Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány – Jézus élete 38. fejezet 1063. nap
38. "Jertek, pihenjetek meg egy kevéssé!"
Misszióútjukról visszatérve, "az apostolok
összegyülekezének Jézushoz, és elbeszélének néki mindent, azt is, amiket
cselekedtek, azt is, amiket tanítottak vala. Ő pedig monda nékik: Jertek el
csupán ti magatok valamely puszta helyre és pihenjetek meg egy kevéssé. Mert
sokan valának a járókelők, és még evésre sem volt alkalmas idejük" (Mk
6:30:31).
A tanítványok Jézushoz jöttek, és mindent elmondtak Neki.
Bensőséges kapcsolatban álltak Vele, ez bátorította őket, hogy elétárják
kedvező és kedvezőtlen tapasztalataikat, örömüket munkájuk eredménye láttán,
bánatukat kudarcaik, hibáik, gyöngeségük láttán. Első evangéliumi munkájuk
során követtek el hibákat, és mikor tapasztalataikról őszintén beszámoltak
Krisztusnak, Ő látta, hogy még oktatásra szorulnak. Azt is látta, hogy
belefáradtak munkájukba, és szükségük van a pihenésre.
Ám ott, ahol voltak, nem juthattak hozzá az áhított
magányhoz, "mert sokan valának a járókelők, és még evésre sem volt
alkalmas idejük" (Mk 6:31). A nép özönlött Krisztus után, gyógyulást
kerestek, hallgatni kívánták szavait. Sokan vonzódtak Hozzá, mert áldások
kútfeje volt számukra. Sokan azok közül, akik ekkor Krisztus körül tolongtak,
hogy az egészség drága ajándékában részesüljenek, elfogadták Őt Megváltójuknak.
Sokan mások, akik a farizeusok miatt nem merték megvallani Őt, a Szentlélek
kitöltésekor megtértek, és a haragvó papok és vezetők előtt Isten Fiának
ismerték el Jézust.
Most azonban Krisztus szeretett volna visszavonulni, hogy
tanítványaival lehessen, mert sok mondanivalója volt számukra. Munkájuk során
átestek a küzdelmek próbáján, az ellenállás különféle formáival találkoztak.
Eddig mindent megbeszéltek Krisztussal, ám egy ideje egyedül voltak, és
időnként sokat tépelődtek azon, mit kellene tenniük. Munkájukban bátorításra
leltek, hiszen Krisztus nem küldte ki őket Lelke nélkül. Sok csodát a Belé
vetett hit által műveltek, most azonban az Élet Kenyerével kellett
táplálkozniuk. El kellett menniük egy magányos helyre, ahol közösségben
lehetnek Jézussal, és utasításokat kaphatnak a további munkára.
"Ő pedig monda nékik: Jertek el csupán ti magatok
valamely puszta helyre és pihenjetek meg egy kevéssé" (Mk 6:31). Krisztus
felettébb gyöngéd és könyörületes mindenki iránt, aki szolgálatában áll.
Megmutatja tanítványainak, hogy Isten irgalmasságot kér, nem áldozatot. Ők
egész lelkükkel munkálkodtak az emberekért, és ez kimerítette fizikai és
szellemi erejüket. Kötelesek voltak pihenni.
A tanítványok látták munkájuk sikerét, s abban a veszélyben
forogtak, hogy maguknak tulajdonítják az érdemet, lelkük felfuvalkodik, és
Sátán kísértéseinek esnek áldozatul. Nagy munka állt előttük, és legelőször azt
kellett megtanulniuk, hogy erejük nem önmagukban, hanem Istenben rejlik.
Akárcsak Mózesnek Sínai pusztájában, Dávidnak a júdeai dombokon, vagy Illésnek
Kerith patakjánál, a tanítványoknak is vissza kellett vonulniuk szorgos
tevékenységük színhelyéről, hogy közösségben legyenek Krisztussal, a
természettel, és saját szívükkel.
Mai Bibliai szakasz: 1
Korinthus 3
A fejezetet itt olvashatod
el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:
A
megosztott gyülekezet olyan, mint a méreg. Az ilyen megosztottságok a „testi”
természet jelzői és nem Isten Szentlelkének jelenlétét tükrözik (1-4. vers).
Pál apostol elismeri, hogy minden gyülekezeti tag növekedésben van. A
megosztott gyülekezetet tejjel kell táplálni és nem kemény eledellel (2. vers).
Minden szűklátókörűség az ember testi természetének a gyümölcse. Ellen White
élete folyamán óvott az ilyen állapottól. Szerinte a kritizáló lelkület nagy
károkat okoz a gyülekezeten belül. Ami még ennél is rosszabb, hogy az ilyen
szélsőséges magatartás meggátolja azt, hogy az igazság eljusson másokhoz. Az
adventistáknak semmiképpen sem kell mások lelkiismeretének lenniük (Historical Sketches, 211-212. oldal).
„Aki maga követ el helytelenségeket, az
gyanúsít mást ugyanezekkel. Azzal próbálja elrejteni vagy mentegetni a szívében
rejtőző gonoszságot, hogy vádaskodva mutogat másra. Hiszen az ember bűn által
ismerte meg a rosszat. Az első emberpár, alighogy bűnbe esett, máris egymást
vádolta. Az emberi természet azonnal erre adja magát, amikor nem Krisztus
kegyelme vezeti” (Gondolatok a hegyibeszédről.
Budapest, 1993, Advent Kiadó 111. oldal)
Az
egyház mindenek felett Istené. Ez az, amit az apostol világossá tesz, amikor
arra emlékeztet, hogy „Isten adja a
növekedést” (6. vers). Minden dicsőség Istené, de amikor a dolgok nem
működnek, személyesen kell felelősséget vállalnunk magunkért és nem kell
megpróbálnunk másokat helyreigazítani. Végül „mindenik a maga jutalmát veszi a maga munkája szerint” (8. vers).
Befejezésül
Pál az épület hasonlatát alkalmazza (9-10. vers). Ami a leginkább számít az az,
hogy „más fundamentumot senki nem vethet
azon kívül, amely vettetett, mely a Jézus Krisztus” (11. vers). Minden
gyülekezeti széthúzásnak egy a magyarázata: Jézus hiánya. Ez a lényeg. Ez az
alap. És ez az, ahogyan minden ember megpróbáltatik (12-15. vers).
Végkövetkeztetésként Pál ezt kérdezi: „Nem
tudjátok-é, hogy ti Isten temploma vagytok, és az Isten Lelke lakozik bennetek?”
(16. vers). Miközben sokan ezt a szöveget az egészséges életmóddal hozzák
kapcsolatba, a valódi összefüggés Jézus központi szerepe a hívő ember életében.
Amikor tényleg meglátjuk Jézust, minden más bolondságnak bizonyul (19. vers).
Semmink sincs, amivel kérkedhetnénk (21. vers). Semmi lelki előnyt nem
igényelhetünk magunknak, mivel mindnyájan a Jézus Krisztuséi vagyunk.
Michael W. Campbell,
Ph.D.
148. heti olvasmány a JÉZUS ÉLETE
38-39. fejezeteihez
(június 10-16).
Jézus mélységesen
törődött a tanítványai teljes jólétével. Látta, hogy szükségük van fizikai
élelemre, „oktatásra szorulnak” a szolgálatban és pihenésre is – valójában
„kötelesek voltak pihenni.” (360. o.)
Mit is jelent pihenni?
Hogyan néz ki az elegendő és hathatós pihenés? Egy dolog biztos, azt olvassuk,
hogy „a természet tájai önmagukban is nyugalmat kínáltak, kellemes változást
jelentettek az érzékszerveknek.” (361. o.) Azt is észrevehetjük, hogy „ez a
pihenő nem önző élvezetet szolgált”, hanem azt a célt, hogy merengjenek rajta,
és okuljanak a téren, hogy hogyan tehetnék eredményesebbé a küldetésüket. Jézus
nem a „szüntelen munkálkodás szükségességét kötötte tanítványai lelkére”.
Sajnálatos módon
napjainkban úgy tűnik, hogy az alapján érdemel ki valaki világi tiszteletet és
jó hírnevet, hogy mekkora mennyiségű munkát végzett el – még akkor is, ha ez
olyan szintre jut el, hogy a személyes egyensúly és egészség csorbát szenved.
Ha azonban ezt az utat követjük, „a túlbuzgóság nyomán Sátán kihasználja az
emberi gyengeségeket”. (362. o.)
„Mihelyt fokozódik az
ember aktivitása…egyre kevesebb lesz az ima, megcsappan a hit.” (362. o.)
Voltál már valaha annyira elfoglalt az Isten munkájában, hogy nem maradt elég
időd, hogy imádkozz hozzá, vagy megismerd Őt – aki minden hatalom, energia,
hatékonyság és még a pihenésnek is a végső forrása? Nem csupán arra vágyik,
hogy pihenni menjünk hozzá, de tanulni is tőle, amint keressük imában és
tanulmányozzuk az ő Igéjét – a lélek élő vizét.
Rosanna Laredo
általános iskolai tanár
Melbourne, Victoria,
Ausztrália
Fordította Gősi Csaba
Ámen!
VálaszTörlés