2018. június 3., vasárnap

Higgyetek az Ő prófétáinak - június 3 - VASÁRNAP - Róma 12


Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – Jézus élete 36. fejezet 1056. nap

36. A hit érintése

Amikor Jézus Gadarából visszatért a nyugati partra, sokaság özönlött ki a fogadására, örömmel üdvözölték. Egy darabig a tengerparton maradt, tanított és gyógyított, azután betért Lévi-Máté házába, hogy részt vegyen a lakomán a vámszedőkkel. Itt talált Rá Jairus, a zsinagóga vezetője.

Ez a zsidó vén nagy bánattal jött Jézushoz, lábához vetette magát, és így kiáltott: "Az én leánykám halálán van; jer, vesd reá kezedet, hogy meggyógyuljon és éljen" (Mk 5:23).

Jézus azonnal elindult a főemberrel annak háza felé. Bár a tanítványok már oly sok irgalmas cselekedetét látták, mégis meglepte őket, hogy Jézus hajlandó engedni az öntelt rabbi kérésének. Csatlakoztak Mesterükhöz, az emberek pedig felajzva, várakozón követték őket.

A főember háza nem volt messze, de Jézus és kísérete lassan haladt, mert a tömeg mindenhonnan szorította őket. A késlekedés nyugtalanította az aggódó apát, Jézus még itt is, ott is megállt, hogy könnyítsen egy szenvedőn, vagy megvigasztaljon egy megtört szívet.
Még útban voltak, amikor egy küldönc furakodott Jairushoz a tömegben, és hírül adta, hogy leánya meghalt, ne fárassza többé fölöslegesen a Mestert. E szavakat Jézus is meghallotta. "Ne félj; - mondotta - csak higgy, és megtartatik" (Lk 8:50).

Jairus közelebb húzódott a Megváltóhoz, és együtt siettek a főember otthonába. A fizetett siratók és síposok már ott voltak, a levegőt betöltötte lármázásuk. A tömeg, a zűrzavar bántotta Jézus lelkét. Így intette csendre őket: "Mit zavarogtok és sírtok? A gyermek nem halt meg, hanem alszik." Az emberek méltatlankodva fogadták az Idegen szavait. Látták a gyermeket a halál karmai közt, megvetően nevettek hát Jézuson. Ő megkérte az embereket, hagyják el a házat, Maga mellé vette a leány apját és anyját, valamint három tanítványát, Pétert, Jakabot és Jánost, s bementek a halott szobájába.

Jézus az ágyhoz lépett, kezébe vette a gyermek kezét, és lágyan, az otthon meghitt nyelvezetével ejtette ki e szavakat: "Leányka; néked mondom, kelj föl" (Mk 5:41).

Az élettelen testen azonnal remegés futott végig. Az élet lüktetése visszatért. Az ajkak mosolyra nyíltak. A leány nagyra nyitotta szemét, mint álom után, s csodálkozva nézte a körülötte álló csoportot. Felkelt, szülei magukhoz ölelték, sírtak örömükben.

Mai Bibliai szakasz: Róma 12

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:

Új protestáns fordítás:

Ez a fejezet egy felhívással kezdődik minden keresztény felé, hogy szánják oda testüket élő áldozatul. Pál intézi ezt a hívást: „Kérlek azért titeket atyámfiai az Istennek irgalmasságára, hogy szánjátok oda a ti testeiteket élő, szent és Istennek kedves áldozatul, mint a ti okos tiszteleteteket.” Ez a felhívás az evangélium megértésén alapszik, ahogy az előző tizenegy fejezet is. Attól, hogy valaki zsidó vagy nem zsidó, mindenképp szüksége van az evangéliumra; és ez az evangélium arra kér, hogy úgy gondoskodjunk a mi testünkről, hogy azt, mint egy élő áldozatot mutathassuk be. Ez párhuzamos azzal a gondolattal, amit a Róma 6:6-7 és Gal 2:20 versekben mondott, hogy feszíttessünk meg Krisztussal. Amikor élő áldozatként mutatjuk be a testünket Krisztusnak; akkor átalakulunk elménk megújulása által, és már nem igazodunk ehhez a világhoz. Ez az megtérés tapasztalata, és az Isten tökéletes akarata.

Ezután Pál arra inti keresztény hívőket, hogy ha már megújult az elméjük, akkor ne tartsák többre magukra, mint amennyire kellene. A miértre a válasz az, hogy Krisztus testén belül – ami az egyház –, sok különböző ajándék található. Nem mindenkinek jut ugyanaz az ajándék, s így míg az egyik tehetséges a prófétálásban, a másik ajándéka a lelkészi hivatásban mutatkozik meg, illetve a tanításban, a buzdításban, vagy a jótékonyságban, esetleg mások vezetésében (3-8. vers). Egyik ajándék sem jobb a másiknál, de az összes szükséges Krisztus testének felépítéséhez.

A fejezet többi versében Pál az evangélium hatalmának gyakorlati példáit vázolja fel, ami megnyilvánul majd a keresztény hívők között. Szeretetünk mindenféle tettetés és képmutatás nélküli lesz. Gyűlölni fogjuk, ami gonosz, és elhagyjuk azt; a jóhoz pedig kitartóan ragaszkodunk. Szívbéli jósággal, testvéri szeretettel fordulunk majd egymás felé, egymást különbnek tartván önmagunknál. Nem leszünk lusták a munkánkban, és buzgó lelkületűvé válunk, mint Istent szolgái. Örvendezni fogunk abban a reményben, melyet Isten adott nekünk; türelmesekké válunk a próbák során, és megtanuljuk, hogy minden helyzetben imában forduljunk Isten felé.

Jótékonysági munkát fogunk végezni úgy, hogy adunk azoknak, akik szükséget szenvednek; és megáldjuk az ellenségeinket, nem pedig megátkozzuk. Békében fogunk élni minden emberrel, amennyire csak lehetséges; enni adunk ellenségeinknek, ha éhesek, és jóval győzzük meg a rosszat. Engedni fogjuk, hogy Isten döntsön azok fegyelmezéséről, akik rosszat tettek velünk, mert ez a felelősség az Övé. Pál az evangélium hatalmát nagyon világos és gyakorlati módon szemlélteti. Azzal, hogy átadjuk testünket élő áldozatul neki, önzetlenné válunk; és krisztusi életet élünk azáltal, ahogyan hittársainkhoz és azokhoz viszonyulunk a világon, akik nem hisznek.
Norman McNulty, M.D.

147. heti olvasmány a JÉZUS ÉLETE  36-37. fejezeteihez (Június- 3-9).

Az asszonyt, aki megérintette Jézus ruhájának a szélét, nem a ruhában rejlő valamiféle természetfeletti sajátosság gyógyította meg; a Jézusban való őszinte és teljes hite tette őt újra egészségessé. Sok csodáról hallott és látott, amelyeket Jézus vitt véghez, és tudta, hogy neki megvan a képessége, hogy embereket gyógyítson. És ami a legfontosabb, elhitte, hogy Ő meggyógyítja ŐT.

Megérintette a ruháját, nem babonából, vagy halvány reménnyel, hanem erős és valódi hittel. Hitte, hogy meg fog gyógyulni. A félszívű hittel nem sokra megyünk. Pusztán elfogadni Krisztust, mint az emberiség megmentőjét, nem elég ahhoz, hogy a lélek meggyógyuljon és megnyugvást találjon. Szükség van rá, hogy elfogadjuk személyes Megváltónként.

Számomra a legélesebben kirajzolódó rész a 37. fejezetben az volt, ahogy a tanítványok nem hagyták, hogy a visszautasítás elcsüggessze őket és elrontsa a napjukat. Jézus azt mondta, hogy „rázzák le az út porát” a lábukról és menjenek tovább a következő házig vagy városig.

Krisztus tanúiként találkozni fogunk elutasítással és üldözéssel az üzenetünk miatt, azonban nem szabad, hogy ez elbátortalanítson minket attól, hogy megosszuk azt. Isten helyzeteket teremt számunkra, amelyekben tanúskodhatunk – olyan lehetőségeket, amelyeket elszalaszthatunk, ha elcsüggedünk és feladjuk. Mert ki tudja, talán rögtön a következő ember, akivel találkozunk, ő lehet az, akinek legjobban szüksége van arra, hogy az Ő szeretetéről halljon!

Jasmine Tregenza
önkéntes, „Tedd és merd!” Ifjúsági Biblia-tábor
Bundaberg, Queensland, Ausztrália
Fordította Gősi Csaba


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése