Higgyetek az Ő prófétáinak - augusztus 25 - PÉNTEK - Jeremiás 31

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből

2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez

3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány - PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 37. fejezet 774. nap

Az Egyiptomba meneküléssel Nabukodonozor ellen lázadó maradék megítéléséről szóló jeremiási próféciák a megbocsátás ígéreteivel szövődtek át azok részére, akik megbánták oktalanságukat és készek voltak visszatérni. Az Úr nem kímélte azokat, akik az egyiptomi bálványimádás csábítására elfordultak tanácsától, de irgalmat tanúsított a hűségesek és igazak iránt. "De akik megmenekülnek a fegyvertől, vissza fognak térni Egyiptomból Júdába, szám szerint kevesen. Majd megtudja Júda maradéka, mindazok, akik Egyiptomba mentek, hogy ott lakjanak mint jövevények, hogy kinek a szava valósul meg, az enyém, vagy az övék!" (Jer 44:28).

A próféta a Siralmak könyvében mondja el azok romlottsága miatti fájdalmát, akiknek a világ világosságává kellett volna lenniük; fájdalmát a Sion és a Babilonba vitt fogoly nép sorsáért. Írásban állított emléket annak, hogy milyen oktalan dolog Jahve tanácsa helyett az emberi bölcsesség elfogadása. A romok között is el tudta mondani: "Szeret az Úr, azért nincs még végünk, mert nem fogyott el irgalma;" és egyre így könyörgött: "Inkább kutassuk, vizsgáljuk meg útjainkat, és térjünk meg az Úrhoz!" (JSir 3:22, 40). Amikor Júda királysága még fennállt a nemzetek között, a próféta megkérdezte Istenét: "Ennyire megvetetted Júdát, szívből megutáltad Siont?" Majd felbátorodva így esdekelt. "A te nevedért kérünk, ne utálj meg..." (Jer 14:19, 21). Tökéletesen hitte, hogy Isten örök szándéka: rendet teremteni a zűrzavarból, és kinyilatkoztatni a föld népeinek és az egész világegyetemnek, hogy Ő igazságos és szerető Isten. Ez a hite késztette arra, hogy bizalommal esedezzék azokért, akik talán elfordulnak gonoszságuktól s az igaz útra térnek.

Mai Bibliai szakasz: Jeremiás 31

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=Jeremi%C3%A1s+31&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=Jeremi%C3%A1s+31&version=NT-HU

Ez a fejezet ugyanarra a témára épül, amiről az előző részben is olvashattunk. Ez a gondolatkör a háború sújtotta, és a megszálló nemzetek által kifosztott föld helyreállítása (4., 11., és 18. vers). Ismét találkozunk a szövetség témakörével. Szemléletes képet találunk itt a babiloni fogságba vezető hosszú és fáradságos gyalogútról, amelyen a fiatalok és a többi fogoly elhaladt Ráma mellett. De a reménység üzenete is megjelenik, amely a jövőbeni jólétre utal, olyan bizonyossággal, hogy az Úr ezt mondja: „kiszabadítom őket a fogságból” (23. vers).

A helyreállítás nem csupán egy esély, hanem bizonyosság. Ilyenek az Úr tervei. Amikor Jézus Máté 24-ben eljövetelének jeleiről beszél, a közelgő nyár hasonlatát használja. Krisztus eljövetele olyan biztos, mint ahogy az évszakok váltják egymást a maguk idejében.

Akiket Isten ebben a fejezetben megszólít, komoly válsághelyzetben vannak. Megtörték a szövetség feltételeit, amelyeket Isten szabott meg, így hát az Úr megengedte a babiloniaknak, hogy megszállják Izráel földjét. Most pedig meg akarja gyógyítani őket, és haza hozni a népet. Ugyanakkor meg akarja újítani a szövetséget is.  Az egész Ószövetségben először olvashatjuk itt Isten egyszerű és egyértelmű ígéretét: „Nézzétek! Eljön az idő, amikor új szövetséget kötök Izráel és Júda népével - én, az Úr mondom ezt! Őseikkel is szövetséget kötöttem régen, amikor kézen fogva kivezettem őket Egyiptom földjéről, de ők azt a régi szövetséget megtörték, bár én hűséges maradtam népemhez, mint férj a feleségéhez. Az új nem olyan lesz, mint a régi - én, az Úr mondom ezt! Abban az időben ilyen szövetséget kötök Izráel egész népével: törvényemet a belsejükbe helyezem, a szívükbe írom be. Akkor Istenükké leszek, ők pedig népemmé lesznek” (31-33 vers – ERV-HU).

Isten nem tett semmit a törvénnyel, nem mozdította el, hanem ígéretet tett, hogy segít Izraelnek, hogy teljes egészében magáévá tegye a törvényt, hogy életük minden egyes területének részévé válhasson. Isten megígérte: „… megbocsátom vétkeiket, és bűneikről többé meg nem emlékezem” (34. vers).

A föld helyreállítása, az ellenség megbüntetése, a nép hazahozatala mind értelmetlen önmagában, a szövetség megújítása nélkül. A külső reformáció önmagában értelmetlen, ha az nem az Istennel való kapcsolat helyreállításával és a jellem átalakulásával párosul.

„Drága Istenem, alakítsd át az életem, és helyezd törvényedet a szívembe. Ámen.”

Michael Sokupa

108. heti olvasmány a PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 37. fejezetéhez (augusztus 20-26.).

Jeremiás nehéz élete arra emlékeztet bennünket, hogy a próféta munkája sosem könnyű! A próféták gyakran túl vannak hajtva, és nem becsülik meg őket, pedig ők az Úr hírnökei az önfejű és lázadó csoportokkal szemben. Jeremiás azzal töltötte az életét, hogy prédikált és Isten hűséges tanújaként tanácsolta a népet, mégis, amikor megpróbálta elhagyni Jeruzsálemet a jól megérdemelt nyugalomba vonulása céljából, valaki a gyülekezetből azt jelentette Sedékiás királynak, hogy Jeremiás áruló, és az ellenséghez akar csatlakozni.

A király fejedelmei feldühödtek Jeremiásra, megverték és börtönbe vetették. Azonban még ez a durván méltánytalan bánásmód sem rettentette el Jeremiást attól, hogy népszerűtlen üzenetét hirdesse. A fejedelmek dühösek voltak Jeremiás újra meg újra elismételt tanácsai miatt, amely szembement a heves nacionalizmusukkal és az ideiglenes jólétre vonatkozó vágyukkal, ezért azt állították, hogy a próféta a haza ellensége, ezért ki kell végezni.

