Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Te milyennek látod azt az Istent, Akit Márk evangéliuma 7 bemutat?
A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli Gáspár fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=M%C3%A1rk%207&version=KAR
Új protestáns fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=M%C3%A1rk%207&version=NT-HU
A következő pontokban azt találod, ahogy a szerző meglátta Istent ebben a fejezetben. Kommentben leírhatod, hogy te milyen Istent fedeztél fel ebben a fejezetben. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, akkor válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak
1. Istennek nem a külsőségek fontosak. A farizeusok úgy gondolkoztak, hogy Istennek az a fontos, hogy bizonyos dolgok megtörténjenek, mások pedig ne, függetlenül a belső lelki értékektől. Úgy gondolták, hogy Isten nagyon haragszik arra, ki nem mossa meg a kezét, ami az ember üdvösségébe is kerülhet. Számukra a vallási élet lényege egy könyvelési kérdés, nem pedig egy belső, lelki, kapcsolati kérdés. Úgy gondolták, hogy a mennyben van egy nyilvántartás, ahol az ember emberek jó és rossz pontokat kapnak. Meghatározták, hogy milyen dologért jár jó pont és milyenért rossz. A kézmosás elmulasztásáért rossz pont jár. Az ember üdvössége attól függ, hogy a jó vagy a rossz pontból van több. És mivel a mennyei nyilvántartást nem ismerték, igyekeztek bebiztosítani magukat, hogy a jó pont legyen több. A szeretet, a jóság, az emberségesség, az irgalmasság nem számítottak, csak az, hogy a jó pontból legyen több.
2. Istent nem tud helyes cselekedeteket elfogadni a szív helyett. A kézmosás jó és hasznos, de nem lehet kiváltani vele az Isten képére átalakult jellemet. Az egyház anyagi támogatása jó, Isten rendelte el, az Isten iránti hűségünket fejezzük ki vele, de nem lehet kiváltani az embertársaink iránti tiszteletet, a szülők tiszteletét és a róluk való gondoskodást.
3. Az ember nem tud jobbat kitalálni, mint Isten. A farizeusok szerették volna túlteljesíteni Isten elvárásait, szerették volna túlszárnyalni azt, amit Isten eltervezett, és ők erre büszkék is voltak, de ezzel nem javítottak a helyzeten, hanem rontottak. Jézus így beszél erről: „Találóan prófétált Ézsaiás rólatok, ti képmutatók, amint meg van írva: Ez a nép csak ajkával tisztel engem, de szíve távol van tőlem. Hiába tisztelnek engem, ha olyan tanításokat tanítanak, amelyek emberek parancsolatai. Az Isten parancsolatát elhagyva az emberek hagyományához ragaszkodtok." Ezt is mondta nekik: "Szépen félreteszitek az Isten parancsolatát azért, hogy a helyébe állíthassátok a magatok hagyományait.”
4. Istent a szívet akarja megtisztítani. A farizeusok a kezüket akarták megtisztítani (az sem volt igazi tisztítás, mert annyi vízzel mosták meg a kezüket, amennyi egy tojáshélyban elfért), meg a poharakat és tányérokat, viszont nem vettek tudomást arról, hogy a szívet kell megváltoztatni, amire a külső szertartások képtelenek. A szívnek kell megtisztulnia, mégpedig hit által. A koszos kézzel való evés betegséget okozhat, a tisztátalan szív pedig emberi életeket tehet tönkre, mert „belülről, az ember szívéből jönnek elő a gonosz gondolatok, paráznaságok, lopások, gyilkosságok, házasságtörések, kapzsiságok, gonoszságok; valamint csalás, kicsapongás, irigység, istenkáromlás, gőg, esztelenség. Ezek a gonoszságok mind belülről jönnek; s ezek teszik tisztátalanná az embert.”
5. Ezen kívül még egy olyan Istent látunk:
a. aki nem külsőségeket vár el tőlünk, hanem Vele való igazi és szoros közösséget
b. akinek rendelkezései tökéletesek, nem szorulnak emberi javításra
c. aki a tiszta szívet keresi
d. akinek a szívét egy megvetett pogány asszony kérése is megindította
e. aki mindent helyesen cselekszik
Ima éretted: Istenem, kérlek, segítsd meg az olvasót, hogy a külsőségek ne takarják el előle a Veled való szép és meghitt kapcsolatot! Adjad, hogy a szívéből szép és nemes dolgok eredjenek, Jézus nevében, Ámen
Olvasmány – E.G. White JÉZUS ÉLETE 59-60. fejezet
59. fejezet – Papi ármányok! (3. rész)
Ebben a tanácsban, melyet Krisztus megölésének eltervezésére hívtak össze, jelen volt a Tanú, aki hallotta Nabukodonozor kevély szavait, látta Belsazár bálványimádó lakomáját; ott volt, amikor Krisztus Názáretben Felkentnek jelentette ki Magát. Ez a Tanú most befolyásolta a főembereket munkájukban. Krisztus életének eseményei olyan pontosan tárultak fel előttük, hogy megrémültek. Visszaemlékeztek a templomi jelenetre, amikor a tizenkét éves gyermek Jézus ott állt a törvény tudós tanítói előtt, és olyan kérdéseket tett fel, hogy azok elámultak. Az imént véghezvitt csoda tanúsította, hogy Jézus nem más, mint Isten Fia. Az Ótestamentum Krisztusra vonatkozó Írásai igazi jelentőségükben villantak fel agyukban. Zavartan, zaklatottan kérdezték a főemberek: "Mit cselekedjünk?" (Jn 11:47). A tanács megoszlott. A Szentlélek befolyása alatt a papok és vezetők nem tudták elhessegetni a meggyőződést, hogy Isten ellen harcolnak.
Amikor a tanács teljesen összezavarodott, felállt Kajafás, a főpap. Kajafás büszke, kegyetlen, erőszakos, türelmetlen ember volt. Családjához büszke, merész, meggondolatlan, becsvágyó; kegyetlen szadduceusok is tartoztak, akik e tulajdonságaikat színlelt igazságosságuk köpenye alá rejtették. Kajafás tanulmányozta a próféciákat, és bár nem értette valódi jelentésüket, nagy hatalommal és biztonsággal így szólt: "Ti semmit sem tudtok, meg sem gondoljátok, hogy jobb nékünk, hogy egy ember haljon meg a népért, és az egész nép el ne vesszen" (Jn 11:49-50). Még ha Jézus ártatlan is - hangsúlyozta a főpap -, akkor is el kell tenni az útból. Zavart kelt, Magához vonja a népet és csökkenti a vezetők tekintélyét. Ő csak egy ember, s jobb, ha Ő hal meg, mint ha csorba esik a vezetők tekintélyén. Ha a nép elveszíti bizalmát vezetőiben, akkor a nemzet ereje elvész. Kajafás hangoztatta, hogy e csoda nyomán Jézus követői valószínűleg fellázadnak. Akkor jönnek a rómaiak - mondta -, bezárják templomunkat, eltörlik törvényeinket, megsemmisítik nemzetünket. Mit ér ennek a galileainak az élete a nemzet életéhez viszonyítva? Ha Ő Izrael jólétének útjában áll, nem Istennek tesznek-e szolgálatot, ha félreteszik? Jobb, ha egy ember vész el, mint ha az egész nemzet pusztul.
Kajafás azzal a kijelentésével, hogy egy ember meghal a nemzetért, megmutatta: valamennyire - ha igen korlátozottan is - ismeri a próféciákat. János viszont, amikor ismerteti ezt a jelenetet, megragadja a jövendölést, s tágabb, mélyebb jelentőségében mutatja be. Így szól: "És nemcsak a népért, hanem azért is, hogy az Istennek elszéledt gyermekeit egybegyűjtse" (Jn 11:52). Milyen vakon ismerte el a dölyfös Kajafás a Megváltó küldetését!
A főpap ajkán ez a legdrágább igazság hazugsággá vált. Az általa támogatott politika a pogányoktól kölcsönzött elven alapult. A pogányoknál annak a homályos tudata, hogy egynek meg kell halnia az emberi fajért, emberáldozatokhoz vezetett. Így Kajafás Jézus feláldozását javasolta a bűnös nemzet megmentéséért, de nem a törvényszegésből, hanem a törvényszegésben, hogy tovább vétkezhessenek. Ezzel az okoskodással akarta elhallgattatni azok tiltakozását, akik azt merték mondani, hogy eddig semmi halálra méltót nem találtak Jézusban.
Ámen 🛐🙏🏻
VálaszTörlés