Új
olvasmány a fejezet végén a Próféták és királyok 57. fejezetéhez
Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány - PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 57. fejezet 876. nap
Ezt az állapotot megelőzhették volna, ha a vezetők
gyakorolják hatalmukat. De saját érdekeiket helyezték előtérbe, és ezért
kedveztek a gonosznak. Nehémiás bátran megdorgálta őket kötelességük
elhanyagolása miatt. "Miért követtek el ilyen gonoszságot, hogy
megszentségtelenítitek a nyugalom napját?! - kérdezte szigorúan. Hiszen
ugyanezt követték el őseitek, ezért hozta ránk és városunkra Istenünk ezt a sok
bajt! Ti pedig még növelitek Isten haragját Izráel ellen azzal, hogy
megszentségtelenítitek a nyugalom napját!" Ezután "mikor a nyugalom
napja előestéjén árnyék borult Jeruzsálem kapuira, megparancsoltam, hogy zárják
be az ajtószárnyakat", és ne nyissák ki a szombat végéig. Saját szolgáit
állította a kapukhoz, hogy figyeljék, végrehajtják-e utasításait, mert jobban
bízott bennük, mint azokban, akiket Jeruzsálem elöljárói jelöltek volna ki.
"Ezért a kereskedők és a különféle áruk árusai
egyszer-kétszer Jeruzsálemen kívül háltak." Remélték, hogy a város
polgáraival vagy a vidék népével alkalmuk lesz üzletkötésre. Nehémiás
figyelmeztette őket, hogy büntetés lesz a vége, ha ezt folytatják. "Miért
háltok a várfal előtt? - kérdezte. Ha még egyszer ilyet tesztek, megbüntetlek
benneteket. Attól fogva nem jöttek a nyugalom napján." A lévitákat is
megbízta a kapuk őrzésével. Tudta, hogy nagyobb tiszteletet keltenek, mint a
köznép; és az Isten házával való szoros kapcsolatuk folytán elvárható tőlük,
hogy buzgóbban késztetik a népet Isten törvénye iránti engedelmességre.
Nehémiás ezután arra a veszélyre irányította figyelmét,
amely ismét fenyegette Izráelt a bálványimádókkal való házasságuk és barátságuk
miatt. "Ugyanabban az időben - írja - láttam olyan júdaiakat, akik asdódi,
ammóni és móábi nőket vettek feleségül, és gyermekeik fele asdódi nyelven
beszélt. Júdai nyelven már nem is tudtak, hanem valamelyik másik nép nyelvén
beszéltek."
Mai Bibliai szakasz: Jóel
2
A fejezetet itt
olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:
Jóel próféta az „Úr
napjáról” ír, mely népére elkövetkezik, és bűnbánatra, megtérésre, megújulásra
szólít fel. A rettenetes sáskajárás és az ellenség támadásának leírása után az
Ige szerint a következő történt: „Féltő
szeretetre gyulladt az Úr a földje iránt, és megszánta népét” (18. vers).
Az Úr szabadulást ígér, bőséges eledelt, valamint a korai és a késői esőt (23.
vers), és helyreállítást.
Ez a prófécia három
időszakra is vonatkozik: 1) a próféták idejében élő ősi Izraelre (ld. Ez
39:29); 2) a lelki Izraelre (az egyházra) Pünkösd idején, amikor a Szentlélek
kitöltetett Isten népére (ApCsel 2:16-21), és 3) a föld történelmének utolsó
napjaira. (Ellen G. White: A nagy küzdelem. Budapest, 1985. Advent
Kiadó. 543-544. oldal; Az apostolok története. Budapest,
2001, Advent Kiadó. 35-36. oldal)
A „maradék”
meghatározás itt azokra utal, „akiket
elhív az Úr” (32. vers). Izraelt hívta el Isten maradékul, e próféciával
közvetlen összefüggésben, de ők elmulasztották a bűnbánatot, és nem élhették át
a megígért megújulást és reformációt. A feltételekhez kötött prófécia nem
teljesedett be az ő idejükben. Krisztus halála után, a korai egyházban a
prófécia már a lelki Izraelre is kiterjedt. Pünkösd idején ezrek válaszoltak a
Szentlélek kiáradására, és Péter, valamint apostoltársai hitvallására. Ez volt
a korai lelki eső kezdete (Az apostolok
története, 43. oldal).
Napjainkban, amikor
Jézus közeli eljövetelét várjuk, meghívásunk van a késői, avagy végső lelki eső
megtapasztalására. A Szentléleknek ez a kiáradása minden eddiginél nagyobb
lesz, „Azután kiöntöm majd lelkemet
minden testre: fiaitok és leányaitok prófétálni fognak, véneitek álmokat
álmodnak; ifjaitok pedig látomásokat látnak” (26-29.vers). A végidőre szóló prófécia ugyanúgy
feltételhez kötött, mint az ősi Izraelnek szóló. „De megmenekül mindenki, aki segítségül hívja az Úr nevét” (32. vers). „Mindazok,
akik Istennek szentelik lelküket és testüket, állandóan megkapják majd a Lélek
újabb és újabb testi és lelki ajándékát.”
(Jézus élete. Budapest, 2003, Advent Kiadó. 734. oldal)
Készen állunk vajon a
Szentlélek befogadására, vagy öntelten megelégszünk azzal, amink van? Teljesen Istennek szenteltük lelkünket,
testünket és értelmünket? Vajon mi az életünkben, amit még át kell adnunk Neki,
hogy beválthassa ígéretét? Jézus hamarosan visszajön! A legnagyobb ajándék,
amit ígért, az Ő Lelke. A Szentlélek vezeti életedet ma?
Michael Hasel, Ph.D.
a bibliatudományok
professzora,
a Régészeti Intézet
igazgatója
Southern Adventist
University
122. heti olvasmány a PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 57. fejezetéhez (december 3-9.).
Gondolkoztunk már azon,
hogy mit is jelent valójában a reformáció? Úgy tűnik, hogy a világban lévő
dolgok beszivárogtak az életünkbe és az egyházunkba, csak úgy, mint Nehémiás
idején.
Volt idő, amikor úgy
gondoltam, nem kell nagy ügyet csinálni a különböző hitűek közti
összeházasodásból. Azonban a személyes tapasztalatomat követően ma már
elmondhatom, hogy tökéletesen értem, hogy miért reagált úgy Nehémiás, ahogyan
tette.
A néhai férjem
elkezdett ugyan gyülekezetbe járni, de ahogy telt az idő, felhagyott vele, és
aztán lassacskán visszahátrált a világba. Azon kaptam magam, hogy
tulajdonképpen egyedülálló szülőként vagyok jelen a gyermekeimmel a
gyülekezetben. Mindazonáltal úgy döntöttem, hogy hűségesen ragaszkodom Isten igéjéhez,
csak úgy mint Nehémiás idején Isten népének a tagjai. Ugyanakkor láttam más
barátokat is, akik azt választották, hogy a párjuk világi életét követik, és
végül elhagyták az egyházat is.
Isten ismeri azokat az
embereket, akiket hitvesünknek választunk, azokat a dolgokat, amiket nézünk és
hallgatunk, és ezek mind hatnak ránk lelkileg. Ezek a fejezetek éppen időben
találtak meg engem, mivel azért imádkoztam Istenhez, hogy tisztítsa meg, ami
rosszat csak talál az életemben, és teljes reformációt adjon a szívemben.
Nehémiáshoz hasonlóan
emlékezzünk, miért is vagyunk itt, és végezzük el a munkát!
Jill Simpson Palffy
Westminster hetednapi
adventista gyülekezet
Dél-Karolina, USA
Fordította: Gősi Csaba
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése