2016. november 22., kedd

Higgyetek az Ő prófétáinak - november 22 - KEDD - Zsoltárok 22

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány - PÁTRIÁRKÁK ÉS PRÓFÉTÁK 66. fejezet 499. nap

Saul a fáradságtól és a böjtöléstől teljesen kimerült. Megrettent és a lelkiismerete is mardosta. Amikor pedig meghallotta ezt a félelmetes jövendölést, termete megingott, mint a tölgyfa a viharban, és ájultan elterült a földön.

A jósnő megrémült. Izrael királya halottként feküdt előtte. Vajon mi történne vele, ha az ő rejtekhelyén halna meg? Könyörgött neki, keljen fel és egyék valamit. Arra ösztönözte, hogy mivel ő veszélyeztette életét azzal, hogy teljesítette kívánságát, neki is engednie kell az ő kérésének és meg kell tartani saját életét. Szolgái is csatlakoztak a jósnő könyörgéséhez. Saul végül is engedett a kérésnek. Az asszony hízott borjú húsát tette eléje és nagy sietséggel kovásztalan kenyeret is készített számára. Micsoda jelenet! A jósnő barlangjában, amely még csak egy kevéssel előbb - Sátán hírnökének jelenlétében - visszhangzott a végzet szavaitól, az, akit Isten Izrael királyának kent fel, leült és evett és így készült fel a másnapi halálos küzdelemre.

Napkelte előtt kísérőivel együtt Saul visszatért Izrael táborába, hogy megtegye a szükséges előkészületeket az ütközetre. Saul azzal, hogy tanácskozott a sötétség lelkével, tulajdonképpen megsemmisítette magát. A kétségbeesés rémülete annyira lehangolta, hogy képtelen volt bátorságot önteni hadseregébe. Elszakadt az erő forrásától, nem tudta rávenni az izraelitákat arra, hogy úgy tekintsenek Istenre, mint egyedüli segítőjükre. Mindez siettette a gonosz lélek által mondott jövendölés beteljesedését.

Izrael haderői és a filiszteusok seregei Sunem síkján és Gilboa lejtűin csaptak össze és vívták meg véres küzdelmüket. Bár az endori barlangban lejátszódott félelmetes jelenet a reménység utolsó szikráját is kioltotta a király szívében, Saul mégis elszánt hősiességgel harcolt trónjáért és országáért. Mindezt azonban hiába tette. "[...] elfutottak Izráel férfiai a Filiszteusok elől és elhullának a seb miatt a Gilboa hegységén" (1Sám 31:1). A király három bátor fia ott halt meg apja mellett.

Az íjászok rátámadtak Saulra. Látnia kellett, hogy katonái egymás után esnek el körülötte és miként vágják le karddal fejedelmi fiait. Maga Saul is megsebesült. Már nem tudott sem harcolni, sem elmenekülni. Lehetetlenség volt számára a menekülés, ezért elhatározta, elevenen nem adja magát a filiszteusok kezébe. Megparancsolta fegyverhordozójának: "Húzd ki kardodat, és szúrj keresztül azzal engem" (1Sám 31:4). Amikor ez a férfi nem volt hajlandó kezét emelni az Úr felkentje ellen, akkor Saul önmaga vette el életét úgy, hogy beledűlt saját kardjába.

Így pusztult el Izrael első királya az öngyilkosság bűnének terhével lelkén. Életét elhibázta. Tiszteletlenség és kétségbeesés jellemezte életét és halálát is, mert saját akaratát szembeállította Isten akaratával.
A vereség híre elterjedt. Rémület tört egész Izraelre. Az emberek elmenekültek a városból, így azokat zavartalanul vehették birtokukba a filiszteusok. Saul Istentől függetlenné vált uralma majdnem az egész nép pusztulását eredményezte.

A csatát követű napon, amikor a filiszteusok átkutatták a csatateret és kifosztották az elesettek holttesteit, felfedezték Saul és három fia holttestét. Hogy diadalukat teljessé tegyék, levágták Saul fejét és lerángatták róla fegyverzetét. Azután a véres fejet és fegyverzetét diadaljelvényként elküldték a filiszteusok országába "[...] hogy hírt mondanának bálványaiknak templomában és a nép között" (1Sám 31:9). "Fegyverzetét Astarot templomában helyezték el", míg fejét Dágon templomába vitték; "testét pedig felfüggeszték Bethsán kerítésére" (1Sám 31:10). Így a győzelem dicsűségét hamis isteneik hatalmának tulajdonították, Jahve nevét pedig meggyalázták.

Saul és fiai holttestét Bethsánba hurcolták. Ez a város közel a Jordánhoz, nem nagyon távol Gilboától feküdt. Itt felaggatták a holttesteket, hogy a ragadozó madarak falják fel azokat. Jábes-Gileád bátor férfiai azonban visszaemlékezve arra, hogy korábban Saul szabadította fel városukat, most úgy nyilvánították ki hálájukat, hogy elhozták a király és a hercegek tetemeit és tisztességesen eltemették őket. Éjnek idején keltek át a Jordánon. "Felkelének mindnyájan a vitéz férfiak, és menének egész éjjel, és miután levették Saul testét és az ő fiainak testeit Bethsán kerítéséről, elmentek Jábesbe, és ott megégették őket; Csontjaikat pedig felszedték és eltemették a tamaris fa alatt Jábesben; és böjtölének hét napig" (1Sám 31:12-13). Így a negyven évvel ezelőtt véghezvitt hűstett szerető szíveket és kezeket mozgatott meg a megaláztatás idején, és Jábes-Gileád derék férfiai végtisztességgel adóztak Saulnak és fiainak.

Mai Bibliai szakasz: Zsoltárok 22

Ennek a zsoltárnak kettős, sőt hármas alkalmazása is van: egyrészről, a képanyaga Dávidé, amelyben közli saját gyászának és fájdalmának tapasztalatát, ugyanakkor bővelkedik az Újszövetségben található, a Messiás jellemére való utalásokban, főleg a zsoltár egyes részeiben (lásd: Mt 27:35, 39, 43, 46; Mk 15:24, 34; Lk 23:34, 35; Jn 19:24, 28). 

Az elvek erőteljesek és időtállóak, mivel a ma élő hívő emberek tapasztalatáról beszél. Az összefonódó és többszörös alkalmazás könnyen észrevehető. A 22. zsoltár kétségtelenül az egyik legszemléltetőbb és legmegragadóbb messiási profetikus zsoltár.

Többféle nézőpontból is megközelíthető ez a zsoltár. Az egyik megközelítés az, hogy messiási nézőpontból vizsgáljuk és betekintést kapunk abba, hogy min ment keresztül Jézus a bűnös érdekében, és hogyan valósított meg egy lelki áttörést, amely a kereszten való győzelemhez vezetett. De racionális, tapasztalati szemszögből is tekinthető és gazdag betekintés nyerhető arról, hogyan kezeljük bonyolult kapcsolatrendszerünket. Arról is elmélkedhet az ember, hogy maga a zsoltáros milyen tapasztalatokon ment át, amikor ezt a zsoltárt megörökítette. 

A 22. zsoltárnak mélysége és szélessége is van. Érintheti az embert érzelmileg, ha beleéli magát Krisztus szenvedéseinek tapasztalatába és elmélyülten gondolkodik a Krisztus szeretetéről és önfeláldozásáról. Ellen White arra bátorít, hogy gyakran foglalkozzunk Megváltónk életének záró jeleneteivel. Körülvéve kísértésekkel, ahogyan Ő is volt, tapasztalataiból értékes tanulságokat vonhatunk le. Hasznos lenne naponta egy elmélkedésre szánt órát Jézus életének tanulmányozásával tölteni – a bölcsőtől a Golgota keresztjéig. Tekintsük át pontról-pontra és hagyjuk, hogy a képzeletünk élénken megragadjon minden jelenetet, különösen földi szolgálatának utolsó jeleneteit. (Jézus élete. Budapest, 2003, Advent Kiadó. 61. oldal)

Ha így elmélkedünk Krisztus tanításain, szenvedésein és az emberiség megmentéséért hozott áldozatán egyetemes és személyes szinten, három dolog fog megtörténni: 1) megerősödik a hitünk, 2) felébred a szeretetünk és 3) mélyen átitatódunk azzal a Lélekkel, amely Megváltónkat is segítette. Tehát minden okunk megvan arra, hogy több időt és figyelmet szenteljünk ennek a zsoltárnak.

A zsoltár két részre tagolódik: az első 21 vers a szenvedő tiltakozásával, panaszával és imájával foglalkozik, az utolsó tíz vers (22-31) spontán hálaadásba kezd a szabadítás után. Érdekes, hogy nincs átmenet a két rész között, csak egy hirtelen váltás a reménytelenségből a dicsőítésbe.

Megjegyzés: Az olvasó jobban megértheti ennek a zsoltárnak a messiási jellegét, ha elolvassa a négy evangéliumból Krisztus szenvedéseinek a leírását és a Jézus élete című könyv 649-től 665-ig terjedő oldalait.

1. Messiási alkalmazás: A 22. zsoltárt a kereszt zsoltárának nevezik, mivel az Újszövetség nyilvánvalóan utal erre a zsoltárra, amikor az írók Krisztus szenvedéseire és kereszthalálára alkalmazzák az ott leírtakat. Megérinti az ember szívét, amikor maga elé képzeli Krisztus szenvedéseit annak dacára, hogy Istenben bízott; hogy az Atya elfordult tőle a bűnösökkel való azonosulása miatt; és amiért magára vette annak a bűnnek a terhét, amely az övék volt. Emlékezzünk arra, hogy ha részesülni akarunk a megváltásban, meg kell tanulnunk a bűnbánat és a hit leckéjét a kereszt lábánál. Jézus megaláztatást szenvedett azért, hogy megváltson bennünket az örök gyalázattól. Vállalta, hogy rászakadjon a megvetés, a gúny és a durva bánásmód azért, hogy bennünket megoltalmazzon. A mi bűnünk volt az, ami a sötétség fellegét összegyűjtötte isteni lelke körül és előhívta belőle a kiáltást, mint olyanból, akit megvert és elhagyott az Isten. Ő viselte a bánatunkat; Őt érte bánat a mi bűneinkért. Önmagát bűnért való áldozatul adta, hogy Általa mi igazak lehessünk Isten előtt. Az emberben levő nemes érzések rezonálni fognak a kereszten való elmélkedésre.  

2. Lelki alkalmazás: Az olvasót arra hívjuk, hogy szakítson időt Jézus életének, tanításainak, szenvedéseinek, kereszthalálának és feltámadásának a tanulmányozására. Elmélkedjünk a témákon, és aztán gondolkodjunk el azon, hogy ezek az események mit jelentenek számunkra miközben megküzdünk azzal a kihívással, hogy üdvösségünket munkáljuk, és mások üdvösségéért szolgálunk. Krisztus önzetlen és példás magatartása a szenvedések közepette új lendületet ad az olvasónak, hogy szembe tudjon nézni azokkal a próbákkal, amelyek keresztényi életében érik – Krisztus mindent megtett értem, én is meg tudok és meg fogok tenni mindent Érte! Az Ó, véráztatta szent fej című ének (114-es ének a Hitünk énekei énekeskönyvben) ékesen szól erről a kérdésről.

3. Tapasztalati alkalmazás: Ennek a zsoltárnak a hömpölygése segítő leírást ad arról, hogy az ember hogyan küzdhet meg az élet fájdalmas kihívásaival. Például az 1-10-ig terjedő versekben a zsoltáros elismeri, hogy küzdelmei vannak, így mi is elismerhetjük a problémák valóságos természetét, amelyek nyomasztanak bennünket. A zsoltáros elhagyatottnak érzi magát és elszakítottnak az erő és az életben maradás minden forrásától. Értéktelennek és kigúnyoltnak érzi magát, és nincs hová segítségért fordulnia. Mi is megélünk hasonló tapasztalatokat az életben. Mit tegyünk ilyenkor? A zsoltároshoz hasonlóan, a borzasztó és fájdalmas küzdelmek közepette felismerhetjük az ima hatékonyságát és Isten valóságos voltát, aki meghallgat és megsegít bennünket. Ez után Istenhez fordulunk és megkérjük, hogy az a csodálatos Személy legyen a mi társunk a próbáink közepette. A zsoltáros bölcsen ehhez a csodálatos hatalomhoz fordult, mint ahogy Jónás is Istenhez kiáltott a cethal gyomrából (Jón 2:1-9). Mi meg tudjuk ezt tenni? 

4. Ima alkalmazás: Mélységes és természetes hitelesség található ebben a zsoltárban. A gondolatainkat és az imaéletünket szólítja meg. A zsoltáros fájdalmas szavakkal kiált Istenhez. Arról beszél, mennyire szüksége van Isten közelségére, mert a bajok megfojtják, és nincs emberi segítség számára. Leírja, hogy milyen nagy szükségben van, és milyen fájdalmai vannak. Aztán rátér arra a felismerésre, hogy csak egy segítségforrás létezik, akihez fordulhat és ez nem más, mint maga Isten. Aztán ott vannak a borzasztó és vad ellenségei, akik annyira támadják, hogy minden energiája és életereje kiszárad. Ellenségei sokan vannak és nagy az erejük. Mit tehet ebben a helyzetben? Hová fordulhat? És mit tehetünk mi? Kihez fordulhatunk? A zsoltáros buzgón imádkozik Isten jelenlétéért és oltalmáért. Miért? Azért, mert tudja, hogy ha Isten a közelben van és beavatkozik, bármi történjék, minden rendben lesz. Hangsúlyozza a bánatát és csüggedését a spontán és talán fegyelmezettnek mondható válaszával: „De te, Uram, ne légy messze tőlem; én erősségem, siess segítségemre. Szabadítsd meg lelkemet a kardtól, s az én egyetlenemet a kutyák körmeiből. Ments meg engem az oroszlán torkából, és a bivalyok szarvai közül hallgass meg engem” (20-22. vers), majd hozzáteszi – bár még mindig a bajok közepette van –, hogy „Te meghallgattál engem.” (Ez valóban hatalmas dolog. Ha követed ezt az utat, gazdag tapasztalatban lesz részed. Én tudom, mert megtapasztaltam.)

5. Siker alkalmazás: Ez a probléma nagyszerű lezárása. Az élet gyakran ilyen. Látszólag minden kikerül az irányításunk alól, de a hívők, akik megtanulták a 22. zsoltár elveit, győzelmet hirdetnek már a győzelem tulajdonképpeni kivívása előtt. Hogyan? Hitben dicsőítik és magasztalják Istent, mivel hisznek Isten Szavában, Isten Szavának hatalmában és bíznak a Gondviselő ígértéiben. Gondolják, hisznek, mondják, hirdetik. Nekik nincs szükségük a látásra ahhoz, hogy higgyenek. Isten megmondta, és ez elég nekik. Ez a messiási példa, Krisztus példája, és az a tapasztalat, ami a mienk is lehet.    
Delbert W. Baker

69. heti olvasmány a PÁTRIÁRKÁK ÉS PRÓFÉTÁK 66. és 67. fejezeteihez (nov. 20-26.).

Isten kommunikálni akar az emberekkel. Isten számára annyira fontos a kommunikáció, hogy a bűnbeesés előtt együtt járt és beszélt Ádámmal és Évával. A bűnbeesés után az ima ajándékát adta Isten, tudván hogy a kommunikáció feltétlenül szükséges a vele való kapcsolatunkban. Nem tűnik hát logikusnak, hogy sátán arra vágyjon, hogy meghamisítsa Isten kommunikációs ajándékát?

Saul kétségbeesésében „segítségre és vezetésre vágyott” (Pátriárkák és próféták. Budapest, 1993, Advent Kiadó, 627. o.) Isten nem tudott kommunikálni vele, hiszen Saul elzárta a mennyel összekötő csatornákat. Mennyire ironikus, hogy Saul megvetette a Sámuel tanácsait, amíg a próféta életben volt, viszont a médiumtól mégis azt kérte, hogy holtából hozza elő  számára Sámuelt!

Az emberek nagyobb erővel bíró kommunikációra vágynak, valamiféle természetfeletti erővel, amely életük szorult helyzeteiben a békesség és remény érzetét hozza el számukra. Nemrégiben Matt Lauert, az amerikai Today show házigazdáját varázsolta el érzelmileg, amikor részt vett egy médium tevékenységében a reggeli hírek műsorában. A modern spiritizmus az ördög fantomkommunikációja, Isten választott kommunikációs csatornájának meghamisítása.

Sátán tudja, hogy amikor a mennyel kommunikálunk az Isten által adott csatornákon át, ő erőtlen, hogy megkísértsen minket, és lelki téren elbukjunk. A Szentírás figyelmeztet, hogy „az utolsó időben némelyek elszakadnak a hittől, hitető lelkekre és gonosz lelkek tanításaira figyelmezvén.” 1Timótheus 4:1

A bűnbánat és az alázatosság útja helyreállítja a kommunikációs csatornákat, amelyeket Isten számunkra tervezett arra, hogy kapcsolatban lehessünk vele. Kapaszkodj a Szentírásba, emelkedj fel az Isten páncéljában való élethez. Kommunikálj Istennel az Ő útjai szerint.

Verlynne Starr
McDonald Road HNA gyülekezet presbitere
McDonald, TN  USA

Fordította: Gősi Csaba

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése