Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Te milyennek látod azt az Istent, Akit Márk evangéliuma 8 bemutat?
A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli Gáspár fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=M%C3%A1rk%208&version=KAR
Új protestáns fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=M%C3%A1rk%208&version=NT-HU
A következő pontokban azt találod, ahogy a szerző meglátta Istent ebben a fejezetben. Kommentben leírhatod, hogy te milyen Istent fedeztél fel ebben a fejezetben. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, akkor válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak
1. Istennek nem kérdéses az, ami nekünk. A tanítványok felteszik azt a kérdést, hogy „miből tudná valaki ezeket kenyérrel jóllakatni itt a pusztában?” Ez embereknél kérdés, de nem Istennél. Jézus pontosan ezt tisztázza azzal, hogy megvendégel négyezer embert. Gyakran mi is teszünk fel ilyen kérdéseket, amelyek emberileg jogos kérdések, de Jézus egyszer azt mondta, hogy „embernél lehetetlen, de Istennél nem.” Ez igaz erre a helyzetre és minden egyéb helyzetre is.
2. Istent nemcsak enni ad, hanem üzen is. Jézus szeretetéről és gondoskodásáról tanúskodik az ötezer, majd a négyezer megvendégelése. Azonban ennél több is történt. Jézus kérdéseket tesz fel a tanítványainak, hogy nem láttak ebben semmi többet az ételnél? Nem vették észre az üzenetet? Sőt azt kérdezi, hogy vakok voltak és süketek? Vajon mit kellett volna észrevenniük? Amikor ötezer embert vendégelt meg, zsidó földön tette és ott tizenkét kosárral maradékot gyűjtöttek össze, pontosan annyit, amennyi nemzetsége van Izraelnek. Az üzenet az, hogy Isten minden zsidóról gazdagon tud gondoskodni. Amikor a négyezret vendégelte meg, pogány földön voltak, ahol hét pogány nemzetség élt, ahol hét kosár maradékot gyűjtöttek össze. Az üzenet ebben az volt, hogy Isten minden pogányról gondoskodni tud gazdagon. Jézus szerint a tanítványoknak ezt látni kellett volna, sőt meg is dorgálta őket, amiért elmulasztották.
3. Isten a farizeusoktól is azt várta volna el, hogy lássanak. A farizeusok jelt kértek Jézustól, hogy megbizonyosodjanak arról, hogy Jézus tényleg az, akinek vallja magát. Jézus olyan sok csodát tett, amiből tisztán láthatták volna, hogy ki Ő. Ha már vannak bizonyítékok, amiket jól lehet látni, Isten nem ad újakat. Isten nem megy bele a farizeusok játékába. Istennel nem lehet játszani, vagy az orránál fogva vezetni. A farizeusok egyértelműen ezt próbálták meg.
4. Istent tudja, hogy mikor minek jött el ideje. Jézus szerette volna felkészíteni tanítványait arra, ami Vele történni fog, és megértetni velük, hogy ezekre miért van szükség. Amikor Péter Jézus kérdésére megvallja, hogy Ő a Krisztus, Ő a Messiás, akkor Jézus elérkezettnek látja az időt, hogy haláláról beszéljen. Elérkezettnek látja, hogy elmondja, hogy milyen fajta Messiás lesz, mert a zsidók egészen másfajta Messiást vártak és a tanítványok is ebben hittek.
5. Ezen kívül még egy olyan Istent látunk:
a. aki észreveszi az emberi szükségleteket, még az olyan egyszerűeket is, hogy valaki éhes
b. aki válaszolni tud azokra a kérdéseinkre, amelyekre ember nem
c. akinek a maradék összegyűjtése is fontos – nem hagyták ott a természetben
d. akinek fáj az emberi rosszindulat és fondorlatosság
e. aki a fizikai vakságot könnyebben meggyógyítja, mint a lelki vakságot – a farizeusok továbbra is vakok maradtak
f. akinek a követése áldozattal jár, de szép és megéri az áldozatot
Ima éretted: Istenem, kérlek, segítsd meg az olvasót, hogy lássa, amit látnia kell, mert az szépséggel és tartalommal tölti be a saját életét is! Adjad, hogy áldozatot tudjon vállalni a Te követésedért, és megtapasztalja, hogy megéri, Jézus nevében, Ámen
Olvasmány – E.G. White JÉZUS ÉLETE 59-60. fejezet
59. fejezet – Papi ármányok! (4. rész)
E tanács alkalmával Krisztus ellenségei mély meggyőződésre jutottak. A Szentlélek befolyásolta gondolkodásukat. Sátán azonban küzdött, hogy hatalmában tartsa őket. Emlékezetükbe idézte a sérelmeket, melyeket Krisztus miatt szenvedtek el. Milyen kevésre becsülte Jézus az ő igazságrendszerüket! Ő sokkal nagyobb igazságot mutatott be, melyre mindenkinek el kell jutnia, aki Isten gyermeke akar lenni. Biztatta a bűnösöket, hogy a formaságokról és ceremóniákról tudomást sem véve menjenek közvetlenül Istenhez, az irgalmas Atyához, s mondják el kívánságaikat. Ezzel véleményük szerint félreállította a papságot. Jézus nem volt hajlandó elismerni a rabbik iskoláinak teológiáját. Leleplezte a papok bűnös eljárásait és helyrehozhatatlanul aláásta befolyásukat. Lejáratta aranymondásaik és hagyományaik becsületét, s kijelentette, hogy bár keményen erőltetik a rituális törvényt, ugyanakkor Isten törvényét érvénytelenítik. Sátán most mindezt eszükbe juttatta.
Sátán azt mondta nekik, hogy ha fenn akarják tartani tekintélyüket, halálra kell adniuk Jézust. Ezt a tanácsot követték. Az a tény, hogy elveszthetik az addig gyakorolt hatalmat, elég ok volt a döntéshozatalra. Néhány kivétellel - akik nem merték elmondani gondolataikat - a Magas Tanács Isten szavának fogadta el Kajafás szavait. A tanács megkönnyebbült, a viszály megszűnt. Eldöntötték, hogy Krisztust az első adandó alkalommal halálra adják. A papok és vezetők elutasították Jézus istenségének bizonyítékát, ezzel áthatolhatatlan sötétségbe burkolták magukat. Mindenestül Sátán befolyása alá kerültek, s ő igyekezett az örök romlás küszöbén túlra juttatni őket. Úgy csapta be a papokat, hogy még elégedettek is voltak magukkal. Hazafiaknak tekintették magukat, akik a nemzet üdvét keresik.
A Magas Tanács óvakodott hirtelen eljárásokat foganatosítani Jézus ellen, nehogy a nép feldühödjön, s az Ellene tervezett erőszak visszaforduljon rájuk. Ebből a megfontolásból a tanács későbbre halasztotta a kimondott ítélet végrehajtását. A Megváltó tudott a papok cselszövéséről. Tudta, hogy el akarják távolítani, s céljukat hamarosan el is érik. Azonban nem az Ő feladata volt, hogy siettesse a válságot, s tanítványaival együtt visszavonult arról a vidékről. Ezzel - saját példájával - Jézus újból megerősítette a tanítványoknak adott oktatást: "Mikor pedig abban a városban üldöznek titeket, szaladjatok a másikba" (Mt 10:23). Tágas területek álltak nyitva előttük, ahol lelkek megmentésén dolgozhattak, s ha csak az Iránta való hűség meg nem kívánta, az Úr szolgáinak nem volt szabad veszélyeztetniük életüket.
Az Üdvözítő már három éve munkálkodott az emberek között. Előttük állt önmegtagadásának és önzetlen jóindulatának példája. Mindenki ismerte tiszta, szenvedésekkel teli, odaszentelt életét. Ez a rövid, három éves időszak mégis éppen csak annyi volt, ameddig a világ el tudta viselni Megmentőjének jelenlétét.
Jézus az üldöztetések, sértések életét élte. Bethlehemből elűzte egy féltékeny király, Názáretben elvetette saját népe, Jeruzsálemben ok nélkül halálra ítélték, s Ő néhány hithű követőjével ideiglenes menedékre lelt egy idegen városban. Őt, akit mindig megindított az emberi nyomorúság, aki meggyógyította a betegeket, visszaadta a vak látását, a süket hallását, a néma beszédkészségét, aki megetette az éhezőt és megvigasztalta a bánatost, elűzte a nép, amelynek megmentéséért munkálkodott. Ő, aki a tornyosuló hullámokon járt, s szavával csendesítette a tenger dühös háborgását, aki ördögöket űzött, melyek távozóban Isten Fiának ismerték el Őt, aki megtörte a halott szunnyadását, aki ezreket tartott ámulatban bölcs igéivel, képtelen volt közel férkőzni azok szívéhez, akiket elvakított az előítélet és a gyűlölet, s makacsul elutasították a világosságot.
Ámen 🛐🙏🏻
VálaszTörlés