2019. november 15., péntek

Higgyetek az Ő prófétáinak - november 15 - PÉNTEK - 2 Krónikák 32


Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – A nagy küzdelem 9. fejezet 1585. nap

Zürichben a reformáció lépésről lépésre haladt előre, és ellenségei megriadva nagy támadásra készültek. Egy évvel korábban a wittenbergi szerzetes Wormsban "nem"-et mondott a pápának és a császárnak. Most minden azt mutatta, hogy a pápa követelései Zürichben is hasonló ellenállásba fognak ütközni. Zwinglit többszörös támadás érte. A pápai kantonokban az evangélium egyik tanítványa a másik után került a máglyára. De ez nem volt elég. Az eretnekség tanítóját akarták elhallgattatni. Ezért a konstanzi püspök elküldte három képviselőjét a zürichi zsinatra, azzal vádolva Zwinglit, hogy az egyházi törvények áthágására biztatja az embereket, veszélyeztetve ezzel a társadalom békéjét és jó rendjét. Ha az egyház tekintélye megszűnik - hangsúlyozta -, általános lesz az anarchia. Zwingli azt válaszolta, hogy négy éve hirdeti az evangéliumot Zürichben, "amely csendesebb és békésebb..., mint az államszövetség bármely más városa". "Hát nem a kereszténység az általános biztonság legnagyobb garanciája?" - kérdezte.

A képviselők arra intették a tanács tagjait, hogy maradjanak meg az egyházban, amelyen kívül - mondták - nincs üdvösség. Zwingli válasza ez volt: "Ne ingasson meg titeket ez a vád! Az egyház alapja ugyanaz a Szikla, ugyanaz a Krisztus, aki Péternek is nevet adott, mivel hűségesen megvallotta Őt. Isten elfogadja minden népből azt, aki teljes szívből hisz az Úr Jézusban. Valóban ez az az egyház, amelyen kívül senki sem üdvözülhet. " E tanácskozás eredményeként a püspök egyik képviselője elfogadta a reformált vallást.

A zsinat nem volt hajlandó Zwinglivel szemben eljárást indítani, és Róma újabb támadásra készült. A reformátor, amikor értesült ellenségei ármánykodásairól, így kiáltott: "Csak jöjjenek; úgy félek tőlük, mint kinyúló szirt a lábánál bömbölő hullámoktól!" A papok erőfeszítései csak előmozdították azt az ügyet, amelyet tönkre akartak tenni. Az igazság tovább terjedt. Németországi követői, akiket lesújtott Luther eltűnése, újra felbátorodtak, amikor látták, hogy az evangélium Svájcban is terjed.
Amikor a reformáció gyökeret vert Zürichben, a romlottság megállítása, a rend és az összhang megvalósulása nyilvánvalóbbá tette gyümölcseit. "Városunkban béke lakozik. Nincs veszekedés, nincs képmutatás, nincs irigység, nincs versengés - írta Zwingli. Honnan származna ilyen egység, ha nem az Úrtól és tanainktól, amelyek elárasztanak bennünket a béke és a kegyesség gyümölcseivel? "

A reformáció által kivívott győzelmek láttán Róma hívei még inkább törekedtek arra, hogy megdöntsék a reformációt. Látva, hogy az üldözéssel nem sikerült Luther munkáját elfojtani Németországban, elhatározták, hogy saját fegyvereivel fognak küzdeni a reformáció ellen: vitába szállnak Zwinglivel. Az ügyet tehát előkészítették, és úgy akarták győzelmüket biztosítani, hogy ők választották meg nemcsak a harc helyét, hanem a vitát eldöntő bírákat is. Ha Zwinglit egyszer hatalmukba tudják keríteni, gondjuk lesz rá, hogy ne meneküljön el. Ha a vezért elhallgattatják, a mozgalmat gyorsan összezúzhatják. Ezt a szándékukat azonban gondosan eltitkolták.

A vita helye Báden volt. Zwingli azonban nem jelent meg. A zürichi zsinat, a pápa szándékát megsejtve, és megijedve azoktól a lángoktól, amelyek a svájci kantonokban az evangélium megvallóinak gyújtott máglyákon fellobbantak, megtiltotta lelkészének, hogy kitegye magát ennek a veszélynek. Zwingli hajlandó volt Róma összes odaküldött párthívével Zürichben találkozni, de Bádenben, ahol a mártírok vére éppen akkor hullott az igazságért, a biztos halál várt reá. A reformátort Oecolompadiusnak és Hallernek kellett képviselnie. Róma védelmezője pedig dr. Eck - egy sereg tudós doktortól és főpaptól támogatott kiválóság - volt.

Mai Bibliai szakasz: 2 Krónikák 32

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:

Új protestáns fordítás:

Közvetlenül Ezékiás júdabeli reformjai és újjáépítési intézkedései után, amikről az előző fejezet és 2Királyok 18. fejezete számolt be, az asszír király Szanhérib hadjáratot indított az ország ellen. Amint Ezékiás megtudja, hogy Asszíria királya háborút akar viselni Jeruzsálem ellen, azonnal összehívja a népet, és buzdítja őket, hogy ne féljenek: „Ővele testi erő van, velünk pedig az Úr, a mi Istenünk, hogy megsegítsen minket, és értünk harcoljon” (8. vers - új prot. ford.). Nem kell egyedül vívnunk harcainkat, pusztán a testi erőnkkel, hanem egyesíthetjük az emberi erőt Isten emberfeletti erejével.

Amíg Ezékiás reformjai ledöntötték a hamis vallás ereklyéit, Szanhérib fenyegetései nem tesznek különbséget az igaz és a hamis között. Istent bármely más istenhez hasonlítja. -  „Most azért ne ámítson el és ne csaljon meg titeket Ezékiás ily módon. Ne higgyetek neki, mert ha egyetlen népnek és országnak istene sem szabadíthatta meg a népét az én kezemből és atyáim kezéből, mennyivel kevésbé szabadíthat meg titeket a ti Istenetek az én kezemből?” (15. vers - új prot. ford.).

Szanhérib múltbeli tapasztalataira – más népek felett aratott diadalára – utalva próbálja elbátortalanítani a népet, hogy az ő Istenük is legyőzetik. Ám amit az evilági tapasztalat mutat, az nem mindig igaz. Amint az Írás jellemzi Őt, Isten a mi egyetlen, változhatatlan vezetőnk. Ragaszkodj szilárdan ahhoz, ami igaz, mindegy mit mond neked a világ!

Ha kifejezzük meggyőződésünket arról, hogy mi a jó és mi a rossz, gyakran támadások kereszttüzébe kerülünk. Kérjük az Urat minden nap, hogy erősítsen meg bennünket, így mindig meg tudjuk ítélni mi a jó és mi a rossz!

Michel Lee

223. heti olvasmány A NAGY KÜZDELEM  9. fejezetéhez (november 10-16.).

Zwingli, Luther és Tyndale, akik Svájc, Németország és Anglia legfőbb reformátorai voltak (ebben a sorrendben) 1483 decembere és 1484 januárja között születtek néhány hét eltéréssel. A szüleik egyáltalán nem ismerték egymást. Így aztán, ha az 1515-ös év Európájában lettél volna fiatal felnőtt, két évvel azelőtt, hogy a wittenbergi kapura kiszögezték a 95 tételt, siránkozhattál volna magadban arról, hogy semmit sem tesznek az emberek, és nem történik előrehaladás. A nagy, gonosz fickók még mindig mindenen uralkodtak és tönkretették, amihez csak kedvük szottyant tönkretenni. És elesett a hűség az utcán. És az egyenesség nem juthatott be. Te pedig agyon aggódhattad magadat ezeken a dolgokon.

Amit azonban nem tudhattál, hogy ez a három erős férfi épp befejezte különleges kiképzése első szakaszát, hogy a föld nevű bolygón vezetőkké váljanak.

És ahogyan már mondtam, Zwingli az egyik volt közülük. Olyan sok kulcsfontosságú dolgot tanulhatunk meg tőle! Íme, ezek közül egy, amivel elboldogulhatsz: ha lelkeket akarsz menteni, be kell csuknod a szemedet sok mindenre. Az emberek ki nem állják, ha kijavítjuk őket minden egyes alkalommal, amikor hibát követnek el. Hogy segítsünk az embereken, szemet kell hunynunk néhány gyarlóságuk fölött. Képzeljük el, mi lett volna, ha Jézus kijavított volna minden rosszat, amivel találkozott! Mást se csinált volna.

Zwingli tehát így adott példát az embereknek Isten kegyelméből. Ők pedig összesereglettek, hogy még többet tanulhassanak erről.

Eugene Prewitt
a Kelet-Ázsiai Oktatási Intézet igazgatója, Malajzia
Fordította Gősi Csaba

3 megjegyzés:

  1. Ezékiás azt tette, amit jónak lát Isten. A népet újra őseik Istene felé tudta fordítani, és mind szívükben, mind pedig életük napjaiban újra Isten állt a középpontban. Nem is marad el a támadás, ami nem pusztán testi és erőszakos fenyegetéssel közelít, hanem kendőzetlenül Isten megatagadására szólít fel, azaz lelki síkon teljesedik ki. Kételkedést próbál szítani az emberek szívében Uruk szeretete, hűsége, és ereje kapcsán, s egyben rettegést, amiért nem hamis isteneket imádnak.
    Ezékiás szíve a helyén, s a lelki támadás velejét célozza, megerősítve ezzel az egész népet. Szanhérib a leigázott népeket és azok isteneit hozza fel példának, melyek képtelenek voltak ellenállni az ő hatalmas kezének. Az önfelmagasztalás felső fokát mutatja be, mely lelkületről jól tudjuk,hogy honnan ered, ki az, aki mindennél feljebb törekszik.

    II Thesz 2/4: “Ez (a törvénytpró, a kárhozat fia) majd ellene támad, és fölébe emeli magát mindennek, amit istennek vagy szentnek mondanak, úgyhogy beül az Isten templomába is, azt állítva magáról, hogy ő isten.”

    Erre a kevélységre adja meg Ezékiás a lényegre törő választ, mely bátorít és megerősít:
    “Legyetek erősek és bátrak, ne féljetek és ne rettegjetek Asszíria királyától meg a vele levő egész sokaságtól, mert velünk többen vannak, mint ővele! Ővele emberi erő van, mivelünk pedig Istenünk, az ÚR, aki megsegít bennünket, és együtt harcol velünk a harcainkban”

    Azaz “velünk az Isten”, s ha Isten velünk, ki lehet ellenünk (Róm 8/31), s ember mit árthat nekünk (56. Zsolt/5)?

    Ezékiás később betegségbe esik, s ahogyan korábban II Kir 20-ban olvashattuk, Isten Ézsaiáson keresztül kijelentést tesz neki, hogy mivel hallotta könnyek közt elmondott imáját, ezért meggyógyítja, s megtoldja napjait 15 évvel, minderről pedig jelet is ad. S valóban a jel megadatik, az árnyék tíz fokkal visszafelé megy. Babilonból pedig követek érkeznek ennek a csodának a felderítésére. Ezékiás hatalmas lehetőséget kap, hogy a pogányoknak a Teremtő Istenről tegyen bizonyságot, ehelyett nem tesz mást, mint földi kincseivel kérkedik. Az Úr Igéje rejtve marad a babiloni megbízottak számára, a király nem mutatja fel számukra annak az Istennek a dicsőségét, akiben mindenkor reménységet talált.
    Számunkra is megadatnak ezek az alkalmak, mégha miniszterelnökök és nagykövetek nem is kopogtatnak be hozzánk nap mint nap, s mi magunk sem vezetünk országot, de még csak egy várost, vagy akár céget sem. Naponta kerülünk a lényeget tekintve hasonló helyzetbe az utcán sétálva, buszon ülve, vagy akár kórházi ágyon fekve. Olyan lehetőségek nyílnak meg számunkra naponta, melyekben megmutathatjuk mások számára, hogy kit hordozunk a szívünkben, ki áll az életünk középpontjában. Megmutathatjuk, s magunk is felfedezhetjük, hogy valóban beengedtük-e szívünkbe az ajtónk előtt kopogtató Jézust, s valóban engedjük-e, hogy teljesen Úr legyen szívünkben.

    I Pét 3/15: “Ellenben az Urat, Krisztust tartsátok szentnek szívetekben, és legyetek készen mindenkor számot adni mindenkinek, aki számon kéri tőletek a bennetek élő reménységet”

    VálaszTörlés