Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány – Jézus élete 37. fejezet 1062. nap
Egy veréb sem eshet a földre az Atya tudta nélkül. Sátánt
Istennel szembeni gyűlölete arra készteti, hogy a Megváltó gondviselésének
minden alanyát gyűlölje. Tönkre szeretné tenni Isten keze munkáját, örömét leli
még az oktalan teremtmények elpusztításában is. Csak Isten védelmező
törődésének köszönhető, hogy a madarakat őrzi, s azok felvidíthatnak minket
örömteli énekükkel. Nem feledkezik meg a verebekről sem. "Ne féljetek azért;
ti sok verebecskénél drágábbak vagytok" (Mt 10:31).
Jézus így folytatja: ahogyan ti vallást tesztek énrólam az
emberek előtt, úgy teszek én is vallást rólatok Isten és a szent angyalok
előtt. Ti legyetek az én tanúim a földön, olyan csatornák, melyeken kegyelmem
áradhat a világ meggyógyítására. Így leszek én a ti képviselőtök a mennyben. Az
Atya nem fogyatékos jellemeteket nézi, hanem az én tökéletességembe öltözve lát
titeket. Én vagyok az út, melyen az ég áldásai jönnek hozzátok. Valaki csak
vallást tesz rólam, s ezzel osztozik áldozatomban az elveszettekért, arról
vallást teszek, hogy osztozzék a megváltottak dicsőségében és örömében.
Aki vallást akar tenni Krisztusról, abban Krisztusnak kell
lakoznia. Nem adhat olyasmit, amit nem kapott. A tanítványok folyékonyan
mondhatják a tantételeket, ismételhetik magának Krisztusnak a szavait, ám ha
nincs bennük krisztusi gyöngédség és szeretet, nem tesznek vallást Róla. A
Krisztus lelkületével ellentétes lelkület megtagadja Őt, bármi legyen is a
hitvallás. Az ember megtagadhatja Krisztust rágalmazás, bolond beszéd által,
hazug, rosszindulatú szavakkal. Megtagadhatja, ha kitér az élet terhei elől,
vagy bűnös örömöket keres. Megtagadhatja a világhoz való alkalmazkodással,
udvariatlan viselkedéssel, saját véleményének dédelgetésével, önigazultsággal,
kételyek ápolgatásával, bajkeveréssel, sötétségben lakozással. Mindezek által
kinyilvánítja, hogy Krisztus nincsen benne. "Aki megtagad engem az emberek
előtt, én is megtagadom azt az én mennyei Atyám előtt"- mondja Ő. (Mt 10:
33)
A Megváltó óva intette tanítványait: ne reméljék, hogy
legyőzik a világnak az evangéliummal szembeni ellenségeskedését, vagy egy idő
múlva megszűnik a szembenállás. Ezt mondta: "Nem azért jöttem, hogy
békességet bocsássak, hanem hogy fegyvert" (Mt 10:34). E viszály nem az
evangélium nyomán keletkezik, hanem az iránta érzett ellenkezésből fakad.
Minden üldözés közül a családi ellentéteket és a legdrágább földi barátoktól
való elidegenedést a legnehezebb elviselni. Jézus azonban kijelenti: "Aki
inkább szereti atyját és anyját, hogynem engemet, nem méltó énhozzám; és aki
inkább szereti fiát és leányát, hogynem engemet, nem méltó énhozzám; És aki föl
nem veszi az ő keresztjét és úgy nem követ engem, nem méltó énhozzám" (Mt
10:37).
Krisztus szolgáinak küldetése nagy megtiszteltetés, szent
megbízatás. "Aki titeket befogad, - mondja Ő - engem fogad be; és aki
engem befogad, azt fogadja be, aki engem küldött" (Mt 10:40). Nem marad
észrevétlen, jutalom nélkül semmilyen, az Ő nevében véghezvitt jó cselekedet.
Ebben a gyöngéd elismerésben részesül Isten családjának leggyarlóbb, legkisebb
tagja is: "Aki inni ád egynek e kicsinyek közül, - azoknak, akik olyanok,
mint a gyermekek a hitben és a Krisztus ismeretében- csak egy pohár hideg vizet
tanítvány nevében, bizony mondom néktek, el nem vesztheti jutalmát" (Mt
10:42).
Ezzel fejezte be tanítását a Megváltó: Krisztus nevében a
kiválasztott tizenkettő Mesterükhöz hasonlóan elindult, "hogy a
szegényeknek az evangéliumot hirdesse, [...] hogy a töredelmes szívűeket
meggyógyítsa, hogy a foglyoknak szabadulást hirdessen és a vakok szemeinek
megnyílását, hogy szabadon bocsássa a lesújtottakat, hogy hirdesse az Úrnak
kedves esztendejét. " (Lk 4:18-19).
Mai Bibliai szakasz: 1
Korinthus 2
A fejezetet itt olvashatod
el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:
A
korinthusi gyülekezet nagy kihívásokkal találta szembe magát. Az apostol
felismerte azt, hogy a megoldás egyszerű: „Elhatároztam,
hogy minden mást félretéve csakis Jézus Krisztusról fogok nektek beszélni, és
róla is úgy, mint aki meghalt a kereszten” (2. vers – ERV). Emlékeztette
őket arra, hogy prédikálása nem „emberi
bölcsességnek hitető beszédiben állott, hanem léleknek és erőnek
megmutatásában, hogy a ti hitetek ne emberek bölcsességén, hanem Istennek
erején nyugodjék” (4-5. vers).
Az egyház egyik
legnagyobb kihívása akkor és most is az, hogy a kereszténység önmaga körül
forogjon. Ez azonban nem helyes. Onnan tudjuk, hogy ez rossz, hogy Isten
kijelentette a Szentlélek által (10. vers). Ez abszolút lényeges, mert „az Isten dolgait nem ismeri senki, hanemha
az Istennek Lelke” (11. vers). A Szentlélek viszont megtanít bennünket (13.
vers). A „nem lelki ember” nem érti
meg „mert csak lelki módon lehet azokat
megítélni” (14. vers). Pál „útmutatása ebben a levélben napjai gyülekezete
számára útmutatás Isten egyházának az idők végéig” (EGW, 332. levél - 1907).
Részt vettem egyszer
egy tudományos konferencián. A vita tárgya az volt, hogy a megtérés
tapasztalata valós-e. Egyesek azzal érveltek, hogy a keresztyénség és az
újjászületés egy mentális mankó, amelyre az emberek támaszkodnak. Csak egyetlen
ember állította, hogy a megtérés tapasztalata lehetséges, mivel ismert valakit,
aki tudós körökben elismert ember, és aki azt állította, hogy megtapasztalta a
megtérést.
Egy keresztény számára
azért valóságos a megtérés, mert Krisztus keresztje mindent megváltoztat. Ez a
kinyilatkoztatás a Szentlélek meggyőző hatalma által történik meg. Erőt ad
nekünk keresztényi életet élni és betölti szívünket reménységgel. Ahogy írva
van: „Amiket szem nem látott, fül nem
hallott és embernek szíve meg se gondolt, amiket Isten készített az őt
szeretőknek” (9. vers).
Joseph Kidder, az Andrews lelkészképző professzora kijelentette: „A kereszt a szíve minden közösségnek, és ez a közösség csak a kereszt által mélyül el, és jut el az igazi érettségre. Ez azonban megköveteli az én minden formájának – az önközpontúság, az önigazultság, az önérdek – gyakori és fájdalommal járó megfeszítését, valamit azt a hajlandóságot, hogy sebezhetőek maradjunk a más keresztényekkel való nyílt közösségben” (Majesty: Experiencing Authentic Worship, 97).
Michael W. Campbell,
Ph.D.
147. heti olvasmány a JÉZUS ÉLETE
36-37. fejezeteihez
(Június- 3-9).
Az asszonyt, aki
megérintette Jézus ruhájának a szélét, nem a ruhában rejlő valamiféle
természetfeletti sajátosság gyógyította meg; a Jézusban való őszinte és teljes
hite tette őt újra egészségessé. Sok csodáról hallott és látott, amelyeket
Jézus vitt véghez, és tudta, hogy neki megvan a képessége, hogy embereket
gyógyítson. És ami a legfontosabb, elhitte, hogy Ő meggyógyítja ŐT.
Megérintette a ruháját,
nem babonából, vagy halvány reménnyel, hanem erős és valódi hittel. Hitte, hogy
meg fog gyógyulni. A félszívű hittel nem sokra megyünk. Pusztán elfogadni
Krisztust, mint az emberiség megmentőjét, nem elég ahhoz, hogy a lélek
meggyógyuljon és megnyugvást találjon. Szükség van rá, hogy elfogadjuk
személyes Megváltónként.
Számomra a legélesebben
kirajzolódó rész a 37. fejezetben az volt, ahogy a tanítványok nem hagyták,
hogy a visszautasítás elcsüggessze őket és elrontsa a napjukat. Jézus azt
mondta, hogy „rázzák le az út porát” a lábukról és menjenek tovább a következő
házig vagy városig.
Krisztus tanúiként
találkozni fogunk elutasítással és üldözéssel az üzenetünk miatt, azonban nem
szabad, hogy ez elbátortalanítson minket attól, hogy megosszuk azt. Isten
helyzeteket teremt számunkra, amelyekben tanúskodhatunk – olyan lehetőségeket,
amelyeket elszalaszthatunk, ha elcsüggedünk és feladjuk. Mert ki tudja, talán
rögtön a következő ember, akivel találkozunk, ő lehet az, akinek legjobban
szüksége van arra, hogy az Ő szeretetéről halljon!
Jasmine Tregenza
önkéntes, „Tedd és
merd!” Ifjúsági Biblia-tábor
Bundaberg, Queensland,
Ausztrália
Fordította Gősi Csaba
Ámen!
VálaszTörlés