Új
olvasmány a fejezet végén a Próféták és királyok 37. fejezetéhez
Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány - PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 37. fejezet 770. nap
A remény, mely feltámadt a fejedelmek és a nép szívében,
amikor Nabukodonozor serege dél felé fordult, hogy szembeszálljon az
egyiptomiakkal, hamar szertefoszlott. Az Úr ezt üzente: "Én ellened
fordulok, te fáraó, Egyiptom királya, te nagy szörnyeteg, aki ott heverészel a
Nílus ágai közt..." Egyiptom hatalma olyan volt, mint a törött nád.
Megtudja "Egyiptom minden lakója - hangzott az ihletett kinyilatkoztatás
-, hogy én vagyok az Úr. Mert olyan támasz voltál Izráel házának, mint a
nád." "Megerősítem Babilónia királyának a karjait, a fáraó karjai
pedig lehanyatlanak. Akkor megtudják, hogy én vagyok az Úr, mert kardomat
Babilónia királyának a kezébe adom, hogy azt Egyiptom ellen fordítsa" (Ez
29:3, 6; 30:25).
Miközben Júda fejedelmei hiába vártak Egyiptom segítségére,
Sedékiás aggasztó sejtelmek között gondolt Isten börtönbe vetett prófétájára.
Napok múltával a király érte küldött, és titokban megkérdezte tőle: "Van-e
mondanivalója az Úrnak? Jeremiás ezt felelte: Van! - és hozzátette: A babilóniai
király kezébe kerülsz.
Majd ezt kérdezte Jeremiás Cidkijjá királytól: Mit vétettem
ellened, udvari embereid és a nép ellen, hogy fogházba vetettetek engem? Hol
vannak prófétáitok, akik azt prófétálták nektek, hogy nem jön el Babilónia
királya ellenetek és az ország ellen?! Most azért, uram király, hallgass meg,
és jusson eléd könyörgésem: Ne vitess vissza Jónátán kancellár házába, ne
kelljen ott meghalnom!" (Jer 37:17-20)
Ekkor Sedékiás megparancsolta, "hogy a börtön udvarán
legyen felügyelet alatt Jeremiás, és adjanak neki naponként egy kenyeret a
pékek utcájából, amíg csak el nem fogy a kenyér a városban. Így maradhatott
Jeremiás a börtön udvarában" (Jer 37:21).
A király nem merte nyíltan megvallani, hogy hisz
Jeremiásnak. Félelme azonban arra késztette, hogy titokban kikérdezze. Ahhoz
gyenge és gyáva volt, hogy a fejedelmek és a nép rosszallását vállalva, a
próféta szavai szerint meghódoljon Isten akarata előtt.
A börtön pitvarából Jeremiás továbbra is tanácsolta a
Babilon ura előtti meghódolást. Az ellenállás biztos halált jelent. Ezt üzente
az Úr Júdának: "Aki ebben a városban marad, az fegyver, éhség és dögvész
miatt fog meghalni. Aki azonban kimegy a káldeusokhoz, az megmarad, életét
ajándékul kapja, és élni fog." Világosak és határozottak voltak ezek a szavak.
A próféta az Úr nevében bátran kijelentette: "A babilóniai király
hadseregének a kezébe fog kerülni ez a város, és elfoglalja" (Jer 38:2-3).
Mai Bibliai szakasz: Jeremiás
27
A fejezetet itt
olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:
A prófétáknak nemcsak
szóban kellett átadniuk Isten üzenetét, hanem időnként be is kellett mutatniuk
azt. Jeremiás könyvének 27. fejezete egy „eljátszott” prófécia a babiloni
fogság eljövendő időszakáról.
Napjainkban is
előfordul, hogy egy prédikáció egy település minden lakójának figyelmét
megragadja, bár manapság a világ legtöbb városában nem ez a helyzet. Míg
továbbra is a prédikálás a legfőbb módszer, egyesek ötletesebb módokat találnak
az üzenet közvetítésére, az emberek figyelmének felkeltésére.
Jeremiást így
utasította Isten: „Csinálj magadnak
köteleket, és jármot és vedd azokat a nyakadba (2. vers). Ez a fejezet azok közé tartozik,
melyek Istent Teremtőként és minden nemzet uralkodójaként mutatják be. Isten
uralkodik, s most a babiloniakat használja fel Júda megbüntetésére. Ez nem egy
kellemes élmény Júda népének. Végül azonban Babilont is megítéli Isten a médek
és a perzsák leigázó hatalma által.
Úgy tűnhet, a világ
nemzetei napjainkban maguktól működnek, de valójában Isten uralkodik. Időről
időre ébresztő felhívást küld, ami félreérthetetlenül Tőle származik. Időnként
nagy nyomorúságokat enged meg, hogy térdre kényszerítse a népeket. Végül e Föld
minden nemzete és minden egyes lakója fel fogja ismerni, hogy Isten az
uralkodó.
Isten ítéletének
elfogadása enyhítheti a szenvedést, büntetése elleni lázadás azonban csak
súlyosbítja azt. A 12. versben így
szól a bátorítás Sedékiás királyhoz: „Vegyétek
nyakatokra a babiloni király jármát, és szolgáljatok néki és az ő népének, és
éltek!” Ezzel a megváltó
kegyelemmel igyekszik Isten helyreállítani az egészséges szövetségi kapcsolatot
népével.
Előfordul, hogy
egyénileg, vagy közösségileg el kell fogadnunk Isten helyreállító ítéletét. Ez
történhet személyes vagy akár gyülekezeti szinten is. El kell fogadnunk Isten fegyelmezését, s a
lelki emberét, akit a Vele való egészséges kapcsolat helyreállításáért küld.
A hamis próféták azt a
megtévesztő látszatot keltették, mintha Isten ügyét védelmeznék, amikor azt
ígérték, hogy az Isten házából elrabolt szent edényeket a babiloniak hamarosan
visszaszolgáltatják. Isten megengedte a babiloniaknak, hogy elvigyék a
templomból azokat az edényeket, de ez nem jelenti, hogy jóváhagyta volna pogány
isteneiket. Továbbra is Isten kezében volt az irányítás, ezért mondja: „Babilonba vitetnek, és ott lesznek mindama
napig, amelyen meglátogatom őket…, és visszahozom azokat e helyre” (22. vers).
„Urunk, kérünk, segíts hinnünk a nekünk szánt tervedben és
abban, hogy a helyreállítás ígéreted szerint bekövetkezik. Ámen.”
Michael Sokupa
egyetemi tanár, az
E.G.White Kutatóintézet igazgatója,
Helderberg Kollégium
Dél-Afrika
108. heti olvasmány a PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 37. fejezetéhez (augusztus
20-26.).
Jeremiás nehéz élete
arra emlékeztet bennünket, hogy a próféta munkája sosem könnyű! A próféták
gyakran túl vannak hajtva, és nem becsülik meg őket, pedig ők az Úr hírnökei az
önfejű és lázadó csoportokkal szemben. Jeremiás azzal töltötte az életét, hogy
prédikált és Isten hűséges tanújaként tanácsolta a népet, mégis, amikor
megpróbálta elhagyni Jeruzsálemet a jól megérdemelt nyugalomba vonulása
céljából, valaki a gyülekezetből azt jelentette Sedékiás királynak, hogy
Jeremiás áruló, és az ellenséghez akar csatlakozni.
A király fejedelmei
feldühödtek Jeremiásra, megverték és börtönbe vetették. Azonban még ez a durván
méltánytalan bánásmód sem rettentette el Jeremiást attól, hogy népszerűtlen
üzenetét hirdesse. A fejedelmek dühösek voltak Jeremiás újra meg újra
elismételt tanácsai miatt, amely szembement a heves nacionalizmusukkal és az
ideiglenes jólétre vonatkozó vágyukkal, ezért azt állították, hogy a próféta a
haza ellensége, ezért ki kell végezni.
A gyáva király tudta,
hogy ezek a vádak nem igazak, de próbált kedvezni azoknak, akik az ország
jólétét Isten szava fölé helyezték, és Jeremiást a kezükre adta. Egy mocsaras
tömlöcbe vetve, Jeremiás végzete sötétnek tűnt.
Épp úgy, ahogyan Isten
véghez vitte Jeremiás megmentését szörnyű körülményei elől, úgy fogja
megmenteni Isten hűséges hírnökeit a végidőkben. Azokat, akik hűségesek
Istenhez az ország hitehagyása közepette, azokat hamisan fogják megvádolni a
saját hitközösségük volt tagjai. „Nyomorúságos idő lesz, amilyen nem volt attól
fogva, hogy nép kezdett lenni… És abban az időben megszabadul a te néped; aki
csak beírva találtatik a könyvben.”
Cindy Tutsch
nyugalmazott
igazgatóhelyettes
Ellen G. White Intézet
Fordította: Gősi Csaba
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése