Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány - PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 37. fejezet 773. nap
Sedékiás gyengesége bűn volt, amelyért félelmes árat
fizetett. Az ellenség feltartóztathatatlan lavinaként söpört végig és dúlta fel
a várost. Az összezavarodott zsidó csapatokat visszaszorította, a nemzetet
legyőzte. Sedékiás fogságba esett, és fiait szeme láttára ölték meg. A királyt
fogolyként vitték el Jeruzsálemből, szemét kiszúrták, és Babilonba érkezése
után nyomorultul elpusztult. A Sion hegyének ormán több mint négy évszázadon át
koronaként ékeskedő gyönyörű templomot sem kímélték. "Az Isten házát felgyújtották,
Jeruzsálem várfalát lerombolták, palotáit mind fölperzselték, és minden drága
értékét elpusztították" (2Krón 36:19).
Amikor Nabukodonozor véglegesen legyőzte Jeruzsálemet,
sokan, akik a hosszú ostrom borzalmait átvészelték, kard által pusztultak el. A
megmaradtak közül egyeseket Babilonba vittek - főként a vezető papokat,
tisztségviselőket és az ország fejedelmeit -, és kivégezték őket mint árulókat.
Másokat pedig azért vittek fogságba, hogy Nabukodonozornak és fiainak
szolgáljanak, "amíg a perzsa királyság uralomra nem jutott; hogy
beteljesedjék az Úrnak Jeremiás által mondott igéje" (2Krón 36:20-21).
Jeremiásról ezt olvassuk: "Jeremiásra nézve pedig ezt
a parancsot adta Nabukodonozor, Babilónia királya Nebuzaradán
testőrparancsnoknak: Vedd magad mellé, és legyen rá gondod! Ne tégy vele semmi
rosszat, hanem úgy bánj vele, ahogyan kívánja" (Jer 39:11-12).
Miután a babiloni tisztek kiszabadították Jeremiást
fogságából, a próféta önként osztozott az erőtlen maradék, "a föld
szegényei" közül valók sorsában, akiket a káldeusok ott hagytak, hogy
legyenek "szőlőmívesek" és "szántó-vető emberek." Babilonia
Gedáliát tette felettük kormányzóvá. Csak néhány hónap múlt el, és az újonnan
kinevezett kormányzót orvul megölték. A sok megpróbáltatást átélt szegény népet
vezetői végül rávették arra, hogy keressen menedéket Egyiptom földjén. Jeremiás
felemelte tiltakozó szavát e lépés ellen. "Ne menjetek Egyiptomba" -
könyörgött. De az ihletett tanácsot nem fogadták meg, és "Júdának egész
maradéka" Egyiptomba menekült - férfiak, asszonyok és gyermekek.
"Elmentek tehát Egyiptomba, mert nem hallgattak az Úr szavára; és
eljutottak Taphanhészig" (Jer 42:19; 43:7).
Mai Bibliai szakasz: Jeremiás
30
A fejezetet itt
olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:
Jeremiás próféta ismét
megkapta az Úr üzenetét. Már majdnem sor került a helyreállításra. A próféta
utasítást kapott, hogy írjon egy könyvet mindarról, amit Isten mondott neki (2.
vers). Érdekes megfigyelni, hogy itt a 30-33. fejezetben szélesebb körben
használja a költői eszközöket. A költészetnek ez a robbanásszerű megjelenése az
öröm kifejezése, hiszen ez a rész a reményről szól.
A 30. fejezettől kezdve
Jeremiás megjövendöli Júda helyreállítását. Az emberek kétségbe voltak esve.
Ezt a vajúdó nő metaforájával írja le (5-6. vers). Ennek a szakasznak a
közvetlen címzettje Isten népe, akik azért aggodalmaskodnak, mert az Úr arra
használja a babiloniakat, hogy megbüntesse őket, „de majd elpusztulnak pusztítóid, fogságba fog menni minden ellenséged.
Ki fogják fosztani fosztogatóidat, prédára vetem minden prédálódat” (16.
vers – új prot. ford.).
Van egy kérdés, amit
fel kell tennünk: Miért engedte meg az Úr a hitetleneknek, hogy kihasználják az
Ő népét? Miért engedte meg Isten, hogy a gonoszak munkálkodhassanak, és gonosz
cselekedeteikkel boldogulhassanak? Az Ő népének az ad reményt, hogy mennyei
Atyjuk biztosítja az igazságszolgáltatást számukra. A nemzet Isten ítéletének
egy része, melyre ugyan olyan ítélet vár. Az Úr ellenségei feletti ítélet és a
kiválasztott nép megújításának ígérete is felveti a szövetség lehetőségét: „És népemmé lesztek, én pedig Istenetek
leszek” (22. vers), mely témát részletesen tárgyalja Jeremiás 31. fejezete.
Ez a helyreállítás nem
csupán anyagi, politikai vagy nemzeti szintű, hanem ez az Isten és az Ő népe
közti szövetségi kapcsolat helyreállítása is egyben. Ha gyógyító munkát
végzünk, akkor az emberek egészségét állítjuk helyre; a szegények táplálásával
az anyagi szükségletekről gondoskodunk; az igazságszolgáltatás segítségével az
igazságtalan környezetben is fenn tudjuk tartani az Úr Igéjének eszményeit.
Mindezen erőfeszítések helyesek és elismerésre méltóak, de jelentéktelenek mindaddig,
míg nem tisztázzuk a probléma lényegét, ami nem más, mint a Teremtőnkkel
megszakadt kapcsolat. Ez a lelki szempont legyen minden cselekedet része, akár
a gyülekezetbeli szolgálatról van szó, akár az egyes tagok mindennapi életéről,
akiknek ugyanez kell, hogy legyen a céljuk.
„Drága Uram, kérlek,
segíts nekem, hogy egyik cselekedetem alkalmával se feledkezzek meg arról, hogy
életem középpontjában a Veled lévő kapcsolatomnak kell állnia. Ámen.”
Michael Sokupa
108. heti olvasmány a PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 37. fejezetéhez (augusztus
20-26.).
Jeremiás nehéz élete
arra emlékeztet bennünket, hogy a próféta munkája sosem könnyű! A próféták
gyakran túl vannak hajtva, és nem becsülik meg őket, pedig ők az Úr hírnökei az
önfejű és lázadó csoportokkal szemben. Jeremiás azzal töltötte az életét, hogy
prédikált és Isten hűséges tanújaként tanácsolta a népet, mégis, amikor
megpróbálta elhagyni Jeruzsálemet a jól megérdemelt nyugalomba vonulása
céljából, valaki a gyülekezetből azt jelentette Sedékiás királynak, hogy
Jeremiás áruló, és az ellenséghez akar csatlakozni.
A király fejedelmei
feldühödtek Jeremiásra, megverték és börtönbe vetették. Azonban még ez a durván
méltánytalan bánásmód sem rettentette el Jeremiást attól, hogy népszerűtlen
üzenetét hirdesse. A fejedelmek dühösek voltak Jeremiás újra meg újra
elismételt tanácsai miatt, amely szembement a heves nacionalizmusukkal és az
ideiglenes jólétre vonatkozó vágyukkal, ezért azt állították, hogy a próféta a
haza ellensége, ezért ki kell végezni.
A gyáva király tudta,
hogy ezek a vádak nem igazak, de próbált kedvezni azoknak, akik az ország
jólétét Isten szava fölé helyezték, és Jeremiást a kezükre adta. Egy mocsaras
tömlöcbe vetve, Jeremiás végzete sötétnek tűnt.
Épp úgy, ahogyan Isten
véghez vitte Jeremiás megmentését szörnyű körülményei elől, úgy fogja
megmenteni Isten hűséges hírnökeit a végidőkben. Azokat, akik hűségesek
Istenhez az ország hitehagyása közepette, azokat hamisan fogják megvádolni a
saját hitközösségük volt tagjai. „Nyomorúságos idő lesz, amilyen nem volt attól
fogva, hogy nép kezdett lenni… És abban az időben megszabadul a te néped; aki
csak beírva találtatik a könyvben.”
Cindy Tutsch
nyugalmazott
igazgatóhelyettes
Ellen G. White Intézet
Fordította: Gősi Csaba
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése