Higgyetek az Ő prófétáinak - június 10 - VASÁRNAP- 1 Korinthus 3

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből

2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez

3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – Jézus élete 38. fejezet 1063. nap

38. "Jertek, pihenjetek meg egy kevéssé!"

Misszióútjukról visszatérve, "az apostolok összegyülekezének Jézushoz, és elbeszélének néki mindent, azt is, amiket cselekedtek, azt is, amiket tanítottak vala. Ő pedig monda nékik: Jertek el csupán ti magatok valamely puszta helyre és pihenjetek meg egy kevéssé. Mert sokan valának a járókelők, és még evésre sem volt alkalmas idejük" (Mk 6:30:31).

A tanítványok Jézushoz jöttek, és mindent elmondtak Neki. Bensőséges kapcsolatban álltak Vele, ez bátorította őket, hogy elétárják kedvező és kedvezőtlen tapasztalataikat, örömüket munkájuk eredménye láttán, bánatukat kudarcaik, hibáik, gyöngeségük láttán. Első evangéliumi munkájuk során követtek el hibákat, és mikor tapasztalataikról őszintén beszámoltak Krisztusnak, Ő látta, hogy még oktatásra szorulnak. Azt is látta, hogy belefáradtak munkájukba, és szükségük van a pihenésre.

Ám ott, ahol voltak, nem juthattak hozzá az áhított magányhoz, "mert sokan valának a járókelők, és még evésre sem volt alkalmas idejük" (Mk 6:31). A nép özönlött Krisztus után, gyógyulást kerestek, hallgatni kívánták szavait. Sokan vonzódtak Hozzá, mert áldások kútfeje volt számukra. Sokan azok közül, akik ekkor Krisztus körül tolongtak, hogy az egészség drága ajándékában részesüljenek, elfogadták Őt Megváltójuknak. Sokan mások, akik a farizeusok miatt nem merték megvallani Őt, a Szentlélek kitöltésekor megtértek, és a haragvó papok és vezetők előtt Isten Fiának ismerték el Jézust.

Most azonban Krisztus szeretett volna visszavonulni, hogy tanítványaival lehessen, mert sok mondanivalója volt számukra. Munkájuk során átestek a küzdelmek próbáján, az ellenállás különféle formáival találkoztak. Eddig mindent megbeszéltek Krisztussal, ám egy ideje egyedül voltak, és időnként sokat tépelődtek azon, mit kellene tenniük. Munkájukban bátorításra leltek, hiszen Krisztus nem küldte ki őket Lelke nélkül. Sok csodát a Belé vetett hit által műveltek, most azonban az Élet Kenyerével kellett táplálkozniuk. El kellett menniük egy magányos helyre, ahol közösségben lehetnek Jézussal, és utasításokat kaphatnak a további munkára.

"Ő pedig monda nékik: Jertek el csupán ti magatok valamely puszta helyre és pihenjetek meg egy kevéssé" (Mk 6:31). Krisztus felettébb gyöngéd és könyörületes mindenki iránt, aki szolgálatában áll. Megmutatja tanítványainak, hogy Isten irgalmasságot kér, nem áldozatot. Ők egész lelkükkel munkálkodtak az emberekért, és ez kimerítette fizikai és szellemi erejüket. Kötelesek voltak pihenni.

A tanítványok látták munkájuk sikerét, s abban a veszélyben forogtak, hogy maguknak tulajdonítják az érdemet, lelkük felfuvalkodik, és Sátán kísértéseinek esnek áldozatul. Nagy munka állt előttük, és legelőször azt kellett megtanulniuk, hogy erejük nem önmagukban, hanem Istenben rejlik. Akárcsak Mózesnek Sínai pusztájában, Dávidnak a júdeai dombokon, vagy Illésnek Kerith patakjánál, a tanítványoknak is vissza kellett vonulniuk szorgos tevékenységük színhelyéről, hogy közösségben legyenek Krisztussal, a természettel, és saját szívükkel.

Mai Bibliai szakasz: 1 Korinthus 3

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=1%20Korintusi+3&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=1%20Korinthus+3&version=NT-HU

A megosztott gyülekezet olyan, mint a méreg. Az ilyen megosztottságok a „testi” természet jelzői és nem Isten Szentlelkének jelenlétét tükrözik (1-4. vers). Pál apostol elismeri, hogy minden gyülekezeti tag növekedésben van. A megosztott gyülekezetet tejjel kell táplálni és nem kemény eledellel (2. vers). Minden szűklátókörűség az ember testi természetének a gyümölcse. Ellen White élete folyamán óvott az ilyen állapottól. Szerinte a kritizáló lelkület nagy károkat okoz a gyülekezeten belül. Ami még ennél is rosszabb, hogy az ilyen szélsőséges magatartás meggátolja azt, hogy az igazság eljusson másokhoz. Az adventistáknak semmiképpen sem kell mások lelkiismeretének lenniük (Historical Sketches, 211-212. oldal).

„Aki maga követ el helytelenségeket, az gyanúsít mást ugyanezekkel. Azzal próbálja elrejteni vagy mentegetni a szívében rejtőző gonoszságot, hogy vádaskodva mutogat másra. Hiszen az ember bűn által ismerte meg a rosszat. Az első emberpár, alighogy bűnbe esett, máris egymást vádolta. Az emberi természet azonnal erre adja magát, amikor nem Krisztus kegyelme vezeti” (Gondolatok a hegyibeszédről. Budapest, 1993, Advent Kiadó 111. oldal)

Az egyház mindenek felett Istené. Ez az, amit az apostol világossá tesz, amikor arra emlékeztet, hogy „Isten adja a növekedést” (6. vers). Minden dicsőség Istené, de amikor a dolgok nem működnek, személyesen kell felelősséget vállalnunk magunkért és nem kell megpróbálnunk másokat helyreigazítani. Végül „mindenik a maga jutalmát veszi a maga munkája szerint” (8. vers).

Befejezésül Pál az épület hasonlatát alkalmazza (9-10. vers). Ami a leginkább számít az az, hogy „más fundamentumot senki nem vethet azon kívül, amely vettetett, mely a Jézus Krisztus” (11. vers). Minden gyülekezeti széthúzásnak egy a magyarázata: Jézus hiánya. Ez a lényeg. Ez az alap. És ez az, ahogyan minden ember megpróbáltatik (12-15. vers). Végkövetkeztetésként Pál ezt kérdezi: „Nem tudjátok-é, hogy ti Isten temploma vagytok, és az Isten Lelke lakozik bennetek?” (16. vers). Miközben sokan ezt a szöveget az egészséges életmóddal hozzák kapcsolatba, a valódi összefüggés Jézus központi szerepe a hívő ember életében. Amikor tényleg meglátjuk Jézust, minden más bolondságnak bizonyul (19. vers). Semmink sincs, amivel kérkedhetnénk (21. vers). Semmi lelki előnyt nem igényelhetünk magunknak, mivel mindnyájan a Jézus Krisztuséi vagyunk.

Michael W. Campbell, Ph.D.

148. heti olvasmány a JÉZUS ÉLETE  38-39. fejezeteihez (június 10-16).

Jézus mélységesen törődött a tanítványai teljes jólétével. Látta, hogy szükségük van fizikai élelemre, „oktatásra szorulnak” a szolgálatban és pihenésre is – valójában „kötelesek voltak pihenni.” (360. o.)

Mit is jelent pihenni? Hogyan néz ki az elegendő és hathatós pihenés? Egy dolog biztos, azt olvassuk, hogy „a természet tájai önmagukban is nyugalmat kínáltak, kellemes változást jelentettek az érzékszerveknek.” (361. o.) Azt is észrevehetjük, hogy „ez a pihenő nem önző élvezetet szolgált”, hanem azt a célt, hogy merengjenek rajta, és okuljanak a téren, hogy hogyan tehetnék eredményesebbé a küldetésüket. Jézus nem a „szüntelen munkálkodás szükségességét kötötte tanítványai lelkére”.

Sajnálatos módon napjainkban úgy tűnik, hogy az alapján érdemel ki valaki világi tiszteletet és jó hírnevet, hogy mekkora mennyiségű munkát végzett el – még akkor is, ha ez olyan szintre jut el, hogy a személyes egyensúly és egészség csorbát szenved. Ha azonban ezt az utat követjük, „a túlbuzgóság nyomán Sátán kihasználja az emberi gyengeségeket”. (362. o.)

„Mihelyt fokozódik az ember aktivitása…egyre kevesebb lesz az ima, megcsappan a hit.” (362. o.) Voltál már valaha annyira elfoglalt az Isten munkájában, hogy nem maradt elég időd, hogy imádkozz hozzá, vagy megismerd Őt – aki minden hatalom, energia, hatékonyság és még a pihenésnek is a végső forrása? Nem csupán arra vágyik, hogy pihenni menjünk hozzá, de tanulni is tőle, amint keressük imában és tanulmányozzuk az ő Igéjét – a lélek élő vizét.

Rosanna Laredo

általános iskolai tanár

Melbourne, Victoria, Ausztrália

Fordította Gősi Csaba

Higgyetek az Ő prófétáinak - június 9 - SZOMBAT - 1 Korinthus 2

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből

2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez

3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – Jézus élete 37. fejezet 1062. nap

Egy veréb sem eshet a földre az Atya tudta nélkül. Sátánt Istennel szembeni gyűlölete arra készteti, hogy a Megváltó gondviselésének minden alanyát gyűlölje. Tönkre szeretné tenni Isten keze munkáját, örömét leli még az oktalan teremtmények elpusztításában is. Csak Isten védelmező törődésének köszönhető, hogy a madarakat őrzi, s azok felvidíthatnak minket örömteli énekükkel. Nem feledkezik meg a verebekről sem. "Ne féljetek azért; ti sok verebecskénél drágábbak vagytok" (Mt 10:31).

Jézus így folytatja: ahogyan ti vallást tesztek énrólam az emberek előtt, úgy teszek én is vallást rólatok Isten és a szent angyalok előtt. Ti legyetek az én tanúim a földön, olyan csatornák, melyeken kegyelmem áradhat a világ meggyógyítására. Így leszek én a ti képviselőtök a mennyben. Az Atya nem fogyatékos jellemeteket nézi, hanem az én tökéletességembe öltözve lát titeket. Én vagyok az út, melyen az ég áldásai jönnek hozzátok. Valaki csak vallást tesz rólam, s ezzel osztozik áldozatomban az elveszettekért, arról vallást teszek, hogy osztozzék a megváltottak dicsőségében és örömében.

Aki vallást akar tenni Krisztusról, abban Krisztusnak kell lakoznia. Nem adhat olyasmit, amit nem kapott. A tanítványok folyékonyan mondhatják a tantételeket, ismételhetik magának Krisztusnak a szavait, ám ha nincs bennük krisztusi gyöngédség és szeretet, nem tesznek vallást Róla. A Krisztus lelkületével ellentétes lelkület megtagadja Őt, bármi legyen is a hitvallás. Az ember megtagadhatja Krisztust rágalmazás, bolond beszéd által, hazug, rosszindulatú szavakkal. Megtagadhatja, ha kitér az élet terhei elől, vagy bűnös örömöket keres. Megtagadhatja a világhoz való alkalmazkodással, udvariatlan viselkedéssel, saját véleményének dédelgetésével, önigazultsággal, kételyek ápolgatásával, bajkeveréssel, sötétségben lakozással. Mindezek által kinyilvánítja, hogy Krisztus nincsen benne. "Aki megtagad engem az emberek előtt, én is megtagadom azt az én mennyei Atyám előtt"- mondja Ő. (Mt 10: 33)

A Megváltó óva intette tanítványait: ne reméljék, hogy legyőzik a világnak az evangéliummal szembeni ellenségeskedését, vagy egy idő múlva megszűnik a szembenállás. Ezt mondta: "Nem azért jöttem, hogy békességet bocsássak, hanem hogy fegyvert" (Mt 10:34). E viszály nem az evangélium nyomán keletkezik, hanem az iránta érzett ellenkezésből fakad. Minden üldözés közül a családi ellentéteket és a legdrágább földi barátoktól való elidegenedést a legnehezebb elviselni. Jézus azonban kijelenti: "Aki inkább szereti atyját és anyját, hogynem engemet, nem méltó énhozzám; és aki inkább szereti fiát és leányát, hogynem engemet, nem méltó énhozzám; És aki föl nem veszi az ő keresztjét és úgy nem követ engem, nem méltó énhozzám" (Mt 10:37).

Krisztus szolgáinak küldetése nagy megtiszteltetés, szent megbízatás. "Aki titeket befogad, - mondja Ő - engem fogad be; és aki engem befogad, azt fogadja be, aki engem küldött" (Mt 10:40). Nem marad észrevétlen, jutalom nélkül semmilyen, az Ő nevében véghezvitt jó cselekedet. Ebben a gyöngéd elismerésben részesül Isten családjának leggyarlóbb, legkisebb tagja is: "Aki inni ád egynek e kicsinyek közül, - azoknak, akik olyanok, mint a gyermekek a hitben és a Krisztus ismeretében- csak egy pohár hideg vizet tanítvány nevében, bizony mondom néktek, el nem vesztheti jutalmát" (Mt 10:42).

Ezzel fejezte be tanítását a Megváltó: Krisztus nevében a kiválasztott tizenkettő Mesterükhöz hasonlóan elindult, "hogy a szegényeknek az evangéliumot hirdesse, [...] hogy a töredelmes szívűeket meggyógyítsa, hogy a foglyoknak szabadulást hirdessen és a vakok szemeinek megnyílását, hogy szabadon bocsássa a lesújtottakat, hogy hirdesse az Úrnak kedves esztendejét. " (Lk 4:18-19).

Mai Bibliai szakasz: 1 Korinthus 2

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=1%20Korintusi+2&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=1%20Korinthus+2&version=NT-HU

A korinthusi gyülekezet nagy kihívásokkal találta szembe magát. Az apostol felismerte azt, hogy a megoldás egyszerű: „Elhatároztam, hogy minden mást félretéve csakis Jézus Krisztusról fogok nektek beszélni, és róla is úgy, mint aki meghalt a kereszten” (2. vers – ERV). Emlékeztette őket arra, hogy prédikálása nem „emberi bölcsességnek hitető beszédiben állott, hanem léleknek és erőnek megmutatásában, hogy a ti hitetek ne emberek bölcsességén, hanem Istennek erején nyugodjék” (4-5. vers).

Az egyház egyik legnagyobb kihívása akkor és most is az, hogy a kereszténység önmaga körül forogjon. Ez azonban nem helyes. Onnan tudjuk, hogy ez rossz, hogy Isten kijelentette a Szentlélek által (10. vers). Ez abszolút lényeges, mert „az Isten dolgait nem ismeri senki, hanemha az Istennek Lelke” (11. vers). A Szentlélek viszont megtanít bennünket (13. vers). A „nem lelki ember” nem érti meg „mert csak lelki módon lehet azokat megítélni” (14. vers). Pál „útmutatása ebben a levélben napjai gyülekezete számára útmutatás Isten egyházának az idők végéig” (EGW, 332. levél - 1907).

Részt vettem egyszer egy tudományos konferencián. A vita tárgya az volt, hogy a megtérés tapasztalata valós-e. Egyesek azzal érveltek, hogy a keresztyénség és az újjászületés egy mentális mankó, amelyre az emberek támaszkodnak. Csak egyetlen ember állította, hogy a megtérés tapasztalata lehetséges, mivel ismert valakit, aki tudós körökben elismert ember, és aki azt állította, hogy megtapasztalta a megtérést.

Egy keresztény számára azért valóságos a megtérés, mert Krisztus keresztje mindent megváltoztat. Ez a kinyilatkoztatás a Szentlélek meggyőző hatalma által történik meg. Erőt ad nekünk keresztényi életet élni és betölti szívünket reménységgel. Ahogy írva van: „Amiket szem nem látott, fül nem hallott és embernek szíve meg se gondolt, amiket Isten készített az őt szeretőknek” (9. vers).

  
Joseph Kidder, az Andrews lelkészképző professzora kijelentette: „A kereszt a szíve minden közösségnek, és ez a közösség csak a kereszt által mélyül el, és jut el az igazi érettségre. Ez azonban megköveteli az én minden formájának – az önközpontúság, az önigazultság, az önérdek –   gyakori és fájdalommal járó megfeszítését, valamit azt a hajlandóságot, hogy sebezhetőek maradjunk a más keresztényekkel való nyílt közösségben” (Majesty: Experiencing Authentic Worship, 97).

Michael W. Campbell, Ph.D.

147. heti olvasmány a JÉZUS ÉLETE  36-37. fejezeteihez (Június- 3-9).

Az asszonyt, aki megérintette Jézus ruhájának a szélét, nem a ruhában rejlő valamiféle természetfeletti sajátosság gyógyította meg; a Jézusban való őszinte és teljes hite tette őt újra egészségessé. Sok csodáról hallott és látott, amelyeket Jézus vitt véghez, és tudta, hogy neki megvan a képessége, hogy embereket gyógyítson. És ami a legfontosabb, elhitte, hogy Ő meggyógyítja ŐT.

Megérintette a ruháját, nem babonából, vagy halvány reménnyel, hanem erős és valódi hittel. Hitte, hogy meg fog gyógyulni. A félszívű hittel nem sokra megyünk. Pusztán elfogadni Krisztust, mint az emberiség megmentőjét, nem elég ahhoz, hogy a lélek meggyógyuljon és megnyugvást találjon. Szükség van rá, hogy elfogadjuk személyes Megváltónként.

Számomra a legélesebben kirajzolódó rész a 37. fejezetben az volt, ahogy a tanítványok nem hagyták, hogy a visszautasítás elcsüggessze őket és elrontsa a napjukat. Jézus azt mondta, hogy „rázzák le az út porát” a lábukról és menjenek tovább a következő házig vagy városig.

Krisztus tanúiként találkozni fogunk elutasítással és üldözéssel az üzenetünk miatt, azonban nem szabad, hogy ez elbátortalanítson minket attól, hogy megosszuk azt. Isten helyzeteket teremt számunkra, amelyekben tanúskodhatunk – olyan lehetőségeket, amelyeket elszalaszthatunk, ha elcsüggedünk és feladjuk. Mert ki tudja, talán rögtön a következő ember, akivel találkozunk, ő lehet az, akinek legjobban szüksége van arra, hogy az Ő szeretetéről halljon!

Jasmine Tregenza

önkéntes, „Tedd és merd!” Ifjúsági Biblia-tábor

Bundaberg, Queensland, Ausztrália

Fordította Gősi Csaba

Higgyetek az Ő prófétáinak - június 8 - PÉNTEK - 1 Korinthus 1

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből

2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez

3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – Jézus élete 37. fejezet 1061. nap

A mindennapi, őszinte igyekezet Isten és küldötte, Jézus Krisztus megismerésére erőt, eredményességet ad a léleknek. A Szentírás szorgalmas kutatásával nyert tudás megvilágítja az elmét éppen a megfelelő időpontban. Ám ha valaki elhanyagolja Krisztus igéjének megismerését, ha próbában sohasem tapasztalta meg kegyelmének erejét, nem várhatja, hogy a Szentlélek emlékezetébe idézze szavait. Naponta osztatlan ragaszkodással és bizalommal kell szolgálnunk Istent!

Az evangéliummal szembeni ellenségeskedés oly keserű lehet, hogy még a legkedvesebb földi kötelékeket sem veszik tekintetbe. Krisztus tanítványait halálra adhatja saját házanépük. "Lesztek gyűlöletesek mindenki előtt az én nevemért - mondotta Ő - de aki mindvégig megmarad, az megtartatik" (Mk 13:13). Azonban megparancsolta, hogy ne tegyék ki magukat szükségtelen üldöztetésnek. Ő Maga gyakran felcserélte egyik munkaterületét egy másikkal, hogy elmeneküljön azoktól, akik életére törnek. Amikor Názáretben visszautasították, és saját földijei megpróbálták megölni, lement Kapernaumba, ahol az emberek csodálkoztak tanításán, "meri beszéde hatalmas vala" (Lk 4:32). Így szolgáinak nem szabad elbátortalanodniuk az üldöztetéstől, hanem olyan helyet kell keresniük, ahol tovább dolgozhatnak a lelkek megmentéséért.

A szolga nem följebbvaló uránál. Az ég Fejedelmét Belzebubnak nevezték, tanítványait hasonlóan fogják félreismertetni. Krisztus követőinek bármilyen veszélyben meg kell vallaniuk elveiket. Meg kell vetniük a rejtőzködést. Nem tehetik meg, hogy nem foglalnak állást, míg úgy nem érzik, biztonságban megvallhatják az igazságot. Őrökként kell állniuk, hogy figyelmeztessék az embereket felelősségükre.

A Krisztustól kapott igazságot mindenkinek szét kell osztani szabadon, nyíltan. Jézus így szólt: "Amit néktek a sötétben mondok, a világosságban mondjátok; és amit fülbe súgva hallotok, a háztetőkről hirdessétek" (Mt 10: 27).

Maga Jézus sohasem vásárolt békét megalkuvással. Szíve túlcsordult a szeretettől az egész emberi faj iránt, de sohasem volt elnéző bűneikkel szemben. Túlságosan a barátjuk volt ahhoz, hogy csendben maradjon, míg ők lelket romboló utat követnek - azokat a lelkeket pusztítják, akiket saját vérén vett meg. Azért munkálkodott, hogy az ember hűséges legyen magához, és magasabb, örök érdekeihez. Krisztus szolgái ugyanerre a munkára hívattak el, s óvakodniuk kell, nehogy miközben meg akarják akadályozni a viszályt, lemondjanak az igazságról. Törekedniük kell "azokra, amik a békességre valók" (Róm 14:19), igazi béke azonban sohasem biztosítható az elvek feladásával. Senki emberfia nem lehet hű az elvekhez anélkül, hogy ellenkezést ne váltana ki. A lelki kereszténységet ellenezni fogják az engedetlenség gyermekei. Jézus megparancsolta tanítványainak: "Ne féljetek azoktól, akik a testet ölik meg, a lelket pedig meg nem ölhetik" (Mt 10:28). Akik hűségesek Istenhez, azoknak nem kell félniük emberek erejétől vagy Sátán ellenségeskedésétől. Krisztusban biztosított az örök életük. Egyetlen félelmük az legyen, nehogy lemondjanak az igazságról, és így elárulják a bizalmat, mellyel Isten megtisztelte őket.

Sátán műve, hogy az emberek szívét kétellyel tölti el. Ráveszi őket, hogy Istenre mint szigorú bíróra tekintsenek. Bűnre kísérti őket, hogy azután túlságosan gyarlónak tekintsék magukat, semhogy közeledhetnének mennyei Atyjukhoz, vagy felkelthetnék szánalmát. Az Úr megérti mindezt. Jézus biztosítja tanítványait Isten együttérzéséről szükségükben, gyöngeségükben. Nem száll el sóhaj, nem bántja fájdalom, nem gyötri szomorúság a lelket anélkül, hogy az ne hasítana bele az Atya szívébe.

A Biblia magas és szent helyén mutatja be Istent, nem a tétlenség állapotában, nem csöndben, magányosan, hanem mint akit ezerszer ezren, szent értelmes lények ezrei és ezrei vesznek körül, mind arra várva, hogy teljesítsék akaratát. Számunkra láthatatlan csatornákon Ő tevékenyen érintkezésben áll az összes uralma alatti területtel. Ám éppen ez a mi kis Földünk az a hely, amelyen emberek élnek, akikért Isten az Ő egyszülött Fiát adta; Ide irányul az egész menny érdeklődése. Isten lehajol trónjáról, hogy meghallja az elnyomott kiáltását. Minden őszinte imádkozónak így felel: "Itt vagyok." Felemeli a nyomorgókat, eltiportakat. Ő is szenved minden szenvedésükben. Minden kísértésben, próbában közel van a jelenlétét jelző angyal, hogy megszabadítson.

Mai Bibliai szakasz: 1 Korinthus 1

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=1%20Korintusi+1&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=1%20Korinthus+1&version=NT-HU

Korinthus ősi városa egy kb. hat kilométer széles földsávon feküdt, amely összekötötte a déli országrészt Görögország többi részével. A város kereskedelmi szempontból stratégiai jelentőséggel bírt. Keleten az Égei-tengerre, nyugaton pedig a Földközi-tengerre nyílt. A város meggazdagodott az ott folytatott kereskedelmi tevékenységek és hajózás következtében. A prostitúció igen elterjedt volt, ezért a várost a szexuális kicsapongás jellemezte. 

Évszázadokkal Pál apostol látogatása előtt a város már lakott volt. Kr.e. 146-ban a rómaiak elpusztították, de Julius Cézár Kr.e. 44-ben újjáépítette a római légiók nyugalmazott veteránjai számára. Ez azt jelentette, hogy nem lakott ott sok őshonos római család, ami egyébként jellemző volt más római városra. Ez lehetővé tette azt, hogy a kereskedelmi szektor sokkal nyitottabb legyen az új ötletekre. Később Augustus Akhája (Görögország déli része) fővárosává tette. Az ősi kozmopolita város sokféle szempontból hasonlított egy mai modern városra. A sok pénz egyes társadalmi rétegek felemelkedését hozta, akiket ki kellett szolgálni sporteseményekkel, partikkal. A szexualitással kapcsolatos elvek és határok szinte megszűntek, az elvilágiasodás folyamata fokozódott.

Pál apostol szokása szerint úgy kezdi levelét, hogy diktálja a szavakat egy meg nem nevezett írnoknak (16:22). Nem ez volt az első levele, amit a városban működő gyülekezetnek írt (5:9). Az a korábbi levél adja az alaphangját ennek a levélnek. Ez tehát azt jelenti, hogy a Korinthusiakhoz írt első levél tulajdonképpen a második levél, amit Pál a korinthusiaknak írt.

A szövegből kitűnik, hogy Pál őszintén aggódott a korinthusi gyülekezetért. Az első fejezetben rögtön az üdvözlés után (1-3. vers) kifejezi azt a reményét, hogy nem lesz hiányuk semmiféle kegyelmi ajándékban, és feddhetetlenek lesznek „a mi Urunk Jézus Krisztus napján” (7-8. vers). Így inti őket: „ne legyenek közöttetek szakadások” (10. vers). Egyes gyülekezeti tagok külön csoportosulásokba tömörültek. „Hát részekre szakítható-e Krisztus?” – teszi fel a kérdést az apostol. Arra figyelmeztette őket, hogy ez által „Krisztus keresztje el ne veszítse erejét” (17. vers).

Problémáikra a megoldást, s egyben a levél fő témáját a 18. versben fogalmazza meg: „Mert a keresztről szóló beszéd bolondság ugyan azoknak, akik elvesznek, de nekünk, akik üdvözülünk, Istennek ereje” (18. vers).

Michael W. Campbell, Ph.D.

147. heti olvasmány a JÉZUS ÉLETE  36-37. fejezeteihez (Június- 3-9).

Az asszonyt, aki megérintette Jézus ruhájának a szélét, nem a ruhában rejlő valamiféle természetfeletti sajátosság gyógyította meg; a Jézusban való őszinte és teljes hite tette őt újra egészségessé. Sok csodáról hallott és látott, amelyeket Jézus vitt véghez, és tudta, hogy neki megvan a képessége, hogy embereket gyógyítson. És ami a legfontosabb, elhitte, hogy Ő meggyógyítja ŐT.

Megérintette a ruháját, nem babonából, vagy halvány reménnyel, hanem erős és valódi hittel. Hitte, hogy meg fog gyógyulni. A félszívű hittel nem sokra megyünk. Pusztán elfogadni Krisztust, mint az emberiség megmentőjét, nem elég ahhoz, hogy a lélek meggyógyuljon és megnyugvást találjon. Szükség van rá, hogy elfogadjuk személyes Megváltónként.

Számomra a legélesebben kirajzolódó rész a 37. fejezetben az volt, ahogy a tanítványok nem hagyták, hogy a visszautasítás elcsüggessze őket és elrontsa a napjukat. Jézus azt mondta, hogy „rázzák le az út porát” a lábukról és menjenek tovább a következő házig vagy városig.

Krisztus tanúiként találkozni fogunk elutasítással és üldözéssel az üzenetünk miatt, azonban nem szabad, hogy ez elbátortalanítson minket attól, hogy megosszuk azt. Isten helyzeteket teremt számunkra, amelyekben tanúskodhatunk – olyan lehetőségeket, amelyeket elszalaszthatunk, ha elcsüggedünk és feladjuk. Mert ki tudja, talán rögtön a következő ember, akivel találkozunk, ő lehet az, akinek legjobban szüksége van arra, hogy az Ő szeretetéről halljon!

Jasmine Tregenza

önkéntes, „Tedd és merd!” Ifjúsági Biblia-tábor

Bundaberg, Queensland, Ausztrália

Fordította Gősi Csaba

Higgyetek az Ő prófétáinak - június 7 - CSÜTÖRTÖK - Róma 16

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből

2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez

3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – Jézus élete 37. fejezet 1060. nap

Krisztus szolgáinak nem a természetes szív követelményei szerint kell cselekedniük. Szoros kapcsolatban kell lenniük Istennel, nehogy a kihívás hatására feltámadjon az én, és oda nem illő szóáradatot indítsanak el, amely nem olyan, mint a harmat, sem mint a csöndes eső, ami felfrissíti a hervadó növényeket. Éppen ezt akarja Sátán, ezek az ő módszerei. A sárkány dühös, Sátán szelleme haragban és vádaskodásban nyilvánul meg. Ám Isten szolgái az Isten képviselői. Ő azt akarja, hogy mennyei értékekkel foglalkozzanak, azzal az igazsággal, mely az Ő képmását, címét hordozza. Krisztus hatalma az a hatalom, mellyel le kell győzniük a gonoszt. Krisztus dicsősége az ő erejük. Az Ő szépségére kell szögezniük tekintetüket. Ekkor isteni tapintattal és szelídséggel tudják megjelenteni az evangéliumot. A gondosan ápolt lélek felhívás hatására sokkal hatékonyabban fog szólni az igazság érdekében, mint bármely más, bármilyen erőteljes érv.

Akik megküzdenek az igazság ellenségeivel, azok nemcsak emberekkel, hanem Sátánnal és ügynökeivel kerülnek szembe. Emlékezzenek a Megváltó szavaira: "Ímé én elbocsátlak titeket, mint bárányokat a farkasok közé" (Lk 10:3). Pihenjenek meg Isten szeretetében, lelkük nyugalmat talál, még személyes megvetés közepette is. Az Úr teljes isteni fegyverzettel ruházza föl őket. Szentlelke befolyásolja az értelmet és a szívet, hogy hangjuk ne csatlakozzon a farkasüvöltéshez.

Jézus így folytatta tanítványai nevelését: "Óvakodjatok az emberektől" (Mt 10:17). Ne helyezzék feltétlen bizalmukat olyanokba, akik nem ismerik Istent, csak tanácsokkal látnak el, mert ezzel előnyt adnak Sátán ügynökeinek. Az emberi kigondolások gyakran szemben állnak Isten terveivel. Akik az Úr templomát építik, azoknak a hegyen bemutatott minta, az isteni hasonlatosság alapján kell építkezniük. Isten meggyalázása, az evangélium elárulása az, ha szolgái olyan emberek tanácsától függenek, akik nem állnak a Szentírás vezetése alatt. A világi bölcsesség Isten előtt balgaság. Akik abban bíznak, bizonyosan eltévednek.

"Törvényszékekre adnak titeket, [...] és helytartók és királyok elé visznek titeket érettem, bizonyságul ő maguknak és a pogányoknak" (Mt 10:17-18). Az üldözés következtében a világosság elterjed. Krisztus szolgái a világ nagy emberei elé hurcoltatnak, akik enélkül talán sohasem hallhatnák meg az evangéliumot. Az igazságot tévesen mutatják be ezeknek az embereknek. Krisztus tanítványainak hitét illetően hamis vádakra hallgatnak. Gyakran egyetlen lehetőségüket, hogy megismerjék az igazság valódi jellegét, azok tanúságtétele jelenti, akik hitükért próbára tétettek. Az ilyen embereknek a vizsgálat során válaszolniuk kell, bíráik hallgatják a hordozott bizonyságtételt. Isten szétosztja kegyelmét vészhelyzetben levő szolgái közt. "Megadatik néktek - mondja Jézus - abban az órában, mit mondjatok. Mert nem ti vagytok, akik szóltok, hanem a ti Atyátoknak Lelke az, aki szól tibennetek" (Mt 10:19-20). Amint Isten Lelke megvilágítja szolgái elméjét, az igazságot annak isteni erejével, értékével mutatják be. Akik visszautasítják az igazságot, vádolni fogják és elnyomják a tanítványokat. Bármilyen veszteség, sőt akár a halálig tartó szenvedések közepette is az Úr gyermekeinek be kell mutatniuk isteni Példaképük gyöngédségét. Így láthatóvá válik az ellentét Sátán ügynökei és Krisztus képviselői között. A Megváltó felmagasztaltatik a vezetők és a nép előtt.

A tanítványok még nem rendelkeztek a mártírok bátorságával és állhatatosságával, szükségük volt erre a kegyelemre. Azután teljesedett be a Megváltó ígérete. Amikor Péter és János bizonyságot tett a Magas Tanács előtt, az emberek "csodálkoznak vala; meg is ismerék őket, hogy a Jézussal voltak vala" (Acs 4:13) Istvánról íratott meg, hogy "szemeiket reá vetvén a tanácsban ülők mindnyájan, olyannak látták az ő orcáját, mint egy angyalnak orcáját." Az emberek "nem állhattak ellene a bölcsességnek és a Léleknek, mely által szólt" (Acs 6:15.10). S Pál, amikor saját megpróbáltatásairól ír a császári udvarban, ezt mondja: "Első védekezésem alkalmával senki sem volt mellettem, sőt mindnyájan elhagytak. [...] De az Úr mellettem állott, és megerősített engem; hogy teljesen bevégezzem az igehirdetést, és hallják meg azt az összes pogányok: és megszabadultam az oroszlán szájából" (2Tim 4:16-17).

Krisztus szolgáinak nem kell előre beszéddel készülniük, amikor megpróbáltatnak. Előkészületeiket nap mint nap kell megtenniük: kincsként kell őrizniük Isten igéjének értékes igazságait, imával megerősíteniük hitüket. Ha próba jön rájuk, a Szentlélek éppen azokat az igazságokat idézi emlékezetükbe, melyekre szükségük van.

Mai Bibliai szakasz: Róma 16

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=R%C3%B3maiakhoz+16&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=R%C3%B3ma+16&version=NT-HU

Pál azzal kezdi a római keresztényeknek írt leve utolsó fejezetét, hogy üdvözli barátait. Kiemelendő Priszcilla és Akvilla, akik Korinthusban találkoztak Pállal és tanítása nyomán megtértek (ApCsel 18:1-3). Utolsó útmutatásait azzal indítja, hogy felhívja a hívek figyelmét arra, hogy vigyázzanak „azokra, akik szakadásokat és botránkozásokat okoznak a tudomány körül, melyet tanultatok; és azoktól hajoljatok el” (17. vers). Rámutat arra, hogy ezek az emberek nem Jézus Krisztust szolgálják, hanem önmagukat, és megengedik, hogy testi vágyaik kormányozzák életüket. Ennek ellenére azonban „nyájas beszéddel, meg hízelkedéssel megcsalják az ártatlanoknak szívét” (18. vers). Ez a figyelmeztetés ugyanolyan aktuális ma is, mint régen volt. Vannak olyan vezetők és tanítók a mai keresztény világban, akiket testi vágyaik irányítanak, és akik ellenszegülnek a Biblia egyértelmű tanításainak. Ezek a hamis tanítások szakadásokat idéznek elő a keresztény egyházban. Pál figyelmeztet bennünket, hogy ismerjük fel ezeket a hamis tanítókat, és kerüljük el őket.

Ezek után Pál prófétai szavakkal szól azokról, akiket az evangélium átformál, és ezt mondja, hogy a „békességnek Istene megrontja a Sátánt a ti lábaitok alatt hamar” (20. vers). Ez visszamutat az evangélium ígéretére 1Móz 3:15-ben, ahol azt az ígéretet találjuk, hogy az asszony magva a kígyó fejére fog taposni. Ez az ígéret akkor teljesedett, amikor Jézus meghalt a kereszten, és a kígyó fejére taposott, előképezve végső megsemmisülését, mert mi még mindig itt vagyunk 2000 évvel később is. Pál bemutatja azt, hogy akiket az evangélium ereje átformál, ők Isten Jézus Krisztusban megnyilvánuló igazságának a bizonyítékai lesznek (20. vers). És ahogy a föld fénylik Isten dicsőségétől globális méretekben (Jel 18:1), sátán fejére (hazugságaira) újra rátaposnak, hiszen Isten bebizonyítja azt, hogy Ő át tudja formálni a bűnös emberi lényeket, hogy igazakká váljanak. Ezt látjuk megtörténni a történelem folyamán a hűségesek életében. A vég idején Istennek lesz egy maradéka, amely lelki érettségre jut Jézus Krisztus hatalma által, amely elvezet a föld történelmének záró eseményeihez, és sátán vádjai örökre el lesznek hallgattatva.  

Pál végül elköszön és elmondja, hogy az evangélium, amelyet prédikált, a titok leleplezése (Kol 1:27 és Jel 10:7), amely leplezve volt a világ megalapítása óta, de most nyilvánosságra került. Az evangélium prédikálásának az eredménye a hitben való engedelmességben nyer bizonyítást (21-27. vers). A Második Advent Mozgalom elindult (Jel 10), a titok bevégzése és Isten hatalma bizonyítása céljából ezen a világon. Legyünk azok között, akik elviszik Isten országának örökkévaló evangéliumát minden nemzetséghez, ágazathoz, nyelvhez és néphez! Ámen.

Norman McNulty, M.D.

147. heti olvasmány a JÉZUS ÉLETE  36-37. fejezeteihez (Június- 3-9).

Az asszonyt, aki megérintette Jézus ruhájának a szélét, nem a ruhában rejlő valamiféle természetfeletti sajátosság gyógyította meg; a Jézusban való őszinte és teljes hite tette őt újra egészségessé. Sok csodáról hallott és látott, amelyeket Jézus vitt véghez, és tudta, hogy neki megvan a képessége, hogy embereket gyógyítson. És ami a legfontosabb, elhitte, hogy Ő meggyógyítja ŐT.

Megérintette a ruháját, nem babonából, vagy halvány reménnyel, hanem erős és valódi hittel. Hitte, hogy meg fog gyógyulni. A félszívű hittel nem sokra megyünk. Pusztán elfogadni Krisztust, mint az emberiség megmentőjét, nem elég ahhoz, hogy a lélek meggyógyuljon és megnyugvást találjon. Szükség van rá, hogy elfogadjuk személyes Megváltónként.

Számomra a legélesebben kirajzolódó rész a 37. fejezetben az volt, ahogy a tanítványok nem hagyták, hogy a visszautasítás elcsüggessze őket és elrontsa a napjukat. Jézus azt mondta, hogy „rázzák le az út porát” a lábukról és menjenek tovább a következő házig vagy városig.

Krisztus tanúiként találkozni fogunk elutasítással és üldözéssel az üzenetünk miatt, azonban nem szabad, hogy ez elbátortalanítson minket attól, hogy megosszuk azt. Isten helyzeteket teremt számunkra, amelyekben tanúskodhatunk – olyan lehetőségeket, amelyeket elszalaszthatunk, ha elcsüggedünk és feladjuk. Mert ki tudja, talán rögtön a következő ember, akivel találkozunk, ő lehet az, akinek legjobban szüksége van arra, hogy az Ő szeretetéről halljon!

Jasmine Tregenza

önkéntes, „Tedd és merd!” Ifjúsági Biblia-tábor

Bundaberg, Queensland, Ausztrália

Fordította Gősi Csaba

Higgyetek az Ő prófétáinak - június 6 - SZERDA - Róma 15

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből

2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez

3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – Jézus élete 37. fejezet 1059. nap

A tanítványoknak első misszióútjukon csak "Izrael házának eltévelyedett juhaihoz" (Mt 10:6) kellett menniük. Ha már ekkor hirdették volna az evangéliumot a pogányoknak vagy a samaritánusoknak, elvesztették volna befolyásukat a zsidók felett. A farizeusok előítéleteinek felszításával olyan vitába keveredtek volna, amely már munkájuk kezdetén elbátortalanítja őket. Még maguk az apostolok is lassan értették meg, hogy az evangéliumot minden nemzetnek el kell vinni. Míg fel nem fogják ezt az igazságot, addig nem készültek föl a pogányokért végzett munkára. Amennyiben a zsidók elfogadják az evangéliumot, Isten hírvivőként küldte volna ki őket a pogányokhoz. Ezért kellett elsőként hallaniuk az üzenetet.

Krisztus munkájának minden területén lelkek ébredtek rá szükségükre, éhezték és szomjúhozták az igazságot. Eljött az ideje, hogy elküldje szeretetének hírét ezekhez a vágyakozó szívekhez. Mindenkinél a tanítványoknak kellett képviselniük Őt. A hívők így majd Isten által kijelölt tanítóknak tekintik őket, s amikor a Megváltó elvétetik tőlük, nem maradnak vezetők nélkül.

Első útjukon a tanítványoknak csak oda kellett menniük, ahol Jézus már járt előttük, és kapcsolatokat teremtett. A legegyszerűbb módon készültek föl az utazásra. Semmit sem tehettek, ami elfordíthatta elméjüket a nagy munkától, vagy bármilyen módon ellenkezést válthatott ki, s elzárta volna a további munka lehetőségét. Nem hordhatták a vallási tanítók öltözetét, sem semmilyen olyan ruházatot, külső dolgot, amely megkülönböztette volna őket az egyszerű parasztoktól. Nem kellett a zsinagógákba menniük, és istentiszteletre hívniuk az embereket, erőfeszítéseiket házról házra járva kellett megtenniük. Nem volt szabad szükségtelen üdvözlésre vesztegetniük az időt, vagy hol az egyik, hol a másik házban vendégeskedni. Ám mindenütt el kellett fogadniuk a derék emberek vendégszeretetét, akik olyan szívesen fogadták őket, mintha magát Krisztust ültetnék asztalhoz. Ezzel a gyönyörű üdvözléssel kellett belépniük a hajlékokba: "Békesség e háznak!" (Lk 10:5) Az ilyen otthonban áldást nyernek imáik által, dicsérő énekük által, s családi körben megnyitják az Írásokat.

Ezek a tanítványok később az igazság hírnökei lesznek, akik előkészítik Mesterük eljövetelének útját. Az üzenet, melyet hordozniuk kellett, az örök élet igéje volt, az ember sorsa annak elfogadásán vagy visszautasításán múlik. Jézus ennek ünnepélyességével akart hatni a népre, és megparancsolta tanítványainak: "Ha valaki nem fogad be titeket, és nem hallgatja a ti beszédeteket, mikor kimentek abból a házból, vagy városból, lábaitok porát is verjétek le. Bizony mondom néktek: Az ítélet napján könnyebb lesz a Sodorna és Gomora földjének dolga, mint annak a városnak" (Mt 10:14-15).

Most a Megváltó szeme a jövőbe tekint, látja a szélesebb területet, ahol halála után tanítványai lesznek bizonyságai. Prófétikus pillantása befogja szolgáinak tapasztalatait minden korban, míg másodszor is eljő. Bemutatja követőinek a rájuk váró küzdelmeket, felfedi a csata jellegét, tervét. Előtárja a rájuk leselkedő veszélyeket, a megkívánt önmegtagadást. Azt kívánja, legyenek tisztában az árral, ne lephesse meg őket az ellenség. Nem test és vér ellen kell hadakozniuk, hanem "a fejedelemségek ellen, a hatalmasságok ellen, ez élet sötétségének világbírói ellen, a gonoszság lelkei ellen, melyek a magasságban vannak" (Ef 6:12). Természetfeletti erőkkel kell harcolniuk, de biztosak lehetnek a természetfeletti segítségben is. A menny minden lénye jelen van ebben a seregben, és közöttük van Az, Aki "Annyival kiválóbb lévén az angyaloknál, amennyivel különb nevet örökölt azoknál" (Zsid 1:4). A Szentlélek, a mennyei seregek Fejedelmének helyettese lejött, hogy vezesse a harcot. Azok az emberek, akik ebben a küzdelemben részt vesznek, lehetnek tökéletlenek, reájuk nehezedhetnek bűneik és hibáik, de Isten kegyelme mindenkié, aki töredelmesen keresi. A Mindenható ereje azok oldalán sorakozik fel, akik Istenben bíznak.

"Ímé, - mondotta Jézus - én elbocsátlak titeket, mint juhokat a farkasok közé; legyetek azért okosak mint a kígyók, és szelídek mint a galambok" (Mt 10:16). Maga Krisztus nem erőltette az igazság egyetlen szavát sem, hanem mindig szeretettel beszélt arról. Az emberekkel való érintkezésben a legnagyobb tapintattal, előzékeny, kedves figyelemmel járt el. Sohasem volt durva, sohasem szólt szükségtelenül egyetlen szigorú szót sem, sohasem okozott szükségtelenül fájdalmat érzékeny lelkeknek. Nem bírálta az emberi gyöngeségeket. Félelem nélkül leplezte le a képmutatást, a hitetlenséget, a bűnt, de súlyos feddéseit fátyolos hangon mondta. Sírt Jeruzsálem, a szeretett város fölött, mely visszautasította, nem fogadta el Őt, aki az út, az igazság és az élet. Megtagadták, a Megváltó mégis szánakozva, szelíden szemlélte, s oly mélyen sajnálta őket, hogy a szíve belefacsarodott. Szemében minden lélek értékes. Miközben mindig isteni méltósággal viselkedett, szeretetteljes tiszteletet tanúsított Isten családjának minden tagja iránt. Mindenkiben elbukott lelket látott, akit meg kell mentenie.

Mai Bibliai szakasz: Róma 15

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=R%C3%B3maiakhoz+15&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=R%C3%B3ma+15&version=NT-HU

A 15. fejezet az előző rész gondolatmenetét folytatja. Az erőseknek hordozniuk kell „az erőtlenek erőtlenségeit” és nem önmaguknak kedvezni. Testvéreink tanítására kell törekednünk és semmi olyant nem tenni, ami összezavarná hitüket. Krisztus sem önmagának kedvezett, és önként hordozta a mi gyalázatunkat. Pál apostol felhívja figyelmünket, hogy az Írások a mi tanulságunkra írattak meg, hogy megtanuljunk türelmesen, együtt érzően és azonos indulattal viselkedni egymással. Így válhat a gyülekezet egy testté. Így dicsőíthetjük meg az Atya Istent és Jézus Krisztust (3-7. vers).

Pál apostol ezután rátér, Jézus azért jött, hogy a zsidóknak szolgáljon, és megerősítse az ószövetségi ígéreteit. Az Ószövetségből idézve arra is rámutat, hogy a pogányok is részesei a megváltási tervnek. A következő igeverseket idézi: 2Sám 22:50, Zsolt 18:48, 5Móz 32:43, Zsolt 18:49 és a Zsolt 117:1) amik bizonyítják, hogy a „népek” fogalmába a pogányok is beletartoznak. Mindezekből kiviláglik, hogy Isten mindenkit el akart érni és mindenkihez jött, nem kizárólag a zsidókhoz. Végül Ézsaiás könyvének 11:10-11. verseit idézi arról, hogy Jesse gyökere felnövekszik, és a maradék vezetője lesz, hogy felkészítse őket az Úr eljövetelére (9-12. vers). Ez a második adventi mozgalom, mely a szombatot tűzi zászlajára. Nyilvánvaló, hogy a hetednapi adventisták többsége pogány származású. Olyanok vagyunk, mint a gyökér, mely az igazságban növekszik, és sokakat kivezet ebből a világból a mennyország felé.

Pál elmagyarázza, hogy mivel a pogányok is a megváltási terv fontos szereplői, Isten arra hívta őt, hogy a pogányoknak szolgáljon, és nekik is hirdesse az evangéliumot. Rámutat, hogy hatalmas jelek és csodák történtek általa, amik mind bizonyítják, hogy Isten támogatja a munkáját. Ézsaiás könyvének 52:15. versével igazolja, hogy munkája, amivel a pogányoknak prédikálja Jézus Krisztus evangéliumát, a próféciák beteljesülése. Mindezek, a pogányokhoz szóló prédikációk visszatartották Pált a Rómába tervezett útjától (13-22. vers). Azt írja, Spanyolország felé szándékozik útba ejteni Rómát. Előbb azonban Jeruzsálembe kell mennie az adományokat átadni, melyek összegyűjtésével a pogány-keresztények kifejezték, mennyire szeretik zsidó-keresztény testvéreiket (23-33. vers).

Pált sajnos még tervezett római útja előtt letartóztatják Jeruzsálemben, és nem szabad emberként, hanem fogolyként érkezik majd Rómába. Isten azonban mindezt jóra fordította (Róm 8:28), és Pál apostol Rómába írott levele továbbra is él, hogy a nem túl távoli időkben felkészítse a hívőket Krisztus igazságának elnyerésére.

Norman McNulty, M.D.

147. heti olvasmány a JÉZUS ÉLETE  36-37. fejezeteihez (Június- 3-9).

Az asszonyt, aki megérintette Jézus ruhájának a szélét, nem a ruhában rejlő valamiféle természetfeletti sajátosság gyógyította meg; a Jézusban való őszinte és teljes hite tette őt újra egészségessé. Sok csodáról hallott és látott, amelyeket Jézus vitt véghez, és tudta, hogy neki megvan a képessége, hogy embereket gyógyítson. És ami a legfontosabb, elhitte, hogy Ő meggyógyítja ŐT.

Megérintette a ruháját, nem babonából, vagy halvány reménnyel, hanem erős és valódi hittel. Hitte, hogy meg fog gyógyulni. A félszívű hittel nem sokra megyünk. Pusztán elfogadni Krisztust, mint az emberiség megmentőjét, nem elég ahhoz, hogy a lélek meggyógyuljon és megnyugvást találjon. Szükség van rá, hogy elfogadjuk személyes Megváltónként.

Számomra a legélesebben kirajzolódó rész a 37. fejezetben az volt, ahogy a tanítványok nem hagyták, hogy a visszautasítás elcsüggessze őket és elrontsa a napjukat. Jézus azt mondta, hogy „rázzák le az út porát” a lábukról és menjenek tovább a következő házig vagy városig.

Krisztus tanúiként találkozni fogunk elutasítással és üldözéssel az üzenetünk miatt, azonban nem szabad, hogy ez elbátortalanítson minket attól, hogy megosszuk azt. Isten helyzeteket teremt számunkra, amelyekben tanúskodhatunk – olyan lehetőségeket, amelyeket elszalaszthatunk, ha elcsüggedünk és feladjuk. Mert ki tudja, talán rögtön a következő ember, akivel találkozunk, ő lehet az, akinek legjobban szüksége van arra, hogy az Ő szeretetéről halljon!

Jasmine Tregenza

önkéntes, „Tedd és merd!” Ifjúsági Biblia-tábor

Bundaberg, Queensland, Ausztrália

Fordította Gősi Csaba