Új
olvasmány a fejezet végén a Próféták és királyok 37. fejezetéhez
Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány - PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 37. fejezet 769. nap
37.
A babiloni fogság
Sedékiás "uralkodásának kilencedik évében... megérkezett
Nabukodonozor, Babilónia királya egész hadseregével Jeruzsálem alá...",
hogy megostromolja a várost (2Kir 25:1). Júda helyzete kilátástalan volt.
"...én rád támadok - jelentette ki Ezékiel által maga az Úr -, kihúzom
kardomat hüvelyéből... nem is tér az vissza!" "...megdermed minden
szív, elerőtlenedik minden kéz, elcsügged minden lélek, és minden térd vizes
lesz." "Kitöltöm rajtuk dühömet, megsemmisítem őket haragom tüzével,
fejükre olvasom tetteiket! - így szól az én Uram, az Úr" (Ez 21:8, 10, 11;
22:31).
Az egyiptomiak a körülzárt város segítségére akartak
sietni. A káldeusok pedig, hogy őket visszaverjék, egy időre abbahagyták Júda
fővárosának ostromát. Sedékiás reménykedni kezdett. Követet küldött Jeremiáshoz
azzal a kéréssel, hogy imádkozzék Istenhez a héber nemzetért.
A próféta válasza félelmes volt. Azt mondta, a káldeusok
visszatérnek, és elpusztítják a várost. A parancs elhangzott. A megátalkodott
nemzet már nem háríthatta el Isten ítéletét. "Ne áltassátok
magatokat" - figyelmeztette népét az Úr. "A káldeusok... nem fognak
elvonulni! Ha megvernétek is az ellenetek harcoló káldeusok egész hadseregét,
úgyhogy csak sebesültek maradnának belőle, még ezek is fölkelnének sátrukból,
és fölperzselnék ezt a várost" (Jer 37:9-10). Júda maradékának fogságba
kellett mennie, hogy viszontagságok közt tanulja meg azt a leckét, amelyet nem
volt hajlandó kedvező körülmények között megtanulni. A szent Vigyázó
határozatát nem lehetett megfellebbezni.
A még Jeruzsálemben lakó igazak közül, akik előtt világosan
feltárult Isten szándéka, egyesek elhatározták a szent frigyláda elrejtését,
amelyben a Tízparancsolat elveit megörökítő kőtáblák voltak, hogy azt ne
érintsék könyörtelen kezek. Meg is tették. Sírva és bánkódva rejtették el egy
barlangba Izráel és Júda férfiai elől, mert vétkeztek. Sohasem kapták vissza. A
szent láda még mindig rejtekhelyén van. Mióta elrejtették, senki sem bolygatta.
Jeremiás hosszú évekig Isten hűséges tanújaként állt a nép
előtt. Most, hogy a pusztulásra ítélt város már-már a pogányok kezére került,
munkáját befejezettnek vélte és távozni próbált. De egy hamis próféta fia
megakadályozta. Azt híresztelte, hogy Jeremiás a babiloniaiakkal akar
összefogni, akik előtti meghódolásra buzdította Júda népét. A próféta
visszautasította a hazug vádat, de "a vezetők felháborodtak, megverték
Jeremiást, és börtönbe vetették" (Jer 37:15).
Mai Bibliai szakasz: Jeremiás
26
A fejezetet itt
olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:
A prófétáknak mindig is
kihívást jelentett a feladat, hogy Istenre kellett hallgatniuk és az Ő üzenetét
megosztaniuk az emberekkel. Az üzenetek sokszor nem voltak kellemesek. Képzeljük
csak el, milyen lenne ma prófétaként szolgálni! Nagyon sok embert zavar Isten Igéje,
mert a saját fejük után, a saját útjukon akarnak járni.
Jeremiás azt az ijesztő
feladatot kapta, hogy Júda népét megtérésre hívja. Hűségesen közvetítette az
ítélet hírét a népnek. Ennek az lett a következménye, hogy megragadták és ezt
mondták neki: „Halállal kell lakolnod!” (8.
vers). S mindez az Úr házában történt. A vallási vezetők békét hirdettek a
népnek, és akkor jön Jeremiás és a teljes megsemmisülésről beszél. Érdemes
megjegyezni, hogy Jeremiást így utasította az Úr: „Egyetlen szót se hagyj el!” (2. vers).
Jeremiásnak bármilyen
változtatás nélkül kellett közvetítenie az üzenetet, anélkül, hogy élete
megmentése érdekében bármiben is tompította volna annak élét. A Zsid
4:12. vers azokról szól, akik hallották Isten igéjét, de semmibe vették azt:
„élő és ható, és élesebb minden kétélű
fegyvernél, és elhat a szívnek és léleknek, az ízeknek és a velőknek
megoszlásáig, és megítéli a gondolatokat és a szívnek indulatait.”
Hogyan próbáljuk
manapság Isten küldötteit elhallgattatni? Bíróság elé citáljuk őket, személyes
terünk megzavarásáért, jellemünk megrágalmazásáért? Egyszerűen otthagyjuk őket?
Júda népe Jeremiás halálát követelte,
mert a város pusztulására figyelmezette őket (11. vers). Jeremiás védekezése
így hangzik: „Az Úr küldött engem, hogy
prófétáljak e ház ellen, és e város ellen mind e szókkal, amelyeket hallotok” (12.
vers).
Ez a bibliaolvasási terv
segített, hogy ne válogassak a Szentírás üzenetei között, hanem
szisztematikusan olvassam végig az egészet.
Milyen elítélő üzenet szólna ma a városhoz, amelyben laksz? Milyen
ítélet szólna ma a gyülekezetednek? És azt is meg kell kérdeznem: milyen elítélő
üzenet szólna ma személyesen nekünk? Felkészültünk, mint Jeremiás, hogy Isten üzenetének
közvetítői legyünk? Hajlandók vagyunk
kiállni az Úrért, amikor az emberek Isten Igéjét támadják? Minden jóra fordult,
és Jeremiás élete megmenekült, de ő soha nem változtatott az igazságon, csak
hogy életét mentse.
Urunk, kérünk, segíts nekünk, hogy soha ne egyezzünk ki Igéd
támadóival és mindig álljunk ki becsületed és dicsőséged mellett! Ámen
Michael Sokupa
egyetemi tanár, az E.G.
White Kutatóintézet igazgatója,
Helderberg Kollégium
Dél-Afrika
108. heti olvasmány a PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 37. fejezetéhez (augusztus
20-26.).
Jeremiás nehéz élete
arra emlékeztet bennünket, hogy a próféta munkája sosem könnyű! A próféták
gyakran túl vannak hajtva, és nem becsülik meg őket, pedig ők az Úr hírnökei az
önfejű és lázadó csoportokkal szemben. Jeremiás azzal töltötte az életét, hogy
prédikált és Isten hűséges tanújaként tanácsolta a népet, mégis, amikor
megpróbálta elhagyni Jeruzsálemet a jól megérdemelt nyugalomba vonulása
céljából, valaki a gyülekezetből azt jelentette Sedékiás királynak, hogy
Jeremiás áruló, és az ellenséghez akar csatlakozni.
A király fejedelmei
feldühödtek Jeremiásra, megverték és börtönbe vetették. Azonban még ez a durván
méltánytalan bánásmód sem rettentette el Jeremiást attól, hogy népszerűtlen
üzenetét hirdesse. A fejedelmek dühösek voltak Jeremiás újra meg újra
elismételt tanácsai miatt, amely szembement a heves nacionalizmusukkal és az
ideiglenes jólétre vonatkozó vágyukkal, ezért azt állították, hogy a próféta a
haza ellensége, ezért ki kell végezni.
A gyáva király tudta,
hogy ezek a vádak nem igazak, de próbált kedvezni azoknak, akik az ország
jólétét Isten szava fölé helyezték, és Jeremiást a kezükre adta. Egy mocsaras
tömlöcbe vetve, Jeremiás végzete sötétnek tűnt.
Épp úgy, ahogyan Isten
véghez vitte Jeremiás megmentését szörnyű körülményei elől, úgy fogja
megmenteni Isten hűséges hírnökeit a végidőkben. Azokat, akik hűségesek
Istenhez az ország hitehagyása közepette, azokat hamisan fogják megvádolni a
saját hitközösségük volt tagjai. „Nyomorúságos idő lesz, amilyen nem volt attól
fogva, hogy nép kezdett lenni… És abban az időben megszabadul a te néped; aki
csak beírva találtatik a könyvben.”
Cindy Tutsch
nyugalmazott
igazgatóhelyettes
Ellen G. White Intézet
Fordította: Gősi Csaba
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése