Higgyetek az Ő prófétáinak - szeptember 5 - CSÜTÖRTÖK - Márk evangéliuma 9

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Te milyennek látod azt az Istent, Akit Márk evangéliuma 9 bemutat?

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli Gáspár fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=M%C3%A1rk%209&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=M%C3%A1rk%209&version=NT-HU

A következő pontokban azt találod, ahogy a szerző meglátta Istent ebben a fejezetben. Kommentben leírhatod, hogy te milyen Istent fedeztél fel ebben a fejezetben. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, akkor válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak

1.    Isten dicsőségének látványától az ember szava eláll. Péter a megdicsőülés hegyén felajánlja, hogy építsenek három hajlékot, hogy ott maradjanak. Márk megjegyzi, hogy Péter azért mondta ezt, mert annyira hatása alá került az eseményeknek és a megdicsőült Jézus látványának, hogy nem tudta, mit mond. Te, hogy fogsz reagálni arra, amikor meglátod majd a dicsőségben visszatérő Jézust? Egy ének is felteszi a kérdést, és azt mondja, talán örömödben kiáltani fogsz, vagy épp megnémulsz? Lecövekelsz, vagy ugrálni fogsz?              

2.    Istent csalódik bennünk, ha másokat akadályozunk abban, hogy Őt megtalálják.  A fiú édesapjában volt egy hitszikra, hogy ha Jézushoz jön, a fia meggyógyul, viszont a tanítványokkal találkozott előbb, mielőtt Jézussal találkozott volna. A tanítványok nem tudták meggyógyítani a fiát, ezért a pislákoló szikra kialudt. Jézus azt várja el a tanítványaitól, hogy az emberekben levő pislákoló hitszikrát lángra lobbantsák. Az Úr óvjon meg minden tanítványt attól, hogy bárkiben is kioltsa a hit szikráját.       

3.    Isten annak örül, ha az ölébe mászunk. A tanítványok azon vitatkoztak, hogy ki a nagyobb. Az akkori társadalmat ez a vita jellemezte. Mindenki a ranglétrán igyekezett felfele jutni, és úgy gondolták, hogy attól értékesebb egy ember, minél fentebb van a létrán. Jézus egy gyermeket mutatott nekik és azt mondta, hogy Isten szemében ő a legnagyobb. Miért? Azért, mert miközben a felnőttek a ranglétrát mászták, addig a gyermekek a szüleik ölébe másztak. Isten szemében nem az a nagy, aki ranglétrát mászik, hanem az, aki a Mennyei Atya ölébe mászik.    

4.    Isten nem szeretné, ha bármi is akadályozna abban, hogy az ölébe másszunk. Jézus azt mondta, hogy ha a kezünk, a lábunk, vagy a szemünk akadályoz abban, hogy az Istennel szoros kapcsolatra jussunk, akkor szabaduljunk meg azoktól.   

5.    Ezen kívül még egy olyan Istent látunk:

a.    aki mindent megtesz a Fiiáért, hogy felkészítse a Rá váró óriási küldetésre, még azt is, hogy elküldi Hozzá Mózest és Illést és egy bizonyos időre visszakapja azt a dicsőséget, amellyel előtte az Atyánál volt

b.    aki kész megszabadítani az embert a legdurvább rabságból, és kész visszahozni a sír széléről

c.    aki az ima hatalmával ajándékozza meg gyermekeit

d.    aki gyermeki hitet, szeretetet, bizalmat és rajongást vár tőlünk

e.    aki azt akarja, hogy mint a só, ízt adjunk a világnak

f.      aki azt akarja, hogy egymással békességben éljünk

Ima éretted: Istenem, kérlek, segítsd meg az olvasót, hogy tudja, hol van a helye, nem a ranglétrán, hanem a Te öledben, Jézus nevében, Ámen

Olvasmány – E.G. White JÉZUS ÉLETE 59-60. fejezet

60. fejezet – AZ ÚJ ORSZÁG TÖRVÉNYE (1. rész)

Máté 20:20-28; Márk 10:32-45; Lukács 18:31-34.

Közeledett a húsvét ideje, és Jézus újból Jeruzsálem felé vette útját. Szívében az Atya akaratával összefonódó tökéletes egység békéje honolt, és sietősen haladt az áldozat színhelye felé. Tanítványait azonban a rejtély, kétség és félelem érzése kerítette hatalmába. A Megváltó "előttük megy vala, ők pedig álmélkodának és követvén őt, félnek vala" (Mk 10:32).

Krisztus ismét maga köré hívta a tizenkettőt, és minden addiginál határozottabban ismertette meg velük elárultatását és szenvedéseit. "Ímé - mondta - felmegyünk Jeruzsálembe, és beteljesedik minden az embernek Fián, amit a próféták megírtak. Mert a pogányok kezébe adatik, és megcsúfoltatik, és meggyaláztatik, és megköpdöstetik; és megostorozván, megölik őt; és harmadnapon, feltámad. Ők pedig ezekből semmit nem értének; és e beszéd őelőlük el vala rejtve, és nem fogták fel a mondottakat" (Lk 18:31-34).

Nem röviddel ezelőtt hirdették mindenütt: "Elközelített a mennyeknek országa?" (Mt 10:7). Nem maga Krisztus ígérte-e meg, hogy sokan lesznek Ábrahámmal, Izsákkal és Jákóbbal Isten országában? Nem ígérte-e meg mindenkinek, aki valamit elhagyott érette, hogy százannyit kap helyébe ebben az életben, és részese lesz országának? Nem adott-é a tizenkettőnek különleges ígéretet arról, hogy magas tisztséget viselhetnek országában - trónon ülve ítélhetik meg Izrael tizenkét törzsét? Most is azt mondta, hogy minden, ami a próféciákban felőle megíratott, beteljesedik. Nem jövendölték-e meg a próféták a Messiás uralkodásának dicsőségét? Ezeknek a gondolatoknak a fényében az árulásra, kínoztatásra, halálra vonatkozó szavai homályosnak és valószínűtlennek tűntek. Bármilyen nehézségek jönnek is közbe, hitték, hogy az országot hamarosan megalapítják.

János, Zebedeus fia az első két tanítvány egyike volt, akik követték Jézust. Jakabbal, testvérével együtt az első csoporthoz tartoztak, akik mindent elhagytak az Ő szolgálatáért. Boldogan lemondtak otthonukról, barátaikról; hogy Vele lehessenek. Vele jártak és beszéltek, Vele voltak az otthon magányában és a nyilvános gyűléseken. Eloszlatta félelmeiket, megszabadította őket a veszélyből, enyhített szenvedésükön, vigaszt nyújtott bánatukban, s türelmesen, szelíden tanította őket, míg szívük az Övéhez kapcsolódott, s hő szeretettel vágytak a legközelebb lenni Hozzá országában. János minden lehetséges alkalommal a Megváltó mellett foglalt helyet, s Jakab is vágyott a megtiszteltetésre, hogy ilyen közel lehessen hozzá.

Anyjuk Krisztus követője volt, s nyíltan szolgálta Őt teljes szívvel. Anyai szeretetből és fiai iránti becsvággyal a legmegtisztelőbb helyet kívánta nekik az új országban. Ezért bátorította őket, hogy kérjenek.

"Mit kívántok, hogy tegyek veletek?" (Mk 10:36) - kérdezte.

Az anya így felelt: "Mondd, hogy ez az én két fiam üljön a te országodban egyik jobb kezed felől, a másik bal kezed felől" (Mt 20:21).

Jézus szelíden bánt velük, nem dorgálta meg önzésüket, amiért kiváltságot igényeltek testvéreikkel szemben. Olvasott szívükben, tudta, milyen mélyen ragaszkodnak Hozzá. Jóllehet, jellemüket megfertőzték a földi hatások, szeretetük mégsem pusztán emberi érzelem volt, hanem a Megváltó szeretetéből fakadt. Krisztus nem tesz nekik szemrehányást, hanem mélyebbé és tisztábbá kívánja tenni kapcsolatukat. Ezt kérdezte: "Megihatjátok-é a pohárt, amelyet én megiszom: és megkeresztelkedhettek-é azzal a keresztséggel, amellyel én megkeresztelkedem?" (Mt 20:22). Eszükbe jutottak a próbára, szenvedésre mutató titokzatos szavai, mégis bizalommal felelték: "Megtehetjük" (Mk 10:39). A legnagyobb megtiszteltetésnek tekintették, ha úgy bizonyíthatják hűségüket, hogy mindenben osztoznak, ami Uruk életében bekövetkezik.

Higgyetek az Ő prófétáinak - szeptember 4 - SZERDA - Márk evangéliuma 8

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Te milyennek látod azt az Istent, Akit Márk evangéliuma 8 bemutat?

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli Gáspár fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=M%C3%A1rk%208&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=M%C3%A1rk%208&version=NT-HU

A következő pontokban azt találod, ahogy a szerző meglátta Istent ebben a fejezetben. Kommentben leírhatod, hogy te milyen Istent fedeztél fel ebben a fejezetben. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, akkor válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak

1.    Istennek nem kérdéses az, ami nekünk. A tanítványok felteszik azt a kérdést, hogy „miből tudná valaki ezeket kenyérrel jóllakatni itt a pusztában?” Ez embereknél kérdés, de nem Istennél. Jézus pontosan ezt tisztázza azzal, hogy megvendégel négyezer embert. Gyakran mi is teszünk fel ilyen kérdéseket, amelyek emberileg jogos kérdések, de Jézus egyszer azt mondta, hogy „embernél lehetetlen, de Istennél nem.” Ez igaz erre a helyzetre és minden egyéb helyzetre is.             

2.    Istent nemcsak enni ad, hanem üzen is.  Jézus szeretetéről és gondoskodásáról tanúskodik az ötezer, majd a négyezer megvendégelése. Azonban ennél több is történt. Jézus kérdéseket tesz fel a tanítványainak, hogy nem láttak ebben semmi többet az ételnél? Nem vették észre az üzenetet? Sőt azt kérdezi, hogy vakok voltak és süketek? Vajon mit kellett volna észrevenniük? Amikor ötezer embert vendégelt meg, zsidó földön tette és ott tizenkét kosárral maradékot gyűjtöttek össze, pontosan annyit, amennyi nemzetsége van Izraelnek. Az üzenet az, hogy Isten minden zsidóról gazdagon tud gondoskodni. Amikor a négyezret vendégelte meg, pogány földön voltak, ahol hét pogány nemzetség élt, ahol hét kosár maradékot gyűjtöttek össze. Az üzenet ebben az volt, hogy Isten minden pogányról gondoskodni tud gazdagon. Jézus szerint a tanítványoknak ezt látni kellett volna, sőt meg is dorgálta őket, amiért elmulasztották.       

3.    Isten a farizeusoktól is azt várta volna el, hogy lássanak. A farizeusok jelt kértek Jézustól, hogy megbizonyosodjanak arról, hogy Jézus tényleg az, akinek vallja magát. Jézus olyan sok csodát tett, amiből tisztán láthatták volna, hogy ki Ő. Ha már vannak bizonyítékok, amiket jól lehet látni, Isten nem ad újakat. Isten nem megy bele a farizeusok játékába. Istennel nem lehet játszani, vagy az orránál fogva vezetni. A farizeusok egyértelműen ezt próbálták meg.    

4.    Istent tudja, hogy mikor minek jött el ideje. Jézus szerette volna felkészíteni tanítványait arra, ami Vele történni fog, és megértetni velük, hogy ezekre miért van szükség. Amikor Péter Jézus kérdésére megvallja, hogy Ő a Krisztus, Ő a Messiás, akkor Jézus elérkezettnek látja az időt, hogy haláláról beszéljen. Elérkezettnek látja, hogy elmondja, hogy milyen fajta Messiás lesz, mert a zsidók egészen másfajta Messiást vártak és a tanítványok is ebben hittek.   

5.    Ezen kívül még egy olyan Istent látunk:

a.    aki észreveszi az emberi szükségleteket, még az olyan egyszerűeket is, hogy valaki éhes

b.    aki válaszolni tud azokra a kérdéseinkre, amelyekre ember nem

c.    akinek a maradék összegyűjtése is fontos – nem hagyták ott a természetben

d.    akinek fáj az emberi rosszindulat és fondorlatosság

e.    aki a fizikai vakságot könnyebben meggyógyítja, mint a lelki vakságot – a farizeusok továbbra is vakok maradtak

f.      akinek a követése áldozattal jár, de szép és megéri az áldozatot

Ima éretted: Istenem, kérlek, segítsd meg az olvasót, hogy lássa, amit látnia kell, mert az szépséggel és tartalommal tölti be a saját életét is! Adjad, hogy áldozatot tudjon vállalni a Te követésedért, és megtapasztalja, hogy megéri, Jézus nevében, Ámen

Olvasmány – E.G. White JÉZUS ÉLETE 59-60. fejezet

59. fejezet – Papi ármányok! (4. rész)

E tanács alkalmával Krisztus ellenségei mély meggyőződésre jutottak. A Szentlélek befolyásolta gondolkodásukat. Sátán azonban küzdött, hogy hatalmában tartsa őket. Emlékezetükbe idézte a sérelmeket, melyeket Krisztus miatt szenvedtek el. Milyen kevésre becsülte Jézus az ő igazságrendszerüket! Ő sokkal nagyobb igazságot mutatott be, melyre mindenkinek el kell jutnia, aki Isten gyermeke akar lenni. Biztatta a bűnösöket, hogy a formaságokról és ceremóniákról tudomást sem véve menjenek közvetlenül Istenhez, az irgalmas Atyához, s mondják el kívánságaikat. Ezzel véleményük szerint félreállította a papságot. Jézus nem volt hajlandó elismerni a rabbik iskoláinak teológiáját. Leleplezte a papok bűnös eljárásait és helyrehozhatatlanul aláásta befolyásukat. Lejáratta aranymondásaik és hagyományaik becsületét, s kijelentette, hogy bár keményen erőltetik a rituális törvényt, ugyanakkor Isten törvényét érvénytelenítik. Sátán most mindezt eszükbe juttatta.

Sátán azt mondta nekik, hogy ha fenn akarják tartani tekintélyüket, halálra kell adniuk Jézust. Ezt a tanácsot követték. Az a tény, hogy elveszthetik az addig gyakorolt hatalmat, elég ok volt a döntéshozatalra. Néhány kivétellel - akik nem merték elmondani gondolataikat - a Magas Tanács Isten szavának fogadta el Kajafás szavait. A tanács megkönnyebbült, a viszály megszűnt. Eldöntötték, hogy Krisztust az első adandó alkalommal halálra adják. A papok és vezetők elutasították Jézus istenségének bizonyítékát, ezzel áthatolhatatlan sötétségbe burkolták magukat. Mindenestül Sátán befolyása alá kerültek, s ő igyekezett az örök romlás küszöbén túlra juttatni őket. Úgy csapta be a papokat, hogy még elégedettek is voltak magukkal. Hazafiaknak tekintették magukat, akik a nemzet üdvét keresik.

A Magas Tanács óvakodott hirtelen eljárásokat foganatosítani Jézus ellen, nehogy a nép feldühödjön, s az Ellene tervezett erőszak visszaforduljon rájuk. Ebből a megfontolásból a tanács későbbre halasztotta a kimondott ítélet végrehajtását. A Megváltó tudott a papok cselszövéséről. Tudta, hogy el akarják távolítani, s céljukat hamarosan el is érik. Azonban nem az Ő feladata volt, hogy siettesse a válságot, s tanítványaival együtt visszavonult arról a vidékről. Ezzel - saját példájával - Jézus újból megerősítette a tanítványoknak adott oktatást: "Mikor pedig abban a városban üldöznek titeket, szaladjatok a másikba" (Mt 10:23). Tágas területek álltak nyitva előttük, ahol lelkek megmentésén dolgozhattak, s ha csak az Iránta való hűség meg nem kívánta, az Úr szolgáinak nem volt szabad veszélyeztetniük életüket.

Az Üdvözítő már három éve munkálkodott az emberek között. Előttük állt önmegtagadásának és önzetlen jóindulatának példája. Mindenki ismerte tiszta, szenvedésekkel teli, odaszentelt életét. Ez a rövid, három éves időszak mégis éppen csak annyi volt, ameddig a világ el tudta viselni Megmentőjének jelenlétét.

Jézus az üldöztetések, sértések életét élte. Bethlehemből elűzte egy féltékeny király, Názáretben elvetette saját népe, Jeruzsálemben ok nélkül halálra ítélték, s Ő néhány hithű követőjével ideiglenes menedékre lelt egy idegen városban. Őt, akit mindig megindított az emberi nyomorúság, aki meggyógyította a betegeket, visszaadta a vak látását, a süket hallását, a néma beszédkészségét, aki megetette az éhezőt és megvigasztalta a bánatost, elűzte a nép, amelynek megmentéséért munkálkodott. Ő, aki a tornyosuló hullámokon járt, s szavával csendesítette a tenger dühös háborgását, aki ördögöket űzött, melyek távozóban Isten Fiának ismerték el Őt, aki megtörte a halott szunnyadását, aki ezreket tartott ámulatban bölcs igéivel, képtelen volt közel férkőzni azok szívéhez, akiket elvakított az előítélet és a gyűlölet, s makacsul elutasították a világosságot.

Higgyetek az Ő prófétáinak - szeptember 3 - KEDD - Márk evangéliuma 7

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Te milyennek látod azt az Istent, Akit Márk evangéliuma 7 bemutat?

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli Gáspár fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=M%C3%A1rk%207&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=M%C3%A1rk%207&version=NT-HU

A következő pontokban azt találod, ahogy a szerző meglátta Istent ebben a fejezetben. Kommentben leírhatod, hogy te milyen Istent fedeztél fel ebben a fejezetben. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, akkor válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak

1.    Istennek nem a külsőségek fontosak. A farizeusok úgy gondolkoztak, hogy Istennek az a fontos, hogy bizonyos dolgok megtörténjenek, mások pedig ne, függetlenül a belső lelki értékektől. Úgy gondolták, hogy Isten nagyon haragszik arra, ki nem mossa meg a kezét, ami az ember üdvösségébe is kerülhet. Számukra a vallási élet lényege egy könyvelési kérdés, nem pedig egy belső, lelki, kapcsolati kérdés. Úgy gondolták, hogy a mennyben van egy nyilvántartás, ahol az ember emberek jó és rossz pontokat kapnak. Meghatározták, hogy milyen dologért jár jó pont és milyenért rossz. A kézmosás elmulasztásáért rossz pont jár. Az ember üdvössége attól függ, hogy a jó vagy a rossz pontból van több. És mivel a mennyei nyilvántartást nem ismerték, igyekeztek bebiztosítani magukat, hogy a jó pont legyen több. A szeretet, a jóság, az emberségesség, az irgalmasság nem számítottak, csak az, hogy a jó pontból legyen több.              

2.    Istent nem tud helyes cselekedeteket elfogadni a szív helyett.  A kézmosás jó és hasznos, de nem lehet kiváltani vele az Isten képére átalakult jellemet. Az egyház anyagi támogatása jó, Isten rendelte el, az Isten iránti hűségünket fejezzük ki vele, de nem lehet kiváltani az embertársaink iránti tiszteletet, a szülők tiszteletét és a róluk való gondoskodást.      

3.    Az ember nem tud jobbat kitalálni, mint Isten. A farizeusok szerették volna túlteljesíteni Isten elvárásait, szerették volna túlszárnyalni azt, amit Isten eltervezett, és ők erre büszkék is voltak, de ezzel nem javítottak a helyzeten, hanem rontottak. Jézus így beszél erről: „Találóan prófétált Ézsaiás rólatok, ti képmutatók, amint meg van írva: Ez a nép csak ajkával tisztel engem, de szíve távol van tőlem. Hiába tisztelnek engem, ha olyan tanításokat tanítanak, amelyek emberek parancsolatai. Az Isten parancsolatát elhagyva az emberek hagyományához ragaszkodtok." Ezt is mondta nekik: "Szépen félreteszitek az Isten parancsolatát azért, hogy a helyébe állíthassátok a magatok hagyományait.”     

4.    Istent a szívet akarja megtisztítani. A farizeusok a kezüket akarták megtisztítani (az sem volt igazi tisztítás, mert annyi vízzel mosták meg a kezüket, amennyi egy tojáshélyban elfért), meg a poharakat és tányérokat, viszont nem vettek tudomást arról, hogy a szívet kell megváltoztatni, amire a külső szertartások képtelenek.  A szívnek kell megtisztulnia, mégpedig hit által. A koszos kézzel való evés betegséget okozhat, a tisztátalan szív pedig emberi életeket tehet tönkre, mert „belülről, az ember szívéből jönnek elő a gonosz gondolatok, paráznaságok, lopások, gyilkosságok, házasságtörések, kapzsiságok, gonoszságok; valamint csalás, kicsapongás, irigység, istenkáromlás, gőg, esztelenség. Ezek a gonoszságok mind belülről jönnek; s ezek teszik tisztátalanná az embert.”  

5.    Ezen kívül még egy olyan Istent látunk:

a.    aki nem külsőségeket vár el tőlünk, hanem Vele való igazi és szoros közösséget

b.    akinek rendelkezései tökéletesek, nem szorulnak emberi javításra

c.    aki a tiszta szívet keresi

d.    akinek a szívét egy megvetett pogány asszony kérése is megindította

e.    aki mindent helyesen cselekszik

Ima éretted: Istenem, kérlek, segítsd meg az olvasót, hogy a külsőségek ne takarják el előle a Veled való szép és meghitt kapcsolatot! Adjad, hogy a szívéből szép és nemes dolgok eredjenek, Jézus nevében, Ámen

Olvasmány – E.G. White JÉZUS ÉLETE 59-60. fejezet

59. fejezet – Papi ármányok! (3. rész)

Ebben a tanácsban, melyet Krisztus megölésének eltervezésére hívtak össze, jelen volt a Tanú, aki hallotta Nabukodonozor kevély szavait, látta Belsazár bálványimádó lakomáját; ott volt, amikor Krisztus Názáretben Felkentnek jelentette ki Magát. Ez a Tanú most befolyásolta a főembereket munkájukban. Krisztus életének eseményei olyan pontosan tárultak fel előttük, hogy megrémültek. Visszaemlékeztek a templomi jelenetre, amikor a tizenkét éves gyermek Jézus ott állt a törvény tudós tanítói előtt, és olyan kérdéseket tett fel, hogy azok elámultak. Az imént véghezvitt csoda tanúsította, hogy Jézus nem más, mint Isten Fia. Az Ótestamentum Krisztusra vonatkozó Írásai igazi jelentőségükben villantak fel agyukban. Zavartan, zaklatottan kérdezték a főemberek: "Mit cselekedjünk?" (Jn 11:47). A tanács megoszlott. A Szentlélek befolyása alatt a papok és vezetők nem tudták elhessegetni a meggyőződést, hogy Isten ellen harcolnak.

Amikor a tanács teljesen összezavarodott, felállt Kajafás, a főpap. Kajafás büszke, kegyetlen, erőszakos, türelmetlen ember volt. Családjához büszke, merész, meggondolatlan, becsvágyó; kegyetlen szadduceusok is tartoztak, akik e tulajdonságaikat színlelt igazságosságuk köpenye alá rejtették. Kajafás tanulmányozta a próféciákat, és bár nem értette valódi jelentésüket, nagy hatalommal és biztonsággal így szólt: "Ti semmit sem tudtok, meg sem gondoljátok, hogy jobb nékünk, hogy egy ember haljon meg a népért, és az egész nép el ne vesszen" (Jn 11:49-50). Még ha Jézus ártatlan is - hangsúlyozta a főpap -, akkor is el kell tenni az útból. Zavart kelt, Magához vonja a népet és csökkenti a vezetők tekintélyét. Ő csak egy ember, s jobb, ha Ő hal meg, mint ha csorba esik a vezetők tekintélyén. Ha a nép elveszíti bizalmát vezetőiben, akkor a nemzet ereje elvész. Kajafás hangoztatta, hogy e csoda nyomán Jézus követői valószínűleg fellázadnak. Akkor jönnek a rómaiak - mondta -, bezárják templomunkat, eltörlik törvényeinket, megsemmisítik nemzetünket. Mit ér ennek a galileainak az élete a nemzet életéhez viszonyítva? Ha Ő Izrael jólétének útjában áll, nem Istennek tesznek-e szolgálatot, ha félreteszik? Jobb, ha egy ember vész el, mint ha az egész nemzet pusztul.

Kajafás azzal a kijelentésével, hogy egy ember meghal a nemzetért, megmutatta: valamennyire - ha igen korlátozottan is - ismeri a próféciákat. János viszont, amikor ismerteti ezt a jelenetet, megragadja a jövendölést, s tágabb, mélyebb jelentőségében mutatja be. Így szól: "És nemcsak a népért, hanem azért is, hogy az Istennek elszéledt gyermekeit egybegyűjtse" (Jn 11:52). Milyen vakon ismerte el a dölyfös Kajafás a Megváltó küldetését!

A főpap ajkán ez a legdrágább igazság hazugsággá vált. Az általa támogatott politika a pogányoktól kölcsönzött elven alapult. A pogányoknál annak a homályos tudata, hogy egynek meg kell halnia az emberi fajért, emberáldozatokhoz vezetett. Így Kajafás Jézus feláldozását javasolta a bűnös nemzet megmentéséért, de nem a törvényszegésből, hanem a törvényszegésben, hogy tovább vétkezhessenek. Ezzel az okoskodással akarta elhallgattatni azok tiltakozását, akik azt merték mondani, hogy eddig semmi halálra méltót nem találtak Jézusban.

Higgyetek az Ő prófétáinak - szeptember 2 - HÉTFŐ - Márk evangéliuma 6

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Te milyennek látod azt az Istent, Akit Márk evangéliuma 6 bemutat?

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli Gáspár fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=M%C3%A1rk%206&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=M%C3%A1rk%206&version=NT-HU

A következő pontokban azt találod, ahogy a szerző meglátta Istent ebben a fejezetben. Kommentben leírhatod, hogy te milyen Istent fedeztél fel ebben a fejezetben. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, akkor válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak

1.    Isten harcban áll. Ebben a fejezetben több történetet olvashatunk, de nem mindegyik pozitív történet. Sokan a gonosz eszközeivé válnak és ártanak embereknek és Isten művének, mint például a názáreti emberek, akik ellenálltak Jézusnak, és Heródes, aki megöli Keresztelő Jánost. Viszont a Nagy küzdelemben történnek szép és pozitív dolgok is (a tanítványok nagy erővel hirdetik az evangéliumot és gyógyítanak, Jézus megvendégeli az ötezer embert és jár a vízen). A mi életünk is hasonló: vannak próbáink, amikor úgy érezzük, hogy minden elromlik, semmi sem sikerül, de vannak Istennel szerezett szép tapasztalataink is.            

2.    Istent nem lehet elcsüggeszteni.  Bár sokan megpróbálták. Jézust ebben a fejezetben Mária fiának nevezik. Rendes körülmények között egy embert az apjával kapcsolatban szokták említeni, kivéve a törvénytelen gyermekeket. Durva bántás volt az, amikor azt mondták, hogy Mária fia. És el sem tudjuk képzelni Jézusnak hányszor kellett ezt hallani gyermekkorában, abban a harminc évben, míg el nem kezdte szolgálatát. Az ördög gúnnyal és megvetéssel próbálja elcsüggeszteni Őt, sikertelenül, mert nem engedi, hogy bármi is elterelje figyelmét céljáról és szolgálatáról.      

3.    Istent nem lehet elhallgattatni. Keresztelő János Isten szócsöve volt, amikor megdorgálta Heródest törvénytelen házasságáért. Heródes is és felesége is szerettek volna menekülni ebből a kényelmetlen helyzetből, de Heródes nem mert semmit sem tenni, mert érezte, hogy Jánosnak igaza van. Érezte szavaiból az isteni jelenlétet, viszont felesége megtette azt, amit ő nem mert. Keresztelő János meghalt ugyan, de attól még nem lett helyes Heródes erkölcstelensége. Lehet, hogy el tudunk hallgattatni embereket, el tudjuk rejteni tetteink csúnyaságát, de ez a tényen nem változtat. Tetteink attól még nem válnak elfogadhatóvá.     

4.    Istent meg lehet szomorítani. János története szomorúságot okozott Jézusnak, és szüksége volt arra, hogy gyászát feldolgozza. Ezért azt mondta a tanítványoknak, hogy menjenek el egy magányos vidékre, ahol fel tudja dolgozni a történteket. Jézusnak szüksége lett volna erre, de nem adatott meg neki, mert a tömegek megtalálták, Ő pedig megszánta őket. Lehet, hogy a szolgálat jobb terápia volt számára, mint a magány.   

5.    Ezen kívül még egy olyan Istent látunk:

a.    aki szeretne csodát tenni érettünk, de hitetlenségünk gyakran akadályozza Őt ebben

b.    aki azt szeretné, ha teljesen megbíznánk Benne, és teljesen Tőle függenénk – ezért tiltja meg a tanítványoknak, hogy olyan dolgokat vigyenek magukkal, amelyektől a mindennapjaik függenek

c.    aki az erkölcsös életet elvárja még a hatalmon lévőktől is

d.    aki észreveszi az emberi szükségleteket és kielégíti azokat

e.    akinek a kevés is elég ahhoz, hogy nagy dolgokat tegyen vele

f.      aki velünk való együttműködésben segít az emberiségen

g.    aki ura a természetnek és akit a természet szolgaként szolgál

h.    akinek a nyomában gyógyulás és élet jár

Ima éretted: Istenem, kérlek, segítsd meg az olvasót, hogy vele pozitív csodák történjenek és soha ne legyen a gonosz erőinek eszköze a Te műved akadályozásában Jézus nevében, Ámen

Olvasmány – E.G. White JÉZUS ÉLETE 59-60. fejezet

59. fejezet – Papi ármányok! (2. rész)

A szombatnapon művelt csodák mind a szenvedők könnyebbségét célozták, a farizeusok mégis szombatrontóként akarták elítélni Őt. Megpróbálták Ellene uszítani a Heródes-pártiakat. Úgy állították be, mint aki ellenkirályságot akar felállítani, s azon tanácskoztak, hogyan ölhetik meg Őt. A rómaiakat úgy akarták Ellene fordítani, hogy azt mondták, megkísérli felforgatni hatalmukat. Minden hamis vádat felhoztak, csakhogy megszüntessék a népre gyakorolt hatását. Eddig azonban kísérleteik kudarcba fulladtak. A tömegek, akik látták irgalmas cselekedeteit, hallották tiszta, szent tanításait, tudták, hogy mindezek nem lehetnek egy szombatrontó vagy istenkáromló tettei és szavai. Még a farizeusok küldötteit, a hivatalnokokat is annyira meghatotta beszéde, hogy nem bírtak kezet emelni Rá. Végső kétségbeesésükben a zsidók rendeletet adtak ki, miszerint aki megvallja hitét Jézusban, azt ki kell zárni a zsinagógából.

Így aztán, amikor a papok, főemberek és vének összegyűltek tanácskozni, eltökélt szándékuk volt, hogy elítélik Őt, aki olyan csodákat művelt, melyeken mindenki álmélkodik. Farizeusok és szadduceusok jobban egyetértettek, mint valaha. Az eddigi megosztottság helyett egységbe tömörültek Krisztus ellen. A korábbi tanácsüléseken Nikodémus és József megakadályozták Jézus elítélését, ezért most nem hívták be őket. Voltak a tanácsban más tekintélyes személyek is, akik hittek Jézusban, befolyásuk azonban mit sem ért a rosszindulatú farizeusokéval szemben.

A tanács tagjai mégsem voltak teljesen egységesek. A Magas Tanács ez idő tájt nem volt törvényes gyűlés. Csupán megtűrték létezését. Tagjai közül néhányan megkérdőjelezték, vajon bölcs dolog-e Krisztust halálra adni. Attól tartottak, ez felkelést idézne elő a nép körében, aminek következtében a rómaiak visszavonják a papság újabb kedvezményeit, s elveszik tőlük a jelenleg birtokolt hatalmat. A szadduceusok egységesek voltak a Krisztussal szembeni gyűlöletükben, mégis óvatosságra ösztönöztek, mert féltek, hogy a rómaiak megfosztják őket magas tisztségeiktől.

Higgyetek az Ő prófétáinak - szeptember 1 - VASÁRNAP - Márk evangéliuma 5

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Te milyennek látod azt az Istent, Akit Márk evangéliuma 5 bemutat?

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli Gáspár fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=M%C3%A1rk%205&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=M%C3%A1rk%205&version=NT-HU

A következő pontokban azt találod, ahogy a szerző meglátta Istent ebben a fejezetben. Kommentben leírhatod, hogy te milyen Istent fedeztél fel ebben a fejezetben. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, akkor válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak

1.    Isten nem akarja, hogy a gonosz lelkek az emberekben lakjanak. A kiűzött démonok nem akartak a vidékről eltávozni, viszont tudták azt, hogy Jézus nem fogja megengedni nekik, hogy embereket szálljanak meg. Ezért kérték, hogy Jézus engedje, hogy állatokba menjenek. Isten célja a Sátán átkaitól és terheitől való szabadítás.          

2.    Isten jelenléte, vagy a démonok jelenléte.  A démonok nem szerettek volna távozni a vidékről, viszont a lakosok azt szerették volna, hogy Jézus távozzon környékükről. Kik maradtak velük, ha Jézus távozott, a démonok pedig nem? Ha nem biztosítunk helyet Jézusnak életünkben, családunkban gyülekezetünkben, akkor nem marad más választásunk, mint a démonok társasága.     

3.    Vannak olyan kötelékek, amelyeket csak Jézus tud elszakítani. De olyan kötelékek is, amelyekkel Ő meg tudja kötni a legerősebb és legvadabb embereket is. A megszállottat nem tudták megkötözni semmilyen erős kötelékkel sem, viszont Jézus olyan láthatatlan, de erős kötéllel kötözte meg Őt, amit nem tudott elszakítani, sem ő, sem mások. Olyannyira, hogy Jézussal akart menni. Miközben a démonok a vidéken maradtak, Jézust pedig elüldözték, ő nem a démonokkal akart maradni, hanem Jézussal akart menni. Jézus viszont azt szerette volna, ha képviselőjeként ottmarad és nem barátkozik, hanem harcol a démonokkal és bemutatja Isten hatalmát egy olyan földön, ahonnan Jézus elment, de ottmaradtak a démonok.     

4.    Isten meglátja, amikor a tetteink és akaratunk nincsenek összhangban egymással. Az ördöngös odarohant Jézushoz és leborult előtte. Ebben benne volt a segélykérése, de a szavai mást mondtak. Szavaival ellenkezett és vitatkozott Jézussal. Jézus nem a szavait hallgatta meg, hanem a viselkedést. A Hozzá való futásból és a lábai elé borulásból, tudta, hogy mire vágyik, mi a legnagyobb szüksége, mit szeretne igazán. És Jézus megtette. Szavaink nem mindig tükrözik az igazi szükségleteinket és vágyainkat, de Jézus tudja, hogy mi van igazán bennünk, mire van igazán szükségünk.   

5.    Ezen kívül még egy olyan Istent látunk:

a.    aki jobban érti lelkünk igazi szükségleteit, mint mi magunk

b.    aki nem kerüli el a gonosztól meggyötört embereket.

c.    aki a félelmetest kedvessé teszi, ami szintén megijeszt egyeseket

d.    aki nem akar kárt okozni az embereknek, de az örök érdekeiket a pillanatnyi elé helyezi

e.    aki elküld a mieinkhez, hogy mondjuk el, milyen nagy dolgokat tett velünk

f.      akit jó megérinteni

g.    akinek az érintésében gyógyító, éltető erő van

h.    Jézus saját gyermekének tekinti azt, aki hittel megérinti Őt

i.       akinek a jelenlétében a halál is csak alvás, és könnyen fel tudja ébreszteni őket

Ima éretted: Istenem, kérlek, kötözd meg az olvasót szereteted erős kötelékeivel, amelyeket nem tud és nem is akar elszakítani, Jézus nevében, Ámen

Olvasmány – E.G. White JÉZUS ÉLETE 59-60. fejezet

59. fejezet – Papi ármányok! (1. rész)

János 11:47-54.

Bethánia oly közel esett Jeruzsálemhez, hogy Lázár feltámasztásának híre hamarosan eljutott a városba. A zsidó főemberek gyorsan megtudták a tényeket a kémektől, akik látták a csodát. Azonnal összehívták a Magas Tanácsot, hogy döntsenek a teendőkről. Krisztus most teljesen megmutatta hatalmát a halál és a sír felett. Isten ezzel az óriási csodával szolgáltatta a döntő bizonyítékot az embereknek, hogy elküldte a világra Fiát üdvösségükre. Minden józan, világos gondolkodású elme meggyőzéséhez elég volt az isteni erő eme megnyilatkozása. Lázár feltámadásának tanúi közül sokan hittek Jézusban. Azonban erősödött a papok Ellene irányuló gyűlölete is. Istenségének összes kisebb bizonyítékát elvetették, s új csodája csak dühítette őket. A halott fényes nappal támadt fel a tömeg szeme láttára. Ilyen bizonyítékot semmilyen ravaszsággal nem lehet félremagyarázni. Pontosan ezért vált a papok ellenségessége még szörnyűbbé. Jobban eltökélték, mint valaha, hogy Krisztus munkájának véget vetnek.

A szadduceusok, noha nem nézték jó szemmel Krisztust, nem voltak Vele olyan rosszindulatúak, mint a farizeusok. Nem gyűlölték olyan keserűen. Most viszont alaposan megijedtek. Ők nem hittek a halottak feltámadásában. Úgynevezett tudományos alapon úgy okoskodtak: lehetetlen, hogy a halott test életre keljen. Azonban Krisztus néhány szava felborította elméletüket. Tudatlannak bizonyultak az Írások felől is és Isten hatalma felől is. Semmilyen lehetőséget nem láttak, hogy megváltoztassák az emberek benyomását a csodáról. Hogyan fordíthatnák el a népet Tőle, Aki képes volt megfosztani a sírt halottjától? Hamis híreket terjesztettek, de a csodát nem tagadhatták, s nem tudták, hogyan ellensúlyozhatnák hatását. Eddig a szadduceusok nem támogatták a Krisztis megölésére irányuló tervet, Lázár feltámasztása után azonban úgy döntöttek, hogy csak Jézus halála vethet véget ellenük ható bátor fellépésének.

A farizeusok hittek a feltámadásban, s nem tehettek mást, be kellett látniuk: a csoda bizonyítja, hogy a Messiás köztük van. Mégis mindig szembeszegültek Krisztus munkásságával. Kezdettől gyűlölték Őt, mert napvilágra hozta képmutató jogigényüket. Félretette a rideg rítusok leplét, mely alá erkölcsi torzulásukat rejtették. Az Általa tanított tiszta vallás elítélte üres, állítólagos kegyességüket. Égtek a bosszúvágytól találó feddései miatt. Megpróbálták provokálni, hogy tegyen vagy mondjon valamit, ami alkalmat adhat elítélésére. Többször próbálták megkövezni, Ő azonban csöndesen visszavonult, s elvesztették szem elől.