2017. november 3., péntek

Higgyetek az Ő prófétáinak - november 3 - PÉNTEK - Ezékiel 44

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány - PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 49. fejezet 844. nap

A megoldásra váró válság Esztertől gyors és megfontolt cselekvést igényelt. Mind ő, mind Márdokeus tudta, ha Isten nem tesz valami rendkívüli dolgot érdekükben, saját erőfeszítésük hiábavaló. Eszter időt szentelt az Istennel - ereje forrásával - való bensőséges beszélgetésre. "Menj, és gyűjts össze minden zsidót, aki csak Súsánban található, és böjtöljetek értem! Ne egyetek, és ne igyatok három napig se éjjel, se nappal! Én is ugyanígy böjtölök szolgálóimmal, aztán bemegyek a királyhoz a törvény ellenére is. Ha elveszek, hát vesszek el!" (Eszt 4:16)

A gyorsan pergő események - Eszter megjelenése a király előtt, az iránta tanúsított feltűnő jóindulat, a király és királyné lakomái Hámánnal mint egyetlen vendéggel, a király nyugtalan álma, Márdokeus nyilvános kitüntetése, valamint Hámán gonosz mesterkedésének leleplezése utáni megalázása és bukása - mind a jól ismert történet összetevői voltak. Isten csodálatosan cselekedett bűnbánó népe érdekében. A király ellenrendeletet adott ki, amely megengedte a zsidóknak életük védését. "A futárok királyi postalovakra ülve lázas sietséggel" juttatták el a birodalom minden részébe a királyi rendeletet, amely megengedte a zsidóknak, hogy védjék életüket. "Minden egyes tartományban, minden egyes városban és helységben, ahova a király törvényes parancsa eljutott, örültek, vigadtak, lakomáztak és ünnepeltek a zsidók. Az ország lakossága közül sokan zsidókká lettek, mert elfogta őket a zsidóktól való rettegés" (Eszt 8:14, 17).

Az elpusztításukra kitűzött napon "összegyűltek a zsidók Ahasvérós király összes tartományának a városaiban, és rátámadtak azokra, akik a vesztükre törtek. Senki sem tudott nekik ellenállni, mert a tőlük való rettegés fogta el az egész lakosságot." Isten hatalmas angyalokat bízott meg népe oltalmazásával, míg ők "életük védelmére" keltek (Eszt 9:2, 16).

Márdokeus megkapta azt a megtisztelő helyet, amelyet korábban Hámán foglalt el. "...második ember volt Ahasvérós király után, tekintélyes volt a zsidók között, és igen kedvelték honfitársai..." (Eszt 10:3); igyekezett elősegíteni a zsidók jólétét. Így juttatta Isten választott népét újra kedvező helyzetbe a médó-perzsa udvarban; így valósíthatta meg azt a szándékát, hogy visszaviszi őket földjükre. Számottevő csoport azonban csak évekkel később - Nagy Xerxes utódja, I. Artaxerxes uralkodásának hetedik évében - tért vissza Jeruzsálembe Ezsdrás vezetésével.

Mai Bibliai szakasz: Ezékiel 44

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:

Új protestáns fordítás:

Az előző fejezet (Ezékiel 43) utolsó része, amely az oltárról és annak felszenteléséről beszélt, valamint jelen fejezet (Ezékiel 44), különleges szabályozásokat tartalmaznak a Templommal és a papsággal kapcsolatban. A 43. fejezet 12. versében Ezékiel a „Templom törvényéről” beszél. Noha a jelen fejezet témája szerteágazónak tűnik, az egész beilleszkedhet a „Templom törvénye” címszó alá. 

A fejezet első szakasza a fejedelemmel (politikai uralkodó) és a keleti kapuval foglalkozik. A keleti kaput folyamatosan zárva kell tartani, mert itt vonult be Isten a Templomba. Ez megerősíti Ezékiel 43:7-et, amely kijelenti, hogy Isten soha többé nem fogja elhagyni Templomát. Nem lesz még egy kivonulása Istennek, mert a kapu örökre zárva van. Amikor valaki bemegy a templomba, a bezárt keleti kapu arra emlékezteti, hogy Isten örökre az Ő népével van.

A fejezet többi része azzal foglalkozik, hogy ki mehet be a Templomba, ugyanakkor a papok szolgálatával is. Ennek a szakasznak több törvénye párhuzamos a Mózes 3. könyvében kapott törvényekkel, különösen Mózes 3. könyve 17-26. fejezeteivel. Az alapelv 3Móz 19:2-ben található: „Szentek legyetek, mert én az Úr, a ti Istenetek szent vagyok.” A papoknak és ezeknek a törvényeknek arra kellett tanítaniuk a népet, hogy különbséget tegyenek a szent és a közönséges, a tiszta és a tisztátalan között. Ha az emberek Istenhez akarnak közeledni, szenteknek kell lenniük az által, hogy elkülönülnek a bűntől és a gonoszoktól.

A bűn egy olyan dolog, ami Isten ítéletéhez és Isten jelenlétének elvesztéséhez vezetett. Izrael helyreállított városában a bűnt el kellett választani Istentől, azért, hogy Isten jelenléte ott maradhasson. Ezékiel minden szabályának ezt a szentséget és Isten jelenlétét kell elősegítenie. A bűntől való elszakadás és az Isten iránti szentség jelentenek-e ma nekünk valamit?

Jon Dybdahl

118. heti olvasmány a PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 48-49. fejezeteihez (október 29- november 4.).

Azt hiszem, sokan tudunk azonosulni a 48-49. fejezetben található két történettel, amikor olyan akadályok kerülnek az utunkba, amelyek letaglóznak és legyőzhetetlennek tűnnek. Az utóbbi néhány év ilyen volt számomra: beteg lett a legkisebb gyermekem, meghalt a férjem, anyagi nehézségek adódtak, és újabb házasságom is tönkrement. Teljesen egyedül éreztem magam, és az akadályok olyan mélyre juttattak, hogy már nem tudtam, merre menjek tovább.

Biztos vagyok abban, hogy Zorobábel és Eszter is ugyanígy érzett. Amivel szembesültek, azt bizony képtelenek voltak egymaguk kezelni. Olyan élethelyzetbe kerültek, amit ember nem tud megoldani, csak és egyedül az Isten. Hiszem, hogy néha azért enged bele Isten ilyen helyzetekbe, hogy ne legyen más választásunk, csak az, hogy felnézünk, és teljes mértékig Istenre támaszkodunk, hogy Ő vigyen át bennünket.

Egyetlen ember szeretete vagy együttérzése sem tudta volna a szükséges vigaszt biztosítani, és az erőt megadni, hogy átvészeljem ezt az időszakot, csakis az Isten volt képes erre. A szélsőséges körülmények hasonlók voltak a templom építéséhez, és ahhoz, amikor Eszternek a király elé kellett járulnia. Pontosan tudta, hogy mivel néz szembe, de teljesen Isten oltalmára támaszkodott, amikor azt a bátor lépést megtette népéért. Nem ugrott fejest, hanem böjtölt és imádkozott, Istenre hagyatkozva minden lépésnél.

A 49. fejezet vége arra emlékeztet bennünket, Isten mindig igazolja igazságát és az ő népét egészen az idők végéig.

„Az Úr harcol értetek, ti pedig maradjatok veszteg!" (2Móz 14:14; új prot. ford.)

Jill Simpson Palffy

Wesminster hetednapi adventista gyülekezet, Dél-Karolina, USA

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése