2018. június 8., péntek

Higgyetek az Ő prófétáinak - június 8 - PÉNTEK - 1 Korinthus 1


Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – Jézus élete 37. fejezet 1061. nap

A mindennapi, őszinte igyekezet Isten és küldötte, Jézus Krisztus megismerésére erőt, eredményességet ad a léleknek. A Szentírás szorgalmas kutatásával nyert tudás megvilágítja az elmét éppen a megfelelő időpontban. Ám ha valaki elhanyagolja Krisztus igéjének megismerését, ha próbában sohasem tapasztalta meg kegyelmének erejét, nem várhatja, hogy a Szentlélek emlékezetébe idézze szavait. Naponta osztatlan ragaszkodással és bizalommal kell szolgálnunk Istent!

Az evangéliummal szembeni ellenségeskedés oly keserű lehet, hogy még a legkedvesebb földi kötelékeket sem veszik tekintetbe. Krisztus tanítványait halálra adhatja saját házanépük. "Lesztek gyűlöletesek mindenki előtt az én nevemért - mondotta Ő - de aki mindvégig megmarad, az megtartatik" (Mk 13:13). Azonban megparancsolta, hogy ne tegyék ki magukat szükségtelen üldöztetésnek. Ő Maga gyakran felcserélte egyik munkaterületét egy másikkal, hogy elmeneküljön azoktól, akik életére törnek. Amikor Názáretben visszautasították, és saját földijei megpróbálták megölni, lement Kapernaumba, ahol az emberek csodálkoztak tanításán, "meri beszéde hatalmas vala" (Lk 4:32). Így szolgáinak nem szabad elbátortalanodniuk az üldöztetéstől, hanem olyan helyet kell keresniük, ahol tovább dolgozhatnak a lelkek megmentéséért.

A szolga nem följebbvaló uránál. Az ég Fejedelmét Belzebubnak nevezték, tanítványait hasonlóan fogják félreismertetni. Krisztus követőinek bármilyen veszélyben meg kell vallaniuk elveiket. Meg kell vetniük a rejtőzködést. Nem tehetik meg, hogy nem foglalnak állást, míg úgy nem érzik, biztonságban megvallhatják az igazságot. Őrökként kell állniuk, hogy figyelmeztessék az embereket felelősségükre.

A Krisztustól kapott igazságot mindenkinek szét kell osztani szabadon, nyíltan. Jézus így szólt: "Amit néktek a sötétben mondok, a világosságban mondjátok; és amit fülbe súgva hallotok, a háztetőkről hirdessétek" (Mt 10: 27).

Maga Jézus sohasem vásárolt békét megalkuvással. Szíve túlcsordult a szeretettől az egész emberi faj iránt, de sohasem volt elnéző bűneikkel szemben. Túlságosan a barátjuk volt ahhoz, hogy csendben maradjon, míg ők lelket romboló utat követnek - azokat a lelkeket pusztítják, akiket saját vérén vett meg. Azért munkálkodott, hogy az ember hűséges legyen magához, és magasabb, örök érdekeihez. Krisztus szolgái ugyanerre a munkára hívattak el, s óvakodniuk kell, nehogy miközben meg akarják akadályozni a viszályt, lemondjanak az igazságról. Törekedniük kell "azokra, amik a békességre valók" (Róm 14:19), igazi béke azonban sohasem biztosítható az elvek feladásával. Senki emberfia nem lehet hű az elvekhez anélkül, hogy ellenkezést ne váltana ki. A lelki kereszténységet ellenezni fogják az engedetlenség gyermekei. Jézus megparancsolta tanítványainak: "Ne féljetek azoktól, akik a testet ölik meg, a lelket pedig meg nem ölhetik" (Mt 10:28). Akik hűségesek Istenhez, azoknak nem kell félniük emberek erejétől vagy Sátán ellenségeskedésétől. Krisztusban biztosított az örök életük. Egyetlen félelmük az legyen, nehogy lemondjanak az igazságról, és így elárulják a bizalmat, mellyel Isten megtisztelte őket.

Sátán műve, hogy az emberek szívét kétellyel tölti el. Ráveszi őket, hogy Istenre mint szigorú bíróra tekintsenek. Bűnre kísérti őket, hogy azután túlságosan gyarlónak tekintsék magukat, semhogy közeledhetnének mennyei Atyjukhoz, vagy felkelthetnék szánalmát. Az Úr megérti mindezt. Jézus biztosítja tanítványait Isten együttérzéséről szükségükben, gyöngeségükben. Nem száll el sóhaj, nem bántja fájdalom, nem gyötri szomorúság a lelket anélkül, hogy az ne hasítana bele az Atya szívébe.

A Biblia magas és szent helyén mutatja be Istent, nem a tétlenség állapotában, nem csöndben, magányosan, hanem mint akit ezerszer ezren, szent értelmes lények ezrei és ezrei vesznek körül, mind arra várva, hogy teljesítsék akaratát. Számunkra láthatatlan csatornákon Ő tevékenyen érintkezésben áll az összes uralma alatti területtel. Ám éppen ez a mi kis Földünk az a hely, amelyen emberek élnek, akikért Isten az Ő egyszülött Fiát adta; Ide irányul az egész menny érdeklődése. Isten lehajol trónjáról, hogy meghallja az elnyomott kiáltását. Minden őszinte imádkozónak így felel: "Itt vagyok." Felemeli a nyomorgókat, eltiportakat. Ő is szenved minden szenvedésükben. Minden kísértésben, próbában közel van a jelenlétét jelző angyal, hogy megszabadítson.

Mai Bibliai szakasz: 1 Korinthus 1

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:

Új protestáns fordítás:

Korinthus ősi városa egy kb. hat kilométer széles földsávon feküdt, amely összekötötte a déli országrészt Görögország többi részével. A város kereskedelmi szempontból stratégiai jelentőséggel bírt. Keleten az Égei-tengerre, nyugaton pedig a Földközi-tengerre nyílt. A város meggazdagodott az ott folytatott kereskedelmi tevékenységek és hajózás következtében. A prostitúció igen elterjedt volt, ezért a várost a szexuális kicsapongás jellemezte. 

Évszázadokkal Pál apostol látogatása előtt a város már lakott volt. Kr.e. 146-ban a rómaiak elpusztították, de Julius Cézár Kr.e. 44-ben újjáépítette a római légiók nyugalmazott veteránjai számára. Ez azt jelentette, hogy nem lakott ott sok őshonos római család, ami egyébként jellemző volt más római városra. Ez lehetővé tette azt, hogy a kereskedelmi szektor sokkal nyitottabb legyen az új ötletekre. Később Augustus Akhája (Görögország déli része) fővárosává tette. Az ősi kozmopolita város sokféle szempontból hasonlított egy mai modern városra. A sok pénz egyes társadalmi rétegek felemelkedését hozta, akiket ki kellett szolgálni sporteseményekkel, partikkal. A szexualitással kapcsolatos elvek és határok szinte megszűntek, az elvilágiasodás folyamata fokozódott.

Pál apostol szokása szerint úgy kezdi levelét, hogy diktálja a szavakat egy meg nem nevezett írnoknak (16:22). Nem ez volt az első levele, amit a városban működő gyülekezetnek írt (5:9). Az a korábbi levél adja az alaphangját ennek a levélnek. Ez tehát azt jelenti, hogy a Korinthusiakhoz írt első levél tulajdonképpen a második levél, amit Pál a korinthusiaknak írt.

A szövegből kitűnik, hogy Pál őszintén aggódott a korinthusi gyülekezetért. Az első fejezetben rögtön az üdvözlés után (1-3. vers) kifejezi azt a reményét, hogy nem lesz hiányuk semmiféle kegyelmi ajándékban, és feddhetetlenek lesznek „a mi Urunk Jézus Krisztus napján” (7-8. vers). Így inti őket: „ne legyenek közöttetek szakadások” (10. vers). Egyes gyülekezeti tagok külön csoportosulásokba tömörültek. „Hát részekre szakítható-e Krisztus?” – teszi fel a kérdést az apostol. Arra figyelmeztette őket, hogy ez által „Krisztus keresztje el ne veszítse erejét” (17. vers).

Problémáikra a megoldást, s egyben a levél fő témáját a 18. versben fogalmazza meg: „Mert a keresztről szóló beszéd bolondság ugyan azoknak, akik elvesznek, de nekünk, akik üdvözülünk, Istennek ereje” (18. vers).


Michael W. Campbell, Ph.D.

147. heti olvasmány a JÉZUS ÉLETE  36-37. fejezeteihez (Június- 3-9).

Az asszonyt, aki megérintette Jézus ruhájának a szélét, nem a ruhában rejlő valamiféle természetfeletti sajátosság gyógyította meg; a Jézusban való őszinte és teljes hite tette őt újra egészségessé. Sok csodáról hallott és látott, amelyeket Jézus vitt véghez, és tudta, hogy neki megvan a képessége, hogy embereket gyógyítson. És ami a legfontosabb, elhitte, hogy Ő meggyógyítja ŐT.

Megérintette a ruháját, nem babonából, vagy halvány reménnyel, hanem erős és valódi hittel. Hitte, hogy meg fog gyógyulni. A félszívű hittel nem sokra megyünk. Pusztán elfogadni Krisztust, mint az emberiség megmentőjét, nem elég ahhoz, hogy a lélek meggyógyuljon és megnyugvást találjon. Szükség van rá, hogy elfogadjuk személyes Megváltónként.

Számomra a legélesebben kirajzolódó rész a 37. fejezetben az volt, ahogy a tanítványok nem hagyták, hogy a visszautasítás elcsüggessze őket és elrontsa a napjukat. Jézus azt mondta, hogy „rázzák le az út porát” a lábukról és menjenek tovább a következő házig vagy városig.

Krisztus tanúiként találkozni fogunk elutasítással és üldözéssel az üzenetünk miatt, azonban nem szabad, hogy ez elbátortalanítson minket attól, hogy megosszuk azt. Isten helyzeteket teremt számunkra, amelyekben tanúskodhatunk – olyan lehetőségeket, amelyeket elszalaszthatunk, ha elcsüggedünk és feladjuk. Mert ki tudja, talán rögtön a következő ember, akivel találkozunk, ő lehet az, akinek legjobban szüksége van arra, hogy az Ő szeretetéről halljon!

Jasmine Tregenza
önkéntes, „Tedd és merd!” Ifjúsági Biblia-tábor
Bundaberg, Queensland, Ausztrália
Fordította Gősi Csaba


1 megjegyzés: