Új
olvasmány a fejezet végén a Próféták és királyok 57. fejezetéhez
Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány - PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 57. fejezet 875. nap
Nemcsak megszentségtelenítették a templomot, hanem az
adományokat is hűtlenül kezelték. Ez rossz hatással volt a nép adakozó kedvére.
Elvesztve buzgalmukat és lelkesedésüket, kelletlenül fizették a tizedet. Az Úr
házának kincstára elszegényedett. Számos énekes és egyéb templomi szolgálattevő
otthagyta Isten munkáját, mert nem kaptak elegendő fizetést, és máshol
vállaltak munkát.
Nehémiás munkához látott, hogy helyrehozza a
visszaéléseket. Összegyűjtötte azokat, akik otthagyták az Úr házának
szolgálatát, és "helyükre állítottam őket". Ez bizalmat ébresztett a
népben, és az egész Júda elhozta "a gabonának, a mustnak és az olajnak a
tizedét." Nehémiás "a raktárak felügyelőjévé" olyanokat rendelt,
akiket "megbízhatóknak" tartottak. "Nekik kellett kiosztaniuk szolgatársaik
járandóságát."
A bálványimádókkal való kapcsolat másik következménye az
volt, hogy nem figyeltek a szombatra, arra a jelre, amely megkülönböztette a
zsidókat - mint az igaz Isten imádóit - minden más nemzettől. Nehémiás látta,
hogy a környékről pogány kereskedők jönnek Jeruzsálembe, és sok zsidót
rávesznek a szombatnapi kereskedésre. Egyeseket nem lehetett az elvek
feláldozására rábírni, de voltak, akik vétkeztek, és a pogányokkal együtt
igyekeztek a lelkiismeretesebbek aggályait eloszlatni. Sokan merészelték
nyíltan megrontani a szombatot. "Ebben az időben azt láttam Júdában - írja
Nehémiás -, hogy a nyugalom napján szőlőt taposnak, gabonát hordanak, a
szamarakra terhet raknak, és bort, szőlőt, fügét és mindenféle terhet hordanak
Jeruzsálembe a nyugalom napján. ...Tírusziak is voltak ott, akik halat és
mindenféle árut hoztak, és a nyugalom napján árusítottak a júdaiaknak
Jeruzsálemben."
Mai Bibliai szakasz: Jóel
1
A fejezetet itt
olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:
Jóel neve (Jahve az Isten) tükrözi Isten változhatatlan jellemét
és csodálatos beavatkozását úgy a történelembe, mint az utolsó napok várható
eseményeibe. A történelmi "Úr napjáról", amelyet az ősi Izrael a
sáskainvázió természeti katasztrófája által tapasztalt meg (1. fejezet), Jóel
átvált a prófétai "Úr napjára" (2. fejezet), amely egy idegen
hadsereg inváziójában ölt testet (valószínűleg a babiloni seregek fogság előtti
inváziójában). Aztán a végidőről ("az Úr napjáról") szóló prófétai
betekintéssel és az ezt kísérő eseményekkel zárja rövid könyvét (2. és 3.
fejezet).
Jóel könyve a héber
költészet remekműve élénk nyelvi és szónoki fordulatokkal. A próféta üzenetei
az egész Izraelhez címzett prédikációk formájában jelennek meg. Felhívja a
figyelmet a csapásokra, amelyeket Isten küldött azért, hogy népét az alapos
reformáció szükségességére emlékeztesse. A héber Biblia (Tanakh) néhány
kiválasztott kifejezése élénken utal erre a szükségletre: "Vének! halljátok meg ezt, és hallgassátok meg, e földnek minden
lakói! Történt-é ilyen a ti időtökben, vagy a ti atyáitoknak idejében?
Beszéljétek el azt a ti fiaitoknak. Öltsetek gyászt és sírjatok, ti papok! Szenteljetek böjtöt,
hirdessetek gyűlést. Bizony közel van az Úrnak napja."
Gondoljunk
arra, hogy Jóel az utolsó napok eseményeit is előrelátta, azt, hogy a
természeti katasztrófák a világ híreinek fő részét képezik majd:
földcsuszamlások Bolíviában és Burundiban, földrengések Chilében és Kínában,
otthonukból elűzött emberek hosszú sorait láthatjuk, ahogy bolygónk
elpusztított tájain haladnak keresztül, amint nappalinkban a TV képernyőjén a
híreket figyeljük.
Mi
történik akkor, amikor egy ilyen katasztrófa otthonunkhoz közel csap le, vagy
amikor egy ilyen esemény következtében el kell hagynunk otthonunkat? Fel
tudunk-e tekinteni ilyenkor és bizonyossággal ki tudjuk jelenteni, hogy Isten
jó és ellenőrzése alatt tartja az eseményeket? Még inkább akkor, amikor
rájövünk arra, hogy mindezek a jelek azt mondják nekünk, hogy az Ő eljövetele
nagyon közel van? Emeljük fel a fejünket és vegyük észre, hogy a mi
szabadulásunk ideje elérkezett (Lk 21:28).
Martin Klingbeil, Ph.D.
a biblia tudományok és
régészet professzora
Southern Adventist
University
122. heti olvasmány a PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 57. fejezetéhez (december 3-9.).
Gondolkoztunk már azon,
hogy mit is jelent valójában a reformáció? Úgy tűnik, hogy a világban lévő
dolgok beszivárogtak az életünkbe és az egyházunkba, csak úgy, mint Nehémiás
idején.
Volt idő, amikor úgy
gondoltam, nem kell nagy ügyet csinálni a különböző hitűek közti
összeházasodásból. Azonban a személyes tapasztalatomat követően ma már
elmondhatom, hogy tökéletesen értem, hogy miért reagált úgy Nehémiás, ahogyan
tette.
A néhai férjem
elkezdett ugyan gyülekezetbe járni, de ahogy telt az idő, felhagyott vele, és
aztán lassacskán visszahátrált a világba. Azon kaptam magam, hogy
tulajdonképpen egyedülálló szülőként vagyok jelen a gyermekeimmel a
gyülekezetben. Mindazonáltal úgy döntöttem, hogy hűségesen ragaszkodom Isten
igéjéhez, csak úgy mint Nehémiás idején Isten népének a tagjai. Ugyanakkor
láttam más barátokat is, akik azt választották, hogy a párjuk világi életét
követik, és végül elhagyták az egyházat is.
Isten ismeri azokat az
embereket, akiket hitvesünknek választunk, azokat a dolgokat, amiket nézünk és
hallgatunk, és ezek mind hatnak ránk lelkileg. Ezek a fejezetek éppen időben
találtak meg engem, mivel azért imádkoztam Istenhez, hogy tisztítsa meg, ami
rosszat csak talál az életemben, és teljes reformációt adjon a szívemben.
Nehémiáshoz hasonlóan
emlékezzünk, miért is vagyunk itt, és végezzük el a munkát!
Jill Simpson Palffy
Westminster hetednapi
adventista gyülekezet
Dél-Karolina, USA
Fordította: Gősi Csaba
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése