Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány – Jézus élete 37. fejezet 1061. nap
A mindennapi, őszinte igyekezet Isten és küldötte, Jézus
Krisztus megismerésére erőt, eredményességet ad a léleknek. A Szentírás
szorgalmas kutatásával nyert tudás megvilágítja az elmét éppen a megfelelő
időpontban. Ám ha valaki elhanyagolja Krisztus igéjének megismerését, ha
próbában sohasem tapasztalta meg kegyelmének erejét, nem várhatja, hogy a
Szentlélek emlékezetébe idézze szavait. Naponta osztatlan ragaszkodással és bizalommal
kell szolgálnunk Istent!
Az evangéliummal szembeni ellenségeskedés oly keserű lehet,
hogy még a legkedvesebb földi kötelékeket sem veszik tekintetbe. Krisztus
tanítványait halálra adhatja saját házanépük. "Lesztek gyűlöletesek
mindenki előtt az én nevemért - mondotta Ő - de aki mindvégig megmarad, az
megtartatik" (Mk 13:13). Azonban megparancsolta, hogy ne tegyék ki magukat
szükségtelen üldöztetésnek. Ő Maga gyakran felcserélte egyik munkaterületét egy
másikkal, hogy elmeneküljön azoktól, akik életére törnek. Amikor Názáretben
visszautasították, és saját földijei megpróbálták megölni, lement Kapernaumba,
ahol az emberek csodálkoztak tanításán, "meri beszéde hatalmas vala"
(Lk 4:32). Így szolgáinak nem szabad elbátortalanodniuk az üldöztetéstől, hanem
olyan helyet kell keresniük, ahol tovább dolgozhatnak a lelkek megmentéséért.
A szolga nem följebbvaló uránál. Az ég Fejedelmét
Belzebubnak nevezték, tanítványait hasonlóan fogják félreismertetni. Krisztus
követőinek bármilyen veszélyben meg kell vallaniuk elveiket. Meg kell vetniük a
rejtőzködést. Nem tehetik meg, hogy nem foglalnak állást, míg úgy nem érzik,
biztonságban megvallhatják az igazságot. Őrökként kell állniuk, hogy
figyelmeztessék az embereket felelősségükre.
A Krisztustól kapott igazságot mindenkinek szét kell
osztani szabadon, nyíltan. Jézus így szólt: "Amit néktek a sötétben
mondok, a világosságban mondjátok; és amit fülbe súgva hallotok, a háztetőkről
hirdessétek" (Mt 10: 27).
Maga Jézus sohasem vásárolt békét megalkuvással. Szíve
túlcsordult a szeretettől az egész emberi faj iránt, de sohasem volt elnéző
bűneikkel szemben. Túlságosan a barátjuk volt ahhoz, hogy csendben maradjon,
míg ők lelket romboló utat követnek - azokat a lelkeket pusztítják, akiket
saját vérén vett meg. Azért munkálkodott, hogy az ember hűséges legyen magához,
és magasabb, örök érdekeihez. Krisztus szolgái ugyanerre a munkára hívattak el,
s óvakodniuk kell, nehogy miközben meg akarják akadályozni a viszályt,
lemondjanak az igazságról. Törekedniük kell "azokra, amik a békességre
valók" (Róm 14:19), igazi béke azonban sohasem biztosítható az elvek
feladásával. Senki emberfia nem lehet hű az elvekhez anélkül, hogy ellenkezést
ne váltana ki. A lelki kereszténységet ellenezni fogják az engedetlenség
gyermekei. Jézus megparancsolta tanítványainak: "Ne féljetek azoktól, akik
a testet ölik meg, a lelket pedig meg nem ölhetik" (Mt 10:28). Akik
hűségesek Istenhez, azoknak nem kell félniük emberek erejétől vagy Sátán
ellenségeskedésétől. Krisztusban biztosított az örök életük. Egyetlen félelmük
az legyen, nehogy lemondjanak az igazságról, és így elárulják a bizalmat,
mellyel Isten megtisztelte őket.
Sátán műve, hogy az emberek szívét kétellyel tölti el.
Ráveszi őket, hogy Istenre mint szigorú bíróra tekintsenek. Bűnre kísérti őket,
hogy azután túlságosan gyarlónak tekintsék magukat, semhogy közeledhetnének
mennyei Atyjukhoz, vagy felkelthetnék szánalmát. Az Úr megérti mindezt. Jézus
biztosítja tanítványait Isten együttérzéséről szükségükben, gyöngeségükben. Nem
száll el sóhaj, nem bántja fájdalom, nem gyötri szomorúság a lelket anélkül,
hogy az ne hasítana bele az Atya szívébe.
A Biblia magas és szent helyén mutatja be Istent, nem a
tétlenség állapotában, nem csöndben, magányosan, hanem mint akit ezerszer
ezren, szent értelmes lények ezrei és ezrei vesznek körül, mind arra várva,
hogy teljesítsék akaratát. Számunkra láthatatlan csatornákon Ő tevékenyen
érintkezésben áll az összes uralma alatti területtel. Ám éppen ez a mi kis
Földünk az a hely, amelyen emberek élnek, akikért Isten az Ő egyszülött Fiát
adta; Ide irányul az egész menny érdeklődése. Isten lehajol trónjáról, hogy
meghallja az elnyomott kiáltását. Minden őszinte imádkozónak így felel:
"Itt vagyok." Felemeli a nyomorgókat, eltiportakat. Ő is szenved
minden szenvedésükben. Minden kísértésben, próbában közel van a jelenlétét
jelző angyal, hogy megszabadítson.
Mai Bibliai szakasz: 1
Korinthus 1
A fejezetet itt
olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:
Korinthus
ősi városa egy kb. hat kilométer széles földsávon feküdt, amely összekötötte a
déli országrészt Görögország többi részével. A város kereskedelmi szempontból
stratégiai jelentőséggel bírt. Keleten az Égei-tengerre, nyugaton pedig a
Földközi-tengerre nyílt. A város meggazdagodott az ott folytatott kereskedelmi
tevékenységek és hajózás következtében. A prostitúció igen elterjedt volt,
ezért a várost a szexuális kicsapongás jellemezte.
Évszázadokkal
Pál apostol látogatása előtt a város már lakott volt. Kr.e. 146-ban a rómaiak
elpusztították, de Julius Cézár Kr.e. 44-ben újjáépítette a római légiók
nyugalmazott veteránjai számára. Ez azt jelentette, hogy nem lakott ott sok
őshonos római család, ami egyébként jellemző volt más római városra. Ez lehetővé
tette azt, hogy a kereskedelmi szektor sokkal nyitottabb legyen az új
ötletekre. Később Augustus Akhája (Görögország déli része) fővárosává tette. Az
ősi kozmopolita város sokféle szempontból hasonlított egy mai modern városra. A
sok pénz egyes társadalmi rétegek felemelkedését hozta, akiket ki kellett
szolgálni sporteseményekkel, partikkal. A szexualitással kapcsolatos elvek és
határok szinte megszűntek, az elvilágiasodás folyamata fokozódott.
Pál
apostol szokása szerint úgy kezdi levelét, hogy diktálja a szavakat egy meg nem
nevezett írnoknak (16:22). Nem ez volt az első levele, amit a városban működő
gyülekezetnek írt (5:9). Az a korábbi levél adja az alaphangját ennek a
levélnek. Ez tehát azt jelenti, hogy a Korinthusiakhoz írt első levél tulajdonképpen
a második levél, amit Pál a korinthusiaknak írt.
A
szövegből kitűnik, hogy Pál őszintén aggódott a korinthusi gyülekezetért. Az
első fejezetben rögtön az üdvözlés után (1-3. vers) kifejezi azt a reményét,
hogy nem lesz hiányuk semmiféle kegyelmi ajándékban, és feddhetetlenek lesznek „a mi Urunk Jézus Krisztus napján” (7-8.
vers). Így inti őket: „ne legyenek
közöttetek szakadások” (10. vers). Egyes gyülekezeti tagok külön
csoportosulásokba tömörültek. „Hát
részekre szakítható-e Krisztus?” – teszi fel a kérdést az apostol. Arra
figyelmeztette őket, hogy ez által „Krisztus
keresztje el ne veszítse erejét” (17. vers).
Problémáikra a
megoldást, s egyben a levél fő témáját a 18. versben fogalmazza meg: „Mert a keresztről szóló beszéd bolondság
ugyan azoknak, akik elvesznek, de nekünk, akik üdvözülünk, Istennek ereje”
(18. vers).
Michael W. Campbell,
Ph.D.
147. heti olvasmány a JÉZUS ÉLETE
36-37. fejezeteihez
(Június- 3-9).
Az asszonyt, aki
megérintette Jézus ruhájának a szélét, nem a ruhában rejlő valamiféle
természetfeletti sajátosság gyógyította meg; a Jézusban való őszinte és teljes
hite tette őt újra egészségessé. Sok csodáról hallott és látott, amelyeket
Jézus vitt véghez, és tudta, hogy neki megvan a képessége, hogy embereket
gyógyítson. És ami a legfontosabb, elhitte, hogy Ő meggyógyítja ŐT.
Megérintette a ruháját,
nem babonából, vagy halvány reménnyel, hanem erős és valódi hittel. Hitte, hogy
meg fog gyógyulni. A félszívű hittel nem sokra megyünk. Pusztán elfogadni
Krisztust, mint az emberiség megmentőjét, nem elég ahhoz, hogy a lélek
meggyógyuljon és megnyugvást találjon. Szükség van rá, hogy elfogadjuk
személyes Megváltónként.
Számomra a legélesebben
kirajzolódó rész a 37. fejezetben az volt, ahogy a tanítványok nem hagyták,
hogy a visszautasítás elcsüggessze őket és elrontsa a napjukat. Jézus azt
mondta, hogy „rázzák le az út porát” a lábukról és menjenek tovább a következő
házig vagy városig.
Krisztus tanúiként
találkozni fogunk elutasítással és üldözéssel az üzenetünk miatt, azonban nem
szabad, hogy ez elbátortalanítson minket attól, hogy megosszuk azt. Isten
helyzeteket teremt számunkra, amelyekben tanúskodhatunk – olyan lehetőségeket,
amelyeket elszalaszthatunk, ha elcsüggedünk és feladjuk. Mert ki tudja, talán
rögtön a következő ember, akivel találkozunk, ő lehet az, akinek legjobban
szüksége van arra, hogy az Ő szeretetéről halljon!
Jasmine Tregenza
önkéntes, „Tedd és
merd!” Ifjúsági Biblia-tábor
Bundaberg, Queensland,
Ausztrália
Fordította Gősi Csaba
Ámen!
VálaszTörlés