A gyáva király tudta, hogy ezek a vádak nem igazak, de próbált kedvezni azoknak, akik az ország jólétét Isten szava fölé helyezték, és Jeremiást a kezükre adta. Egy mocsaras tömlöcbe vetve, Jeremiás végzete sötétnek tűnt.

Épp úgy, ahogyan Isten véghez vitte Jeremiás megmentését szörnyű körülményei elől, úgy fogja megmenteni Isten hűséges hírnökeit a végidőkben. Azokat, akik hűségesek Istenhez az ország hitehagyása közepette, azokat hamisan fogják megvádolni a saját hitközösségük volt tagjai. „Nyomorúságos idő lesz, amilyen nem volt attól fogva, hogy nép kezdett lenni… És abban az időben megszabadul a te néped; aki csak beírva találtatik a könyvben.”

Cindy Tutsch

nyugalmazott igazgatóhelyettes

Ellen G. White Intézet

Fordította: Gősi Csaba

Higgyetek az Ő prófétáinak - augusztus 24 - CSÜTÖRTÖK - Jeremiás 30

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből

2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez

3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány - PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 37. fejezet 773. nap

Sedékiás gyengesége bűn volt, amelyért félelmes árat fizetett. Az ellenség feltartóztathatatlan lavinaként söpört végig és dúlta fel a várost. Az összezavarodott zsidó csapatokat visszaszorította, a nemzetet legyőzte. Sedékiás fogságba esett, és fiait szeme láttára ölték meg. A királyt fogolyként vitték el Jeruzsálemből, szemét kiszúrták, és Babilonba érkezése után nyomorultul elpusztult. A Sion hegyének ormán több mint négy évszázadon át koronaként ékeskedő gyönyörű templomot sem kímélték. "Az Isten házát felgyújtották, Jeruzsálem várfalát lerombolták, palotáit mind fölperzselték, és minden drága értékét elpusztították" (2Krón 36:19).

Amikor Nabukodonozor véglegesen legyőzte Jeruzsálemet, sokan, akik a hosszú ostrom borzalmait átvészelték, kard által pusztultak el. A megmaradtak közül egyeseket Babilonba vittek - főként a vezető papokat, tisztségviselőket és az ország fejedelmeit -, és kivégezték őket mint árulókat. Másokat pedig azért vittek fogságba, hogy Nabukodonozornak és fiainak szolgáljanak, "amíg a perzsa királyság uralomra nem jutott; hogy beteljesedjék az Úrnak Jeremiás által mondott igéje" (2Krón 36:20-21).

Jeremiásról ezt olvassuk: "Jeremiásra nézve pedig ezt a parancsot adta Nabukodonozor, Babilónia királya Nebuzaradán testőrparancsnoknak: Vedd magad mellé, és legyen rá gondod! Ne tégy vele semmi rosszat, hanem úgy bánj vele, ahogyan kívánja" (Jer 39:11-12).

Miután a babiloni tisztek kiszabadították Jeremiást fogságából, a próféta önként osztozott az erőtlen maradék, "a föld szegényei" közül valók sorsában, akiket a káldeusok ott hagytak, hogy legyenek "szőlőmívesek" és "szántó-vető emberek." Babilonia Gedáliát tette felettük kormányzóvá. Csak néhány hónap múlt el, és az újonnan kinevezett kormányzót orvul megölték. A sok megpróbáltatást átélt szegény népet vezetői végül rávették arra, hogy keressen menedéket Egyiptom földjén. Jeremiás felemelte tiltakozó szavát e lépés ellen. "Ne menjetek Egyiptomba" - könyörgött. De az ihletett tanácsot nem fogadták meg, és "Júdának egész maradéka" Egyiptomba menekült - férfiak, asszonyok és gyermekek. "Elmentek tehát Egyiptomba, mert nem hallgattak az Úr szavára; és eljutottak Taphanhészig" (Jer 42:19; 43:7).

Mai Bibliai szakasz: Jeremiás 30

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=Jeremi%C3%A1s+30&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=Jeremi%C3%A1s+30&version=NT-HU

Jeremiás próféta ismét megkapta az Úr üzenetét. Már majdnem sor került a helyreállításra. A próféta utasítást kapott, hogy írjon egy könyvet mindarról, amit Isten mondott neki (2. vers). Érdekes megfigyelni, hogy itt a 30-33. fejezetben szélesebb körben használja a költői eszközöket. A költészetnek ez a robbanásszerű megjelenése az öröm kifejezése, hiszen ez a rész a reményről szól.

A 30. fejezettől kezdve Jeremiás megjövendöli Júda helyreállítását. Az emberek kétségbe voltak esve. Ezt a vajúdó nő metaforájával írja le (5-6. vers). Ennek a szakasznak a közvetlen címzettje Isten népe, akik azért aggodalmaskodnak, mert az Úr arra használja a babiloniakat, hogy megbüntesse őket, „de majd elpusztulnak pusztítóid, fogságba fog menni minden ellenséged. Ki fogják fosztani fosztogatóidat, prédára vetem minden prédálódat” (16. vers – új prot. ford.).

Van egy kérdés, amit fel kell tennünk: Miért engedte meg az Úr a hitetleneknek, hogy kihasználják az Ő népét? Miért engedte meg Isten, hogy a gonoszak munkálkodhassanak, és gonosz cselekedeteikkel boldogulhassanak? Az Ő népének az ad reményt, hogy mennyei Atyjuk biztosítja az igazságszolgáltatást számukra. A nemzet Isten ítéletének egy része, melyre ugyan olyan ítélet vár. Az Úr ellenségei feletti ítélet és a kiválasztott nép megújításának ígérete is felveti a szövetség lehetőségét: „És népemmé lesztek, én pedig Istenetek leszek” (22. vers), mely témát részletesen tárgyalja Jeremiás 31. fejezete.

Ez a helyreállítás nem csupán anyagi, politikai vagy nemzeti szintű, hanem ez az Isten és az Ő népe közti szövetségi kapcsolat helyreállítása is egyben. Ha gyógyító munkát végzünk, akkor az emberek egészségét állítjuk helyre; a szegények táplálásával az anyagi szükségletekről gondoskodunk; az igazságszolgáltatás segítségével az igazságtalan környezetben is fenn tudjuk tartani az Úr Igéjének eszményeit. Mindezen erőfeszítések helyesek és elismerésre méltóak, de jelentéktelenek mindaddig, míg nem tisztázzuk a probléma lényegét, ami nem más, mint a Teremtőnkkel megszakadt kapcsolat. Ez a lelki szempont legyen minden cselekedet része, akár a gyülekezetbeli szolgálatról van szó, akár az egyes tagok mindennapi életéről, akiknek ugyanez kell, hogy legyen a céljuk.

„Drága Uram, kérlek, segíts nekem, hogy egyik cselekedetem alkalmával se feledkezzek meg arról, hogy életem középpontjában a Veled lévő kapcsolatomnak kell állnia. Ámen.”

Michael Sokupa

108. heti olvasmány a PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 37. fejezetéhez (augusztus 20-26.).

Jeremiás nehéz élete arra emlékeztet bennünket, hogy a próféta munkája sosem könnyű! A próféták gyakran túl vannak hajtva, és nem becsülik meg őket, pedig ők az Úr hírnökei az önfejű és lázadó csoportokkal szemben. Jeremiás azzal töltötte az életét, hogy prédikált és Isten hűséges tanújaként tanácsolta a népet, mégis, amikor megpróbálta elhagyni Jeruzsálemet a jól megérdemelt nyugalomba vonulása céljából, valaki a gyülekezetből azt jelentette Sedékiás királynak, hogy Jeremiás áruló, és az ellenséghez akar csatlakozni.

A király fejedelmei feldühödtek Jeremiásra, megverték és börtönbe vetették. Azonban még ez a durván méltánytalan bánásmód sem rettentette el Jeremiást attól, hogy népszerűtlen üzenetét hirdesse. A fejedelmek dühösek voltak Jeremiás újra meg újra elismételt tanácsai miatt, amely szembement a heves nacionalizmusukkal és az ideiglenes jólétre vonatkozó vágyukkal, ezért azt állították, hogy a próféta a haza ellensége, ezért ki kell végezni.

A gyáva király tudta, hogy ezek a vádak nem igazak, de próbált kedvezni azoknak, akik az ország jólétét Isten szava fölé helyezték, és Jeremiást a kezükre adta. Egy mocsaras tömlöcbe vetve, Jeremiás végzete sötétnek tűnt.

Épp úgy, ahogyan Isten véghez vitte Jeremiás megmentését szörnyű körülményei elől, úgy fogja megmenteni Isten hűséges hírnökeit a végidőkben. Azokat, akik hűségesek Istenhez az ország hitehagyása közepette, azokat hamisan fogják megvádolni a saját hitközösségük volt tagjai. „Nyomorúságos idő lesz, amilyen nem volt attól fogva, hogy nép kezdett lenni… És abban az időben megszabadul a te néped; aki csak beírva találtatik a könyvben.”

Cindy Tutsch

nyugalmazott igazgatóhelyettes

Ellen G. White Intézet

Fordította: Gősi Csaba

Higgyetek az Ő prófétáinak - augusztus 23 - SZERDA - Jeremiás 29

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből

2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez

3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány - PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 37. fejezet 772. nap

Isten még az utolsó órában is világosan megmutatta, hogy irgalmaz azoknak, akik engedelmeskednek jogos kívánalmainak. Ha a király az engedelmességet választja, megmentheti a nép életét, és a várost is a tűzvésztől. A király azonban azt gondolta, túl messzire ment ahhoz, hogy visszaforduljon. Félt a zsidóktól, félt a gúnytól, féltette életét. Évek óta tartó istenellenes lázadása után Sedékiás túl megalázónak tartotta ezt mondani népének: Megfogadom az Úr szavát, amelyet Jeremiás prófétával üzent. Nem merek az intésekkel szembehelyezkedve háborúzni az ellenséggel.

Jeremiás sírva kérlelte Sedékiást, mentse meg magát és népét. Szíve fájdalmában aggódó lélekkel bizonygatta neki, hogyha nem fogadja meg Isten tanácsát, az élete és minden java a babiloniaiakhoz jut. A király azonban rossz irányba indult el, és nem akart visszafordulni a megtett úton. Úgy döntött, hogy a hamis próféták és azok tanácsát követi, akiket valójában megvetett, és akik kinevették, mert gyengeségből oly könnyen teljesítette kívánságaikat. Feláldozta emberi mivoltának nagyszerű szabadságát, és a közvélemény meghunyászkodó rabszolgájává lett. Nem akart szántszándékkal rosszat tenni, de nem határozta el azt sem, hogy bátran kiáll az igazságért. Jóllehet meg volt győződve Jeremiás tanácsának értékéről, de nem volt erkölcsi bátorsága az engedelmességre, és következetesen ment tovább a rossz irányba.

A király gyengeségből még azt sem akarta, hogy udvarnokai tudomást szerezzenek Jeremiással folytatott tárgyalásáról. Ennyire uralta az emberektől való félelem. Milyen pusztítást hárított volna el Sedékiás, ha kijelenti, elhiszi, amit a próféta mondott, - ami már félig beteljesedett! Ezt kellett volna mondania: Engedelmeskedem az Úrnak, és megmentem a várost a pusztulástól. Ha félek is az emberektől, és szívesen keresném kegyeiket, arra még sincs bátorságom, hogy áthágjam Isten parancsát. Szeretem az igazságot, gyűlölöm a bűnt, és követem Izráel mindenható Urának tanácsát!

Akkor a nép tisztelte volna bátorságát, és a hit és kételkedés között ingadozók határozottan az igazság mellé álltak volna. Éppen ez a bátorság és becsületesség ébresztett volna csodálatot és hűséget alattvalóiban. Sokan mellé álltak volna, és akkor Júda megmenekült volna a vérontás, az éhség és a tűzokozta kimondhatatlan szenvedéstől.

Mai Bibliai szakasz: Jeremiás 29

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=Jeremi%C3%A1s+29&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=Jeremi%C3%A1s+29&version=NT-HU

Szeretnél email-t kapni Isten egyik prófétájától? Ebben a fejezetben Jeremiásról olvasunk, aki levelet küld a babiloni foglyoknak. Manapság egy email-t kapnánk. Ha te is fogoly vagy a modern Babilonban, hasznod lehet a következő tanácsból: „Mert ezt mondja a Seregek Ura, Izráel Istene: Ne hitessenek el titeket a ti prófétáitok, akik közöttetek vannak, se a ti jövendőmondóitok, és ne figyelmezzetek a ti álmaitokra, amelyeket álmodoztok. Mert ők hamisan prófétálnak néktek az én nevemben: Nem küldöttem őket, azt mondja az Úr” (8-9. vers)

Vannak hamis próféták manapság körülötted? Lauretta lányommal az ősi felvonulási úton álltunk az ősi Babilonban. Saddam Hussein 180 métert felújíttatott ebből a híres útból. Ottlétünkkor felidéztük a történelemnek azt a szakaszát, amikor a jeruzsálemi foglyok átmentek az Istár kapun és elkezdték hetven éves fogságukat. Azon a helyen Jeremiás 29 bátorító üzenete jutott eszünkbe: „Mert ezt mondja az Úr: Mihelyt eltelik Babilonban a hetven esztendő, meglátogatlak titeket és betöltöm rajtatok az én jó szómat, hogy visszahozzalak titeket e helyre. Mert én tudom az én gondolatimat, amelyeket én felőletek gondolok, azt mondja az Úr; békességnek és nem háborúságnak gondolata, hogy kívánatos véget adjak néktek” (10-11. vers).

Ha negatív gondolatokat táplálsz magadban a jövő felől, cseréld ki azokat Isten jövőddel kapcsolatos gondolataira! Amikor a lányommal átsétáltunk a részlegesen felújított Babilon hatalmas kapuin Nabukodonozor trónterme felé, ennek a felemelő ígéretnek a további részére gondoltunk: „Akkor segítségre hívtok engem, és elmentek és imádtok engem, és meghallgatlak titeket. És kerestek engem és megtaláltok, mert teljes szívetekből kerestek engem. És megtaláltok engem, azt mondja az Úr, és visszahozlak a fogságból, és összegyűjtlek titeket minden nemzet közül és mindama helyekről, ahová kiűztelek titeket, azt mondja az Úr, és visszahozlak e helyre, ahonnan számkivetettelek titeket” (12-14. vers).

Mi mindnyájan száműzöttek vagyunk, a bűntelen Édenből űzettünk ki, és nemcsak egy bűnös világban élünk, hanem bűnös és bukott a természetünk is. Ki fog megszabadítani bennünket? Ahogy a lányommal elhagytuk a tróntermet, ahol Dániel elmondta a királynak, hogy nemsokára egy kő zuhan alá, hogy szétzúzza e világ országait és egy örökkévaló országot állítson fel, beléptünk abba a nagy terembe, ahol Círus király elpusztította Belsazár királyt és főembereit.

Dániel sok évvel születése előtt megjövendölte az Úr eljövetelét, és azt, hogy megszabadítja majd száműzött népét. Ahogy a tróntermet néztük, nem tudtuk pontosan megállapítani, hogy a test nélküli kéz hova írta fel Babilon bukását és a rabság hetven évének a lejártát. Lauretta és én Jeremiás 29 ígéretével mentünk el az iráni Pasargadae-ba, ahol meglátogattuk Círus király sírját, aki előképe volt Krisztusnak.

Ézsaiás 44-45 pásztornak, szabadítónak és felkentnek nevezi őt. Az ő címe egy előkép, amely kapcsolatban van azzal, akit jelképez, a mennyei Círussal. Ahogy a nagy szabadítón elmélkedtünk Ézsaiás 45:13 csodálatos bátorító üzenetére gondoltunk: „Én indítottam el őt győzelmesen, egyengetem az útját mindenütt. Ő építi föl városomat, és hazaküldi foglyaimat, nem fizetségért és nem ajándékért – mondja a Seregek Ura” (új prot. ford.).

Imádság:

„Szerető mennyei Édesatyánk, köszönjük, hogy Círus történetén keresztül bemutattad nekünk szabadításodat. Köszönjük, hogy megszabadítasz Babilonból, a szenvedés és halál világából, és beviszel a boldog mennyországba. Köszönjük, hog a te kegyelmed nemcsak az igazságról szól, hanem a szeretetről is. Mindezt Jézus, a mennyei Círus nevében imádkoztuk. Ámen!”

Francois du Plessis

a Helderberg College gyülekezetének korábbi lelkésze

jelenleg evangélizátor a Dél-Afrikai Unióban

108. heti olvasmány a PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 37. fejezetéhez (augusztus 20-26.).

Jeremiás nehéz élete arra emlékeztet bennünket, hogy a próféta munkája sosem könnyű! A próféták gyakran túl vannak hajtva, és nem becsülik meg őket, pedig ők az Úr hírnökei az önfejű és lázadó csoportokkal szemben. Jeremiás azzal töltötte az életét, hogy prédikált és Isten hűséges tanújaként tanácsolta a népet, mégis, amikor megpróbálta elhagyni Jeruzsálemet a jól megérdemelt nyugalomba vonulása céljából, valaki a gyülekezetből azt jelentette Sedékiás királynak, hogy Jeremiás áruló, és az ellenséghez akar csatlakozni.

A király fejedelmei feldühödtek Jeremiásra, megverték és börtönbe vetették. Azonban még ez a durván méltánytalan bánásmód sem rettentette el Jeremiást attól, hogy népszerűtlen üzenetét hirdesse. A fejedelmek dühösek voltak Jeremiás újra meg újra elismételt tanácsai miatt, amely szembement a heves nacionalizmusukkal és az ideiglenes jólétre vonatkozó vágyukkal, ezért azt állították, hogy a próféta a haza ellensége, ezért ki kell végezni.

A gyáva király tudta, hogy ezek a vádak nem igazak, de próbált kedvezni azoknak, akik az ország jólétét Isten szava fölé helyezték, és Jeremiást a kezükre adta. Egy mocsaras tömlöcbe vetve, Jeremiás végzete sötétnek tűnt.

Épp úgy, ahogyan Isten véghez vitte Jeremiás megmentését szörnyű körülményei elől, úgy fogja megmenteni Isten hűséges hírnökeit a végidőkben. Azokat, akik hűségesek Istenhez az ország hitehagyása közepette, azokat hamisan fogják megvádolni a saját hitközösségük volt tagjai. „Nyomorúságos idő lesz, amilyen nem volt attól fogva, hogy nép kezdett lenni… És abban az időben megszabadul a te néped; aki csak beírva találtatik a könyvben.”

Cindy Tutsch

nyugalmazott igazgatóhelyettes

Ellen G. White Intézet

Fordította: Gősi Csaba

Higgyetek az Ő prófétáinak - augusztus 22 - KEDD - Jeremiás 28

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből

2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez

3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány - PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 37. fejezet 771. nap

Végül a fejedelmek felbőszülve Jeremiás újra és újra elmondott tanácsán, amely ellentétben állt elszánt ellenállásukkal, határozottan tiltakoztak a király előtt. Hangoztatták, hogy a próféta a nemzet ellensége; szavai meggyengítették a nép kezét, és bajt hoztak rájuk. Ezért halálra kell ítélni!

A gyáva király tudta, hogy ezek hamis vádak. De hogy megbékítse a magas és befolyásos tisztségviselőket, színlelte; elhiszi hazugságaikat és Jeremiást átadta nekik, hogy tetszésük szerint bánjanak vele. A prófétát bevetették "Melkijjá királyfi ciszternájába, amely a börtön udvarán volt. Köteleken bocsátották le Jeremiást, és mivel a ciszternában nem volt víz, csak sár, belesüllyedt Jeremiás a sárba" (Jer 38:6). Isten azonban barátokat támasztott, akik könyörögtek a királynak érte, és Jeremiást visszahelyeztették a börtön udvarába.

A király titokban újra Jeremiásért küldött, és megparancsolta neki, hogy pontosan mondja el, mi Isten szándéka Jeruzsálemmel. Jeremiás kérdéssel válaszolt: "Ha kijelentést mondok neked, biztosan megöletsz, ha pedig tanácsot adok, nem hallgatsz rám." A király titkos egyezségre lépett a prófétával. "Az élő Úrra mondom, aki az életet adta nekünk, hogy nem öletlek meg, és nem adlak az életedre törő emberek kezébe!" (Jer 38:15-16).

A királynak még lehetősége volt megfogadni Jahve figyelmeztetését, hogy kegyelem vegyülhessen a várost és a népet sújtó ítéletbe. "Ha van bátorságod kimenni a babilóniai király vezéreihez, akkor életben maradsz, és nem perzselik föl ezt a várost sem; életben maradsz házad népével együtt - szólt az üzenet a királynak. De ha nem mégy ki a babilóniai király vezéreihez, akkor ez a város a káldeusok kezébe kerül, és fölperzselik. Te sem menekülsz meg a kezükből."

"Aggódom, hogy a káldeusokhoz átpártolt júdaiak kezébe adnak, és azok gúnyt űznek belőlem." A próféta azonban megígérte: "Nem adnak!" Könyörögve tette hozzá: "Hallgass az Úr szavára, amelyet most mondok neked, akkor jól jársz, és életben maradsz!" (Jer 38:17-20).

Mai Bibliai szakasz: Jeremiás 28

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=Jeremi%C3%A1s+28&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=Jeremi%C3%A1s+28&version=NT-HU

A hamis prófétaság egy újabb hulláma kerül előtérbe Hanániás személyében. Azt jövendölte, hogy 2 éven belül a nemzet helyreállítása megtörténik, és a babiloni fogság véget ér. Letörte az igát Jeremiás nyakáról. Hallgatóinak azzal kellett összevetniük e prófécia tartalmát, amit a Jeremiás előtt élő próféták mondtak.

Jeremiás ebben a fejezetben segít az embereknek, mire figyeljenek: „A próféták, akik előttem és előtted eleitől fogva voltak, sok ország ellen és nagy királyságok ellen, hadról, veszedelemről és döghalálról prófétáltak.” Hanániás azonban békét hirdetett a népnek. Az igaz próféta egyik próbája pedig ez: „Amely próféta a békességről prófétál, mikor beteljesedik a próféta beszéde, akkor ismertetik meg a próféta, ha az Úr küldötte-é azt valóban?”

Az elmúlt néhány évtizedben több jövendölést hallottunk a világ végéről, mint amennyi a korábbi évszázadokban elhangzott. Néhány ezek közül konkrét dátumról beszélt. Ezek a próféták és próféciáik nem állták meg helyüket Isten Szavának mérlegén. Arra az esetre, ha bizonyos események úgy is történnének, észben kell tartanunk, hogy ez csak az egyik ismertetőjel. A modern kor prófétáinak meg kell felelniük az Írásban található minden kritériumnak ahhoz, hogy igazi prófétának találtassanak.

A következő igeszakaszok, amelyek segíthetnek ellenőrizni egy próféciának szánt kijelentés hitelességét napjainkban is: Ézs 8:20, Mt 7:15-20, 1Jn 4:1-3. Ellen G. White egy modernkori próféta, aki alávettetett a Bibliához mért vizsgálatnak hosszú időn át, és igaz prófétának találtatott, megfelelve az Írás által támasztott feltételeknek.

A figyelmeztetés 1Jn 4:1-ben találó: „Szeretteim, ne higyjetek minden léleknek, hanem próbáljátok meg a lelkeket, ha Istentől vannak-é; mert sok hamis próféta jött ki a világba.” Ez a felelősség nemcsak a teológusoké, lelkészeké és vezetőké, minden hívőnek magának kell ellenőriznie a lelkeket, és a közösség felelősségét sem szabad alábecsülni.

Drága Uram, kérlek, segíts az Ige mérlegén megpróbálnom mindenkit, aki prófétának vallja magát, vagy akképpen beszél! Ámen.

Michael Sokupa

108. heti olvasmány a PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 37. fejezetéhez (augusztus 20-26.).

Jeremiás nehéz élete arra emlékeztet bennünket, hogy a próféta munkája sosem könnyű! A próféták gyakran túl vannak hajtva, és nem becsülik meg őket, pedig ők az Úr hírnökei az önfejű és lázadó csoportokkal szemben. Jeremiás azzal töltötte az életét, hogy prédikált és Isten hűséges tanújaként tanácsolta a népet, mégis, amikor megpróbálta elhagyni Jeruzsálemet a jól megérdemelt nyugalomba vonulása céljából, valaki a gyülekezetből azt jelentette Sedékiás királynak, hogy Jeremiás áruló, és az ellenséghez akar csatlakozni.

A király fejedelmei feldühödtek Jeremiásra, megverték és börtönbe vetették. Azonban még ez a durván méltánytalan bánásmód sem rettentette el Jeremiást attól, hogy népszerűtlen üzenetét hirdesse. A fejedelmek dühösek voltak Jeremiás újra meg újra elismételt tanácsai miatt, amely szembement a heves nacionalizmusukkal és az ideiglenes jólétre vonatkozó vágyukkal, ezért azt állították, hogy a próféta a haza ellensége, ezért ki kell végezni.

A gyáva király tudta, hogy ezek a vádak nem igazak, de próbált kedvezni azoknak, akik az ország jólétét Isten szava fölé helyezték, és Jeremiást a kezükre adta. Egy mocsaras tömlöcbe vetve, Jeremiás végzete sötétnek tűnt.

Épp úgy, ahogyan Isten véghez vitte Jeremiás megmentését szörnyű körülményei elől, úgy fogja megmenteni Isten hűséges hírnökeit a végidőkben. Azokat, akik hűségesek Istenhez az ország hitehagyása közepette, azokat hamisan fogják megvádolni a saját hitközösségük volt tagjai. „Nyomorúságos idő lesz, amilyen nem volt attól fogva, hogy nép kezdett lenni… És abban az időben megszabadul a te néped; aki csak beírva találtatik a könyvben.”

Cindy Tutsch

nyugalmazott igazgatóhelyettes

Ellen G. White Intézet

Fordította: Gősi Csaba

Higgyetek az Ő prófétáinak - augusztus 21 - HÉTFŐ - Jeremiás 27

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Új olvasmány a fejezet végén a Próféták és királyok 37. fejezetéhez

Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből

2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez

3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány - PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 37. fejezet 770. nap

A remény, mely feltámadt a fejedelmek és a nép szívében, amikor Nabukodonozor serege dél felé fordult, hogy szembeszálljon az egyiptomiakkal, hamar szertefoszlott. Az Úr ezt üzente: "Én ellened fordulok, te fáraó, Egyiptom királya, te nagy szörnyeteg, aki ott heverészel a Nílus ágai közt..." Egyiptom hatalma olyan volt, mint a törött nád. Megtudja "Egyiptom minden lakója - hangzott az ihletett kinyilatkoztatás -, hogy én vagyok az Úr. Mert olyan támasz voltál Izráel házának, mint a nád." "Megerősítem Babilónia királyának a karjait, a fáraó karjai pedig lehanyatlanak. Akkor megtudják, hogy én vagyok az Úr, mert kardomat Babilónia királyának a kezébe adom, hogy azt Egyiptom ellen fordítsa" (Ez 29:3, 6; 30:25).

Miközben Júda fejedelmei hiába vártak Egyiptom segítségére, Sedékiás aggasztó sejtelmek között gondolt Isten börtönbe vetett prófétájára. Napok múltával a király érte küldött, és titokban megkérdezte tőle: "Van-e mondanivalója az Úrnak? Jeremiás ezt felelte: Van! - és hozzátette: A babilóniai király kezébe kerülsz.

Majd ezt kérdezte Jeremiás Cidkijjá királytól: Mit vétettem ellened, udvari embereid és a nép ellen, hogy fogházba vetettetek engem? Hol vannak prófétáitok, akik azt prófétálták nektek, hogy nem jön el Babilónia királya ellenetek és az ország ellen?! Most azért, uram király, hallgass meg, és jusson eléd könyörgésem: Ne vitess vissza Jónátán kancellár házába, ne kelljen ott meghalnom!" (Jer 37:17-20)

Ekkor Sedékiás megparancsolta, "hogy a börtön udvarán legyen felügyelet alatt Jeremiás, és adjanak neki naponként egy kenyeret a pékek utcájából, amíg csak el nem fogy a kenyér a városban. Így maradhatott Jeremiás a börtön udvarában" (Jer 37:21).

A király nem merte nyíltan megvallani, hogy hisz Jeremiásnak. Félelme azonban arra késztette, hogy titokban kikérdezze. Ahhoz gyenge és gyáva volt, hogy a fejedelmek és a nép rosszallását vállalva, a próféta szavai szerint meghódoljon Isten akarata előtt.

A börtön pitvarából Jeremiás továbbra is tanácsolta a Babilon ura előtti meghódolást. Az ellenállás biztos halált jelent. Ezt üzente az Úr Júdának: "Aki ebben a városban marad, az fegyver, éhség és dögvész miatt fog meghalni. Aki azonban kimegy a káldeusokhoz, az megmarad, életét ajándékul kapja, és élni fog." Világosak és határozottak voltak ezek a szavak. A próféta az Úr nevében bátran kijelentette: "A babilóniai király hadseregének a kezébe fog kerülni ez a város, és elfoglalja" (Jer 38:2-3).

Mai Bibliai szakasz: Jeremiás 27

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=Jeremi%C3%A1s+27&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=Jeremi%C3%A1s+27&version=NT-HU

A prófétáknak nemcsak szóban kellett átadniuk Isten üzenetét, hanem időnként be is kellett mutatniuk azt. Jeremiás könyvének 27. fejezete egy „eljátszott” prófécia a babiloni fogság eljövendő időszakáról.

Napjainkban is előfordul, hogy egy prédikáció egy település minden lakójának figyelmét megragadja, bár manapság a világ legtöbb városában nem ez a helyzet. Míg továbbra is a prédikálás a legfőbb módszer, egyesek ötletesebb módokat találnak az üzenet közvetítésére, az emberek figyelmének felkeltésére.

Jeremiást így utasította Isten: „Csinálj magadnak köteleket, és jármot és vedd azokat a nyakadba (2. vers). Ez a fejezet azok közé tartozik, melyek Istent Teremtőként és minden nemzet uralkodójaként mutatják be. Isten uralkodik, s most a babiloniakat használja fel Júda megbüntetésére. Ez nem egy kellemes élmény Júda népének. Végül azonban Babilont is megítéli Isten a médek és a perzsák leigázó hatalma által.

Úgy tűnhet, a világ nemzetei napjainkban maguktól működnek, de valójában Isten uralkodik. Időről időre ébresztő felhívást küld, ami félreérthetetlenül Tőle származik. Időnként nagy nyomorúságokat enged meg, hogy térdre kényszerítse a népeket. Végül e Föld minden nemzete és minden egyes lakója fel fogja ismerni, hogy Isten az uralkodó.

Isten ítéletének elfogadása enyhítheti a szenvedést, büntetése elleni lázadás azonban csak súlyosbítja azt. A 12. versben így szól a bátorítás Sedékiás királyhoz: „Vegyétek nyakatokra a babiloni király jármát, és szolgáljatok néki és az ő népének, és éltek!” Ezzel a megváltó kegyelemmel igyekszik Isten helyreállítani az egészséges szövetségi kapcsolatot népével.

Előfordul, hogy egyénileg, vagy közösségileg el kell fogadnunk Isten helyreállító ítéletét. Ez történhet személyes vagy akár gyülekezeti szinten is.  El kell fogadnunk Isten fegyelmezését, s a lelki emberét, akit a Vele való egészséges kapcsolat helyreállításáért küld.

A hamis próféták azt a megtévesztő látszatot keltették, mintha Isten ügyét védelmeznék, amikor azt ígérték, hogy az Isten házából elrabolt szent edényeket a babiloniak hamarosan visszaszolgáltatják. Isten megengedte a babiloniaknak, hogy elvigyék a templomból azokat az edényeket, de ez nem jelenti, hogy jóváhagyta volna pogány isteneiket. Továbbra is Isten kezében volt az irányítás, ezért mondja: „Babilonba vitetnek, és ott lesznek mindama napig, amelyen meglátogatom őket…, és visszahozom azokat e helyre” (22. vers).

„Urunk, kérünk, segíts hinnünk a nekünk szánt tervedben és abban, hogy a helyreállítás ígéreted szerint bekövetkezik.  Ámen.”

Michael Sokupa

egyetemi tanár, az E.G.White Kutatóintézet igazgatója,

Helderberg Kollégium

Dél-Afrika

108. heti olvasmány a PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 37. fejezetéhez (augusztus 20-26.).

Jeremiás nehéz élete arra emlékeztet bennünket, hogy a próféta munkája sosem könnyű! A próféták gyakran túl vannak hajtva, és nem becsülik meg őket, pedig ők az Úr hírnökei az önfejű és lázadó csoportokkal szemben. Jeremiás azzal töltötte az életét, hogy prédikált és Isten hűséges tanújaként tanácsolta a népet, mégis, amikor megpróbálta elhagyni Jeruzsálemet a jól megérdemelt nyugalomba vonulása céljából, valaki a gyülekezetből azt jelentette Sedékiás királynak, hogy Jeremiás áruló, és az ellenséghez akar csatlakozni.

A király fejedelmei feldühödtek Jeremiásra, megverték és börtönbe vetették. Azonban még ez a durván méltánytalan bánásmód sem rettentette el Jeremiást attól, hogy népszerűtlen üzenetét hirdesse. A fejedelmek dühösek voltak Jeremiás újra meg újra elismételt tanácsai miatt, amely szembement a heves nacionalizmusukkal és az ideiglenes jólétre vonatkozó vágyukkal, ezért azt állították, hogy a próféta a haza ellensége, ezért ki kell végezni.

A gyáva király tudta, hogy ezek a vádak nem igazak, de próbált kedvezni azoknak, akik az ország jólétét Isten szava fölé helyezték, és Jeremiást a kezükre adta. Egy mocsaras tömlöcbe vetve, Jeremiás végzete sötétnek tűnt.

Épp úgy, ahogyan Isten véghez vitte Jeremiás megmentését szörnyű körülményei elől, úgy fogja megmenteni Isten hűséges hírnökeit a végidőkben. Azokat, akik hűségesek Istenhez az ország hitehagyása közepette, azokat hamisan fogják megvádolni a saját hitközösségük volt tagjai. „Nyomorúságos idő lesz, amilyen nem volt attól fogva, hogy nép kezdett lenni… És abban az időben megszabadul a te néped; aki csak beírva találtatik a könyvben.”

Cindy Tutsch

nyugalmazott igazgatóhelyettes

Ellen G. White Intézet

Fordította: Gősi Csaba

Higgyetek az Ő prófétáinak - augusztus 20 - VASÁRNAP - Jeremiás 26

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Új olvasmány a fejezet végén a Próféták és királyok 37. fejezetéhez

Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből

2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez

3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány - PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 37. fejezet 769. nap

37. A babiloni fogság

Sedékiás "uralkodásának kilencedik évében... megérkezett Nabukodonozor, Babilónia királya egész hadseregével Jeruzsálem alá...", hogy megostromolja a várost (2Kir 25:1). Júda helyzete kilátástalan volt. "...én rád támadok - jelentette ki Ezékiel által maga az Úr -, kihúzom kardomat hüvelyéből... nem is tér az vissza!" "...megdermed minden szív, elerőtlenedik minden kéz, elcsügged minden lélek, és minden térd vizes lesz." "Kitöltöm rajtuk dühömet, megsemmisítem őket haragom tüzével, fejükre olvasom tetteiket! - így szól az én Uram, az Úr" (Ez 21:8, 10, 11; 22:31).

Az egyiptomiak a körülzárt város segítségére akartak sietni. A káldeusok pedig, hogy őket visszaverjék, egy időre abbahagyták Júda fővárosának ostromát. Sedékiás reménykedni kezdett. Követet küldött Jeremiáshoz azzal a kéréssel, hogy imádkozzék Istenhez a héber nemzetért.

A próféta válasza félelmes volt. Azt mondta, a káldeusok visszatérnek, és elpusztítják a várost. A parancs elhangzott. A megátalkodott nemzet már nem háríthatta el Isten ítéletét. "Ne áltassátok magatokat" - figyelmeztette népét az Úr. "A káldeusok... nem fognak elvonulni! Ha megvernétek is az ellenetek harcoló káldeusok egész hadseregét, úgyhogy csak sebesültek maradnának belőle, még ezek is fölkelnének sátrukból, és fölperzselnék ezt a várost" (Jer 37:9-10). Júda maradékának fogságba kellett mennie, hogy viszontagságok közt tanulja meg azt a leckét, amelyet nem volt hajlandó kedvező körülmények között megtanulni. A szent Vigyázó határozatát nem lehetett megfellebbezni.

A még Jeruzsálemben lakó igazak közül, akik előtt világosan feltárult Isten szándéka, egyesek elhatározták a szent frigyláda elrejtését, amelyben a Tízparancsolat elveit megörökítő kőtáblák voltak, hogy azt ne érintsék könyörtelen kezek. Meg is tették. Sírva és bánkódva rejtették el egy barlangba Izráel és Júda férfiai elől, mert vétkeztek. Sohasem kapták vissza. A szent láda még mindig rejtekhelyén van. Mióta elrejtették, senki sem bolygatta.

Jeremiás hosszú évekig Isten hűséges tanújaként állt a nép előtt. Most, hogy a pusztulásra ítélt város már-már a pogányok kezére került, munkáját befejezettnek vélte és távozni próbált. De egy hamis próféta fia megakadályozta. Azt híresztelte, hogy Jeremiás a babiloniaiakkal akar összefogni, akik előtti meghódolásra buzdította Júda népét. A próféta visszautasította a hazug vádat, de "a vezetők felháborodtak, megverték Jeremiást, és börtönbe vetették" (Jer 37:15).

Mai Bibliai szakasz: Jeremiás 26

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=Jeremi%C3%A1s+26&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=Jeremi%C3%A1s+26&version=NT-HU

A prófétáknak mindig is kihívást jelentett a feladat, hogy Istenre kellett hallgatniuk és az Ő üzenetét megosztaniuk az emberekkel. Az üzenetek sokszor nem voltak kellemesek. Képzeljük csak el, milyen lenne ma prófétaként szolgálni! Nagyon sok embert zavar Isten Igéje, mert a saját fejük után, a saját útjukon akarnak járni.

Jeremiás azt az ijesztő feladatot kapta, hogy Júda népét megtérésre hívja. Hűségesen közvetítette az ítélet hírét a népnek. Ennek az lett a következménye, hogy megragadták és ezt mondták neki: „Halállal kell lakolnod!” (8. vers). S mindez az Úr házában történt. A vallási vezetők békét hirdettek a népnek, és akkor jön Jeremiás és a teljes megsemmisülésről beszél. Érdemes megjegyezni, hogy Jeremiást így utasította az Úr: „Egyetlen szót se hagyj el!” (2. vers).

Jeremiásnak bármilyen változtatás nélkül kellett közvetítenie az üzenetet, anélkül, hogy élete megmentése érdekében bármiben is tompította volna annak élét.  A Zsid 4:12. vers azokról szól, akik hallották Isten igéjét, de semmibe vették azt: „élő és ható, és élesebb minden kétélű fegyvernél, és elhat a szívnek és léleknek, az ízeknek és a velőknek megoszlásáig, és megítéli a gondolatokat és a szívnek indulatait.”

Hogyan próbáljuk manapság Isten küldötteit elhallgattatni? Bíróság elé citáljuk őket, személyes terünk megzavarásáért, jellemünk megrágalmazásáért? Egyszerűen otthagyjuk őket?  Júda népe Jeremiás halálát követelte, mert a város pusztulására figyelmezette őket (11. vers). Jeremiás védekezése így hangzik: „Az Úr küldött engem, hogy prófétáljak e ház ellen, és e város ellen mind e szókkal, amelyeket hallotok” (12. vers).

Ez a bibliaolvasási terv segített, hogy ne válogassak a Szentírás üzenetei között, hanem szisztematikusan olvassam végig az egészet.  Milyen elítélő üzenet szólna ma a városhoz, amelyben laksz? Milyen ítélet szólna ma a gyülekezetednek? És azt is meg kell kérdeznem: milyen elítélő üzenet szólna ma személyesen nekünk?  Felkészültünk, mint Jeremiás, hogy Isten üzenetének közvetítői legyünk?  Hajlandók vagyunk kiállni az Úrért, amikor az emberek Isten Igéjét támadják? Minden jóra fordult, és Jeremiás élete megmenekült, de ő soha nem változtatott az igazságon, csak hogy életét mentse.

Urunk, kérünk, segíts nekünk, hogy soha ne egyezzünk ki Igéd támadóival és mindig álljunk ki becsületed és dicsőséged mellett!  Ámen

Michael Sokupa

egyetemi tanár, az E.G. White Kutatóintézet igazgatója,

Helderberg Kollégium

Dél-Afrika

108. heti olvasmány a PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 37. fejezetéhez (augusztus 20-26.).

Jeremiás nehéz élete arra emlékeztet bennünket, hogy a próféta munkája sosem könnyű! A próféták gyakran túl vannak hajtva, és nem becsülik meg őket, pedig ők az Úr hírnökei az önfejű és lázadó csoportokkal szemben. Jeremiás azzal töltötte az életét, hogy prédikált és Isten hűséges tanújaként tanácsolta a népet, mégis, amikor megpróbálta elhagyni Jeruzsálemet a jól megérdemelt nyugalomba vonulása céljából, valaki a gyülekezetből azt jelentette Sedékiás királynak, hogy Jeremiás áruló, és az ellenséghez akar csatlakozni.

A király fejedelmei feldühödtek Jeremiásra, megverték és börtönbe vetették. Azonban még ez a durván méltánytalan bánásmód sem rettentette el Jeremiást attól, hogy népszerűtlen üzenetét hirdesse. A fejedelmek dühösek voltak Jeremiás újra meg újra elismételt tanácsai miatt, amely szembement a heves nacionalizmusukkal és az ideiglenes jólétre vonatkozó vágyukkal, ezért azt állították, hogy a próféta a haza ellensége, ezért ki kell végezni.

A gyáva király tudta, hogy ezek a vádak nem igazak, de próbált kedvezni azoknak, akik az ország jólétét Isten szava fölé helyezték, és Jeremiást a kezükre adta. Egy mocsaras tömlöcbe vetve, Jeremiás végzete sötétnek tűnt.

Épp úgy, ahogyan Isten véghez vitte Jeremiás megmentését szörnyű körülményei elől, úgy fogja megmenteni Isten hűséges hírnökeit a végidőkben. Azokat, akik hűségesek Istenhez az ország hitehagyása közepette, azokat hamisan fogják megvádolni a saját hitközösségük volt tagjai. „Nyomorúságos idő lesz, amilyen nem volt attól fogva, hogy nép kezdett lenni… És abban az időben megszabadul a te néped; aki csak beírva találtatik a könyvben.”

Cindy Tutsch

nyugalmazott igazgatóhelyettes

Ellen G. White Intézet

Fordította: Gősi Csaba