gyötrelembe került Isten hűséges szolgájának ez a nélkülözhetetlen szigor. Állandóan küzdenie kellett az ellenszegülőkkel, és csak böjtöléssel, megalázkodással és imádkozással tudott előre haladni.

Mai Bibliai szakasz: Jóel 3

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=J%C3%B3el+3&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=J%C3%B3el+3&version=NT-HU

Jóel könyvének ezen utolsó fejezete méltó csúcspontját adja a próféta üzenetének. Néhány nagyon fontos téma kihangsúlyozásával teszi ezt, melyek nemcsak Jóel hallgatósága számára voltak fontosak, hanem a mai korban élőkhöz is jelentőségteljes erővel szólnak. Kétségtelen, hogy a 3. fejezetben kihangsúlyozott több téma is sejteti a Biblia utolsó könyvében, a Jelenések könyvében kiemelten megjelenő témákat. Tekintsünk át röviden néhányat közülük!

Először is, az Úr napja közelségének kihangsúlyozása, ahogy Joel hirdeti: „Mert közel van az Úrnak napja” (14. vers). Ez a téma természetesen nem csak Jóel prófétánál jelenik meg. A Biblia ismételten beszél az Úr eljöveteléről és az emberiség történelmébe való beavatkozásáról. Ez a kijelentés a Szentírás legutolsó ígéretében éri el csúcspontját: „Bizony, hamar eljövök” (Jel 20:22).

Ez a téma különleges jelentőséggel bír a hetednapi adventisták számára, kiknek mozgalma Jézus közeli, második eljövetelének hirdetésével kezdődött. Komolyan kell vennünk Jóel üzenetét, és minden eddiginél jobban, újult erővel Isten országa eljövetelének közelségére összpontosítani.

A másik kihangsúlyozott téma: az Úr megszabadítja népét. Joel nem állította, hogy népe nem szembesül veszéllyel. Nem, egyáltalán nem, sőt az ellenség támadására figyelmeztette őket (9-13. vers). A fenyegető veszélyt élethűen írja le, ahogy a világ nemzeteinek „hadakozó férfiai” felvonulnak (9. vers) a Josafát völgyében (12. vers), a tehetetlen Jeruzsálem megtámadására készen. Ám a legvégső pillanatban csodálatos szabadulásban lesz részük, mert „az Úr lesz népének oltalma és Izrael fiainak erőssége” (16. vers).

A Szentírás más részeiben is jelentős hangsúlyt kap ez a téma, és Isten utolsó időben élő egyháza számára is különleges jelentőséggel bír. Amikor ellenségeik bekerítik őket, amikor a helyzet a leginkább kétségbeejtő, Isten közbe fog lépni, hogy megmentse őket. „Az ember lehetőségeinek végső határa alkalom Isten számára” (E.G. White: Az apostolok története. Budapest, 2001, Advent Kiadó. 97. oldal).

Végezetül pedig a hangsúly azon van, hogy az Úr folyamatosan jelen van népe életében. A pusztító sáskajárás (1. fejezet), és az ellenséges hadsereg dúlása (2. fejezet) után kétségeink támadhatnak Jeruzsálem népének jövőjét illetően. Nyújt Jóel bármi reményt?  A próféta szerencsére csodálatos kijelentéssel válaszolja meg ezt a kérdést: „Sion lesz az Úr lakóhelye!” (21. vers). Nem más ez, mint a Jelenések könyve ígéretének előrevetítése, miszerint az Úr mindörökre népével lakozik a szent városban, az új Jeruzsálemben, miután helyreállította őket (Jelenések 21).

Bárcsak, mi, Isten népeként úgy élnénk ma, ahogyan Jóel próféta előre látta! Bárcsak várnánk az Úr visszajövetelének közeli napját! Bárcsak számítanánk dicsőséges megváltására és vágyva vágynánk az időre, amikor Ő mindörökre népével lakozik majd!

Greg A. King, Ph. D.

a Hittudományi Intézet dékánja

Southern Adventist University

122. heti olvasmány a PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 57. fejezetéhez (december 3-9.).

Gondolkoztunk már azon, hogy mit is jelent valójában a reformáció? Úgy tűnik, hogy a világban lévő dolgok beszivárogtak az életünkbe és az egyházunkba, csak úgy, mint Nehémiás idején.

Volt idő, amikor úgy gondoltam, nem kell nagy ügyet csinálni a különböző hitűek közti összeházasodásból. Azonban a személyes tapasztalatomat követően ma már elmondhatom, hogy tökéletesen értem, hogy miért reagált úgy Nehémiás, ahogyan tette.

A néhai férjem elkezdett ugyan gyülekezetbe járni, de ahogy telt az idő, felhagyott vele, és aztán lassacskán visszahátrált a világba. Azon kaptam magam, hogy tulajdonképpen egyedülálló szülőként vagyok jelen a gyermekeimmel a gyülekezetben. Mindazonáltal úgy döntöttem, hogy hűségesen ragaszkodom Isten igéjéhez, csak úgy mint Nehémiás idején Isten népének a tagjai. Ugyanakkor láttam más barátokat is, akik azt választották, hogy a párjuk világi életét követik, és végül elhagyták az egyházat is.

Isten ismeri azokat az embereket, akiket hitvesünknek választunk, azokat a dolgokat, amiket nézünk és hallgatunk, és ezek mind hatnak ránk lelkileg. Ezek a fejezetek éppen időben találtak meg engem, mivel azért imádkoztam Istenhez, hogy tisztítsa meg, ami rosszat csak talál az életemben, és teljes reformációt adjon a szívemben.

Nehémiáshoz hasonlóan emlékezzünk, miért is vagyunk itt, és végezzük el a munkát!

Jill Simpson Palffy

Westminster hetednapi adventista gyülekezet

Dél-Karolina, USA

Fordította: Gősi Csaba

Higgyetek az Ő prófétáinak - december 05 - KEDD - Jóel 2

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Új olvasmány a fejezet végén a Próféták és királyok 57. fejezetéhez

Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből

2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez

3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány - PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 57. fejezet 876. nap

Ezt az állapotot megelőzhették volna, ha a vezetők gyakorolják hatalmukat. De saját érdekeiket helyezték előtérbe, és ezért kedveztek a gonosznak. Nehémiás bátran megdorgálta őket kötelességük elhanyagolása miatt. "Miért követtek el ilyen gonoszságot, hogy megszentségtelenítitek a nyugalom napját?! - kérdezte szigorúan. Hiszen ugyanezt követték el őseitek, ezért hozta ránk és városunkra Istenünk ezt a sok bajt! Ti pedig még növelitek Isten haragját Izráel ellen azzal, hogy megszentségtelenítitek a nyugalom napját!" Ezután "mikor a nyugalom napja előestéjén árnyék borult Jeruzsálem kapuira, megparancsoltam, hogy zárják be az ajtószárnyakat", és ne nyissák ki a szombat végéig. Saját szolgáit állította a kapukhoz, hogy figyeljék, végrehajtják-e utasításait, mert jobban bízott bennük, mint azokban, akiket Jeruzsálem elöljárói jelöltek volna ki.

"Ezért a kereskedők és a különféle áruk árusai egyszer-kétszer Jeruzsálemen kívül háltak." Remélték, hogy a város polgáraival vagy a vidék népével alkalmuk lesz üzletkötésre. Nehémiás figyelmeztette őket, hogy büntetés lesz a vége, ha ezt folytatják. "Miért háltok a várfal előtt? - kérdezte. Ha még egyszer ilyet tesztek, megbüntetlek benneteket. Attól fogva nem jöttek a nyugalom napján." A lévitákat is megbízta a kapuk őrzésével. Tudta, hogy nagyobb tiszteletet keltenek, mint a köznép; és az Isten házával való szoros kapcsolatuk folytán elvárható tőlük, hogy buzgóbban késztetik a népet Isten törvénye iránti engedelmességre.

Nehémiás ezután arra a veszélyre irányította figyelmét, amely ismét fenyegette Izráelt a bálványimádókkal való házasságuk és barátságuk miatt. "Ugyanabban az időben - írja - láttam olyan júdaiakat, akik asdódi, ammóni és móábi nőket vettek feleségül, és gyermekeik fele asdódi nyelven beszélt. Júdai nyelven már nem is tudtak, hanem valamelyik másik nép nyelvén beszéltek."

Mai Bibliai szakasz: Jóel 2

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=J%C3%B3el+2&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=J%C3%B3el+2&version=NT-HU

Jóel próféta az „Úr napjáról” ír, mely népére elkövetkezik, és bűnbánatra, megtérésre, megújulásra szólít fel. A rettenetes sáskajárás és az ellenség támadásának leírása után az Ige szerint a következő történt: „Féltő szeretetre gyulladt az Úr a földje iránt, és megszánta népét” (18. vers). Az Úr szabadulást ígér, bőséges eledelt, valamint a korai és a késői esőt (23. vers), és helyreállítást.

Ez a prófécia három időszakra is vonatkozik: 1) a próféták idejében élő ősi Izraelre (ld. Ez 39:29); 2) a lelki Izraelre (az egyházra) Pünkösd idején, amikor a Szentlélek kitöltetett Isten népére (ApCsel 2:16-21), és 3) a föld történelmének utolsó napjaira. (Ellen G. White: A nagy küzdelem. Budapest, 1985. Advent Kiadó. 543-544. oldal; Az apostolok története. Budapest, 2001, Advent Kiadó. 35-36. oldal)

A „maradék” meghatározás itt azokra utal, „akiket elhív az Úr” (32. vers). Izraelt hívta el Isten maradékul, e próféciával közvetlen összefüggésben, de ők elmulasztották a bűnbánatot, és nem élhették át a megígért megújulást és reformációt. A feltételekhez kötött prófécia nem teljesedett be az ő idejükben. Krisztus halála után, a korai egyházban a prófécia már a lelki Izraelre is kiterjedt. Pünkösd idején ezrek válaszoltak a Szentlélek kiáradására, és Péter, valamint apostoltársai hitvallására. Ez volt a korai lelki eső kezdete (Az apostolok története, 43. oldal).

Napjainkban, amikor Jézus közeli eljövetelét várjuk, meghívásunk van a késői, avagy végső lelki eső megtapasztalására. A Szentléleknek ez a kiáradása minden eddiginél nagyobb lesz, „Azután kiöntöm majd lelkemet minden testre: fiaitok és leányaitok prófétálni fognak, véneitek álmokat álmodnak; ifjaitok pedig látomásokat látnak” (26-29.vers). A végidőre szóló prófécia ugyanúgy feltételhez kötött, mint az ősi Izraelnek szóló. „De megmenekül mindenki, aki segítségül hívja az Úr nevét” (32. vers).  „Mindazok, akik Istennek szentelik lelküket és testüket, állandóan megkapják majd a Lélek újabb és újabb testi és lelki ajándékát.” (Jézus élete. Budapest, 2003, Advent Kiadó. 734. oldal)

Készen állunk vajon a Szentlélek befogadására, vagy öntelten megelégszünk azzal, amink van?  Teljesen Istennek szenteltük lelkünket, testünket és értelmünket? Vajon mi az életünkben, amit még át kell adnunk Neki, hogy beválthassa ígéretét? Jézus hamarosan visszajön! A legnagyobb ajándék, amit ígért, az Ő Lelke. A Szentlélek vezeti életedet ma?

Michael Hasel, Ph.D.

a bibliatudományok professzora,

a Régészeti Intézet igazgatója

Southern Adventist University

122. heti olvasmány a PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 57. fejezetéhez (december 3-9.).

Gondolkoztunk már azon, hogy mit is jelent valójában a reformáció? Úgy tűnik, hogy a világban lévő dolgok beszivárogtak az életünkbe és az egyházunkba, csak úgy, mint Nehémiás idején.

Volt idő, amikor úgy gondoltam, nem kell nagy ügyet csinálni a különböző hitűek közti összeházasodásból. Azonban a személyes tapasztalatomat követően ma már elmondhatom, hogy tökéletesen értem, hogy miért reagált úgy Nehémiás, ahogyan tette.

A néhai férjem elkezdett ugyan gyülekezetbe járni, de ahogy telt az idő, felhagyott vele, és aztán lassacskán visszahátrált a világba. Azon kaptam magam, hogy tulajdonképpen egyedülálló szülőként vagyok jelen a gyermekeimmel a gyülekezetben. Mindazonáltal úgy döntöttem, hogy hűségesen ragaszkodom Isten igéjéhez, csak úgy mint Nehémiás idején Isten népének a tagjai. Ugyanakkor láttam más barátokat is, akik azt választották, hogy a párjuk világi életét követik, és végül elhagyták az egyházat is.

Isten ismeri azokat az embereket, akiket hitvesünknek választunk, azokat a dolgokat, amiket nézünk és hallgatunk, és ezek mind hatnak ránk lelkileg. Ezek a fejezetek éppen időben találtak meg engem, mivel azért imádkoztam Istenhez, hogy tisztítsa meg, ami rosszat csak talál az életemben, és teljes reformációt adjon a szívemben.

Nehémiáshoz hasonlóan emlékezzünk, miért is vagyunk itt, és végezzük el a munkát!

Jill Simpson Palffy

Westminster hetednapi adventista gyülekezet

Dél-Karolina, USA

Fordította: Gősi Csaba

Higgyetek az Ő prófétáinak - december 04 - HÉTFŐ - Jóel 1

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Új olvasmány a fejezet végén a Próféták és királyok 57. fejezetéhez

Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből

2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez

3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány - PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 57. fejezet 875. nap

Nemcsak megszentségtelenítették a templomot, hanem az adományokat is hűtlenül kezelték. Ez rossz hatással volt a nép adakozó kedvére. Elvesztve buzgalmukat és lelkesedésüket, kelletlenül fizették a tizedet. Az Úr házának kincstára elszegényedett. Számos énekes és egyéb templomi szolgálattevő otthagyta Isten munkáját, mert nem kaptak elegendő fizetést, és máshol vállaltak munkát.

Nehémiás munkához látott, hogy helyrehozza a visszaéléseket. Összegyűjtötte azokat, akik otthagyták az Úr házának szolgálatát, és "helyükre állítottam őket". Ez bizalmat ébresztett a népben, és az egész Júda elhozta "a gabonának, a mustnak és az olajnak a tizedét." Nehémiás "a raktárak felügyelőjévé" olyanokat rendelt, akiket "megbízhatóknak" tartottak. "Nekik kellett kiosztaniuk szolgatársaik járandóságát."

A bálványimádókkal való kapcsolat másik következménye az volt, hogy nem figyeltek a szombatra, arra a jelre, amely megkülönböztette a zsidókat - mint az igaz Isten imádóit - minden más nemzettől. Nehémiás látta, hogy a környékről pogány kereskedők jönnek Jeruzsálembe, és sok zsidót rávesznek a szombatnapi kereskedésre. Egyeseket nem lehetett az elvek feláldozására rábírni, de voltak, akik vétkeztek, és a pogányokkal együtt igyekeztek a lelkiismeretesebbek aggályait eloszlatni. Sokan merészelték nyíltan megrontani a szombatot. "Ebben az időben azt láttam Júdában - írja Nehémiás -, hogy a nyugalom napján szőlőt taposnak, gabonát hordanak, a szamarakra terhet raknak, és bort, szőlőt, fügét és mindenféle terhet hordanak Jeruzsálembe a nyugalom napján. ...Tírusziak is voltak ott, akik halat és mindenféle árut hoztak, és a nyugalom napján árusítottak a júdaiaknak Jeruzsálemben."

Mai Bibliai szakasz: Jóel 1

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=J%C3%B3el+1&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=J%C3%B3el+1&version=NT-HU

Jóel neve (Jahve az Isten) tükrözi Isten változhatatlan jellemét és csodálatos beavatkozását úgy a történelembe, mint az utolsó napok várható eseményeibe. A történelmi "Úr napjáról", amelyet az ősi Izrael a sáskainvázió természeti katasztrófája által tapasztalt meg (1. fejezet), Jóel átvált a prófétai "Úr napjára" (2. fejezet), amely egy idegen hadsereg inváziójában ölt testet (valószínűleg a babiloni seregek fogság előtti inváziójában). Aztán a végidőről ("az Úr napjáról") szóló prófétai betekintéssel és az ezt kísérő eseményekkel zárja rövid könyvét (2. és 3. fejezet).

Jóel könyve a héber költészet remekműve élénk nyelvi és szónoki fordulatokkal. A próféta üzenetei az egész Izraelhez címzett prédikációk formájában jelennek meg. Felhívja a figyelmet a csapásokra, amelyeket Isten küldött azért, hogy népét az alapos reformáció szükségességére emlékeztesse. A héber Biblia (Tanakh) néhány kiválasztott kifejezése élénken utal erre a szükségletre: "Vének! halljátok meg ezt, és hallgassátok meg, e földnek minden lakói! Történt-é ilyen a ti időtökben, vagy a ti atyáitoknak idejében? Beszéljétek el azt a ti fiaitoknak. Öltsetek gyászt és sírjatok, ti papok! Szenteljetek böjtöt, hirdessetek gyűlést. Bizony közel van az Úrnak napja."

Gondoljunk arra, hogy Jóel az utolsó napok eseményeit is előrelátta, azt, hogy a természeti katasztrófák a világ híreinek fő részét képezik majd: földcsuszamlások Bolíviában és Burundiban, földrengések Chilében és Kínában, otthonukból elűzött emberek hosszú sorait láthatjuk, ahogy bolygónk elpusztított tájain haladnak keresztül, amint nappalinkban a TV képernyőjén a híreket figyeljük.  

Mi történik akkor, amikor egy ilyen katasztrófa otthonunkhoz közel csap le, vagy amikor egy ilyen esemény következtében el kell hagynunk otthonunkat? Fel tudunk-e tekinteni ilyenkor és bizonyossággal ki tudjuk jelenteni, hogy Isten jó és ellenőrzése alatt tartja az eseményeket? Még inkább akkor, amikor rájövünk arra, hogy mindezek a jelek azt mondják nekünk, hogy az Ő eljövetele nagyon közel van? Emeljük fel a fejünket és vegyük észre, hogy a mi szabadulásunk ideje elérkezett (Lk 21:28). 

Martin Klingbeil, Ph.D.

a biblia tudományok és régészet professzora

Southern Adventist University

122. heti olvasmány a PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 57. fejezetéhez (december 3-9.).

Gondolkoztunk már azon, hogy mit is jelent valójában a reformáció? Úgy tűnik, hogy a világban lévő dolgok beszivárogtak az életünkbe és az egyházunkba, csak úgy, mint Nehémiás idején.

Volt idő, amikor úgy gondoltam, nem kell nagy ügyet csinálni a különböző hitűek közti összeházasodásból. Azonban a személyes tapasztalatomat követően ma már elmondhatom, hogy tökéletesen értem, hogy miért reagált úgy Nehémiás, ahogyan tette.

A néhai férjem elkezdett ugyan gyülekezetbe járni, de ahogy telt az idő, felhagyott vele, és aztán lassacskán visszahátrált a világba. Azon kaptam magam, hogy tulajdonképpen egyedülálló szülőként vagyok jelen a gyermekeimmel a gyülekezetben. Mindazonáltal úgy döntöttem, hogy hűségesen ragaszkodom Isten igéjéhez, csak úgy mint Nehémiás idején Isten népének a tagjai. Ugyanakkor láttam más barátokat is, akik azt választották, hogy a párjuk világi életét követik, és végül elhagyták az egyházat is.

Isten ismeri azokat az embereket, akiket hitvesünknek választunk, azokat a dolgokat, amiket nézünk és hallgatunk, és ezek mind hatnak ránk lelkileg. Ezek a fejezetek éppen időben találtak meg engem, mivel azért imádkoztam Istenhez, hogy tisztítsa meg, ami rosszat csak talál az életemben, és teljes reformációt adjon a szívemben.

Nehémiáshoz hasonlóan emlékezzünk, miért is vagyunk itt, és végezzük el a munkát!

Jill Simpson Palffy

Westminster hetednapi adventista gyülekezet

Dél-Karolina, USA

Fordította: Gősi Csaba

Higgyetek az Ő prófétáinak - december 03 - VASÁRNAP - Hóseás 14

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Új olvasmány a fejezet végén a Próféták és királyok 57. fejezetéhez

Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből

2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez

3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány - PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 57. fejezet 874. nap

57. Reformáció

Júda népe ünnepélyesen és nyilvánosan megfogadta, hogy engedelmeskedik Isten törvényének. De amikor Ezsdrás és Nehémiás befolyása nem volt közvetlenül érezhető, sokan elfordultak az Úrtól. Nehémiás egy időre visszatért Perzsiába. Míg távol volt Jeruzsálemtől, bűnök lopództak be, és félő volt, hogy megrontják a nemzetet. A bálványimádók nemcsak a városban vetették meg lábukat, de jelenlétükkel még a templom körzetét is megfertőzték. Házasság útján barátság jött létre Eliasib, a főpap családja és Izráel elkeseredett ellensége, az ammonita Tóbiás között. E szentségtelen kapcsolat következményeként Eliasib megengedte Tóbiásnak, hogy elfoglalja a templomhoz tartozó egyik helyiséget, amelyet addig a nép tizedének és adományainak tárolására használtak.

Isten Mózes által kijelentette, hogy az ammonitákat és moábitákat örökre ki kell zárni népe gyülekezetéből Izráellel szembeni kegyetlenségük és árulásuk miatt. Lásd: 5Móz 23:3-6! E parancsot semmibevéve a főpap eltávolította az Úr házának kamrájában tárolt adományokat, hogy helyet adjon a kitiltott nemzetség e képviselőjének. Így kedvezett Isten és igazsága ellenségének. Ennél jobban nem sérthette volna meg Istent.

Amikor Nehémiás Perzsiából visszatérve megtudta, hogy milyen arcátlanul megszentségtelenítették a templomot, azonnal intézkedett a betolakodó eltávolításáról. "Ezt én igen rossznak tartottam - mondja -, ezért kidobattam a kamrából minden holmit, ami a Tóbijjá házából való volt. Azután megparancsoltam, hogy tisztítsák meg a kamrát, és visszahordattam oda az Isten házához tartozó edényeket, adományokat és tömjént."

Mai Bibliai szakasz: Hóseás 14

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=H%C3%B3se%C3%A1s+14&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=H%C3%B3se%C3%A1s+14&version=NT-HU

Isten kész elfogadni Izrael igaz bűnbánatát és visszatérését Hozzá. Ezért Hóseás próféta így szól: „Térj vissza hát Izráel az Úrhoz, a te Istenedhez, mert elbuktál álnokságod miatt!” (14:2).  Isten szeretné tőlük hallani, hogy „Kérünk, vedd el a mi álnokságunkat és fogadj vissza minket. És utána felajánljuk Neked ajkaink gyümölcsét” (14:2 Septuaginta fordítás, Ézsaiás 57:19). Az ajkak gyümölcsei azt jelentik, hogy Istennek tetszően megvalljuk bűneinket. Ez a „nehéz ajkúság” (2Móz 6:12). „Nem fogunk megbízni Asszíriában többé. Sem Egyiptom szekereiben és lovaiban. Nem imádunk többé bálványokat. És kegyelmet nyerünk Istentől, amikor nem Asszíriától, Egyiptomtól és a bálványoktól fogunk függni (Hós 14:4).

Ez lesz az a pillanat, mikor Isten megáldja Izraelt, és örömmel fogadja vissza  tékozló népét (14:5). Ha Izrael növény lenne, Isten a párát, mint harmatot adná számára. Izrael liliomként virágozna, és gyökerei olyan erősek lennének, mint a libanoni cédrusnak (14:7). Úgy viselné gondját Izraelnek, mint egy értékes gabonaföldnek vagy egy különleges szőlőültetvénynek (14:7). Az mondanák népének tagjai: „Nincs semmi közöm többé már a bálványokhoz, melyeket a saját kezünkkel készítettünk.” Ekkor Isten így válaszolna: „Elfogadom a megbánásotokat és ezentúl úgy fogtok nőni, mint a zöld ciprus. Örömmel fogtok énekelni, és rengeteg gyümölcsöt fogtok teremni, amelyek Tőlem származnak” (14:8).

Ekkor Hóseás próféta egy összefoglaló felhívást intéz az olvasóihoz és hallgatóihoz: „Kicsoda az értelmes, hogy eszébe vegye ezeket?! Bizony igazak az Úrnak útjai, és az igazak járnak azokon, az istentelenek pedig elesnek rajtuk” (10. vers). Bízzunk Istenben, és ne okozzunk Neki csalódást, Aki várja tékozló gyermekeinek visszatérését!

Yoshitaka Kobayashi

122. heti olvasmány a PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 57. fejezetéhez (december 3-9.).

Gondolkoztunk már azon, hogy mit is jelent valójában a reformáció? Úgy tűnik, hogy a világban lévő dolgok beszivárogtak az életünkbe és az egyházunkba, csak úgy, mint Nehémiás idején.

Volt idő, amikor úgy gondoltam, nem kell nagy ügyet csinálni a különböző hitűek közti összeházasodásból. Azonban a személyes tapasztalatomat követően ma már elmondhatom, hogy tökéletesen értem, hogy miért reagált úgy Nehémiás, ahogyan tette.

A néhai férjem elkezdett ugyan gyülekezetbe járni, de ahogy telt az idő, felhagyott vele, és aztán lassacskán visszahátrált a világba. Azon kaptam magam, hogy tulajdonképpen egyedülálló szülőként vagyok jelen a gyermekeimmel a gyülekezetben. Mindazonáltal úgy döntöttem, hogy hűségesen ragaszkodom Isten igéjéhez, csak úgy mint Nehémiás idején Isten népének a tagjai. Ugyanakkor láttam más barátokat is, akik azt választották, hogy a párjuk világi életét követik, és végül elhagyták az egyházat is.

Isten ismeri azokat az embereket, akiket hitvesünknek választunk, azokat a dolgokat, amiket nézünk és hallgatunk, és ezek mind hatnak ránk lelkileg. Ezek a fejezetek éppen időben találtak meg engem, mivel azért imádkoztam Istenhez, hogy tisztítsa meg, ami rosszat csak talál az életemben, és teljes reformációt adjon a szívemben.

Nehémiáshoz hasonlóan emlékezzünk, miért is vagyunk itt, és végezzük el a munkát!

Jill Simpson Palffy

Westminster hetednapi adventista gyülekezet

Dél-Karolina, USA

Fordította: Gősi Csaba

Higgyetek az Ő prófétáinak - december 02 - SZOMBAT - Hóseás 13

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből

2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez

3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány - PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 56. fejezet 873. nap

Amikor a dicsőítő ének véget ért, a gyülekezet vezetői elbeszélték Izráel történetét, Isten jóságát és az ő hálátlanságukat. Majd az egész gyülekezet elkötelezte magát Isten parancsolatainak a megtartására. Bűneik miatt szenvedtek büntetést, és most elismerték: Isten igazságosan bánt velük. Megfogadták, engedelmeskednek törvényének. Hogy pedig az "írásbeli megállapodás" maradandó legyen, a papok, a léviták és a fejedelmek pecséttel látták el azt. Ennek az volt a célja: figyelmeztesse őket kötelességükre és korlát legyen a kísértések ellen. A nép ünnepélyesen megesküdött, "hogy az Isten törvénye szerint élünk, amelyet Isten adott szolgája, Mózes által, és megtartjuk és teljesítjük Urunknak, az Úrnak minden parancsolatát, végzését rendelkezését." Esküvel fogadták azt is: nem kötnek házasságot annak a földnek lakóival.

A böjtnap lezárulása előtt a nép még másképp is kifejezte azt, hogy vissza akar térni az Úrhoz. Kötelezte magát, hogy többé nem szentségteleníti meg a szombatot. Nehémiás ekkor még hatalmi szóval nem tiltotta ki a pogány kereskedőket Jeruzsálemből, ahogy azt később tette. De, hogy a népet védje a kísértéstől, ünnepélyesen megfogadtatta velük, hogy nem hágják át a szombat törvényét ezektől az árusoktól való vásárlással. Remélte, hogy ez majd a kereskedők kedvét szegi, és véget vet a kufárkodásnak.

Gondoskodás történt a nyilvános istentiszteletekről is. A gyülekezet megfogadta, hogy a tizeden kívül évenként meghatározott összeget ad a szentélyszolgálatra. "Bevisszük földünknek első termését - írja Nehémiás -, és mindenféle gyümölcsfának az első termését évről évre az Úr házába. Elsőszülött fiainkkal és állatainkkal is úgy járunk el, ahogyan elő van írva a törvényben. Marháink és juhaink elsőszülötteit bevisszük Istenünk házába..."

Izráel visszatért az Úrhoz, és mélységesen bánta bűneit. Sírva és keseregve vallották meg azokat. Elismerték, Isten igazságosan bánt velük, és törvénye iránt engedelmességet fogadtak. Most kinyilvánították Isten ígéreteibe vetett hitüket. Isten elfogadta bűnbánatukat; s örvendezhettek, tudva, hogy Isten megbocsátotta bűneiket és újra kegyelmébe fogadta népét. Nehémiásnak az igaz Isten templomi szolgálatának visszaállítására tett erőfeszítéseit siker koronázta. Amíg a nép hű maradt fogadalmához, és engedelmeskedett Isten szavának, addig az Úr teljesítette ígéretét, és gazdagon árasztotta rájuk áldásait.

Ebből a történetből hitet és bátorságot meríthetnek a bűn legyőzöttei és azok, akiket méltatlanságuk érzete nyomaszt. A Biblia hitelesen mondja el Izráel hitehagyásának következményeit, de beszámol mély megalázkodásukról és bűnbánatukról, buzgó odaszentelődésükről és bőkezű áldozatukról is, amivel tanúsították az Úrhoz történt visszatérésüket.

Minden őszinte Úrhoz fordulás maradandó örömöt hoz az életbe. Amikor a bűnös a Szentlélek befolyása alá kerül, meglátja az emberi szív csodálatos vizsgálójának szentsége és a maga vétkes, szennyes volta közötti különbséget. Magát elítélt bűnösként látja. De nem kell kétségbeesnie, mert Krisztus megszerezte számára a bocsánatot. Örömmel töltheti el az a tudat, hogy Isten megbocsátotta bűneit, és bűnbocsátó mennyei Atyja szereti. A bűnbánó bűnöst Isten magához öleli szeretetével és körülveszi dicsőségével. Bekötözi sebeit, megtisztítja bűneitől és az üdvösség ruhájába öltözteti

Mai Bibliai szakasz: Hóseás 13

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=H%C3%B3se%C3%A1s+13&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=H%C3%B3se%C3%A1s+13&version=NT-HU

Észak-Izrael erős volt a 12 törzs között. Mielőtt megjelent volna a Baál imádat Izraelben, egy Istent imádtak, akit két arany borjúba öntött szoborban formáltak meg. Később Illés idejében 7000 fő volt Izraelben, akik nem imádták Baált (1Kir 19:18). Mivel ők nem hajoltak meg a bálvány előtt, állandó üldöztetéseknek voltak kitéve, ezáltal Izrael nagy bűnt követett el, és lelkileg gyakorlatilag halott lett (13:1). Hóseás próféta idejében még többet vétkeztek azáltal, hogy további faragott képeket készítettek, és azokat imádták az arany borjakkal együtt. Állatokat áldoztak a bálványoknak és megcsókolták a borjakat (13:2), ezért Isten nem engedhette már meg, hogy ezek az izraeliták a földjükön maradjanak. Eltűnnek, mint a reggeli köd, vagy harmat, vagy mint a pelyva, amit a vihar sodor el (13:3).

Isten kivezette Izraelt az egyiptomi fogságból, és ők elfogadták az élő Istent az Istenüknek. Más istenség nem menthette volna meg őket (13:4). A menny Istene kimutatta szeretetét, és közvetlen kapcsolatban volt velük a pusztában, nem is volt semmilyen akadály előttük negyven évig (13:5).

Azonban, mikor Isten jólétben tartotta őket, és volt elég élelmük, elfordultak Tőle. Gőgössé váltak, és megfeledkeztek Istenről (13:6). Isten érzései hasonlóak voltak az anyamedvéhez, akitől elvették a kölykeit. Isten és Izrael között megromlott és felbomlott a bensőséges kapcsolat (13:7-8). Az Úr szerette volna, hogy az izraeliták tudatában legyenek a valós helyzetüknek és annak, hogy Ő az élet, jólét és védelem egyedüli forrása (13:10,15), azonban ők nem akarták ezt meghallani. Észak-Izrael királyságának történelme során már a kezdetektől fogva, első Jeroboám királytól kezdve nem az Urat követték és három bűnt követtek el: (1) arany borjakat készítettek, hogy az északon élőknek ne kelljen Jeruzsálembe menni; (2) kiutasították a lévitákat az országból és nem Lévi törzséből származókat tettek meg papoknak; (3) új ünnepnapokat kiáltottak ki Isten jóváhagyása nélkül.

A helyzet egyetlen megoldása az volt, hogy Isten megengedte az izraeliek deportálását Kánaánból a fogság földjére, Asszíriába (13:11). Fájdalom várt rájuk az idegen országban, de ezt meg kellett tapasztalniuk (13:13). Ez a fajta büntetés volt az egyetlen út, hogy Észak-Izrael felismerje tragikus helyzetét. Isten elleni lázadásuk miatt veszítették el országukat Kánaánban, és fővárosukat, Szamáriát (13:16). Urunk, segíts minket, hogy mindig benned higgyünk, mint egyetlen Teremtőnkben és Megtartónkban, és boldogan kövessük a Te utadat!

Yoshitaka Kobayashi

121. heti olvasmány a PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 55-56. fejezeteihez (november 26-december 2.).

Isten ellenségei mindent megtettek, hogy elbátortalanítsák és összezavarják Nehémiást, illetve kárt okozzanak neki, miközben egész idő alatt a barátainak adták ki magukat. Azonban Nehémiás lelkiismeretes imáira válasz érkezett: a Szentlélek felfedte a „barátok” valódi célját. Nehémiás nem volt hajlandó megijedni, ragaszkodott a fal felépítéséhez, és így a munka folytatódott. Az ő bátor magatartása megerősítette a munkatársainak és az ő családjaiknak a hitét.

Miután a falat felépítették, Ezsdrás összehívta a népet, hogy felolvasson és magyarázzon Isten Igéjéből, amelyet oly sokáig mellőztek. A délelőttöt imádsággal és vallásos tanulással töltötték, délután pedig Isten jóságát ünnepelték, lakomával, Isten jóságáról tett bizonyságtételekkel és azzal, hogy mindezeket a szegényekkel osztották meg.

Miután a nép a törvény szavait megismerte a tanulás során, meggyőződtek arról, hogy mennyire messze is kerültek attól az ideáltól, amivé az Isten szerette volna, hogy az Ő népe váljon. Bűnbánattal telt szívükkel leborultak az Úr előtt, megvallották bűneiket, és bocsánatért esedeztek. Azonban – és ezt valóban gondolatébresztőnek találom – nem csak siránkoztak, sírtak és bűnbánatot gyakoroltak, hanem örvendeztek is, hiszen Isten megbocsátott nekik!

Néha azon tűnődöm, hogy nem vagyunk-e túl higgadtak és előírásszerűek, amikor a hálánkat kifejezzük Isten felé az Ő tündöklő kegyelméért. Az 56. fejezetben Ellen White úgy írja, hogy az emberek karjaikat a menny felé nyújtva álltak, dicsőítő éneket zengve ajkukon!

A „szabadtéri istentiszteletük” (a sátoros ünnep) lezárásaképpen a nép fogadalmat tett: nem fognak hitetlenekkel házasságra lépni, megszentségteleníteni a Szombatot, sem a tizedet és adományaikat visszatartani. És „a menny alászállt, és az Úrnak dicsősége töltötte be a lelküket!”

Cindy Tutsch

nyugalmazott igazgatóhelyettes

Ellen G. White Intézet

Fordította: Gősi Csaba

Higgyetek az Ő prófétáinak - december 01 - PÉNTEK - Hóseás 12

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből

2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez

3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány - PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 56. fejezet 871. nap

Másnap tovább olvasták és magyarázták a törvényt. A kitűzött napon pedig - a hetedik hónap tizedik napján - az Úr parancsa szerint megtartották az engesztelésnapi ünnepélyes istentiszteletet.

E hónap tizenötödik napjától huszonkettedik napjáig a nép - vezetőivel együtt - megtartotta a sátoros ünnepet. "Kihirdették... minden városban és Jeruzsálemben is: Menjetek ki a hegyekbe, és hozzatok olajfa-, vadolajfa-, mirtusz- és pálmaágakat, meg más sűrű lombú faágakat, és készítsetek lombsátrakat, ahogyan meg van írva. Kiment azért az egész nép, ágakat hoztak és lombsátrakat készítettek maguknak, mindenki a háza tetején vagy az udvarán, és az Isten háza udvarán... Igen nagy volt az öröm. Nap-nap után olvasták az Isten törvénykönyvét, az első naptól az utolsó napig."

A nép napról napra hallgatta a törvény igéit, és meggyőződött saját és a letűnt nemzedékek bűnösségéről. Tudatára ébredt, hogy Isten elpártolásuk miatt vonta vissza oltalmazó gondviselését, és Ábrahám fiai ezért szóródtak szét idegen országokba. Elhatározták, hogy kegyelemért könyörögnek Istenhez, és kötelezik magukat a törvény megtartására. A sátoros ünnepet követő második napon, az ünnepélyes istentisztelet megkezdése előtt, elkülönítették magukat a köztük levő pogányoktól.

Az Úr előtt leboruló, bűneit megvalló és bocsánatért esedező népet vezetői bátorították: higgyenek az Úr ígéretében, Ő meghallgatja imájukat. Nemcsak bánkódni és sírni kell, nemcsak bűnbánatot kell tartani, hanem hinni is kell, hogy Isten megbocsát. Jótéteményei számbavételével és jósága dicsőítésével mutassák meg hitüket. "Jöjjetek, áldjátok Isteneteket, az Urat örökkön örökké!" - mondták a tanítók.

Ekkor a menny felé tárt karokkal álló tömegből felhangzott az ének:

"Áldják dicső nevedet,

amely magasztosabb minden áldásnál és dicséretnél!

Uram, te vagy egyedül!

Te alkottad az eget, az egek egeit és minden seregüket,

a földet és mindent, ami rajta van,

a tengereket és mindent ami bennük van.

Te adsz életet mindnyájunknak.

Előtted borul le az ég serege."

Mai Bibliai szakasz: Hóseás 12

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=H%C3%B3se%C3%A1s+12&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=H%C3%B3se%C3%A1s+12&version=NT-HU

Isten szemében Észak Izrael értelmetlenül vesztegeti erejét, naphosszat kergeti a keleti szelet, idegenekkel keresve szövetséget. Izráel nem ismerte fel, hogy milyen hiábavaló ezekkel a hatalmakkal függő viszonyban lenni. Még olajat is vittek az egyiptomiaknak, hogy elnyerjék kegyeiket. Ahelyett, hogy megvallották volna bűneiket, és visszatértek volna Istenhez, csak szaporították a hazugságot és az erőszakot (12:1). Istennek Júda ellen is panasza volt. Azt mondta, hogy megbünteti a népet, ahogy megérdemli, megfizet nekik tetteik szerint (12:2).

A következő két versben (3-4. vers), Isten tanácsa Izraelnek, hogy térjen vissza korábbi lelkiségéhez, amikor őszintén megvallotta, hogy becsapta bátyját, Ézsaut. Szülei tanácsára Jákób elhagyta otthonát, hogy nagybátyjához menjen. Az úton álmot látott, és amikor felébredt megesküdött Béthelben, hogy hűséges lesz Istenhez (1 Móz 28:16-22). Sok évvel később, amikor visszatért, bátyja 400 ember kíséretében várt rá. Ekkor Jákób Isten védelméért esedezett. (1 Móz 32:9-11). Jákób kitartott, és az angyal megáldotta őt, és nevét Jákóbról Izráelre változtatta. Új neve az jelentette, hogy Istennel és emberekkel küzdött és győzött. Ha mi is átéljük a „bétheli” tapasztalatot, és megfogadjuk, hogy hűségesek leszünk Istenhez, akkor Ő megszólít és megáld bennünket.

Hóseás leírja Izrael népének Istenhez fűződő viszonyát. Jahve („Ő Aki Létezik”) a Seregek Istene. Ellen White beazonosítja a héber „sereg” szót „a Seregek Istene” kifejezésben, ami így azt jelenti, hogy „A Tizenkét Törzs Istene”, beleértve Izráel északi törzseit is (12:5). Mivel a seregek Istene szerető Isten és állhatatos, ezért nem szűnik meg sürgetni Izráelt: „Jöjj hát vissza Istenedhez! Őrizd meg a hűséges szeretetet, az igaz ítéletet, és Istenedben bízz szüntelen!” (12:6 – ERV-HU).

Jónás próféciája szerint, Izráelt Isten megáldotta, és meggazdagodott (2Kir 14:23-27). Izráel azt gondolhatta, hogy „Milyen gazdag lettem, vagyonra tettem szert! Nem találhatnak bennem bűnt, semmit sem szereztem vétkesen” (Hós 12:8 – új prot. ford.). De Isten ezt feleli neki: „Én vagyok Istened, az Örökkévaló, Egyiptomtól kezdve! Ismét sátorok lakójává teszlek titeket, mint őseiteket egykor a pusztában!” (9. vers – ERV-HU).

Isten bűnbánatra hívó üzeneteket intézett Izráelhez prófétáin keresztül. Egy helyen kellet volna Izráelnek istentiszteletre gyűlnie, és ez a hely Jeruzsálem volt (1Kir 8:29). Isten rendelése ellenére volt, hogy különböző helyeken készítettek templomokat. Ha Izrael továbbra is vétkezik Isten ellen, a népet Asszíriába hurcolják, és ott olyan nehézségeket kell megtapasztalnia, mint amilyeneket Jákób élt át Padan-Arám-ban, Mezopotámiában (12:12).

Yoshitaka Kobayashi

121. heti olvasmány a PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 55-56. fejezeteihez (november 26-december 2.).

Isten ellenségei mindent megtettek, hogy elbátortalanítsák és összezavarják Nehémiást, illetve kárt okozzanak neki, miközben egész idő alatt a barátainak adták ki magukat. Azonban Nehémiás lelkiismeretes imáira válasz érkezett: a Szentlélek felfedte a „barátok” valódi célját. Nehémiás nem volt hajlandó megijedni, ragaszkodott a fal felépítéséhez, és így a munka folytatódott. Az ő bátor magatartása megerősítette a munkatársainak és az ő családjaiknak a hitét.

Miután a falat felépítették, Ezsdrás összehívta a népet, hogy felolvasson és magyarázzon Isten Igéjéből, amelyet oly sokáig mellőztek. A délelőttöt imádsággal és vallásos tanulással töltötték, délután pedig Isten jóságát ünnepelték, lakomával, Isten jóságáról tett bizonyságtételekkel és azzal, hogy mindezeket a szegényekkel osztották meg.

Miután a nép a törvény szavait megismerte a tanulás során, meggyőződtek arról, hogy mennyire messze is kerültek attól az ideáltól, amivé az Isten szerette volna, hogy az Ő népe váljon. Bűnbánattal telt szívükkel leborultak az Úr előtt, megvallották bűneiket, és bocsánatért esedeztek. Azonban – és ezt valóban gondolatébresztőnek találom – nem csak siránkoztak, sírtak és bűnbánatot gyakoroltak, hanem örvendeztek is, hiszen Isten megbocsátott nekik!

Néha azon tűnődöm, hogy nem vagyunk-e túl higgadtak és előírásszerűek, amikor a hálánkat kifejezzük Isten felé az Ő tündöklő kegyelméért. Az 56. fejezetben Ellen White úgy írja, hogy az emberek karjaikat a menny felé nyújtva álltak, dicsőítő éneket zengve ajkukon!

A „szabadtéri istentiszteletük” (a sátoros ünnep) lezárásaképpen a nép fogadalmat tett: nem fognak hitetlenekkel házasságra lépni, megszentségteleníteni a Szombatot, sem a tizedet és adományaikat visszatartani. És „a menny alászállt, és az Úrnak dicsősége töltötte be a lelküket!”

Cindy Tutsch

nyugalmazott igazgatóhelyettes

Ellen G. White Intézet

Fordította: Gősi Csaba