2017. november 11., szombat

Higgyetek az Ő prófétáinak - november 11 - SZOMBAT - Dániel 4

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány - PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 50. fejezet 852. nap

Isten áldása nem tette szükségtelenné az óvatosságot és előrelátást. A kincsek biztonságáról Ezsdrás külön gondoskodott. Kiválasztott "a papok vezetői közül tizenkettőt", akiknek becsületessége és megbízhatósága kiállta a próbát. Átmérte nekik "az ezüstöt, az aranyat és az edényeket, amelyeket a király, a tanácsosai, vezető emberei és az egész ott élő Izráel ajándékozott". Ezsdrás ünnepélyesen megparancsolta ezeknek az embereknek, hogy éber sáfárokként vigyázzanak a rájuk bízott kincsre. "Ti az Úrnak vagytok szentelve - mondta -, ezek az edények is szentek, ez az ezüst és arany őseitek Istenének, az Úrnak adott önkéntes ajándék. Vigyázzatok rá, és őrizzétek meg, amíg meg nem méritek a papok és a léviták vezetői előtt, meg Izráel családjainak a vezetői előtt Jeruzsálemben, az Úr háza kamráiban!" (Ezsd 8:24-25, 28-29).

Ezsdrás óvatossága, amellyel az Úr kincsének szállításáról és biztonságáról gondoskodott, valamire tanít, amivel érdemes komolyan foglalkozni. Ezsdrás csak azokat választotta ki, akiknek megbízhatósága kiállta a próbát, és világos eligazítást adott nekik felelősségükről. Azzal, hogy megbízott becsületes tisztviselőket - kincstárosokat - az Úr javainak kezelésével, Ezsdrás elismerte az Isten munkájával kapcsolatos rend és szervezés szükségességét és fontosságát.

A néhány nap alatt, amíg a zsidók a folyónál időztek, minden szükséges intézkedés megtörtént a hosszú útra. "...elindultunk - írja Ezsdrás - az Ahavá folyó mellől az első hónap tizenkettedik napján, hogy Jeruzsálembe menjünk. Istenünk ereje velünk volt, és megmentett bennünket az úton ólálkodó ellenségtől" (Ezsd 8:31). Az út mintegy négy hónapig tartott. Az Ezsdrást kísérő több ezer főnyi tömeg - beleértve az asszonyokat és gyermekeket - csak lassan tudott haladni. De mindenki sértetlen maradt. Isten féken tartotta az ellenséget, hogy ne ártsanak nekik. Útjuk szerencsés volt. Artaxerxes uralkodásának hetedik évében, az ötödik hónap első napján megérkeztek Jeruzsálembe.

Mai Bibliai szakasz: Dániel 4

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:

Új protestáns fordítás:

Ebben a fejezetben Dániel előhúz a babiloni archívumból egy írott beszámolót, amely Nabukodonozor bizonyságtevését tartalmazza. Ez egy lesújtó, fájdalmas bűnvallomás, és mégis egy örömteli tapasztalat arról, ahogyan Dániel Istene őt meggyógyította. Lefordította arám nyelvre és elhelyezte az archívumban, hogy a következő nemzedék uralkodói is tudomást szerezzenek a történtekről.  

Nabukodonozor egy bűnben élő ember volt, és nagyon durván viselkedett a leigázott alattvalókkal (24. vers). Amikor Dániel a királyi udvarban volt, Isten egy álmot adott Nabukodonozornak, amely átvezette őt a halál árnyékának völgyén, míg meg nem látta saját gonoszságát, és magasabbra jutott, amikor onnan kijött, mint ahol korábban volt. Olyan hivatalos megfogalmazásban kezdi beszámolóját, ahogyan a hasonló ősi feljegyzésekben szokásos volt (Dán 3:31-től 33-ig - egyes bibliamagyarázók úgy vélik, hogy a 4. fejezet története a 3. fejezet 31. versénél kezdődik - fordító megjegyzése). Amikor a megpróbáltatás véget ér, Dániel Istenét dicsőíti védelméért és gondoskodásáért.

Amikor minden rendben volt az életében, egy különös álmot látott (1-2. vers). Nabukodonozor egy fa volt, amelynek a csúcsa az eget érte, és minden állat és madár örült a védelmének és gyümölcsének. Az álmot senki sem tudta értelmezni (4. vers). Végül behívják Dánielt, aminek a babiloni neve Baltazár volt (Bél egy babiloni Isten volt, ami azt jelentette, hogy „Úr”, a Belet pedig a női változata, ami „Úrnőt” jelentett).

A fa magas (7. vers), gyönyörű, gyümölcsöző volt, és nagyszerű árnyékot és oltalmat biztosított (9. vers), Nabukodonozort és birodalmát jelképezve. Babilon az akkori világ „kenyereskosara” volt. Álmában Nabukodonozor egy „szent angyalt” látott leszállni a mennyből (10. vers), aki azt parancsolta, hogy a fát vágják ki (11. vers). A töve azonban gyökerestül a földben maradt, a madarak és állatok elmenekültek, ami azt jelentette, hogy a különböző országok képviselői kivonultak az országból.   

Nabukodonozor, mint a fa töve kint a természetben élt a vadállatok között (12. vers). Az angyal kihirdette Isten üzenetét, hogy Nabukodonozor értelme elváltozik emberiből állativá. Sokkal alacsonyabb lett az értelmi szintje (IQ-ja), talán olyan, mint egy majomnak (13. vers).

Az isteni üzenet egy idői elemet is tartalmazott: „hét idő múljék el felette”. A babiloniak a hatos számrendszert használták, a tízessel felváltva, de honnan származott a „hetes”? A modern tudósok számára ez az egyik legnehezebb kérdés, hogy miért nyűgözte le annyira a mezopotámiaiakat a hetes szám? Isten számára nem szokatlan a hetes szám használata egy időszak megállapításában. A teremtés hét nap alatt történt és a szombat a hetedik nap. Az említett „hét idő” nem volt idegen Nabukodonozornak és Dánielnek. A hemerologiák olyan szövegek voltak, amelyeket a babiloni palota jövendőmondói használtak azért, hogy elmondják a királynak, hogy mit üzennek az istenek, hogy mit tegyen és mit ne tegyen egy napon (hemera). A jövendőmondóknak „egy idő” egy 360 napból álló évet jelentett.

Nabukodonozor is tudta, hogy amikor az „idő” szót használták, az egy teljes évet jelentett. Ezért Dániel nem kellett, hogy elmagyarázza a kifejezést Nabukodonozornak.

A gond nem az volt, hogy Nabukodonozor nem tudta, hogy mennyi ideig fog tartani ez az időszak, hanem az, hogy a tudósok és magyarázók évszázadokon át nem tudták, hogy mit kezdjenek a „hét idővel”. Egyesek úgy gondolták, hogy hét évszakot jelöl. A kálvinista kommentár szerzője azt mondja, hogy Kálvin szerint ez egy meghatározatlan számot jelentett. Tehát miért jelentene a „hét idő” hét évet?  

Nabukodonozor tudta, hogy Dánielben a „szent isteneknek lelke van” (15. vers). Csak annyi volt a probléma, hogy ő fel akarta ölelni az összes istent. A 16. verstől Dániel a tőle telhető legdiplomatikusabb és legelővigyázatosabb módon értelmezi az Istentől kapott álmot (21. vers). A végén pedig Dániel néhány tanácsot is ad (24. vers) azt javasolva, hogy Nabukodonozor bánja meg bűneit, egyébként ez a katasztrófa biztosan bekövetkezik azért, megtudja, hogy a lehelete és az élete honnan származik (22. vers).   

Amikor Dániel otthagyta az udvart, pontosan „egy idő” azaz „tizenkét hónap” telt el, és semmi sem történt (26. vers). Nabukodonozor elfelejtkezett Isten szaváról és a hitből gondatlanságba és önfelmagasztalásba váltott át, pontosan úgy, ahogyan Lucifer is a mennyei lázadásban (27. vers). Egy napon, amikor Nabukodonozor a palotája tetején sétált, nem egy mennyei angyal, hanem maga Isten szólította meg őt, és elmondta neki, hogy az uralom elvétetett tőle (28. vers). A változás azonnal beállt, és Nabukodonozor elhagyta a palotát, hogy az állatok között éljen a természetben (30. vers). Ahogyan láthatjuk, az önfelmagasztalás valójában önpusztítás. 

Hét év után Nabukodonozor felemelte a tekintetét az égre (31. vers) és dicsőítette, magasztalta, áldotta és elismerte Isten fenséges lényét. Az értelme azonnal visszatért, a trónját is visszakapta és még hatalmasabb lett, mint előtte (33. vers). Nem kérdéses, hogy Isten „azokat, akik kevélységben járnak, megalázhatja” (34. vers). 

Drága Istenünk!
Nekünk is gondunk van azzal, hogy magunknak tulajdonítjuk jó cselekedeteinket és beszennyezzük azokat gondolataink hatalmi játékával. Segíts, hogy tekintetünket Jézusra szegezhessük, aki megszabadíthat bennünket önmagunktól. Ámen!


Koot van Wyk

119. heti olvasmány a PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 50. fejezetéhez (november 5-11.).

Ezsdrás története olyan embert mutat be számunkra, akit Istenben való bizalma és hite vezet, aki újradefiniálja a népe sorsát, és ezáltal közreműködik Izrael irányváltásában. Ezsdrás könyve két fő témát tartalmaz: a jeruzsálemi templom újjáépítését, és Izrael vallási életének helyreállítását.

Számunkra ma különösen érdekes a kettő közül a második megvilágítás: Isten népének vallási életének helyreállítása. Az Istentől való tudatos függés az, ami lehetővé teszi ezt a felépülést.

Meghallani és követni az Ő hívását – ez az, ami megújítja életünket. A Biblia nem törvénykönyv vagy pusztán jóindulatú tanácsok gyűjteménye, hanem Isten szava, amely által az Ő átformáló ereje megnyilatkozik.

Az izraeliták megtapasztalhatták ennek erejét, amikor Ezsdrás visszavezette őket Jeruzsálembe. Mi is megtapasztalhatjuk Isten dicsőségét és bölcsességét, amennyiben Ezsdráshoz hasonlóan cselekszünk, és tanulmányozzuk, valamint alkalmazzuk Isten Igéjét. Ekkor fedezhetjük fel, hogy a Biblia nem csupán egy sokféle leckét tartalmazó, unalmas könyv, hanem élő üzenet, amely Isten akaratát tárja fel, és közelebb visz bennünket hozzá. Krisztus által megvan a lehetőségünk, hogy bármikor kapcsolatba lépjünk Istennel, akár dicsőíteni akarjuk, akár bűnbánatot tartunk és megbocsátást kérünk, vagy éppen beszélgetni szeretnénk egy Baráttal.

Henri Haase
a Friedensau Adventista Egyetem hallgatója
Németország

Fordította: Gősi Csaba

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése