Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány - PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 50. fejezet 850. nap
A fogság utáni évek múlásával azonban megváltoztak a
körülmények. Sok új felelősség nehezedett Izráel vezetőire. A jeruzsálemi
templomot újjáépítették és felszentelték. Több pap kellett a szolgálatok
végzéséhez. Sürgetően szükség volt istenfélő emberekre, akik a népet tanítják.
Ezenkívül a Babilonban maradt zsidókat vallásszabadságuk korlátozásának
veszélye fenyegette. Zakariás próféta, valamint a nemrégiben - Eszter és
Márdokeus korában - átélt nyugtalan idők is világosan intették a
Médó-Perzsiában élő zsidókat, hogy térjenek vissza saját földjükre. Eljött az
idő, amikor már veszélyes volt pogány hatások között élniük. E megváltozott
körülmények láttán a Babilonban élő papoknak hamar fel kellett volna ismerniük
a rendeletben Isten üzenetét, amely Jeruzsálembe szólítja őket.
A király és a fejedelmek kötelességükön felül cselekedtek
annak érdekében, hogy nyitva legyen az út a hazatérésre. Bőségesen gondoskodtak
anyagi eszközökről, de hol voltak az emberek? Lévi fiai hiányoztak akkor,
amikor helyes döntésükkel testvéreiket példájuk követésére késztethették volna.
Furcsa közömbösségük szomorú tanújele annak, milyen volt a babiloni zsidók
állásfoglalása Isten szándékával, népével kapcsolatos tervével szemben.
Ezsdrás még egyszer próbált hatni a lévitákra. Kérlelte
őket, tartsanak csapatával. Hogy kihangsúlyozza a gyors cselekvés fontosságát,
írásos kérését több "családfő" és "tanító" (Ezsd 8:16)
kíséretében küldte el.
Mialatt a hazatérők Ezsdrással várakoztak, a követek
visszasiettek a kéréssel, hogy "hozzanak szolgálattevőket Istenünk háza
számára" (Ezsd 8:17). A kérés meghallgatásra talált. Egyesek, akik
tétováztak, most véglegesen eldöntötték: hazatérnek. A követek mintegy negyven
papot és a léviták szolgálatára kétszázhúsz templomszolgát hoztak a táborba;
olyan embereket, akikre Ezsdrás bölcs szolgákként, jó tanítókként és
segítőkként számíthatott.
Mai Bibliai szakasz: Dániel
2
A fejezetet itt
olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:
Ez a fejezet Dánielnek
egyik olyan visszaemlékezése, amelyet arám nyelven írt azért, hogy a leírtak
igazságát ellenőrizni tudják az arám nyelven beszélő udvari tisztviselők, és ha
szükséges, le tudják fordítani babiloni nyelvre is. Kétnyelvű ékírásos szövegek
valóban léteztek abban az időben.
Dániel még nem fejezte
be tanulmányait a babiloni egyetemen Nabukodonozor uralkodásának második évéig,
amikor Isten egy álmot adott a királynak, amely nagyon felzaklatta őt (1.
vers). A diktátorok nem mindig bíztak meg önmagukban, és a körülöttük élők sem
bíztak meg bennük. Azokban a napokban egy diktátor félt attól, amit a
jövendőmondók mondtak arról, hogy mit tegyen, és mit ne tegyen. De ezek a
jövendőmondók csalók voltak, akik jövendöléseiket az éves naptárból merítették
és úgy mutatták be, mint sajátjukat. Ez a gyakorlat létezett már a Kr.e. 13.
századtól kezdődően. De Nabukodonozornak nem volt tudomása erről. Ezért, amikor
Isten álmot adott neki, és a jövendőmondók nem tudták megmondani, hogy mi volt
ez az álom, csalásuk lelepleződött.
A király babiloni
nyelven beszélt és azt mondta, hogy türelmetlen, és haladéktalanul tudni akarja
az álmot (3. vers). A jövendőmondók rájöttek, hogy bajban vannak, és
átváltottak arám nyelvre, mert akkor egy diplomáciai fordítót kell keríteni,
aki „értelmezi” az álmot. Ez késleltette volna a dolgokat és időt biztosított
volna számukra. Dániel folyékonyan beszélt arámul, és értette, hogy mi
történik. A király az álmot és annak értelmezését a jövendőmondóktól várta, és
azzal fenyegette őket, hogy ha nem teljesítik a parancsot, „darabokra tépetnek,
és házaik szemétdombokká tétetnek” (lásd 5. vers). Az asszír és babiloni
királyok kegyetlenek voltak, ahogy Lákis bevételének a jelenete mutatja
Szanhérib ninivei palotájának a falán.
Amikor Nabukodonozor
azzal vádolja a jövendőmondókat, hogy csak időt akarnak nyerni (8. vers),
elmondják az igazat, de azzal védekeznek, hogy „nincs ember a földön, aki a király dolgát megjelenthesse” (10.
vers), kivéve „az istenek, akik nem
lakoznak együtt az emberekkel” (11. vers). Ekkor lépett elő Dániel és
kérte, hogy beszélhessen a királlyal (15. vers). Kérte a barátait, hogy
imádkozzanak vele ezért a dologért (17-18. vers). Isten meghallgatta imáikat,
és megmutatta Dánielnek az álmot és annak értelmezését is (19. vers). Az álom
nyomán Dániel rájött arra, hogy a történelem minden birodalma el fog bukni. Az
Szentírás szorgos kutatójaként megértette azt, hogy Isten véget vet minden
politikai hatalomnak, miután idejük lejár (20-21. vers). A kumráni barlangokban
talált tekercsek ugyanazt mondják el, mint a héber szöveg, amelyből jelen
Bibliánkat is fordították.
Dániel – gondolatban –
összerakta azokat az álomról való elképzeléseket, amelyekről Mózes azt mondta
1Móz 31-ben, 2Móz 3-ban és Jób 12-ben, hogy a Felséges Isten beleavatkozik a
világ történelemébe és az egymást követő birodalmak ügyeibe. Az álombeli szobor
arany feje Nabukodonozor Babilonját jelképezi (37. vers). Utána következett az
ezüsttel jelképezett Médó-Perzsia (39. vers), amelynek bukása után érkezett el
a rézzel jelképezett görög birodalom ideje (39. vers). Ennek bukása után Róma
„vas birodalma” következik, amelyet „Szent római birodalomnak” is neveznek,
mivel a középkorban a római katolikus egyház vallásos irányultságát tette
magáévá (40. vers). Ez a váltás Kr.u. 538-ban történik meg, amikor Justinianus
császár elrendelte, hogy a pénzérméken abban az évben ne úgy jelenjen meg, mint
egy harcos, vagy katona lóháton és lándzsával a kezében, hanem, mint egy
teológus, aki egy keresztet tart a kezében.
Az utolsó „agyag és
vas” birodalom (41-43. vers), úgy ér véget, amint az összes többi. Azoknak a
királyoknak az ideje (cserép és vas korszaka) a vég idejéig fog kiterjedni.
Ekkor egy kő fog megjelenni és le fogja rombolni a szobrot, amelyet
Nabukodonozor álmában látott, és a menny Istene egy olyan országot alapít,
amelynek soha nem lesz vége (44. vers). Amikor Nabukodonozor ezt meghallotta,
arcra borult Dániel előtt (45-47. vers). A még mindig újonc Dánielt
előléptetik, hogy a babiloni bölcsek vezetője legyen. Dániel soha nem fejezte
be a három éves babiloni egyetemet, és soha nem diplomázott le (48. vers). A
király udvarába vitték, ahol azt kérte, hogy a barátait is léptessék elő, akik
a babiloni tartomány gondviselőivé lettek. Ők sem fejezték be a három éves
képzésüket a babiloni egyetemen (49. vers). Ismeretüket, bölcsességüket és
tudásukat Istentől kapták.
Drága Istenünk!
A végidőben élünk és tudjuk, hogy a te Fiad, a korszakok
Kősziklája nemsokára érkezik. Úgy jön majd, mint királyok Királya és uraknak
Ura, hogy betöltse a földet dicsőségével. Rejtőzzük el Őbenne! Ámen!
Koot van Wyk
119. heti olvasmány a PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 50. fejezetéhez (november
5-11.).
Ezsdrás története olyan
embert mutat be számunkra, akit Istenben való bizalma és hite vezet, aki
újradefiniálja a népe sorsát, és ezáltal közreműködik Izrael irányváltásában.
Ezsdrás könyve két fő témát tartalmaz: a jeruzsálemi templom újjáépítését, és
Izrael vallási életének helyreállítását.
Számunkra ma különösen
érdekes a kettő közül a második megvilágítás: Isten népének vallási életének
helyreállítása. Az Istentől való tudatos függés az, ami lehetővé teszi ezt a
felépülést.
Meghallani és követni
az Ő hívását – ez az, ami megújítja életünket. A Biblia nem törvénykönyv vagy
pusztán jóindulatú tanácsok gyűjteménye, hanem Isten szava, amely által az Ő
átformáló ereje megnyilatkozik.
Az izraeliták
megtapasztalhatták ennek erejét, amikor Ezsdrás visszavezette őket Jeruzsálembe.
Mi is megtapasztalhatjuk Isten dicsőségét és bölcsességét, amennyiben
Ezsdráshoz hasonlóan cselekszünk, és tanulmányozzuk, valamint alkalmazzuk Isten
Igéjét. Ekkor fedezhetjük fel, hogy a Biblia nem csupán egy sokféle leckét
tartalmazó, unalmas könyv, hanem élő üzenet, amely Isten akaratát tárja fel, és
közelebb visz bennünket hozzá. Krisztus által megvan a lehetőségünk, hogy
bármikor kapcsolatba lépjünk Istennel, akár dicsőíteni akarjuk, akár bűnbánatot
tartunk és megbocsátást kérünk, vagy éppen beszélgetni szeretnénk egy Baráttal.
Henri Haase
a Friedensau Adventista
Egyetem hallgatója
Németország
Fordította: Gősi Csaba
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése