2016. november 11., péntek

Higgyetek az Ő prófétáinak - november 11 - PÉNTEK - Zsoltárok 11

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány - PÁTRIÁRKÁK ÉS PRÓFÉTÁK 64. fejezet 488. nap

Ha Isten gyermeke vétkezik, az csak a kishitűség következménye lehet. Ezért, ha sötét fellegek vesznek bennünket körül; ha isteni vezetésre és világosságra van szükségünk, nézzünk fel! A sötétségen túl világosság van! Dávidnak sem kellett volna egy pillanatig sem kételkednie Istenben. Sőt, meg volt rá minden oka, hogy higgyen Benne, hiszen felkentje volt, s a veszélyben az ő angyalai őrködtek felette; bátorsággal és csodálatos képességgel volt felruházva, és hogyha felül tudott volna emelkedni az adott helyzeten, és a bajok mögött Isten hatalmát látta volna, békessége lett volna a halál árnyékában. Nagy biztonsággal ismételgethette volna Isten eme ígéretét: "Mert a hegyek eltávoznak, és a halmok megrendülnek; de az én irgalmasságom tőled el nem távozik, és békességem szövetsége meg nem rendül, így szól könyörülő Urad" (Ésa 54:10).

Ezután Júda hegyeiben keresett menedéket Saul üldözései elől. Sikerült elérnie Adullám barlangját, amelyet egy kicsiny csapattal egész hadsereg ellen is lehetett védelmezni. "És mikor meghallották testvérei és atyjának egész háza népe, oda menének hozzá" (1Sám 22:1). Mert féltek, hogy Saul esztelen haragjában, mint Dávid hozzátartozóit, őket is kiirthatja. Most megtanulták, ami általánosan tudott volt Izraelben, hogy az Úr Dávidot szemelte ki Izrael vezetőjévé; és hitték, hogy biztonságosabban vannak vele, - noha ő is, menekültként barlangban volt - mint amikor ki voltak téve a féltékeny király esztelen dühének.

Ott, Adullám barlangjában békében és szeretetben volt együtt az egész család. Dávid hárfázott, s ők vele énekelték: "Ímé, mily jó és mily gyönyörűséges, amikor együtt lakoznak az atyafiak" (Zsolt 133:1). A múltban testvérei megvetésének keserűségét érezte, de most örömmel töltötte el a békés egyetértés. Itt szerezte Dávid a ötvenhetedik zsoltárt is.

Nemsokára olyanok csatlakoztak hozzájuk, akik féltek a király haragjától. Sokan bizalmukat vesztették Saulban, mert látták, hogy nem vezeti őt Isten Lelke. "És hozzá gyűlének mindazok, akik nyomorúságban valának, és mindazok, akiknek hitelezőik voltak, és minden elkeseredett ember, ő pedig vezérük lett azoknak; és mintegy négyszázan valának ővele" (1Sám 22:2). Kis birodalom volt ez, amelyben azonban rend és fegyelem uralkodott. De Dávid nem érezte magát biztonságban ezen a menedékhelyen sem, mert minduntalan hírek jöttek, hogy a király halálra keresi őt.

Mai Bibliai szakasz: Zsoltárok 11

Egyszer egyik családtagom ellen a megyei hatóság vizsgálatot indított hamis vádak alapján. Ez elég nagy fájdalmat és törést hozott az életünkben. Sőt, sokszor még lehangolóbb volt, ahogy az emberek „vigasztalni” próbáltak.

Ez a zsoltár erre az élethelyzetre összpontosít. A nehézségek közepette talán csak Isten mindentudásának és igazságos ítéletének tudata az egyetlen vigaszunk. A világon csak néhány igazi menedék van, és igazán megnyugtató, ha tudatosítjuk magunkban, hogy Isten a teljes képet látja, álláspontja pedig pártatlan.

A világ olyan gyorsan és felületesen ítél! Isten teljes alapossággal ismeri a jót és a rosszat is. Végül pedig látni fogjuk az Ő arcát, azt az arcot, ami tele van szeretettel és könyörülettel. Milyen csodálatos ígéret!

Lisa Clark Diller

67. heti olvasmány a PÁTRIÁRKÁK ÉS PRÓFÉTÁK 64. fejezetéhez (nov. 6-nov 12.).

A viharok tombolása közepette sokszor néztem már fel kétségbeesetten, hogy megtaláljam Krisztust az életem csatái közepén. Oly sok fájdalom és tragédia, félelem az ismeretlentől…hol volt Isten mindez alatt? Nem volt-e mindannyiunknak olyan perce, mint Dávidnak, amikor félelmünkben elfelejtettünk mindent, amit Isten tett értünk, és menekültünk?

Dávidot úgy ismerjük, mint félelem nélküli, bátor harcost, mégis itt megtévesztéshez és futáshoz folyamodott attól való félelmében, hogy Saul király valamelyik próbálkozása sikerrel jár, hogy őt megölje. Ez a férfi, aki szembenézett Góliáttal, egy pillanatra elfelejtett mindent, amit Isten tett érte. A bibliai történelem ilyen részei miatt hálás vagyok, hogy láthatjuk mások gyengeségeit, akik szerették Isten, és így tudhatjuk, hogy mindannyian elbukhatunk.

A legfontosabb dolog az, hogy mit teszünk a kudarc után.

Állítsuk szembe Dávid életét Saul életével: Dávid, Isten embere, aki alázatos és bűnbánó, ellentétben Saullal, aki védekezik, bűneit nem bánja meg, és olyan férfi, akit felemészt a harag és a féltékenység.
Soha nem engedhetjük be az utóbbi jellemvonásokat életünkbe, mivel minket is felemészthetnek, ahogy tették Saullal. Szinte biztosan állíthatom, hogy ha valaki azt mondta volna Saulnak, hogy ilyen őrjöngő, istentelen, gonosz ember lesz, mindenáron tagadta volna, hogy ez valaha megtörténhet.

Így működik a bűn. Lehet, hogy csak egy kis bűn az életünkben, de ha hagyjuk gennyesedni, végül felemészthet és fel is fog emészteni, ahogy tette Saullal. Mindig a térdeinken kell legyünk, azon iparkodva, hogy keressük az új szívet, amit csak Isten adhat meg.

Jill Simpson Palffy

Fordította: Gősi Csaba

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése