2019. november 24., vasárnap

Higgyetek az Ő prófétáinak - november 24 - VASÁRNAP - Ezsdrás 5


Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – A nagy küzdelem 11. fejezet 1594. nap

11. A fejedelmek tiltakozása

A német keresztény fejedelmek tiltakozása az 1529-es speieri országgyűlésen az egyik legszebb bizonyságtevés volt a reformáció mellett. Ezeknek az embereknek - Isten embereinek - a bátorsága, hite és állhatatossága kivívta a gondolkozási és lelkiismereti szabadságot a következő századok számára. Protestálásuk adta meg a megreformált egyház protestáns nevét; elveik pedig "a protestantizmus tulajdonképpeni lényegét".

Sötét és vészjósló napok köszöntöttek a reformációra. Annak ellenére, hogy a Wormsi Ediktum Luthert törvényen kívül helyezte, tanainak hirdetését, illetve elfogadását megtiltotta, a birodalomban mindeddig a vallási türelem érvényesült. A gondviselő Isten féken tartotta az igazsággal szemben álló erőket. V. Károlynak eltökélt szándéka volt a reformáció szétzúzása, de sokszor, amikor ütésre emelte a kezét, kénytelen volt máshova sújtani. Újra meg újra elkerülhetetlennek látszott, hogy mindazok nyomban elpusztulnak, akik Rómával szembehelyezkedni mernek. De a kritikus pillanatban a keleti határon megjelent a török hadsereg vagy a francia király vagy a császár növekvő hatalmára féltékeny pápa, és háborút indítottak ellene. Így aztán a nemzetek viszálya és kavargása közepette a reformáció tovább erősödhetett és terjedhetett.

Végül is a pápai uralkodók elfojtották gyűlölködésüket, hogy összefogjanak a reformátorok ellen. Az 1526-os speieri országgyűlés vallási ügyekben minden államnak szabad kezet adott az általános zsinat idejéig. De mihelyt elmúltak az engedményt kiváltó veszélyek, a császár 1529-ben ismét összehívta az országgyűlést Speierben, hogy összezúzza az eretnekséget. Rá akarta venni a fejedelmeket arra, lehetőleg békés eszközökkel, foglaljanak állást a reformáció ellen. Ha pedig az nem sikerül, Károly felkészült rá, hogy erőszakhoz folyamodik.

A pápa hívei ujjongtak. Nagy számban jelentek meg Speierben, és nyíltan kifejezésre juttatták a reformátorokkal és pártfogóikkal szembeni gyűlöletüket. Melanchton ezt mondta: "A világ szemében utálat és söpredék vagyunk, de Krisztus letekint szegény népére, és megőrzi. "-' Az országgyűlésen részt vevő lutheránus fejedelmek rezidenciáján is tilos volt az evangéliumot prédikálni. De Speier népe szomjazta Isten Igéjét, és a tilalom ellenére ezrek özönlöttek a szász választófejedelem kápolnájában tartott istentiszteletekre.

Ez siettette a válságot. A császár kihirdette az országgyűlésnek, hogy mivel a lelkiismereti szabadságot engedélyező határozat súlyos zavargásokat keltett, elrendeli érvénytelenítését. Ez az önkényes cselekedet felháborította és megrémítette a lutheránus keresztényeket. Egyikük ezt mondta: "Krisztus újra Kajafás és Pilátus kezébe került. " A katolikusok még jobban felbőszültek. Az egyik vakbuzgó katolikus kijelentette: "A törökök jobbak, mint a lutheránusok, mivel a törökök tartanak böjtnapokat, a lutheránusok pedig megszentségtelenítik őket. Ha választanunk kellene Isten szent Igéje és az egyház régi hibái között, az előbbit utasítanánk el!" Melanchton így szólt: "Faber a telt házú gyűlésen naponta újabb követ vet reánk, az evangélium híveire. "

A vallási türelem korábban már törvényerőre emelkedett, és a lutheránus államok most úgy döntöttek, hogy tiltakoznak jogaik megsértése ellen. Luthernek, akit a Wormsi Ediktum még mindig egyházi átok alatt tartott, tilos volt Speierben megjelennie, de munkatársai és a fejedelmek, akiket Isten indított fel, hogy ügyét ebben a válságban védjék, helyére álltak. A nemes lelkű szász Frigyes, Luther korábbi pártfogója meghalt. De testvére és utóda, János herceg is örömmel fogadta a reformációt, és bár békepárti volt, nagyon határozottan és bátran kiállt minden olyan dologban, ami a vallás érdekeit érintette.

Mai Bibliai szakasz: Ezsdrás 5

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:

Új protestáns fordítás:

A negyedik fejezetben Perzsia királya megparancsolta Isten népének, hogy hagyják abba a templom újjáépítését. Ebben a fejezetben Isten prófétái Aggeus és Zakariás sürgették Isten népét, hogy folytassák a felújítási munkálatokat, kérvén őket, hogy bízzanak Istenben. Zorobábel és Jésúa bátran mozgósították a népet, akik megerősödtek és a király tiltó levele ellenére folytatták a templom építését. „De a zsidók vénein rajta volt Istenük szeme, így nem akadályozták meg őket az építésben, míg az ügy Dárius elé nem jutott …” (5.vers – új prot. ford.), aki Perzsia új uralkodója volt.

Isten szeme mindig ott van azokon, akik az Ő akaratát teljesítik, de szüksége van férfiakra, és nőkre, akik tájékozottak, és képesek ügyüket a hatóságok előtt tényekkel képviselni. Amikor Tattenai, a perzsa helytartó felelősségre vonó levelet írt Zorobábelnek utasítva őt, hogy hagyják abba a munkát, Isten emberei válaszlevelet írtak, amelyben kiegészítő információkat közöltek; és az eset történetének kivizsgálását követelték. Isten népe nem elégedhet meg azzal, hogy csak egy keveset tud. Isten azt akarja, hogy ne maradjunk le, még az ismeretekben sem.

Istenünk, kérünk, naponta növeld hitünket, hogy az ellenállás dacára is Benned bízzunk, és folytassuk, a ránk bízott munkát!

Pardon Mwansa

225. heti olvasmány A NAGY KÜZDELEM  11. fejezetéhez (november 24-30.).

Amikor azt látom, hogy valakik kockáztatják az életüket is azért, hogy másoknak halvány esélyt biztosítsanak, a szemeim könnyekkel telnek meg. És ezért van, hogy „A fejedelmek tiltakozásától” mindig elszorul a torkom.

Ez a fejezet gazdag, fiatal uralkodók története, ami boldog végkifejlettel zárul. A fejedelmek fiatalok voltak. Gazdagok voltak. Uralkodásuk biztos volt, befolyásuk jelentős. És Jézus arra kérte, hogy mindezeket igazán kockára tegyék, sőt, még az életüket is. És (van nálad zsebkendő?) ők bátran előálltak a jó ügyért a hatalmas nyomással és veszéllyel szemben.

Nem minden bátor cselekedet egyenlő. Sokan bátran kiállnának olyan ügyért, ami egyértelműen helyes. Ebben az esetben a történelem és a megfigyelők bizonyára igazolják ezt a döntést. De kinek van bátorsága kiállni, ha a kicsúfolást kockáztatja? (Péter apostolnak sem volt.) És a protestantizmus első tiltakozása esetében a vitatott dolgok elég kényesnek bizonyultak ahhoz, hogy egy olyan személy, aki nem áll szilárd erkölcsi alapon, könnyedén megalkudjon velük, bűntudat érzése nélkül. Az uralkodó nagylelkűen felajánlotta például, hogy mindenki imádhatja Istent, ahogy csak szeretné! És abban is megegyeztek, hogy a reformált egyházak használhatják a saját nyelvű Bibliájukat! Mi volt hát, amiért protestálni kellett volna? Ezért: az uralkodó megtagadta, hogy új embereket evangelizálni lehessen. Más szavakkal, az uralkodó ragaszkodott hozzá, hogy az egyházak ugyanolyanok legyenek, mint ma is sok egyház: halottak, akik nem fognak feltámadni.

És hogy ez ellen tiltakozzanak, a fejedelmek felszólaltak, és mindent kockáztattak. Ámen. Ámen. Ámen. Te is protestáns vagy?

Eugene Prewitt
a Kelet-Ázsiai Oktatási Intézet igazgatója
Malajzia
Fordította Gősi Csaba

1 megjegyzés: