2017. november 29., szerda

Higgyetek az Ő prófétáinak - november 29 - SZERDA - Hóseás 10

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány - PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 55. fejezet 870. nap

A vég közeledtével az ördög nagy erővel támadja Isten munkását. Sátán emberi eszközök útján gúnyolja és szidalmazza azokat, akik "a falat építik". Késleltetné a munkát, ha az építők lejönnének, hogy kivédjék ellenségeik támadásait. Igyekezzenek meghiúsítani ellenségeik szándékait, de ne hagyják, hogy bármi is eltérítse őket munkájuktól! Az igazság erősebb, mint a tévelygés, a jó győzni fog a rossz felett.

Ne fogadják barátságukba ellenségeiket, és ne tápláljanak rokonszenvet irántuk, nehogy kimozdítsák őket a kötelesség helyéről! Aki bármilyen meggondolatlan tettével gyalázatnak teszi ki Isten ügyét, vagy csökkenti munkatársai munkaképességét, az nehezen eltávolítható foltot ejt saját jellemén, és komolyan veszélyezteti későbbi hasznosságát.

"Akik elhanyagolják a tanítást, dicsérik a bűnösöket" (Péld 28:4). Féljünk azoktól, akik bár nagy szentséget színlelnek, egyesülnek a világgal és keresik az igazság ellenségével való kapcsolatot. Tartsuk távol őket magunktól olyan határozottan, mint ahogy Nehémiás tette. Tanácsuk mögött a minden jónak ellensége áll. Ez a megalkuvók hangja, amelyet ma is olyan eltökélten kell elutasítanunk, mint ahogy akkor tették. Isten népének rendületlenül ellene kell állnia minden olyan hatásnak, amely megingathatja Isten irányító hatalmába vetett hitét.

Azért nem sikerült Nehémiást ellenségeinek hatalmukba keríteniük, mert szilárd hűséggel szolgálta Isten ügyét, és szilárdan Őrá támaszkodott. A tétlen, tunya ember könnyen enged a kísértésnek. A gonosz kevésbé tudja megvetni lábát annak életében, akinek nemes céljai, mélyen átérzett szándékai vannak. Aki kitartóan törekszik a cél felé, annak hite nem gyengül, mert tudja, hogy odafent, idelent és mindenütt a Végtelen Szeretet véghezviszi áldott szándékát. Isten hűséges szolgái eltökélten munkálkodva nem vallhatnak kudarcot, mert töretlen bizalommal fordulnak a kegyelem trónjához.

Isten mennyei segítséget nyújt minden válságban, amellyel emberi erővel nem lehet megbirkózni. Szentlelke által segít minden nehézségünkben, erősíti reménységünket és bizalmunkat, megvilágosítja értelmünket és megtisztítja szívünket. Alkalmat és utat kínál a szolgálatra. Ha népe figyel a gondviselés bizonyítékaira és kész együttműködni Istennel, nagyszerű eredményeket érhet el.

Mai Bibliai szakasz: Hóseás 10

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:

Új protestáns fordítás:

Izrael egy olyan szőlőtő, amely gyümölcsöt terem, de csak önmaga számára. Amint egyre sikeresebb lett, a Baál oltárai is megszaporodtak, és a díszítések is termékenységi oszlopain (1. vers). Bűneik megbánása nélkül szaporították oltáraikat, és ékesítették oszlopaikat. Szívük megosztott volt, nem szentelték oda teljesen Istennek. Bűnösök voltak Isten szemében, ezért ezeket az oltárokat és oszlopokat le fogják rombolni az asszírok (2. vers).

Miután II. Jeroboám Kr. e. 753-ban meghalt, egészen Izrael államának megszűnéséig (Kr. e. 722), harminc év alatt hat király uralkodott egymás után. Az emberek ezt mondták: „Nincsen királyunk, mert nem féljük az Urat, és a király mit segíthet rajtunk?!” (3. vers). Izrael gonoszsága miatt Isten ítélete olyan hamar eljön, mint amilyen hamar a bürök kisarjad a mező barázdáin (4. vers). Samária népe és a papok, akik büszkék voltak a bétheli aranyborjúra, gyászolni fognak, mert nemsokára elhurcolják őket Asszíriába (5. vers). Az aranyborjút is elviszik és az izraeliták szégyenkezni fognak. Hajdanán, Áron napjaiban, amikor aranyborjút készítettek, Áron ezt mondta: „Ezek a te isteneid Izráel, akik kihoztak téged Egyiptom földéről” (2Móz 32:4). Most pedig az izraeliták és az általuk készített aranyborjú fogságba vitetnek (6. vers). Az asszír hadjáratban Izrael utolsó királya meghal, Béthel városát lerombolják, és helye semmire sem lesz jó. A nép éhezett az ostrom három éve alatt, és a hirtelen halált kívánták, hogy a hegyek rájuk omoljanak (7-8. vers).

Amikor a Benjámin törzshöz tartozó Gibea városa bűnt követett el, a többi izraeli törzs megbüntette Gibeát. Most Izrael tíz törzse részesül büntetésben bűnei miatt, az asszír és más népek inváziója által (9-10. vers). 

Izraelt Isten szerette és az ígéret földjére helyezte, mint ahogy egy fiatal borjút a jó legelőre helyeznek. Bűnei miatt azonban Izrael bajokat és idegen népek invázióját kellett, hogy elszenvedje. Asszír katonák Izrael nyakára lépnek, és az asszír harci kocsik átszáguldanak testükön (11. vers). Ha Izrael visszatérne Istenhez, jót cselekedne, meglátnák Isten hűséges szeretetét. Ez volt az utolsó esély, hogy keressék Istent. Ha megváltoztatnák gondolkodásukat és bűnbánattal visszatérnének Istenhez, Isten olyan bőséges szabadulást adna nekik, mint a várt eső (12. vers).  

Izrael Isten helyett a sok harcosban bízott. De Izrael legyőzetett ugyanúgy, ahogy Beth-Arbel elpusztult (13-15. vers). Válaszolunk-e Isten kegyelemteljes meghívására, vagy önmagunkban bízunk?

Yoshitaka Kobayashi

121. heti olvasmány a PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 55-56. fejezeteihez (november 26-december 2.).

Isten ellenségei mindent megtettek, hogy elbátortalanítsák és összezavarják Nehémiást, illetve kárt okozzanak neki, miközben egész idő alatt a barátainak adták ki magukat. Azonban Nehémiás lelkiismeretes imáira válasz érkezett: a Szentlélek felfedte a „barátok” valódi célját. Nehémiás nem volt hajlandó megijedni, ragaszkodott a fal felépítéséhez, és így a munka folytatódott. Az ő bátor magatartása megerősítette a munkatársainak és az ő családjaiknak a hitét.

Miután a falat felépítették, Ezsdrás összehívta a népet, hogy felolvasson és magyarázzon Isten Igéjéből, amelyet oly sokáig mellőztek. A délelőttöt imádsággal és vallásos tanulással töltötték, délután pedig Isten jóságát ünnepelték, lakomával, Isten jóságáról tett bizonyságtételekkel és azzal, hogy mindezeket a szegényekkel osztották meg.

Miután a nép a törvény szavait megismerte a tanulás során, meggyőződtek arról, hogy mennyire messze is kerültek attól az ideáltól, amivé az Isten szerette volna, hogy az Ő népe váljon. Bűnbánattal telt szívükkel leborultak az Úr előtt, megvallották bűneiket, és bocsánatért esedeztek. Azonban – és ezt valóban gondolatébresztőnek találom – nem csak siránkoztak, sírtak és bűnbánatot gyakoroltak, hanem örvendeztek is, hiszen Isten megbocsátott nekik!

Néha azon tűnődöm, hogy nem vagyunk-e túl higgadtak és előírásszerűek, amikor a hálánkat kifejezzük Isten felé az Ő tündöklő kegyelméért. Az 56. fejezetben Ellen White úgy írja, hogy az emberek karjaikat a menny felé nyújtva álltak, dicsőítő éneket zengve ajkukon!

A „szabadtéri istentiszteletük” (a sátoros ünnep) lezárásaképpen a nép fogadalmat tett: nem fognak hitetlenekkel házasságra lépni, megszentségteleníteni a Szombatot, sem a tizedet és adományaikat visszatartani. És „a menny alászállt, és az Úrnak dicsősége töltötte be a lelküket!”

Cindy Tutsch
nyugalmazott igazgatóhelyettes
Ellen G. White Intézet

Fordította: Gősi Csaba

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése