Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány - PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 37. fejezet 774. nap
Az Egyiptomba meneküléssel Nabukodonozor ellen lázadó
maradék megítéléséről szóló jeremiási próféciák a megbocsátás ígéreteivel
szövődtek át azok részére, akik megbánták oktalanságukat és készek voltak
visszatérni. Az Úr nem kímélte azokat, akik az egyiptomi bálványimádás
csábítására elfordultak tanácsától, de irgalmat tanúsított a hűségesek és
igazak iránt. "De akik megmenekülnek a fegyvertől, vissza fognak térni
Egyiptomból Júdába, szám szerint kevesen. Majd megtudja Júda maradéka,
mindazok, akik Egyiptomba mentek, hogy ott lakjanak mint jövevények, hogy kinek
a szava valósul meg, az enyém, vagy az övék!" (Jer 44:28).
A próféta a Siralmak könyvében mondja el azok romlottsága
miatti fájdalmát, akiknek a világ világosságává kellett volna lenniük;
fájdalmát a Sion és a Babilonba vitt fogoly nép sorsáért. Írásban állított
emléket annak, hogy milyen oktalan dolog Jahve tanácsa helyett az emberi
bölcsesség elfogadása. A romok között is el tudta mondani: "Szeret az Úr,
azért nincs még végünk, mert nem fogyott el irgalma;" és egyre így
könyörgött: "Inkább kutassuk, vizsgáljuk meg útjainkat, és térjünk meg az
Úrhoz!" (JSir 3:22, 40). Amikor Júda királysága még fennállt a nemzetek
között, a próféta megkérdezte Istenét: "Ennyire megvetetted Júdát, szívből
megutáltad Siont?" Majd felbátorodva így esdekelt. "A te nevedért
kérünk, ne utálj meg..." (Jer 14:19, 21). Tökéletesen hitte, hogy Isten
örök szándéka: rendet teremteni a zűrzavarból, és kinyilatkoztatni a föld
népeinek és az egész világegyetemnek, hogy Ő igazságos és szerető Isten. Ez a
hite késztette arra, hogy bizalommal esedezzék azokért, akik talán elfordulnak
gonoszságuktól s az igaz útra térnek.
Mai Bibliai szakasz: Jeremiás
31
A fejezetet itt
olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:
Ez a fejezet ugyanarra
a témára épül, amiről az előző részben is olvashattunk. Ez a gondolatkör a
háború sújtotta, és a megszálló nemzetek által kifosztott föld helyreállítása
(4., 11., és 18. vers). Ismét találkozunk a szövetség témakörével. Szemléletes
képet találunk itt a babiloni fogságba vezető hosszú és fáradságos gyalogútról,
amelyen a fiatalok és a többi fogoly elhaladt Ráma mellett. De a reménység
üzenete is megjelenik, amely a jövőbeni jólétre utal, olyan bizonyossággal,
hogy az Úr ezt mondja: „kiszabadítom őket
a fogságból” (23. vers).
A helyreállítás nem csupán
egy esély, hanem bizonyosság. Ilyenek az Úr tervei. Amikor Jézus Máté 24-ben
eljövetelének jeleiről beszél, a közelgő nyár hasonlatát használja. Krisztus
eljövetele olyan biztos, mint ahogy az évszakok váltják egymást a maguk
idejében.
Akiket Isten ebben a
fejezetben megszólít, komoly válsághelyzetben vannak. Megtörték a szövetség
feltételeit, amelyeket Isten szabott meg, így hát az Úr megengedte a
babiloniaknak, hogy megszállják Izráel földjét. Most pedig meg akarja
gyógyítani őket, és haza hozni a népet. Ugyanakkor meg akarja újítani a
szövetséget is. Az egész Ószövetségben először olvashatjuk itt Isten egyszerű
és egyértelmű ígéretét: „Nézzétek! Eljön az idő, amikor új szövetséget kötök
Izráel és Júda népével - én, az Úr mondom ezt! Őseikkel is szövetséget kötöttem
régen, amikor kézen fogva kivezettem őket Egyiptom földjéről, de ők azt a régi
szövetséget megtörték, bár én hűséges maradtam népemhez, mint férj a
feleségéhez. Az új nem olyan lesz, mint a régi - én, az Úr mondom ezt! Abban az
időben ilyen szövetséget kötök Izráel egész népével: törvényemet a belsejükbe
helyezem, a szívükbe írom be. Akkor Istenükké leszek, ők pedig népemmé lesznek”
(31-33 vers – ERV-HU).
Isten nem tett semmit a törvénnyel, nem mozdította el, hanem ígéretet tett, hogy segít Izraelnek, hogy teljes egészében magáévá tegye a törvényt, hogy életük minden egyes területének részévé válhasson. Isten megígérte: „… megbocsátom vétkeiket, és bűneikről többé meg nem emlékezem” (34. vers).
A föld helyreállítása,
az ellenség megbüntetése, a nép hazahozatala mind értelmetlen önmagában, a
szövetség megújítása nélkül. A külső reformáció önmagában értelmetlen, ha az
nem az Istennel való kapcsolat helyreállításával és a jellem átalakulásával
párosul.
„Drága Istenem, alakítsd át az életem, és helyezd
törvényedet a szívembe. Ámen.”
Michael
Sokupa
108. heti olvasmány a PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 37. fejezetéhez (augusztus
20-26.).
Jeremiás nehéz élete
arra emlékeztet bennünket, hogy a próféta munkája sosem könnyű! A próféták
gyakran túl vannak hajtva, és nem becsülik meg őket, pedig ők az Úr hírnökei az
önfejű és lázadó csoportokkal szemben. Jeremiás azzal töltötte az életét, hogy
prédikált és Isten hűséges tanújaként tanácsolta a népet, mégis, amikor
megpróbálta elhagyni Jeruzsálemet a jól megérdemelt nyugalomba vonulása
céljából, valaki a gyülekezetből azt jelentette Sedékiás királynak, hogy
Jeremiás áruló, és az ellenséghez akar csatlakozni.
A király fejedelmei
feldühödtek Jeremiásra, megverték és börtönbe vetették. Azonban még ez a durván
méltánytalan bánásmód sem rettentette el Jeremiást attól, hogy népszerűtlen
üzenetét hirdesse. A fejedelmek dühösek voltak Jeremiás újra meg újra
elismételt tanácsai miatt, amely szembement a heves nacionalizmusukkal és az
ideiglenes jólétre vonatkozó vágyukkal, ezért azt állították, hogy a próféta a
haza ellensége, ezért ki kell végezni.
A gyáva király tudta,
hogy ezek a vádak nem igazak, de próbált kedvezni azoknak, akik az ország
jólétét Isten szava fölé helyezték, és Jeremiást a kezükre adta. Egy mocsaras
tömlöcbe vetve, Jeremiás végzete sötétnek tűnt.
Épp úgy, ahogyan Isten
véghez vitte Jeremiás megmentését szörnyű körülményei elől, úgy fogja
megmenteni Isten hűséges hírnökeit a végidőkben. Azokat, akik hűségesek
Istenhez az ország hitehagyása közepette, azokat hamisan fogják megvádolni a
saját hitközösségük volt tagjai. „Nyomorúságos idő lesz, amilyen nem volt attól
fogva, hogy nép kezdett lenni… És abban az időben megszabadul a te néped; aki
csak beírva találtatik a könyvben.”
Cindy Tutsch
nyugalmazott
igazgatóhelyettes
Ellen G. White Intézet
Fordította: Gősi Csaba
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése