Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány - PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 37. fejezet 772. nap
Isten még az utolsó órában is világosan megmutatta, hogy
irgalmaz azoknak, akik engedelmeskednek jogos kívánalmainak. Ha a király az
engedelmességet választja, megmentheti a nép életét, és a várost is a
tűzvésztől. A király azonban azt gondolta, túl messzire ment ahhoz, hogy
visszaforduljon. Félt a zsidóktól, félt a gúnytól, féltette életét. Évek óta
tartó istenellenes lázadása után Sedékiás túl megalázónak tartotta ezt mondani
népének: Megfogadom az Úr szavát, amelyet Jeremiás prófétával üzent. Nem merek
az intésekkel szembehelyezkedve háborúzni az ellenséggel.
Jeremiás sírva kérlelte Sedékiást, mentse meg magát és
népét. Szíve fájdalmában aggódó lélekkel bizonygatta neki, hogyha nem fogadja
meg Isten tanácsát, az élete és minden java a babiloniaiakhoz jut. A király
azonban rossz irányba indult el, és nem akart visszafordulni a megtett úton.
Úgy döntött, hogy a hamis próféták és azok tanácsát követi, akiket valójában
megvetett, és akik kinevették, mert gyengeségből oly könnyen teljesítette
kívánságaikat. Feláldozta emberi mivoltának nagyszerű szabadságát, és a
közvélemény meghunyászkodó rabszolgájává lett. Nem akart szántszándékkal
rosszat tenni, de nem határozta el azt sem, hogy bátran kiáll az igazságért.
Jóllehet meg volt győződve Jeremiás tanácsának értékéről, de nem volt erkölcsi
bátorsága az engedelmességre, és következetesen ment tovább a rossz irányba.
A király gyengeségből még azt sem akarta, hogy udvarnokai
tudomást szerezzenek Jeremiással folytatott tárgyalásáról. Ennyire uralta az
emberektől való félelem. Milyen pusztítást hárított volna el Sedékiás, ha
kijelenti, elhiszi, amit a próféta mondott, - ami már félig beteljesedett! Ezt
kellett volna mondania: Engedelmeskedem az Úrnak, és megmentem a várost a
pusztulástól. Ha félek is az emberektől, és szívesen keresném kegyeiket, arra
még sincs bátorságom, hogy áthágjam Isten parancsát. Szeretem az igazságot,
gyűlölöm a bűnt, és követem Izráel mindenható Urának tanácsát!
Akkor a nép tisztelte volna bátorságát, és a hit és
kételkedés között ingadozók határozottan az igazság mellé álltak volna. Éppen
ez a bátorság és becsületesség ébresztett volna csodálatot és hűséget
alattvalóiban. Sokan mellé álltak volna, és akkor Júda megmenekült volna a
vérontás, az éhség és a tűzokozta kimondhatatlan szenvedéstől.
Mai Bibliai szakasz: Jeremiás
29
A fejezetet itt
olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:
Szeretnél email-t kapni
Isten egyik prófétájától? Ebben a fejezetben Jeremiásról olvasunk, aki levelet
küld a babiloni foglyoknak. Manapság egy email-t kapnánk. Ha te is fogoly vagy
a modern Babilonban, hasznod lehet a következő tanácsból: „Mert ezt mondja a Seregek Ura, Izráel Istene: Ne hitessenek el titeket
a ti prófétáitok, akik közöttetek vannak, se a ti jövendőmondóitok, és ne
figyelmezzetek a ti álmaitokra, amelyeket álmodoztok. Mert ők hamisan
prófétálnak néktek az én nevemben: Nem küldöttem őket, azt mondja az Úr”
(8-9. vers)
Vannak hamis próféták
manapság körülötted? Lauretta lányommal az ősi felvonulási úton álltunk az ősi
Babilonban. Saddam Hussein 180 métert felújíttatott ebből a híres útból.
Ottlétünkkor felidéztük a történelemnek azt a szakaszát, amikor a jeruzsálemi
foglyok átmentek az Istár kapun és elkezdték hetven éves fogságukat. Azon a
helyen Jeremiás 29 bátorító üzenete jutott eszünkbe: „Mert ezt mondja az Úr: Mihelyt eltelik Babilonban a hetven esztendő,
meglátogatlak titeket és betöltöm rajtatok az én jó szómat, hogy visszahozzalak
titeket e helyre. Mert én tudom az én gondolatimat, amelyeket én felőletek
gondolok, azt mondja az Úr; békességnek és nem háborúságnak gondolata, hogy
kívánatos véget adjak néktek” (10-11. vers).
Ha negatív gondolatokat
táplálsz magadban a jövő felől, cseréld ki azokat Isten jövőddel kapcsolatos
gondolataira! Amikor a lányommal átsétáltunk a részlegesen felújított Babilon
hatalmas kapuin Nabukodonozor trónterme felé, ennek a felemelő ígéretnek a további
részére gondoltunk: „Akkor segítségre
hívtok engem, és elmentek és imádtok engem, és meghallgatlak titeket. És
kerestek engem és megtaláltok, mert teljes szívetekből kerestek engem. És
megtaláltok engem, azt mondja az Úr, és visszahozlak a fogságból, és
összegyűjtlek titeket minden nemzet közül és mindama helyekről, ahová kiűztelek
titeket, azt mondja az Úr, és visszahozlak e helyre, ahonnan számkivetettelek
titeket” (12-14. vers).
Mi mindnyájan
száműzöttek vagyunk, a bűntelen Édenből űzettünk ki, és nemcsak egy bűnös
világban élünk, hanem bűnös és bukott a természetünk is. Ki fog megszabadítani
bennünket? Ahogy a lányommal elhagytuk a tróntermet, ahol Dániel elmondta a
királynak, hogy nemsokára egy kő zuhan alá, hogy szétzúzza e világ országait és
egy örökkévaló országot állítson fel, beléptünk abba a nagy terembe, ahol Círus
király elpusztította Belsazár királyt és főembereit.
Dániel sok évvel
születése előtt megjövendölte az Úr eljövetelét, és azt, hogy megszabadítja
majd száműzött népét. Ahogy a tróntermet néztük, nem tudtuk pontosan
megállapítani, hogy a test nélküli kéz hova írta fel Babilon bukását és a
rabság hetven évének a lejártát. Lauretta és én Jeremiás 29 ígéretével mentünk
el az iráni Pasargadae-ba, ahol meglátogattuk Círus király sírját, aki előképe
volt Krisztusnak.
Ézsaiás 44-45
pásztornak, szabadítónak és felkentnek nevezi őt. Az ő címe egy előkép, amely
kapcsolatban van azzal, akit jelképez, a mennyei Círussal. Ahogy a nagy
szabadítón elmélkedtünk Ézsaiás 45:13 csodálatos bátorító üzenetére gondoltunk:
„Én indítottam el őt győzelmesen,
egyengetem az útját mindenütt. Ő építi föl városomat, és hazaküldi foglyaimat,
nem fizetségért és nem ajándékért – mondja a Seregek Ura” (új prot. ford.).
Imádság:
„Szerető mennyei Édesatyánk, köszönjük, hogy Círus
történetén keresztül bemutattad nekünk szabadításodat. Köszönjük, hogy
megszabadítasz Babilonból, a szenvedés és halál világából, és beviszel a boldog
mennyországba. Köszönjük, hog a te kegyelmed nemcsak az igazságról szól, hanem
a szeretetről is. Mindezt Jézus, a mennyei Círus nevében imádkoztuk. Ámen!”
Francois du Plessis
a Helderberg College
gyülekezetének korábbi lelkésze
jelenleg evangélizátor
a Dél-Afrikai Unióban
108. heti olvasmány a PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 37. fejezetéhez (augusztus
20-26.).
Jeremiás nehéz élete
arra emlékeztet bennünket, hogy a próféta munkája sosem könnyű! A próféták
gyakran túl vannak hajtva, és nem becsülik meg őket, pedig ők az Úr hírnökei az
önfejű és lázadó csoportokkal szemben. Jeremiás azzal töltötte az életét, hogy
prédikált és Isten hűséges tanújaként tanácsolta a népet, mégis, amikor
megpróbálta elhagyni Jeruzsálemet a jól megérdemelt nyugalomba vonulása
céljából, valaki a gyülekezetből azt jelentette Sedékiás királynak, hogy
Jeremiás áruló, és az ellenséghez akar csatlakozni.
A király fejedelmei
feldühödtek Jeremiásra, megverték és börtönbe vetették. Azonban még ez a durván
méltánytalan bánásmód sem rettentette el Jeremiást attól, hogy népszerűtlen
üzenetét hirdesse. A fejedelmek dühösek voltak Jeremiás újra meg újra
elismételt tanácsai miatt, amely szembement a heves nacionalizmusukkal és az
ideiglenes jólétre vonatkozó vágyukkal, ezért azt állították, hogy a próféta a
haza ellensége, ezért ki kell végezni.
A gyáva király tudta,
hogy ezek a vádak nem igazak, de próbált kedvezni azoknak, akik az ország
jólétét Isten szava fölé helyezték, és Jeremiást a kezükre adta. Egy mocsaras
tömlöcbe vetve, Jeremiás végzete sötétnek tűnt.
Épp úgy, ahogyan Isten
véghez vitte Jeremiás megmentését szörnyű körülményei elől, úgy fogja
megmenteni Isten hűséges hírnökeit a végidőkben. Azokat, akik hűségesek
Istenhez az ország hitehagyása közepette, azokat hamisan fogják megvádolni a
saját hitközösségük volt tagjai. „Nyomorúságos idő lesz, amilyen nem volt attól
fogva, hogy nép kezdett lenni… És abban az időben megszabadul a te néped; aki
csak beírva találtatik a könyvben.”
Cindy Tutsch
nyugalmazott
igazgatóhelyettes
Ellen G. White Intézet
Fordította: Gősi Csaba
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése