Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Te milyennek látod azt az Istent, Akit Márk evangéliuma 9 bemutat?
A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli Gáspár fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=M%C3%A1rk%209&version=KAR
Új protestáns fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=M%C3%A1rk%209&version=NT-HU
A következő pontokban azt találod, ahogy a szerző meglátta Istent ebben a fejezetben. Kommentben leírhatod, hogy te milyen Istent fedeztél fel ebben a fejezetben. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, akkor válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak
1. Isten dicsőségének látványától az ember szava eláll. Péter a megdicsőülés hegyén felajánlja, hogy építsenek három hajlékot, hogy ott maradjanak. Márk megjegyzi, hogy Péter azért mondta ezt, mert annyira hatása alá került az eseményeknek és a megdicsőült Jézus látványának, hogy nem tudta, mit mond. Te, hogy fogsz reagálni arra, amikor meglátod majd a dicsőségben visszatérő Jézust? Egy ének is felteszi a kérdést, és azt mondja, talán örömödben kiáltani fogsz, vagy épp megnémulsz? Lecövekelsz, vagy ugrálni fogsz?
2. Istent csalódik bennünk, ha másokat akadályozunk abban, hogy Őt megtalálják. A fiú édesapjában volt egy hitszikra, hogy ha Jézushoz jön, a fia meggyógyul, viszont a tanítványokkal találkozott előbb, mielőtt Jézussal találkozott volna. A tanítványok nem tudták meggyógyítani a fiát, ezért a pislákoló szikra kialudt. Jézus azt várja el a tanítványaitól, hogy az emberekben levő pislákoló hitszikrát lángra lobbantsák. Az Úr óvjon meg minden tanítványt attól, hogy bárkiben is kioltsa a hit szikráját.
3. Isten annak örül, ha az ölébe mászunk. A tanítványok azon vitatkoztak, hogy ki a nagyobb. Az akkori társadalmat ez a vita jellemezte. Mindenki a ranglétrán igyekezett felfele jutni, és úgy gondolták, hogy attól értékesebb egy ember, minél fentebb van a létrán. Jézus egy gyermeket mutatott nekik és azt mondta, hogy Isten szemében ő a legnagyobb. Miért? Azért, mert miközben a felnőttek a ranglétrát mászták, addig a gyermekek a szüleik ölébe másztak. Isten szemében nem az a nagy, aki ranglétrát mászik, hanem az, aki a Mennyei Atya ölébe mászik.
4. Isten nem szeretné, ha bármi is akadályozna abban, hogy az ölébe másszunk. Jézus azt mondta, hogy ha a kezünk, a lábunk, vagy a szemünk akadályoz abban, hogy az Istennel szoros kapcsolatra jussunk, akkor szabaduljunk meg azoktól.
5. Ezen kívül még egy olyan Istent látunk:
a. aki mindent megtesz a Fiiáért, hogy felkészítse a Rá váró óriási küldetésre, még azt is, hogy elküldi Hozzá Mózest és Illést és egy bizonyos időre visszakapja azt a dicsőséget, amellyel előtte az Atyánál volt
b. aki kész megszabadítani az embert a legdurvább rabságból, és kész visszahozni a sír széléről
c. aki az ima hatalmával ajándékozza meg gyermekeit
d. aki gyermeki hitet, szeretetet, bizalmat és rajongást vár tőlünk
e. aki azt akarja, hogy mint a só, ízt adjunk a világnak
f. aki azt akarja, hogy egymással békességben éljünk
Ima éretted: Istenem, kérlek, segítsd meg az olvasót, hogy tudja, hol van a helye, nem a ranglétrán, hanem a Te öledben, Jézus nevében, Ámen
Olvasmány – E.G. White JÉZUS ÉLETE 59-60. fejezet
60. fejezet – AZ ÚJ ORSZÁG TÖRVÉNYE (1. rész)
Máté 20:20-28; Márk 10:32-45; Lukács 18:31-34.
Közeledett a húsvét ideje, és Jézus újból Jeruzsálem felé vette útját. Szívében az Atya akaratával összefonódó tökéletes egység békéje honolt, és sietősen haladt az áldozat színhelye felé. Tanítványait azonban a rejtély, kétség és félelem érzése kerítette hatalmába. A Megváltó "előttük megy vala, ők pedig álmélkodának és követvén őt, félnek vala" (Mk 10:32).
Krisztus ismét maga köré hívta a tizenkettőt, és minden addiginál határozottabban ismertette meg velük elárultatását és szenvedéseit. "Ímé - mondta - felmegyünk Jeruzsálembe, és beteljesedik minden az embernek Fián, amit a próféták megírtak. Mert a pogányok kezébe adatik, és megcsúfoltatik, és meggyaláztatik, és megköpdöstetik; és megostorozván, megölik őt; és harmadnapon, feltámad. Ők pedig ezekből semmit nem értének; és e beszéd őelőlük el vala rejtve, és nem fogták fel a mondottakat" (Lk 18:31-34).
Nem röviddel ezelőtt hirdették mindenütt: "Elközelített a mennyeknek országa?" (Mt 10:7). Nem maga Krisztus ígérte-e meg, hogy sokan lesznek Ábrahámmal, Izsákkal és Jákóbbal Isten országában? Nem ígérte-e meg mindenkinek, aki valamit elhagyott érette, hogy százannyit kap helyébe ebben az életben, és részese lesz országának? Nem adott-é a tizenkettőnek különleges ígéretet arról, hogy magas tisztséget viselhetnek országában - trónon ülve ítélhetik meg Izrael tizenkét törzsét? Most is azt mondta, hogy minden, ami a próféciákban felőle megíratott, beteljesedik. Nem jövendölték-e meg a próféták a Messiás uralkodásának dicsőségét? Ezeknek a gondolatoknak a fényében az árulásra, kínoztatásra, halálra vonatkozó szavai homályosnak és valószínűtlennek tűntek. Bármilyen nehézségek jönnek is közbe, hitték, hogy az országot hamarosan megalapítják.
János, Zebedeus fia az első két tanítvány egyike volt, akik követték Jézust. Jakabbal, testvérével együtt az első csoporthoz tartoztak, akik mindent elhagytak az Ő szolgálatáért. Boldogan lemondtak otthonukról, barátaikról; hogy Vele lehessenek. Vele jártak és beszéltek, Vele voltak az otthon magányában és a nyilvános gyűléseken. Eloszlatta félelmeiket, megszabadította őket a veszélyből, enyhített szenvedésükön, vigaszt nyújtott bánatukban, s türelmesen, szelíden tanította őket, míg szívük az Övéhez kapcsolódott, s hő szeretettel vágytak a legközelebb lenni Hozzá országában. János minden lehetséges alkalommal a Megváltó mellett foglalt helyet, s Jakab is vágyott a megtiszteltetésre, hogy ilyen közel lehessen hozzá.
Anyjuk Krisztus követője volt, s nyíltan szolgálta Őt teljes szívvel. Anyai szeretetből és fiai iránti becsvággyal a legmegtisztelőbb helyet kívánta nekik az új országban. Ezért bátorította őket, hogy kérjenek.
"Mit kívántok, hogy tegyek veletek?" (Mk 10:36) - kérdezte.
Az anya így felelt: "Mondd, hogy ez az én két fiam üljön a te országodban egyik jobb kezed felől, a másik bal kezed felől" (Mt 20:21).
Jézus szelíden bánt velük, nem dorgálta meg önzésüket, amiért kiváltságot igényeltek testvéreikkel szemben. Olvasott szívükben, tudta, milyen mélyen ragaszkodnak Hozzá. Jóllehet, jellemüket megfertőzték a földi hatások, szeretetük mégsem pusztán emberi érzelem volt, hanem a Megváltó szeretetéből fakadt. Krisztus nem tesz nekik szemrehányást, hanem mélyebbé és tisztábbá kívánja tenni kapcsolatukat. Ezt kérdezte: "Megihatjátok-é a pohárt, amelyet én megiszom: és megkeresztelkedhettek-é azzal a keresztséggel, amellyel én megkeresztelkedem?" (Mt 20:22). Eszükbe jutottak a próbára, szenvedésre mutató titokzatos szavai, mégis bizalommal felelték: "Megtehetjük" (Mk 10:39). A legnagyobb megtiszteltetésnek tekintették, ha úgy bizonyíthatják hűségüket, hogy mindenben osztoznak, ami Uruk életében bekövetkezik.
Ámen 🛐🙏🏻
VálaszTörlés