Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány – Jézus élete 37. fejezet 1060. nap
Krisztus szolgáinak nem a természetes szív követelményei
szerint kell cselekedniük. Szoros kapcsolatban kell lenniük Istennel, nehogy a
kihívás hatására feltámadjon az én, és oda nem illő szóáradatot indítsanak el,
amely nem olyan, mint a harmat, sem mint a csöndes eső, ami felfrissíti a
hervadó növényeket. Éppen ezt akarja Sátán, ezek az ő módszerei. A sárkány
dühös, Sátán szelleme haragban és vádaskodásban nyilvánul meg. Ám Isten szolgái
az Isten képviselői. Ő azt akarja, hogy mennyei értékekkel foglalkozzanak,
azzal az igazsággal, mely az Ő képmását, címét hordozza. Krisztus hatalma az a
hatalom, mellyel le kell győzniük a gonoszt. Krisztus dicsősége az ő erejük. Az
Ő szépségére kell szögezniük tekintetüket. Ekkor isteni tapintattal és
szelídséggel tudják megjelenteni az evangéliumot. A gondosan ápolt lélek
felhívás hatására sokkal hatékonyabban fog szólni az igazság érdekében, mint
bármely más, bármilyen erőteljes érv.
Akik megküzdenek az igazság ellenségeivel, azok nemcsak
emberekkel, hanem Sátánnal és ügynökeivel kerülnek szembe. Emlékezzenek a
Megváltó szavaira: "Ímé én elbocsátlak titeket, mint bárányokat a farkasok
közé" (Lk 10:3). Pihenjenek meg Isten szeretetében, lelkük nyugalmat
talál, még személyes megvetés közepette is. Az Úr teljes isteni fegyverzettel
ruházza föl őket. Szentlelke befolyásolja az értelmet és a szívet, hogy hangjuk
ne csatlakozzon a farkasüvöltéshez.
Jézus így folytatta tanítványai nevelését: "Óvakodjatok
az emberektől" (Mt 10:17). Ne helyezzék feltétlen bizalmukat olyanokba,
akik nem ismerik Istent, csak tanácsokkal látnak el, mert ezzel előnyt adnak
Sátán ügynökeinek. Az emberi kigondolások gyakran szemben állnak Isten
terveivel. Akik az Úr templomát építik, azoknak a hegyen bemutatott minta, az
isteni hasonlatosság alapján kell építkezniük. Isten meggyalázása, az
evangélium elárulása az, ha szolgái olyan emberek tanácsától függenek, akik nem
állnak a Szentírás vezetése alatt. A világi bölcsesség Isten előtt balgaság.
Akik abban bíznak, bizonyosan eltévednek.
"Törvényszékekre adnak titeket, [...] és helytartók és
királyok elé visznek titeket érettem, bizonyságul ő maguknak és a
pogányoknak" (Mt 10:17-18). Az üldözés következtében a világosság elterjed.
Krisztus szolgái a világ nagy emberei elé hurcoltatnak, akik enélkül talán
sohasem hallhatnák meg az evangéliumot. Az igazságot tévesen mutatják be
ezeknek az embereknek. Krisztus tanítványainak hitét illetően hamis vádakra
hallgatnak. Gyakran egyetlen lehetőségüket, hogy megismerjék az igazság valódi
jellegét, azok tanúságtétele jelenti, akik hitükért próbára tétettek. Az ilyen
embereknek a vizsgálat során válaszolniuk kell, bíráik hallgatják a hordozott
bizonyságtételt. Isten szétosztja kegyelmét vészhelyzetben levő szolgái közt.
"Megadatik néktek - mondja Jézus - abban az órában, mit mondjatok. Mert
nem ti vagytok, akik szóltok, hanem a ti Atyátoknak Lelke az, aki szól
tibennetek" (Mt 10:19-20). Amint Isten Lelke megvilágítja szolgái elméjét,
az igazságot annak isteni erejével, értékével mutatják be. Akik visszautasítják
az igazságot, vádolni fogják és elnyomják a tanítványokat. Bármilyen veszteség,
sőt akár a halálig tartó szenvedések közepette is az Úr gyermekeinek be kell
mutatniuk isteni Példaképük gyöngédségét. Így láthatóvá válik az ellentét Sátán
ügynökei és Krisztus képviselői között. A Megváltó felmagasztaltatik a vezetők
és a nép előtt.
A tanítványok még nem rendelkeztek a mártírok bátorságával
és állhatatosságával, szükségük volt erre a kegyelemre. Azután teljesedett be a
Megváltó ígérete. Amikor Péter és János bizonyságot tett a Magas Tanács előtt,
az emberek "csodálkoznak vala; meg is ismerék őket, hogy a Jézussal voltak
vala" (Acs 4:13) Istvánról íratott meg, hogy "szemeiket reá vetvén a tanácsban
ülők mindnyájan, olyannak látták az ő orcáját, mint egy angyalnak
orcáját." Az emberek "nem állhattak ellene a bölcsességnek és a
Léleknek, mely által szólt" (Acs 6:15.10). S Pál, amikor saját
megpróbáltatásairól ír a császári udvarban, ezt mondja: "Első védekezésem
alkalmával senki sem volt mellettem, sőt mindnyájan elhagytak. [...] De az Úr
mellettem állott, és megerősített engem; hogy teljesen bevégezzem az
igehirdetést, és hallják meg azt az összes pogányok: és megszabadultam az
oroszlán szájából" (2Tim 4:16-17).
Krisztus szolgáinak nem kell előre beszéddel készülniük,
amikor megpróbáltatnak. Előkészületeiket nap mint nap kell megtenniük:
kincsként kell őrizniük Isten igéjének értékes igazságait, imával
megerősíteniük hitüket. Ha próba jön rájuk, a Szentlélek éppen azokat az
igazságokat idézi emlékezetükbe, melyekre szükségük van.
Mai Bibliai szakasz: Róma
16
A fejezetet itt
olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:
Pál azzal kezdi a római
keresztényeknek írt leve utolsó fejezetét, hogy üdvözli barátait. Kiemelendő
Priszcilla és Akvilla, akik Korinthusban találkoztak Pállal és tanítása nyomán
megtértek (ApCsel 18:1-3). Utolsó útmutatásait azzal indítja, hogy felhívja a
hívek figyelmét arra, hogy vigyázzanak „azokra,
akik szakadásokat és botránkozásokat okoznak a tudomány körül, melyet
tanultatok; és azoktól hajoljatok el” (17. vers). Rámutat arra, hogy ezek
az emberek nem Jézus Krisztust szolgálják, hanem önmagukat, és megengedik, hogy
testi vágyaik kormányozzák életüket. Ennek ellenére azonban „nyájas beszéddel, meg hízelkedéssel
megcsalják az ártatlanoknak szívét” (18. vers). Ez a figyelmeztetés
ugyanolyan aktuális ma is, mint régen volt. Vannak olyan vezetők és tanítók a
mai keresztény világban, akiket testi vágyaik irányítanak, és akik
ellenszegülnek a Biblia egyértelmű tanításainak. Ezek a hamis tanítások
szakadásokat idéznek elő a keresztény egyházban. Pál figyelmeztet bennünket,
hogy ismerjük fel ezeket a hamis tanítókat, és kerüljük el őket.
Ezek után Pál prófétai
szavakkal szól azokról, akiket az evangélium átformál, és ezt mondja, hogy a „békességnek Istene megrontja a Sátánt a ti
lábaitok alatt hamar” (20. vers). Ez visszamutat az evangélium ígéretére
1Móz 3:15-ben, ahol azt az ígéretet találjuk, hogy az asszony magva a kígyó
fejére fog taposni. Ez az ígéret akkor teljesedett, amikor Jézus meghalt a
kereszten, és a kígyó fejére taposott, előképezve végső megsemmisülését, mert
mi még mindig itt vagyunk 2000 évvel később is. Pál bemutatja azt, hogy akiket
az evangélium ereje átformál, ők Isten Jézus Krisztusban megnyilvánuló
igazságának a bizonyítékai lesznek (20. vers). És ahogy a föld fénylik Isten
dicsőségétől globális méretekben (Jel 18:1), sátán fejére (hazugságaira) újra
rátaposnak, hiszen Isten bebizonyítja azt, hogy Ő át tudja formálni a bűnös
emberi lényeket, hogy igazakká váljanak. Ezt látjuk megtörténni a történelem
folyamán a hűségesek életében. A vég idején Istennek lesz egy maradéka, amely
lelki érettségre jut Jézus Krisztus hatalma által, amely elvezet a föld
történelmének záró eseményeihez, és sátán vádjai örökre el lesznek
hallgattatva.
Pál végül elköszön és
elmondja, hogy az evangélium, amelyet prédikált, a titok leleplezése (Kol 1:27
és Jel 10:7), amely leplezve volt a világ megalapítása óta, de most
nyilvánosságra került. Az evangélium prédikálásának az eredménye a hitben való
engedelmességben nyer bizonyítást (21-27. vers). A Második Advent Mozgalom
elindult (Jel 10), a titok bevégzése és Isten hatalma bizonyítása céljából ezen
a világon. Legyünk azok között, akik elviszik Isten országának örökkévaló
evangéliumát minden nemzetséghez, ágazathoz, nyelvhez és néphez! Ámen.
Norman McNulty, M.D.
147. heti olvasmány a JÉZUS ÉLETE
36-37. fejezeteihez
(Június- 3-9).
Az asszonyt, aki
megérintette Jézus ruhájának a szélét, nem a ruhában rejlő valamiféle
természetfeletti sajátosság gyógyította meg; a Jézusban való őszinte és teljes
hite tette őt újra egészségessé. Sok csodáról hallott és látott, amelyeket
Jézus vitt véghez, és tudta, hogy neki megvan a képessége, hogy embereket
gyógyítson. És ami a legfontosabb, elhitte, hogy Ő meggyógyítja ŐT.
Megérintette a ruháját,
nem babonából, vagy halvány reménnyel, hanem erős és valódi hittel. Hitte, hogy
meg fog gyógyulni. A félszívű hittel nem sokra megyünk. Pusztán elfogadni
Krisztust, mint az emberiség megmentőjét, nem elég ahhoz, hogy a lélek meggyógyuljon
és megnyugvást találjon. Szükség van rá, hogy elfogadjuk személyes
Megváltónként.
Számomra a legélesebben
kirajzolódó rész a 37. fejezetben az volt, ahogy a tanítványok nem hagyták,
hogy a visszautasítás elcsüggessze őket és elrontsa a napjukat. Jézus azt
mondta, hogy „rázzák le az út porát” a lábukról és menjenek tovább a következő
házig vagy városig.
Krisztus tanúiként
találkozni fogunk elutasítással és üldözéssel az üzenetünk miatt, azonban nem
szabad, hogy ez elbátortalanítson minket attól, hogy megosszuk azt. Isten
helyzeteket teremt számunkra, amelyekben tanúskodhatunk – olyan lehetőségeket,
amelyeket elszalaszthatunk, ha elcsüggedünk és feladjuk. Mert ki tudja, talán
rögtön a következő ember, akivel találkozunk, ő lehet az, akinek legjobban szüksége
van arra, hogy az Ő szeretetéről halljon!
Jasmine Tregenza
önkéntes, „Tedd és
merd!” Ifjúsági Biblia-tábor
Bundaberg, Queensland,
Ausztrália
Fordította Gősi Csaba
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése