2019. január 14., hétfő

Higgyetek az Ő prófétáinak - január 14 - HÉTFŐ - 3 Mózes 4


Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – Az apostolok története 4. fejezet 1281. nap

Komoly imában fordultak a tanítványok az Úrhoz, hogy adjon nekik készséget, hogy az emberek elé állhassanak és a mindennapi érintkezés folyamán olyan szavakat mondjanak, amelyek a bűnösöket az Üdvözítőhöz vezetik. Miközben minden véleménykülönbséget megszüntettek egymás között és minden elsőbbségi- vagy uralomvágy eltűnt szívükből, bensőséges keresztényi közösségben szorosan egybeforrtak. Mind közelebb jutottak Istenhez és felismerték, hogy mily nagy kiváltságban volt részük, amikor Jézussal oly bizalmas kapcsolatban állhattak. Viszont szomorúság ülte meg szívüket, ha arra gondoltak, hányszor okoztak Neki fájdalmat lassú felfogásukkal és közömbösségükkel tanításaival szemben, melyet javukra akart közölni velük.

Az előkészület ideje a mélységes, komoly töredelem és az önvizsgálat napjai voltak számukra. Érezték lelki szegénységüket és felülről, az Úrtól kérték a kenetet, mely alkalmassá teszi őket a lélekmentési munkákra. Nemcsak a maguk számára kértek áldást, hanem könyörögtek mások lelki üdvéért is. Tisztán látták, hogy az evangéliumot el kell vinniük az egész világnak és buzgón könyörögtek azért az erőért, melyet Jézus megígért nekik.

A pátriárkális korszakban a Szentlélek befolyása gyakran feltűnő módon volt érezhető; de sohasem nyilvánult meg teljességében. A tanítványok, Krisztus szavainak engedelmeskedve, könyörögtek ezen adományért. Kérelmüket az Üdvözítő is támogatta. Közbenjárt a Szentlélekért, hogy azt népére kitölthesse.

"És mikor a pünkösd napja eljött, mindnyájan egy akarattal együtt valának. És lőn nagy hirtelenséggel az égből mintegy sebesen zúgó szélnek zendülése és eltelé az egész házat, ahol ülnek vala."

A Lélek oly túláradva szállott az imádságban elmélyült és várakozó tanítványokra, hogy minden szívet magával ragadott. Az Örökkévaló hatalmasan nyilatkozott meg egyházának. Úgy tetszett, mintha ennek az évszázadok óta visszatartott erőnek kiárasztása a mennyet nagy örömmel töltené el, hogy a Lélek, kegyelmi kincseit a gyülekezetre kitöltheti. Ennek hatása alatt a bűnbánat, a megtérés szava egyesült a bűnbocsánat felett érzett öröm énekeivel. Jövendölések is hangzottak el. Az egész menny csodálattal hajolt le, hogy e hasonlíthatatlan, sőt felfoghatatlan szeretet bölcsességét szemlélje és csodálja. Ámulattól elragadtatva kiáltottak fel az apostolok: "Ez az igazi szeretet!" A kapott adományt megragadták, és mi volt ennek eredménye? A Lélek kardja, új erővel élesítve, a menny villámaival megedzve, áttörte a hitetlenséget! Ezrek tértek meg egy napon.

Tanítványainak mondotta Jézus: "Jobb néktek, hogy én elmegyek, mert, ha el nem megyek, nem jő el hozzátok a Vigasztaló; ha pedig elmegyek, elküldöm azt ti hozzátok." "De mikor eljő amaz, az igazságnak Lelke, elvezérel majd titeket minden igazságra. Mert nem ő magától szól, hanem azokat szólja, amiket hall és a bekövetkezendőket megjelenti néktek." (Ján. 16, 7. 13.)

Mai Bibliai szakasz: 3 Mózes 4

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:

Új protestáns fordítás:

Ebben a fejezetben Jézus szolgálata befejező jeleneteinek és a bűnök megbocsátása nagy témájának szimbólumait láthatjuk megfestve. A 12. és 21. versek azt mondják el, hogy a nem szándékos bűnökért megáldozott bikát nem az udvarban elhelyezett oltáron égették el, hanem kivitték a tűboron kívülre és ott égették el. Zsid 13:11-12-ben Pál apostol utal erre, hogy amint az áldozati állatokat a táboron kívül égették el, így Jézust is a város falain kívül feszítették keresztre. Képzeljük el a főpapot, amint elszállítja a véres bikát a szentély udvarából a tábor szélére, elhalad a sátorok sora és a nézelődők mellett.

Képzeljük el Jézust, amit oda-vissza megy Pilátus és Heródes palotája között, aztán véresen kivezetik Jeruzsálem kapuin kívülre. Nézzük Őt a kereszten, amint felajánlja életét a világért. A Jézus élete című könyv azt ajánlja nekünk, hogy képzeletünk ragadja meg Jézus életének minden jelenetét, különösen a záró jeleneteket. Amint ezt tesszük, Benne való bizalmunk egyre erőteljesebb lesz, iránta való szeretetünk felébred, és a Szentlélek még mélyebben áthat bennünket.

Így bizalmat nyerünk ahhoz, hogy kimenjünk hozzá a táboron kívülre, az Ő gyalázatát hordozva (Zsid 13:13). Így hajlandóak leszünk arra, hogy az Ő életét éljük a nyilvánosság előtt, mint a föld sója és a világ világossága.

David Livergood  

180. heti olvasmány AZ APOSTOLOK TÖRTÉNETE  4. fejezetéhez (január 13-19.).

Mit árul el az arcod a hitedről?

A jeruzsálemi tömeg a tanítványok arcát fürkészte, amikor azok visszatértek Krisztus mennybemenetele után. Bizonyára gyász ült ki ábrázatukra, miután búcsút mondtak szeretett Megváltójuknak. Azonban nem így volt. Ehelyett öröm és diadal sugárzott minden egyes tanítvány arcáról.

A tanítványok Legjobb Barátja, aki nem régen még a parton reggelivel szolgált számukra, most Isten trónjánál volt, és értük kezdte el közbenjárói szolgálatát. Képzeld csak el a bizodalmat, amit ez adhat, a bizonyosságot, az örvendezést. Képzeld el az örömöt 40 nappal később, amikor a Szentlélek leereszkedett pünkösdkor, annak jeleként, hogy Krisztus mennyei beiktatása elvégeztetett. Minden mennyei és földi hatalom most már a Feltámadt Urunké. A Megváltó imádkozik a tanítványokért, és ezzel felruházza őket természetfeletti képességekkel. És ma is imádkozik értünk!

Pünkösd után a tanítványok arca teljes megadásról tett tanúbizonyságot. A szívek és elmék lemondtak arról, hogy továbbra is arra vágyjanak, hogy nagyobbak vagy másnál előrébb legyenek. Többé már nem állt konfliktus a tanítványok között, nem hasonlottak meg egymással a nézeteltérések miatt. Arcuk és életük gyökeres átalakulásról tett tanúbizonyságot.

Az arcunk visszatükrözi azt, ami a szívünkben van. Ha átalakultunk és a Feltámadt Urunk ruházott fel minket, akkor az arcunkról látszik, hogy a lelkünk jól van. Ha azonban elveszünk a saját sértődöttségünkben és fájdalmunkban, az arcunk nem mást árul el, mint dühöt, kétségbeesést, szégyent és a bűnös szív valamennyi kellékét.

Az arcod a hitedet árulja el.

Az emberek minden egyes napon arcokat fürkésznek, és keresik az átalakított szív bizonyítékát. Mit fognak rajtad meglátni?
             
Lori Engel
Lelkész (jelenleg munkaképtelen)
Eugene, Oregon, USA
Fordította: Gősi Csaba

2 megjegyzés: