Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány - PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 53. fejezet 862. nap
Minden vallásos mozgalomban vannak olyanok, akik - bár nem
tagadják, hogy az ügy az Istené - elzárkóznak, és nem hajlandók segíteni. Jó
volna, ha a mennyei feljegyzésekre gondolnának - arra a könyvre, amelyből nem
marad ki semmi, nincs benne tévedés, - amelyek alapján meg lesznek ítélve.
Isten szolgálatára visszautasított minden alkalmat feljegyeznek abban;
ugyancsak a hitből és a szeretetből fakadó tettek is örök emlékezetre vannak
fenntartva.
Nehémiás jelenlétének ösztönző befolyása mellett a tekóai
előkelők példájának nem nagy súlya volt. A népet általában a hazaszeretet és a
buzgóság fűtötte. Jó képességű és befolyásos emberek csoportokba szervezték a
polgárság különböző osztályait. Minden vezető felelősséget vállalt a fal egy
bizonyos részének felépítéséért. Egyesekről azt olvassuk, hogy "éppen a
maga házával szemben" javítgatott.
Nehémiás tettereje akkor sem csökkent, amikor a munka
ténylegesen megkezdődött. Felkészülve minden eshetőségre, fáradhatatlan
éberséggel ellenőrizte az építkezést, irányította a munkásokat, meglátta az
akadályokat. A három mérföld hosszúságú fal mentén állandóan érezhető volt
befolyása. Kellő időben mondott szavakkal bátorította a félénkeket, felrázta a
lustákat, megdicsérte a szorgalmasakat. Közben állandóan figyelte ellenségeik
mozdulatait, akik időről időre bizonyos távolságban összegyűltek és tárgyaltak,
mintha valami gonoszságot terveznének. Majd közelebb húzódva a munkásokhoz,
megkísérelték figyelmüket másfelé terelni.
Nehémiás sok tevékenysége közepette sem feledkezett el
ereje Forrásáról. Szívét állandóan Istenhez, mindenek nagy Felvigyázójához
emelte. "Maga a menny Istene ad nekünk sikert" - kiáltotta. Szavai
harsogtak és visszhangzottak, lelkesítve a falakon dolgozó munkásokat.
Jeruzsálem erődítéseinek helyreállítása nem haladt
akadálytalanul. Sátán az ellenségeskedés szításán és az elcsüggesztésen
dolgozott. Szanballat, Tóbiás és Gesem - fő eszközei ebben a mozgalomban -
gátolták az újjáépítés munkáját. Megpróbáltak széthúzást támasztani a munkások
között. Csúfot űztek az építők erőfeszítéseiből azt hangoztatva, hogy
vállalkozásuk képtelenség és kudarcba fullad.
"Mit csinálnak ezek a nyomorult júdaiak? - kiáltotta
gúnyosan Szanballat. Hát megengedik ezt nekik? ...Életre kelthetik-e ezt a
halom követ, amely porrá égett?" Tóbiás még lenézőbben tette hozzá:
"Bármit építsenek is ha ráugrik egy róka, az is ledönti a kőfalakat!"
Az építők nemsokára hevesebb támadások pergőtüzébe
kerültek. Kénytelenek voltak állandóan védekezni ellenségeik fondorlatai ellen,
akik barátságot színlelve különböző utakon igyekeztek zavart okozni,
bonyodalmat kelteni és bizalmatlanságot ébreszteni. Megkísérelték
elcsüggeszteni a zsidókat. Összeesküdtek, hogy Nehémiást kelepcébe csalják; és
a kétszínű zsidók készek voltak ezt az álnok vállalkozást támogatni. Az a hír
járta, hogy Nehémiás összeesküvést sző a perzsa uralkodó ellen, magát akarja
királlyá tenni Izráelben, és hogy azok, akik neki segítenek, mind árulók.
Nehémiás továbbra is Istentől várt eligazítást és
segítséget. A nép pedig "nagy kedvvel dolgozott". A munka haladt, a
réseket mind betömték, és az egész fal felépült a tervezett magasságra.
Mai Bibliai szakasz: Hóseás
2
A fejezetet itt
olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:
Hóseás 2:1 folytatása
az 1:10-nek, ahol Isten áldásáról és Izrael jólétéről olvashattunk. Hóseás
próféta bármelyik izraelitát fivérének vagy nővérének nevezhette volna. Azonban
ez a megígért áldás feltételes volt: lelkileg nagyon mélyre süllyedtek, és továbbra
is hűtlenek voltak Istenhez.
Hóseás 2:2-13 felvázolja szégyenteljes viselkedésüket (2:4, 9), és Istent elutasító magatartásukat (2:7). Izrael nem bízott meg a férjként viselkedő Istenben, és úgy döntött, hogy erősebb nemzetekre bízza sorsát (Jer 2:25). Isten módszere, hogy visszahívja Izraelt magához, első lépésként abból állt, hogy megállítsa őt a más népekkel való kapcsolatkeresésben (2:5-6), és kimondassa vele, hogy „elmegyek hát és visszatérek előbbi férjemhez: mert jobb dolgom volt akkor, hogynem mint mostan” (2:6). Másodsorban Isten megfosztotta őket az élvezeteiktől, így talán emlékezni fognak arra, hogy az igazi Ajándékozó az Isten, és nem a szeretőik. Ha nem térnek vissza Istenhez, el fogják veszíteni a kenyerüket, vizüket, gyapjújukat, lenjüket, italukat (2:4), gabonájukat, borukat, olajukat, ezüstjüket, aranyukat (2:7), szőlőjüket és fügéjüket (2:11). Így nem tudnak majd ünnepségeket szervezni.
Hóseás 2:13-22 leírja azt, ahogyan Isten bűnbánatra és reménykeltő állapotba vezeti Izraelt. Először Isten szükséghelyzetbe és nehéz körülmények közé vezeti Izraelt, azért, hogy elkezdjenek odafigyelni rá. Az Istenre való hallgatás már a „reménység ajtaja” (2:14). Isten erős vágya, hogy visszaállítsa a helyes lelkiállapotot és a kapcsolatot Izraellel kifejezésre jut például ezekben a szavakban: „hoz,” és „csalogat” ami csábítást, elcsábítást is jelent (2:14). Isten szeretné, ha Izrael ugyanabban az állapotban és kedélyben lenne, mint amikor örömmel énekelve kijöttek Egyiptomból (2:14).
Hóseás idejéig Isten
megengedte Izraelnek, hogy az általánosságban használt Baál szóval illessék,
ami azt jelenti „Mester.” Azonban Isten szerette volna, ha Izrael úgy értelmezi
a kapcsolatot, mint férj és feleség, nem pedig mester és szolga (2:15-16).
Isten szeretne örök házassági szövetséget kötni népével, ami a hűségen,
igazságosságon, kegyelmen és együttérzésen alapul (2:19:20).
Ha Izrael megtartotta volna a helyes kapcsolatot Istennel, akkor az egek és a föld válaszoltak volna; a föld élelmet biztosított volna számukra (2:21). Bárcsak Izrael fenntartotta volna ezt a fajta kapcsolatot Istennel! Milyen kegyelmes Istenünk van!
Yoshitaka Kobayashi
121. heti olvasmány a PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 53-54. fejezeteihez (november
19-25.).
Mások vezetésére
alkalmassá kell válni. Nehémiás megtestesítette ezt a jellemvonást, amikor a
küldetést vezette Jeruzsálem falainak újjáépítésére. Az ő alkalmassága,
valamint alkalmazkodása azon nyugodott, hogy szilárdan megalapozódott az
imában, éleslátással rendelkezett a jövőre nézve, és alaposan megismerte az
előtte álló feladatot. Ezeket szem előtt tartva joggal várhatta a szükséges
változásokat. Amikor a falak egy bizonyos szakaszát javítani kellett, ő már
ismerte azt a szakaszt, hiszen korábban tanulmányozta az egész falat. Amikor a
munkásokat megtámadták, ő megparancsolta, hogy a férfiak fele fegyverezze fel
magát, míg a másik fele dolgozzon tovább. Amikor befolyásos emberek arra
próbálták rávenni Nehémiást, hogy változzon az ő kényük-kedvük szerint,
Nehémiás fenntartotta az integritását.
A mi szemszögünkből
könnyű ezt úgy látni, hogy milyen egyszerűen meg lehetett ezeket a dolgokat
valósítani. Hiszen úgy tűnik, Nehémiás nagyon rugalmasan és gördélékenyen
oldott meg mindent. Mégis, ezen döntéseknek maradandó visszhangjuk volt, és
jelentős következményekkel jártak. Nehámiás erős maradt azáltal, hogy elnyerte
az erőt, ami csak az Istennel való kapcsolatból származhat; szem előtt tartotta
egyetlen célját, és hajlandó volt a munkát is elvégezni.
A te vezetői
szolgálatod talán nem falak újjáépítéséről szól, de vannak örökre szóló és
jelentős következményei. Ha azt választod, hogy gyermekeket tanítasz, ők
Krisztussal járó vezetőkké válhatnak. Választhatod azt, hogy elmondod
bizonyságtételedet egy munkatársadnak, és lehet, hogy ezzel békét és reményt hozol
az életébe. Bármi is a szolgálatod, ugyanazok az alapok, amelyekre Nehémiás
épített, a te gyümölcshozó és erős vezetői képességednek is az alapjai
lehetnek.
Heather Crews
lelkész,
Potomac Egyházterület, USA
Fordította: Gősi Csaba
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése