2017. november 2., csütörtök

Higgyetek az Ő prófétáinak - november 2 - CSÜTÖRTÖK - Ezékiel 43

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány - PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 49. fejezet 843. nap

Ez alatt gyorsan változtak a körülmények a médó-perzsa birodalomban. Dárius Hystaspest, akinek uralkodása alatt a zsidók különös jóindulatot tapasztaltak, Nagy Xerxes követte a trónon. Az ő idejében azoknak a zsidóknak, akik a menekülésre szóló üzenetet nem fogadták meg, rettenetes válsággal kellett szembenézniük. Mivel nem voltak hajlandók az Isten által nyújtott menekülési lehetőséggel élni, most a halállal kellett szembenézniük.

Sátán ebben az időben médó-perzsa egyik tekintélyes emberének, a gátlástalan agági Hámánnak közreműködésével akarta meghiúsítani Isten szándékát. Hámán elkeseredetten gyűlölte a zsidó Márdokeust. Márdokeus nem tett neki semmi rosszat, csak egyszerűen nem volt hajlandó leborulni előtte. Hámánnak nem volt elég, hogy "csak Mordokojra emeljen" kezet. Azt forralta, hogy "minden zsidót kipusztítson Ahasvérós egész birodalmából" (Eszt 3:6).

Hámán hazugságaival félrevezette Xerxest, aki rendeletet adott ki a médó-perzsa birodalom minden tartományában, "a népek között" "elszórtan és elkülönülten" élő összes zsidó lemészárlására (Eszt 3:8). A rendelet meghatározott egy napot a zsidók kiirtására és vagyonuk elkobzására. Aligha volt a király annak tudatában, hogy milyen messze ható következményekkel járna e rendelkezés végrehajtása. Sátán, ennek a tervnek rejtett ösztönzője, megpróbálta a föld színéről eltüntetni azokat, akik megőrizték az igaz Isten ismeretét.

"Minden egyes tartományban és helységben, ahova eljutott a király törvényes parancsa, nagy gyász szakadt a zsidókra. Böjtöltek, sírtak, a mellüket verték, és sokan voltak, akik zsákruhában és hamuban hevertek" (Eszt 4:3). A médek és perzsák végzését nem lehetett visszavonni. Látszólag nem volt semmi remény. A rendelet minden zsidót pusztulásra ítélt.

Az ellenség cselszövését azonban meghiúsította az emberek fölött uralkodó Hatalom. A Gondviselés folytán a magasságos Istent félő zsidó Eszter lett a médó-perzsa birodalom királynéja. Márdokeus közeli rokona volt Eszternek. Szorult helyzetükben elhatározták, hogy Xerxeshez fordulnak népük érdekében. Eszternek kellett közbenjáróként Xerxes elé merészkednie. "Ki tudja - mondta Márdokeus -, nem éppen a mostani idő miatt jutottál-e királynői méltóságra?" (Eszt 4:14).

Mai Bibliai szakasz: Ezékiel 43

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:

Új protestáns fordítás:

Ezékiel könyve 43. fejezetének első szakasza (1-12. vers), amely elevenen leírja Isten dicsőségének visszatérését a Templomba, ténylegesen a könyv csúcspontja. Igen élénken írja le Isten ítéletét a bűnös Izraelen azokkal a drámai lépésekkel, ahogy a Mindenható jelenlétének a dicsősége fokozatosan eltávozik a Templomból. Ezt a jelenetet Ezékiel könyvének 10. és 11. fejezetei tartalmazzák. Ez az eltávozás megfordul a 43. fejezetben, amint Isten dicsősége visszatér a megújított Templomba a keleti kapun át, azon az útvonalon, ahol eredetileg elhagyta a Templomot. A felújított Templom, amelyről Ezékiel a 40-42. fejezetekben beszél, csak akkor tölti be szerepét, amikor Isten visszatér oda. Ez történik meg a 43. fejezetben. Ez viszont megalapozza a könyv további részét, amely leírja a templom szertartásait, az új várost és az új országot. Mindezek csúcspontját láthatjuk a város nevében: „Ott lakik az Úr” (Ez 48:35)  

Ez az üzenet annyira fontos, hogy Isten maga beszél és küldi el Ezékielt, hogy hirdesse azt Izraelnek. Ez után megadja a Templom részletes leírásának célját (10. vers). A megújított Templom célja, hogy segítse Izraelt szégyenkezni egykori bűnei miatt, hogy megbánja azokat és kövesse a rendeléseket és törvényeket, amelyeket Isten adott.

Ennek a történetnek mai tanulságai is vannak. Mennyire fontos számunkra Isten jelenléte? Rendelkezhetünk szép épületekkel, gyülekezetekkel és szervezetekkel, de vajon Isten ott van-e bennük? Megengedtük-e Isten helyreállító kegyelmének, Isten szerető jelenlétének, hogy érintse a szívünket és vezessen el oda, hogy szégyelljük bűneinket és teljes szívünkből imádjuk Őt?
Jon Dybdahl

118. heti olvasmány a PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 48-49. fejezeteihez (október 29- november 4.).

Azt hiszem, sokan tudunk azonosulni a 48-49. fejezetben található két történettel, amikor olyan akadályok kerülnek az utunkba, amelyek letaglóznak és legyőzhetetlennek tűnnek. Az utóbbi néhány év ilyen volt számomra: beteg lett a legkisebb gyermekem, meghalt a férjem, anyagi nehézségek adódtak, és újabb házasságom is tönkrement. Teljesen egyedül éreztem magam, és az akadályok olyan mélyre juttattak, hogy már nem tudtam, merre menjek tovább.

Biztos vagyok abban, hogy Zorobábel és Eszter is ugyanígy érzett. Amivel szembesültek, azt bizony képtelenek voltak egymaguk kezelni. Olyan élethelyzetbe kerültek, amit ember nem tud megoldani, csak és egyedül az Isten. Hiszem, hogy néha azért enged bele Isten ilyen helyzetekbe, hogy ne legyen más választásunk, csak az, hogy felnézünk, és teljes mértékig Istenre támaszkodunk, hogy Ő vigyen át bennünket.

Egyetlen ember szeretete vagy együttérzése sem tudta volna a szükséges vigaszt biztosítani, és az erőt megadni, hogy átvészeljem ezt az időszakot, csakis az Isten volt képes erre. A szélsőséges körülmények hasonlók voltak a templom építéséhez, és ahhoz, amikor Eszternek a király elé kellett járulnia. Pontosan tudta, hogy mivel néz szembe, de teljesen Isten oltalmára támaszkodott, amikor azt a bátor lépést megtette népéért. Nem ugrott fejest, hanem böjtölt és imádkozott, Istenre hagyatkozva minden lépésnél.

A 49. fejezet vége arra emlékeztet bennünket, Isten mindig igazolja igazságát és az ő népét egészen az idők végéig.

„Az Úr harcol értetek, ti pedig maradjatok veszteg!" (2Móz 14:14; új prot. ford.)

Jill Simpson Palffy

Wesminster hetednapi adventista gyülekezet, Dél-Karolina, USA

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése