Higgyetek az Ő prófétáinak - november 20 - SZERDA - Ezsdrás 1

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből

2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez

3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – A nagy küzdelem 10. fejezet 1590. nap

Luther nap mint nap lelkes tömegnek prédikált egy egész héten át. Isten szava megtörte a fanatizmus izgató varázsát. Az evangélium hatalma visszavezette a megtévesztett embereket az igazság útjára.

Luther nem kívánt találkozni a fanatikusokkal, akik nagy bajt okoztak. Logikátlan és fegyelmezetlen embereknek ismerte őket, akik miközben azt állítják, hogy különleges mennyei világosságot kaptak, a legkisebb ellentmondást, de még a legbarátibb dorgálást vagy tanácsot sem tudják elviselni. Magukat tartva a legfőbb tekintélynek, mindenkitől megkövetelik, hogy kérdés nélkül fogadják el állításaikat. De mivel ragaszkodtak ahhoz, hogy velük találkozzék, nem zárkózott el ettől. Luther nagyszerűen leleplezte hazugságaikat, és e csalók azonnal elhagyták Wittenberget.

A fanatizmus egy időre elhallgatott. Évek múlva azonban annál hevesebben tört elő, és következményei még súlyosabbak voltak. E mozgalom vezetőiről Luther ezt mondta: " Számukra a Szentírás csak holt betű volt, és mindnyájan ezt kezdték kiabálni: ,A Lélek! A Lélek!' De az egyszer biztos, nem követem őket oda, ahová őket ez a lélek vezeti. Isten az Ő kegyelméből őrizzen meg minden olyan egyháztól, ahol csak szentek vannak! Én az alázatosokhoz, az erőtlenekhez, a betegekhez akarok tartozni, akik tudják és érzik, hogy bűnösök, és akik szívük mélyéből szüntelen sóhajtoznak és kiáltanak Istenhez vigaszért és segítségért. "

Thomas Münzer, a legaktívabb fanatikus tehetséges ember volt, aki képességeit a jó ügy szolgálatába állítva, hasznos dolgokat vihetett volna végbe. De nem tanulta meg az igaz vallás legfőbb elveit. "Meg akarta reformálni a világot, és elfelejtette, mint minden rajongó, hogy a reformációt saját magánál kell elkezdenie."

Nagyratörő volt. Rangra, hatalomra vágyott, és nem akart második lenni, még Luther után sem. Kijelentette, hogy amikor a reformátorok a pápa tekintélyét a Szentírással cserélték fel, csupán létrehozták a pápaság egy másik formáját. Azt állította, hogy a menny őt bízta meg az igazi reformáció megindításával. "Akiben ez a lélek lakik, azé az igaz vallás - mondta Münzer -, még ha soha életében nem is látta a Szentírást. "

A fanatikus tanítók az érzelmeikre hallgattak. Minden gondolatukat és indítékukat Isten hangjának tartották. Következésképpen nagy túlzásokba estek. Egyesek még Bibliájukat is elégették, miközben ezt kiabálták: "A betű megöl, a Lélek pedig megelevenít. " Münzer tanítása felcsigázta az emberekben a rendkívüli dolgok utáni vágyat, de az emberi elképzeléseket és nézeteket Isten szava fölé helyezve, hiúságukat is legyezgette. Tanait ezrek fogadták el. Münzer csakhamar minden istentiszteleti rendet megbélyegzett, és kijelentette, hogy a fejedelmeknek engedelmeskedni annyit jelent, mint megpróbálni Istennek is és Béliálnak is szolgálni.

Az emberek, akik már kezdték levetni magukról a pápaság igáját, egyre türelmetlenebbül viselték a polgári hatóságok megszorításait is. Münzer forradalmi tanításai, amelyeket a mennyei jóváhagyás igényével adott elő, minden kötöttség lerázására indították a népet, és arra, hogy a gyeplőt előítéleteiknek és indulataiknak adják át. E tanítást a lázadás és a harc végtelenül csúnya jelenetei követték, és Németország földje vérben ázott.

Az a lelki fájdalom, amit Luther régen Erfurtban érzett, most kétszeresen reá nehezedett, amikor látta a fanatizmusnak a reformáció számlájára írt következményeit. A katolikus fejedelmek kijelentették - és sokan el is hitték -, hogy a lázadás Luther tanainak törvényszerű következménye. A vád, amelynek a legcsekélyebb alapja sem volt, nagyon elszomorította a reformátort. Hogy az igazság ügyét a legsekélyesebb fanatizmussal egy szintre hozva így meggyalázzák, több volt, mint amit el tudott viselni. A zendülés vezetői gyűlölték Luthert, mert nemcsak ellenezte tanításaikat, hanem elutasította, hogy Isten ihletésére cselekednek. A polgári hatóság elleni lázadóknak nevezte őket. Ők pedig bosszúból hitvány képmutatónak bélyegezték Luthert. Úgy tűnt, hogy Luther a fejedelmek és a nép gyűlöletét egyaránt kihívta maga ellen.

Mai Bibliai szakasz: Ezsdrás 1

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=Ezsdr%C3%A1s+1&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=Ezsdr%C3%A1s+1&version=NT-HU

Miközben Ezsdrás könyvét tanulmányozzuk, ami Krisztus előtt 400 körül íródott, fontos szem előtt tartanunk, hogy ez a könyv – Nehémiás könyvével együtt – folytonos egységet alkot a Krónikák könyveivel. Később választották szét különálló könyvekké őket, ahogyan most olvashatjuk. Ezsdrás, a lelki vezető az Ezsdrás könyvének szerzője; Nehémiás pedig a róla elnevezett könyvet írta.

Mindkét könyv célja bemutatni azt, hogy Isten hűségesen betartja adott szavát, és helyreállítja az Ő népét. Segített nekik újra felépíteni a templomot és lelkileg megújította őket. Sokakat felhasznált, hogy az ébredést megvalósítsa, de Ezsdrásnak és Nehémiásnak egészen különleges szerepet szánt.

Isten el tudja érni céljait bármilyen eszközzel, ha úgy dönt. Czírus nem ismerte az Urat, de Isten ismerte őt még mielőtt megszületett volna és úgy döntött, hogy rajta keresztül fogja beváltani ígéretét (Ézs 45:4). Amikor a 70 év letelt, úgy, ahogy egykor az izraelitákat megszabadította Egyiptomból, most is beteljesítette a szavát. Megindította egy pogány király szívét, hogy hirdesse Isten akaratát (Jer 25:12; 29:10). Semmi sem állíthatja meg a mi Istenünket akaratának teljesítésében.

„Ó Istenünk, késztesd szívünket, hogy a Te utaidat járjuk, a Te akaratod szerint cselekedjünk, és a Te céljaidat teljesítsük még ma!”

Pardon Mwansa

224. heti olvasmány A NAGY KÜZDELEM  10. fejezetéhez (november 17-23.).

Míg a reformáció folyamatosan terjeszkedett, néhányan azt állították, hogy mennyei felhatalmazással rendelkeznek a reformáció ügyének előbbre vitelére. A hitben mindenre elegendő szabályként Isten Igéje helyébe azonban helyettesítőket léptettek: saját érzéseik és benyomásaik bizonytalan mércéjét. Ezzel megnyitották az utat Sátán számára. „Amikor az ellenség azt látja, hogy Isten áldást áraszt népére, és felkészíti őket a sátáni hitetések felismerésére, mesteri hatalommal dolgozik azon, hogy egyeseket vakbuzgóságba, másokat rideg formaiasságba vigyen, hogy ily módon tudhassa magáénak a lelkeket.” (RH,  1893. január 24.).

Amikor megfigyeljük a Luther idején jelenlévő hideg formaiasságot, amely régóta az emberi hagyományokhoz tapadt, valamint a vakbuzgóság romboló erejét, ugyanezt a lelkületet fedezhetjük fel ma is. Mindkét szélsőségesség elviszi az embereket az Élet Szavától.

A kérdés, amit ma is fel kell tennünk magunknak: „A Kősziklára építkezem-e?” „A vihar közeleg, az a vihar, amely próbára teszi minden ember hitét. A hívőknek most kell szilárdan meggyökerezniük Krisztusban, mert ellenkező esetben valamilyen tévedés félrevezeti őket. Erősítsd meg hitedet Isten Igéjével! Ragadd meg erősen az igazság élő bizonyságtételét! Legyen hited Krisztusban mint személyes Üdvözítődben! Ő van, volt és lesz, örökkön-örökké: a Kőszikla.” (RH, 1905. augusztus 31.).

Sarah Keston

Berlin Wilmersdorf Adventista Gyülekezet,

Németország

Fordította Gősi Csaba