2016. november 19., szombat

Higgyetek az Ő prófétáinak - november 19 - SZOMBAT - Zsoltárok 19

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány - PÁTRIÁRKÁK ÉS PRÓFÉTÁK 65. fejezet 496. nap

Dávidot az Úr nem küldte a filiszteusokhoz, Izrael legelkeseredettebb ellenségéhez oltalomért. Éppen ez a nemzetség lesz később a legnagyobb ellensége és mégis a nehéz időben hozzájuk menekül. Mivel minden bizalmát elvesztette Saulban és azokban, akik Sault szolgálták, népe ellenségeinek könyörületére bízta magát. Dávid bátor hadvezér volt, és bölcs, eredményes harcosnak bizonyult, de most saját érdekei ellen dolgozott. Az Úr arra jelölte ki őt, hogy Júdában bontsa ki zászlaját, de hitének hiányossága vette őt rá arra, hogy elhagyja kötelessége őrhelyét az Úrtól kapott parancs nélkül.

Hitetlenségével Dávid Istent sértette meg. A filiszteusok jobban féltek Dávidtól, mint Saultól és egész hadseregétől. Azzal, hogy a filiszteusoknál keresett menedéket, Dávid feltárta előttük saját népe gyengeségét. Így felbátorította a könyörtelen ellenséget arra, hogy elnyomja Izraelt. Dávidot Isten népének védelmére kenték fel. Az Úr nem akarta, hogy szolgái bátorítást, támogatást adjanak az ellenségnek népe gyengeségének feltárásával, vagy népe jóléte iránt tanúsított közömbösség látszatával. Ráadásul a filiszteusokhoz való menekülésével azt a benyomást keltette testvérei körében, hogy azért ment a pogányokhoz, mert azok isteneit akarja szolgálni. Dávid ezzel a tettével alkalmat adott indítékai félremagyarázására, és sokan cselekedete miatt előítélettel viseltettek vele szemben. Dávid éppen azt tette, amit Sátán kívánt vele megértetni, mert azzal, hogy a filiszteusoknál keresett magának menedéket, nagy örömet okozott Isten ellenségeinek és Isten tulajdon népe körében is. Dávid nem tagadta meg Istent és nem mondott le Isten tiszteletéről, sőt továbbra is odaadással munkálkodott Isten ügyéért; de személyes biztonsága érdekében feláldozta Istenben való bizodalmát. Ezzel elhomályosította becsületes és hűséges jellemét, amelyet Isten megkövetel szolgáitól.

A filiszteusok királya szívélyesen fogadta Dávidot. Ez a meleg fogadtatás részben a személye iránti csodálatnak szólt, részben pedig a király hiúságának hízelgett az, hogy egy héber nála keres menedéket. Dávid biztonságban érezte magát az árulkodóktól Ákhis birodalmában. Magával hozta családját, házanépét és minden vagyonát. Ugyanezt tették emberei is. Úgy látszott, hogy Dávid végleg a filiszteusok földjén akar letelepedni. Mindez hízelgő volt Ákhisra nézve, aki megígérte, hogy megvédi a hozzá menekült izraelitákat.

Amikor Dávid lakóhelyet kért Ákhistól, hogy letelepedjen távol a királyi várostól, akkor a király nagylelkűen neki ajándékozta Siklágot. Dávid felfogta, hogy veszélyes lenne önmaga és emberei számára a bálványimádók befolyása alatt lenni. A városban, teljesen elkülönülve a bálványimádók szokásaitól, szabadabban imádhatták Istent, mintha Gáthban maradnak, ahol a pogány szertartások a bűn forrásának bizonyulnának.

Miközben Dávid egy elkülönített városban lakott, háborút viselt a gessureusokkal, a girzeusokkal és az amálekitákkal, és senkit sem hagyott közülük életben, hogy hírt vigyenek Gáthba a történtekről. Amikor visszatért a csatából, azt mondta Ákhisnak, hogy saját népével, a júdabeliekkel került összeütközésbe, és ezek ellen harcolt. A valóság eltitkolása miatt a filiszteusok erősítésének eszköze lett, mert Ákhis azt mondta: "Bizonyosan gyűlöletessé tette magát az ő népe, Izráel előtt, azért örökké az én szolgám leend" (1Sám 27:12). Dávid tudta, hogy azoknak a pogány törzseknek a teljes megsemmisítése Isten akarata volt. Tudta, hogy Isten őt jelölte ki ennek a munkának a véghezvitelére. Nem Isten tanácsa szerint járt el, amikor csalt.

"És történt abban az időben, hogy a Filiszteusok összegyűjték seregeiket a hadra, hogy harcoljanak Izráel ellen. És monda Ákhis Dávidnak: Tudd meg, hogy velem kell jőnöd a táborba, mind néked, mind embereidnek" (1Sám 28:1). Dávidnak nem volt szándékában saját népére kezet emelni, de tanácstalan volt, hogy mit tegyen, míg a körülmények meg nem mutatják a kötelességét. Ezért kitérőleg így válaszolt a királynak: "Meglátod bizonnyal, hogy mit fog cselekedni a te szolgád" (1Sám 28:2). Ákhis ezeket a szavakat ígéretnek fogta fel, hogy Dávid segítséget nyújt majd a háborúban, ezért megígérte néki, hogy a harc után nagy méltóságra emeli őt az udvarnál.

Dávid hite azonban - ha meg is ingott valamennyire Isten ígéretében - még emlékezetében tartotta, hogy Sámuel őt kente fel Izrael királyául. Eszébe jutottak azok a győzelmek, amelyeket Isten adott neki ellenségei felett a múltban. Visszaemlékezett Isten nagy kegyelmére, amellyel megőrizte őt Saul kezétől, és elhatározta, hogy nem árulja el szent megbízatását. Habár Izrael királya az életére tört, seregét nem akarta egyesíteni ellenségének seregével.

Mai Bibliai szakasz: Zsoltárok 19

A 19. zsoltár egyike a nagy zsoltároknak, és úgy tartják számon, mint Isten egyik leghíresebb kinyilatkoztatását és közlését. Egy lehetséges utat biztosít a hívőknek, hogy jobban megismerjék Istent, mégpedig személyes és gyakorlati alapon. A zsoltár gyönyörű, ugyanakkor egyszerű, szinte szárnyal a magasban. Dávid úgy írja le Istent, mint a világ és a szent Ige szerzőjét és erőforrását.

Ez a zsoltár néhány rövid versben összefoglalja Isten mindkét kinyilatkoztatását: általános kinyilatkoztatását (ami a természet világában fedezhető fel) és különleges kinyilatkoztatását (ami a Bibliában szerepel). Mindkét megnyilvánulás azt mutatja számunkra, hogy Isten a szeretet, s hogy Ő szeretné felfedni magát előttünk. Nekünk csak annyit kell tennünk, hogy időt szánjunk a tanulásra és kinyilatkoztatásának megértésére.

Az 1-7-ig tartó versekben Dávid ékesszólóan körvonalazza Isten páratlan dicsőségét, ahogy az a természetben megnyilvánul. A 8-11. versekben kifejti az Isten kijelentett törvényeiben található előnyöket, majd a 12-14. versekben bemutatja az általános és különleges kinyilatkoztatásoknak hatásait a személyiségen és a viselkedésen.

Isten szeretetteljesen nyilatkoztatta ki önmagát a világon és az Igéjén keresztül. Ezért férfi és nő elszámolható Isten előtt, mivel Ő kommunikál velünk verbálisan és nonverbálisan is. A 19. zsoltár tömören összefoglalja önkinyilatkoztatásának e két kiemelkedő pontját.

A 15. vers – mint összefoglalás – az egyik legjobban ismert vers a Bibliában, amit Dávid az imádságának befejezésének szánt.  Isten általános és különleges kinyilatkoztatásain gondolkodott,  és most azért imádkozik, hogy a szavai és szívének gondolatai méltók legyenek a fenséges Isten zsoltáraiban feljegyzett szavaihoz.

Körvonalakban:

A. Isten általános önkifejezése a világban (19:1-7).

1. A természet kiáltványa (19:2-5b).

2. A természet termékenysége (19:5c-6).

3. A természet kiszámítható volta (19:7).

B. Isten különleges önkifejezése az Ő Igéjében (19:8-14).

1. Az Ige előnyei (19:8-10).

2. Az Ige tulajdonságai (19:13-14).

3. Az Ige alkalmazása (19:8-14).

Az Ige előnyei: ez a zsoltár annyira szép leírás és magyarázat, hogy egészen könnyen magunk elé képzeljük, amint Dávid egy nagy sziklán ül, vagy áll egy széles mezőn, és néz fel a hatalmas égre egy csodálatos napkelte vagy gyönyörű naplemente közben. A zsoltár annyira szemléletes, hogy bárki kimehet a természetbe, és felolvashatja vagy hangosan énekelheti, mint egy Istenhez szóló elmélkedést vagy imádságot. A zsoltár hét különböző különleges áldást fejez ki, amit az Ige Istene biztosítani fog az olvasónak, aki tanulmányozza, és elmélyed Isten igazságában.

1) A legnagyobb vagyont biztosítja: „Kívánatosabbak az aranynál, még a sok színaranynál is” (11. vers)

2) A legnagyobb gyönyörűséget biztosítja: „… édesebbek a méznél, még a színméznél is.” (11. vers).

3) A legnagyobb védelmet biztosítja:  „… szolgádat is intik azok” (12. vers).

4) A legnagyobb hasznot biztosítja, aki megtartja azokat, nagy jutalma van” (12. vers).

5) A legnagyobb tisztaságot biztosítja: „… titkos bűnöktől tisztíts meg engemet” (13. vers).

6) A legnagyobb hatalmat biztosítja: „… ne uralkodjanak rajtam” (14. vers).

7) A legnagyobb tökéletességet biztosítja: „… ártatlan leszek, és tiszta leszek, sok vétektől” (14. vers).

Az Ige elhanyagolása: napjainkban nagyon sok ember állítja, hogy Isten Igéje szavahihető, mégis hanyagolja azt. Inkább más dolgok után kutatnak, hogy kielégítsék a vágyaikat, mivel nem vették figyelembe a 19. zsoltár egyszerű üzenetét. Ha átitatják lelküket az Igével, akkor rájönnek, milyen csodálatos hatalom rejlik benne; és tudatosul bennük, hogy csakis akkor fogják elismerni Jézust, mint erejük forrását és Megváltójukat, ha beszédük és elmélkedésük összhangba kerül Istennel.

Delbert W. Baker
a Generál Konferencia alelnöke

68. heti olvasmány a PÁTRIÁRKÁK ÉS PRÓFÉTÁK 65. fejezetéhez (nov. 13-19.).

Volt-e már olyan valaki az életedben, aki egyfolytában az idegeidre ment? Akárhányszor is kért bocsánatot azért, hogy megbántott, visszatért a korábbi viselkedéséhez, és ismét csak megbántott, szántszándékkal.

Nekem volt ilyen személy az életemben, és milyen nagy harcot jelentett számomra, hogy igazán megbocsássak az okozott fájdalomért! Egyszer csak a semmiből közönséges, indulatos SMS-eket kaptam. Amilyen fogcsikorgatva hagytam volna, hogy előtörjön a régi Jill, az önző Jill, még mindig nagy levegőt kellett vennem, és sok-sok imát felküldenem, mielőtt kedves és szeretetteljes választ adhattam volna.

A düh hamar eloszlott, és az illető bocsánatot kért, majd lassan visszatértek a dolgok a szokásos kerékvágásba. Azonban csak hónapok kérdése volt, hogy ugyanez a dolog megismétlődjön.

Ismerősen hangzik ez a történet számodra? Neked is van egy Saul az életedben, aki állandó hullámvasút-utazássá változtatja az életedet?

Dávid nagyon türelmes volt Saullal, még úgy is, hogy Saul rengeteg pusztítást okozott az életében. Mégis, amikor Nábál önző feleletet küldött vissza Dávid élelemkérésére, Dávidot nagyon gyorsan égetni kezdte a sebe. Valójában arra készült, hogy elveszi az életét ennek a fontoskodó embernek, a háznépével együtt!

Mi jó származott volna abból,ha ártatlan szemlélődőket meggyilkolnak egy ember önzősége miatt? Micsoda leckét tanít nekünk az Úr Abigail személyén keresztül! Ott állt Dávid előtt, és önzetlenül megvédte éppen azt a férfit, aki az egész veszekedést elindította, és olyan béketeremtővé vált, amilyenné Isten akarta őt tenni.

„Boldogok a békességre igyekezők: mert ők az Isten fiainak mondatnak.” Máté 5:9

Jill Simpson Palffy

Fordította: Gősi Csaba

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése