2017. augusztus 20., vasárnap

Higgyetek az Ő prófétáinak - augusztus 20 - VASÁRNAP - Jeremiás 26

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Új olvasmány a fejezet végén a Próféták és királyok 37. fejezetéhez

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány - PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 37. fejezet 769. nap

37. A babiloni fogság

Sedékiás "uralkodásának kilencedik évében... megérkezett Nabukodonozor, Babilónia királya egész hadseregével Jeruzsálem alá...", hogy megostromolja a várost (2Kir 25:1). Júda helyzete kilátástalan volt. "...én rád támadok - jelentette ki Ezékiel által maga az Úr -, kihúzom kardomat hüvelyéből... nem is tér az vissza!" "...megdermed minden szív, elerőtlenedik minden kéz, elcsügged minden lélek, és minden térd vizes lesz." "Kitöltöm rajtuk dühömet, megsemmisítem őket haragom tüzével, fejükre olvasom tetteiket! - így szól az én Uram, az Úr" (Ez 21:8, 10, 11; 22:31).

Az egyiptomiak a körülzárt város segítségére akartak sietni. A káldeusok pedig, hogy őket visszaverjék, egy időre abbahagyták Júda fővárosának ostromát. Sedékiás reménykedni kezdett. Követet küldött Jeremiáshoz azzal a kéréssel, hogy imádkozzék Istenhez a héber nemzetért.

A próféta válasza félelmes volt. Azt mondta, a káldeusok visszatérnek, és elpusztítják a várost. A parancs elhangzott. A megátalkodott nemzet már nem háríthatta el Isten ítéletét. "Ne áltassátok magatokat" - figyelmeztette népét az Úr. "A káldeusok... nem fognak elvonulni! Ha megvernétek is az ellenetek harcoló káldeusok egész hadseregét, úgyhogy csak sebesültek maradnának belőle, még ezek is fölkelnének sátrukból, és fölperzselnék ezt a várost" (Jer 37:9-10). Júda maradékának fogságba kellett mennie, hogy viszontagságok közt tanulja meg azt a leckét, amelyet nem volt hajlandó kedvező körülmények között megtanulni. A szent Vigyázó határozatát nem lehetett megfellebbezni.

A még Jeruzsálemben lakó igazak közül, akik előtt világosan feltárult Isten szándéka, egyesek elhatározták a szent frigyláda elrejtését, amelyben a Tízparancsolat elveit megörökítő kőtáblák voltak, hogy azt ne érintsék könyörtelen kezek. Meg is tették. Sírva és bánkódva rejtették el egy barlangba Izráel és Júda férfiai elől, mert vétkeztek. Sohasem kapták vissza. A szent láda még mindig rejtekhelyén van. Mióta elrejtették, senki sem bolygatta.

Jeremiás hosszú évekig Isten hűséges tanújaként állt a nép előtt. Most, hogy a pusztulásra ítélt város már-már a pogányok kezére került, munkáját befejezettnek vélte és távozni próbált. De egy hamis próféta fia megakadályozta. Azt híresztelte, hogy Jeremiás a babiloniaiakkal akar összefogni, akik előtti meghódolásra buzdította Júda népét. A próféta visszautasította a hazug vádat, de "a vezetők felháborodtak, megverték Jeremiást, és börtönbe vetették" (Jer 37:15).

Mai Bibliai szakasz: Jeremiás 26

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:

A prófétáknak mindig is kihívást jelentett a feladat, hogy Istenre kellett hallgatniuk és az Ő üzenetét megosztaniuk az emberekkel. Az üzenetek sokszor nem voltak kellemesek. Képzeljük csak el, milyen lenne ma prófétaként szolgálni! Nagyon sok embert zavar Isten Igéje, mert a saját fejük után, a saját útjukon akarnak járni.

Jeremiás azt az ijesztő feladatot kapta, hogy Júda népét megtérésre hívja. Hűségesen közvetítette az ítélet hírét a népnek. Ennek az lett a következménye, hogy megragadták és ezt mondták neki: „Halállal kell lakolnod!” (8. vers). S mindez az Úr házában történt. A vallási vezetők békét hirdettek a népnek, és akkor jön Jeremiás és a teljes megsemmisülésről beszél. Érdemes megjegyezni, hogy Jeremiást így utasította az Úr: „Egyetlen szót se hagyj el!” (2. vers).

Jeremiásnak bármilyen változtatás nélkül kellett közvetítenie az üzenetet, anélkül, hogy élete megmentése érdekében bármiben is tompította volna annak élét.  A Zsid 4:12. vers azokról szól, akik hallották Isten igéjét, de semmibe vették azt: „élő és ható, és élesebb minden kétélű fegyvernél, és elhat a szívnek és léleknek, az ízeknek és a velőknek megoszlásáig, és megítéli a gondolatokat és a szívnek indulatait.”

Hogyan próbáljuk manapság Isten küldötteit elhallgattatni? Bíróság elé citáljuk őket, személyes terünk megzavarásáért, jellemünk megrágalmazásáért? Egyszerűen otthagyjuk őket?  Júda népe Jeremiás halálát követelte, mert a város pusztulására figyelmezette őket (11. vers). Jeremiás védekezése így hangzik: „Az Úr küldött engem, hogy prófétáljak e ház ellen, és e város ellen mind e szókkal, amelyeket hallotok” (12. vers).

Ez a bibliaolvasási terv segített, hogy ne válogassak a Szentírás üzenetei között, hanem szisztematikusan olvassam végig az egészet.  Milyen elítélő üzenet szólna ma a városhoz, amelyben laksz? Milyen ítélet szólna ma a gyülekezetednek? És azt is meg kell kérdeznem: milyen elítélő üzenet szólna ma személyesen nekünk?  Felkészültünk, mint Jeremiás, hogy Isten üzenetének közvetítői legyünk?  Hajlandók vagyunk kiállni az Úrért, amikor az emberek Isten Igéjét támadják? Minden jóra fordult, és Jeremiás élete megmenekült, de ő soha nem változtatott az igazságon, csak hogy életét mentse.

Urunk, kérünk, segíts nekünk, hogy soha ne egyezzünk ki Igéd támadóival és mindig álljunk ki becsületed és dicsőséged mellett!  Ámen

Michael Sokupa
egyetemi tanár, az E.G. White Kutatóintézet igazgatója,
Helderberg Kollégium
Dél-Afrika


108. heti olvasmány a PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 37. fejezetéhez (augusztus 20-26.).

Jeremiás nehéz élete arra emlékeztet bennünket, hogy a próféta munkája sosem könnyű! A próféták gyakran túl vannak hajtva, és nem becsülik meg őket, pedig ők az Úr hírnökei az önfejű és lázadó csoportokkal szemben. Jeremiás azzal töltötte az életét, hogy prédikált és Isten hűséges tanújaként tanácsolta a népet, mégis, amikor megpróbálta elhagyni Jeruzsálemet a jól megérdemelt nyugalomba vonulása céljából, valaki a gyülekezetből azt jelentette Sedékiás királynak, hogy Jeremiás áruló, és az ellenséghez akar csatlakozni.

A király fejedelmei feldühödtek Jeremiásra, megverték és börtönbe vetették. Azonban még ez a durván méltánytalan bánásmód sem rettentette el Jeremiást attól, hogy népszerűtlen üzenetét hirdesse. A fejedelmek dühösek voltak Jeremiás újra meg újra elismételt tanácsai miatt, amely szembement a heves nacionalizmusukkal és az ideiglenes jólétre vonatkozó vágyukkal, ezért azt állították, hogy a próféta a haza ellensége, ezért ki kell végezni.

A gyáva király tudta, hogy ezek a vádak nem igazak, de próbált kedvezni azoknak, akik az ország jólétét Isten szava fölé helyezték, és Jeremiást a kezükre adta. Egy mocsaras tömlöcbe vetve, Jeremiás végzete sötétnek tűnt.

Épp úgy, ahogyan Isten véghez vitte Jeremiás megmentését szörnyű körülményei elől, úgy fogja megmenteni Isten hűséges hírnökeit a végidőkben. Azokat, akik hűségesek Istenhez az ország hitehagyása közepette, azokat hamisan fogják megvádolni a saját hitközösségük volt tagjai. „Nyomorúságos idő lesz, amilyen nem volt attól fogva, hogy nép kezdett lenni… És abban az időben megszabadul a te néped; aki csak beírva találtatik a könyvben.”

Cindy Tutsch
nyugalmazott igazgatóhelyettes
Ellen G. White Intézet

Fordította: Gősi Csaba

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése